Nárcisztikus világban élünk. A „Nézz rám” mentalitással, - amelyet a szociális online világ, mint pl. a Facebook is komolyan támogat -, az emberek pozitív oldalukat mutatják a külvilágnak. Emellett az önértékelés alacsony szintje is hatalmas méreteket ölt (pl. a like-ok száma bizonyítja, hogy mennyire szeretnek bennünket). De vajon ez a fajta kettősség milyen hatással van személyes kapcsolatainkra? Most a párkapcsolatban jelentkező „tünetekkel” ismerkedünk.

Milyen egy nárcisztikussal a szerelmi viszony? Igazi érzelmi hullámvasút. Az ember igényli a szerelmet, a másikhoz való kötődést. Egy nárcisztikussal a szerelmi viszony nem ilyen. Ők ugyanis – főként férfiak (75%-ban) – nem éreznek szerelmet, nem képesek úgy kötődni. Kevésbé elkötelezettek, nagyobb valószínűséggel manipulálják partnerüket. Ráadásul egy-egy konfliktusban különösen ellenségesek.

Mit érez egy önimádó?

A nárcisztikus személynek mindenkinél nagyobb szüksége van arra, hogy emberekkel vegye körül magát, nagy baráti körrel rendelkezzen. Egyrészt addig sem kell szembenéznie magával, másrészt megkapja a külvilágtól az igazolást, hogy ő értékes és fontos ember.

Az önimádó egy óriási ürességet érez belül. Ez az űr állandó, amit átmenetileg kitölt a szeretet és csodálat adása/kapása. Belép kapcsolatokba, hogy ezt az ürességet kitöltse. Közben élvezi, hogy van kiről gondoskodnia, töltődik az egója, a szex bármikor rendelkezésére áll.  

A nárcisztikusok kapcsolata mindig 3 fázisból áll: a túlzott felemelés, a leértékelési fázis, és a partner "eldobása".

1. „Mézeshetek”

Egy nárcisztikus személy saját aktuális lelkiállapota szerint, gondosan választja ki párját. A kiszemelt személy mindig valamiben egyedi: vonzó, népszerű, jómódú, vagy egy területen nagyon tehetséges.

Amint kiválasztotta „áldozatát”, maximálisan igyekszik a kedvében járni. Tökéletes képet fest magáról, figyelmes, szerető, gondoskodó ebben a szakaszban. Bálványozza és imádja a párját, rajongással fordul felé.

Az áldozat ezen a ponton úgy érzi, megtalálta lelki társát, egy eufórikus élményben van része. Amit nem tudn, az az, hogy mi következik ezután.

2. Kritizálás

Ez a szakasz akár néhány hét, vagy hónap után bekövetkezik. A viselkedésbeli váltás lehet fokozatos, vagy történhet hirtelen, egyik napról a másikra. Azt a kitüntetett figyelmet, amit korábban adott, lecseréli a közömbösségre, a csendre. Napok, vagy hetek telhetnek el anélkül, hogy hallatna magáról. Nem reagál a telefonhívásokra, nem tartja be az ígéretét, mi pedig elkezdünk gyanakodni, hogy valaki mással van. Értetlenül és zavartan állunk a helyzetben, keressük az okot és azt, hogy mit csináltunk rosszul. Nem értjük, hogyan lehet, hogy az egyik pillanatban még mi voltunk a legértékesebbek, legcsodálatosabbak, most pedig, mintha nem is léteznénk.

Szeszélyessé válik, és a legkisebb apróság miatt is a másikat hibáztatja. A hallgatással célja a távolság növelése. Minél jobban ragaszkodunk, annál inkább elhúzódik.  Hibáztat, mindenért kritizál és szemünkre veti, hogy érzelmi boxzsákként kezeljük őt.

Miért viselkedik így? A nárcisztikus „a szerelmet” hamar megunja vagy szorongatónak tartja, és ismét felbukkan a fejében az üresség érzése. Felteszi magának a kérdést, hogy vajon tényleg olyan értékes-e számára a kiszemelt személy? Meg is válaszolja, hogy talán nem is annyira különleges, hiszen ha az volna, nem lenne benne ez az ürességérzet. Ezután semmilyen felelősséget nem vállal tetteiért, már egyáltalán nem érdekli, hogy az áldozat hogy érzi magát.

