Kódolt ellenszenv? Avagy: lehet-e jó kapcsolatunk az anyósunkkal?
2017. április 04. írta: Vén Betti

Kódolt ellenszenv? Avagy: lehet-e jó kapcsolatunk az anyósunkkal?

A címben szereplő családi kötelék keveset kutatott területe a pszichológiának. Ezek a kapcsolatok sajnos nem önkéntes módon alakulnak, a felnőttkorral többnyire együtt járnak. Nem olyanok, mint a barátságok, vagy sok egyéb választható kapcsolatunk. A házasság előtt még egy kapcsolatként tekintünk rá, esküvő után azonban ez a kapcsolat megkapja a „címkét”, létrejön az „anyós-meny”  rokoni kötelék.

third_reason_fight.jpg

Az anyós személye – az apóshoz képest - kiemelt fontosságú, hiszen nagyobb részt vállal általában az unokák életében, gyakrabban van kapcsolatban a párral. A sztereotípiák több évtizedre/századra ezelőttre nyúlnak vissza, amelyek az anyóst a legproblematikusabb családi köteléknek ábrázolják. Ebből fakadóan, az anyósok erősebb érzelmi reakciót váltanak ki mindenkiből, mint az apósok.

Az anyós-meny konfliktus gyakran abból a feltételezésből indul ki, hogy a két fél folyamatosan kritizálja egymást. Ennek a kölcsönös elégedetlenségnek sokszor kevesebb köze van a valódi magatartáshoz, sokkal inkább a női sztereotípiáinkból adódnak, amelyeket nem tudunk levetkőzni.

Az anya és a feleség is ugyanazért a pozícióért küzd a családban - első helyen szerepelni. Mindketten védik saját helyzetüket, hiszen mindkettőjük fenyegetve érzi magát. Ez a helyzet mindkét félben állandó boldogtalanságérzést és szorongást vált ki. Ez a versengés már annyira gyökeret vert, hogy esélyt sem adunk legtöbbször egy jó kapcsolat kiépítésére.

A legtöbb probléma oda vezethető vissza, hogy kimondatlanok maradnak az egymásnak ellentmondó elvárások és feltételezések. Például sok feleség eleve úgy áll hozzá, – nem számít, hogy az anyósuk mennyire modern, nyitott felfogású -, meg fogja ítélni a főzést, takarítást és a gyermeknevelési képességüket.

Ezzel párhuzamosan az anyósok menyük tőlük eltérő döntéseit – akár gyermeknevelésben, karrierben, otthoni teendőkben - gyakran értelmezik személyes elutasításnak.

A feleségek úgy gondolják, hogy anyósuk a szövetségesükké válik, ha épp férjükkel adódnak nézeteltérések. Azt azonban elfelejtik, hogy egy anya feltétel nélküli szeretete felülírja a női szövetséget. Ez a fajta csalódás mindkét félben negatívan csapódik le.

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy egy anya – mikor fia megházasodik – ambivalens érzésekkel küzd. Egyrészt büszke a fiára, másrészt a veszteség fájdalmával is meg kell birkóznia. Bizonytalan abban, hogy a választott feleség mennyire tartja majd egyensúlyban a családot, az otthoni feladatokat, hogyan áll hozzá a munkához.

A férfiak egészen másképp viselik ezt a kérdést, sokkal jobb stratégiákkal rendelkeznek a helyzet kezelésére. Ha feszültséget éreznek, képesek humorral kezelni (pl. egy anyós viccel) azt.  Alapvető különbségek adódhatnak a meny és a vej kapcsolatokban. A feleségek tipikusan nyitottabbak és szorosabb kapcsolatban vannak a saját édesanyjukkal, mint a férjek a saját édesanyjukkal, és többnyire a férj asszimilálódik a feleség családjába. Ráadásul, az após-anyós kapcsolatok esetében a vejhez sokkal pozitívabban állnak, mint a menyükhöz. A meny és az anyós kapcsolata sokkal fűtöttebb érzelmileg. Ezekből a különbségekből adódóan a menyasszony édesanyja és a vej között sokkal szorosabb a kapcsolat.

 A jó kapcsolat összetevői

Bár a párunk szüleivel való kapcsolat sokban hasonlít szüleinkkel való kapcsolatunkra, az anyósunkkal/apósunkkal való viszonyt felnőttkorban kell kialakítanunk. Ahhoz, hogy ez a viszony jó legyen, szakemberek különböző tényezőket azonosítottak. Ezek a viselkedésbeli, érzelmi és kognitív tényezők. Kutatók a kapcsolat kezdetét meghatározónak tartják a későbbiekre nézve. 