Ám mégsem dobja el teljesen magától áldozatát. Amíg az érdeke úgy kívánja, vagy ameddig az áldozat engedi, „játssza” a „Szeretlek”, „Nem szeretlek” játékot. Mintha semmi sem történt volna, az áldozat szenvedése számára közömbös. „Figyelemmorzsákat” szór, csak annyit, hogy érzelmileg mindig elérhető legyen az áldozat, fedezve ezzel minden szükséges igényét.

Egy bizonyos ponton két dolog történhet: vagy találnak egy új célt és kezdődik minden elölről - a másikat teljesen figyelmen kívül hagyva –, vagy ha az áldozat megelégeli ezt a pszichotikus visszaélést magával szemben, átveszi az irányítást és véget vet neki, bekövetkezik a harmadik fázis.

3. Elengedés

Szinte érthetetlen, hogy egy nárcisztikus személy milyen könnyen lép tovább partnerein. A kérdések megválaszolatlanul ott maradnak az áldozatban: „Vajon valaha is szeretett engem? Jelentettem neki valamit?” A válasz valószínűleg legtöbbször: nem.

A másik félnek ezzel szemben egy nárcisztikussal való kapcsolaton túllépni rendkívül nehéz. Egy ilyen kapcsolat, - ha elhúzódik - (ahol az önbecsülés megsemmisül, a hosszas megalázó viselkedés, a sértések elviselése), tönkreteszi az áldozatot. Hosszú, kemény munka újjáépíteni az összetört önképet.

Éberen kell őriznünk célunkat, ha el szeretnénk engedni őt, mert egy nárcisztikus mindig fenntartja a jogot, hogy újra felvegye velünk a kapcsolatot, nem számít, hogy mennyi idő telt el, vagy hogyan viselkedett. Minden kapcsolatot érdemes megszüntetni vele, mert ha nem teszed meg, újra visszatértek az első fázisba.

 Ha mégsem tudunk menekülni…mi a megoldás?

Ha már egy nárcisztikus kapcsolatban találjuk magunkat, érdemes végiggondolnunk a következő kérdéseket:

Először is fel kell ismerni, hogy egy nárcisztikus partnerrel van dolgunk és gondoljuk át, hogy milyen tudattalan motívumok vezethettek a választáshoz!

• Egy olyan szülő nevelt fel esetleg, aki számára önmaga volt a legfontosabb?
• Kényelmesebb számodra egy irányító partner, aki mellett passzív lehetsz?
• Negatív képed van magadról és még megerősítést is kapsz kívülről kritikával, sértésekkel?
• Összekapcsolódnak a hallottak a saját magadról alkotott képpel?

A nárcisztikus kapcsolat megértése nagyon fontos.  Szem előtt kell tartani, hogy a partner felfújt önérzete mögött sérülékeny önbecsülés, az alkalmatlanság érzése áll. Egy ilyen helyzetben a saját önbizalom fejlesztése a legfontosabb, nem szabad az áldozat szerepébe esni. Minden találkozásnál egyenrangú partnerként kell kezelni a másik felet.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

Forrás:

• Brunell, A. B., & Campbell, W. K. (2011). Narcissism and romantic relationships. In W. K. Campbell, & J. D. Miller (Eds.), The handbook of narcissism and narcissistic personality disorder: Theoretical approaches, empirical findings, and treatments (pp. 344–350). Hoboken, NJ: John Wiley & Sons, Inc.
• Keller, P. S., Blincoe, S., Gilbert, L. R., DeWall, C. N., Haak, E. A., & Widiger, T. (2014). Narcissism in romantic relationships: A dyadic perspective. Journal of Social and Clinical Psychology, 33, 25–50. http://dx.doi.org/10.1521/jscp.2014.33.1.25
• Lamkin, J., Lavener, J. A., & Shaffer, A. (2017). Narcissism and observed communication in couples. Personality and Individual Differences, 105, 224-228.
• Lavner, J. A., Lamkin, J., Miller, J. D., Campbell, W. K., & Karney, B. R. (2016). Narcissism and newlywed marriage: Partner characteristics and marital trajectories. Personality Disorders: Theory, Research, and Treatment, 7, 169–179. http://dx.doi.org/10.1037/ per0000137.
• Peterson, J. L., & DeHart, T. (2014). In defense of self-love: An observational study on narcissists' negative behavior during romantic relationship conflict. Self and Identity, 13, 477–490. http://dx.doi.org/10.1080/15298868.2013.868368
• http://www.huffingtonpost.com/nina-wang/exploring-the-banality-of_b_8186018.html
• https://letmereach.com/2016/07/18/7-sneaky-things-narcissists-say-get-back/
• http://www.thriveafterabuse.com/cycle-of-a-narcissistic-relationship/