  • A kapcsolattartás gyakorisága egyik fontos mutatója a személyes közelségnek. Különböző viselkedésbeli feltételek szükségesek az ismerkedéshez, és ahhoz, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki párunk édesanyjával.

  • Általában elmondható, hogy a pozitívan induló kapcsolat a későbbiekben szorosabb köteléket jelez. A korai pozitív és negatív jellemzők évekkel később is megmaradnak. Különösen igaz ez az anyós-apóssal szembeni korai érzelmi benyomásainkra. A kialakult családi köteléken, érzelmi mintán ugyanis nehéz később változtatni.

  • A másik félről szerzett tudás, alapvető ismeretek megszerzése fontos. Érdeklődést kell mutatnunk anyósunk felé, ahhoz megadjuk az esélyét egy jó kapcsolatnak.

Jövőbeni várakozások – pozitív és negatív változások

A jövőbeni kapcsolatról kialakult egyéni hiedelmeket meghatározzák sztereotípiáink és saját személyiségünk. Ezek az összetevők valójában önbeteljesítő jóslatként működnek. Azok, akik hisznek a pozitív kapcsolatban, erős köteléket tudnak kialakítani, hasonlóan a negatív várakozások a későbbiekben problémákhoz vezetnek. 

Tanulmányok  bizonyítják, hogy a kulturális sztereotípiák beépülnek a tudatba és formálják kapcsolatainkat.  Sok helyen, így Magyarországon is a sztereotípiák és a média által ábrázolt anyós kapcsolatok túlnyomórészt pejoratívak. Ha az ember magáévá teszi ezeket a negatív hiedelmeket, ezek a negatív tulajdonságok könnyen manifesztálódnak a gyakorlatban. 

take-my-mother-in-law-please.png

Az anyósokról kialakult sztereotípiák és a média közvetítése a menyasszonyban és a vőlegényben félelmeket generál, hogy a másik fél tolakodó és kritikus lesz. Az anyósok pedig aggódnak attól, hogy kizárják őket a készülődésből. Az ilyen aggodalmak kapcsolatba hozhatók az esküvő utáni negatív viszonnyal.

A kapcsolatot befolyásoló egyéb tényezők

Figyelembe kell venni egyéb különbözőségeket is. A menyasszony, a vőlegény, a leendő anyós eltérő várakozásokkal, érzésekkel, viselkedésekkel közelíti meg a kapcsolatot, amelyek fakadhatnak a generációs, nemi vagy egyéni különbözőségekből is. Pl. az idősebb generáció többre értékeli a generációk közötti különbséget, mint a fiatalok.

Esküvő után

A vizsgálatok szerint a gyakoribb kapcsolat nagyobb bonyodalmakat  szül az esküvő után. Minél több a kapcsolat anyós és meny között, annál jobban romlik a kapcsolat minősége.

Sokan félnek attól, hogy az esküvő után több lesz a konfliktus. Legtöbben a férj és a feleség családja közötti konfliktusos viszonytól tartanak, miközben a pár a saját szabadságát is félti. Az ünnepek például fontos szerepet játszanak ezekben a kapcsolatokban (kihez, mikor menjünk, hogy egyik fél se sértődjön meg), mert láthatóvá teszik az egyébként ki nem mondott érzéseket.

A fent leírtak természetesen nem mindenkire érvényesek. A jó kapcsolat kulcsa az egymás iránti tisztelet, az elfogadás, a határok kialakítása, ha kell, keményebben álljunk ki magunkért.

A jó megoldás valószínűleg az érzelmi távolság megteremtése a szülőkkel. A fiatal párnak pedig egy önálló, jól működő egységként kell működnie, hogy egy anyós ne lehessen erős befolyással kapcsolatukra.

 Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

 Forrás:

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr1612398231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zorba the Geek 2017.04.05. 06:47:16

Természetesen lehet jó kapcsolatunk az anyósunkkal. A felek valamelyikének halála után.

ROTFL Manó 2017.04.05. 10:28:11

Ésszel kell csinálni. Én az apósommal vagyok nagyon jóban (közös evés, ivás, kerti grillpartik, borospince, kerti munkák, barkácsolás, stb.) és mivel a jány családjában ő a domináns, ezért nyert ügyem van az anyós felé. Még ha nem is tetszem az anyósnak, az após megvéd és leugatja.

2017.04.05. 15:50:38

Erről a kérdésről egy vicc jut eszembe:

- Szóval azt állítja, hogy eltűnt az anyósa?
- Igen.
- Mikor?
- Úgy egy évvel ezelőtt.
- Ember! Akkor miért csak most jelenti be?
- Valahogy eddig nem mertem elhinni.
süti beállítások módosítása