A nyár a legtöbb család számára a nyaralás mellett egyet jelent a táborozással, hiszen sokan nem tehetik meg, hogy az egész nyarat gyermekeikkel töltsék. A különóra vagy napközi sajátossága, hogy a szülő hazafelé, este a vacsoránál igyekszik minél több élményt megismerni gyermeke életéből, akár közvetlenül őt kérdezve, akár a tanárok, felügyelők által, de a táborozás más. Ami a táborban történik, az ott is marad. Az esti sütögetés, a közös dalolás, a tini diszkó, az első szerelem, és az életre szóló barátságok emlékei csak azok számára igazán érthetők, akiknek fülében csengenek az ismerős dallamok, érzik a tábortűz illatát, és látják lelki szemeik előtt a nagy közös nevetések képeit.
A tábori élet sajátossága, hogy a gyerekek kikerülnek a szülő fennhatósága alól. Ez a különös szabadsággal fűszerezett, mégis felügyelt helyzet új kihívások elé állítja mind a szülőt, mind a gyermeket. Utóbbiban rejlik a tábor fontossága is, hiszen a gyermekek számára olyan szituációkat modellez biztonságos közegben, amelyeket megtapasztalva könnyebben boldogulnak majd az élet valódi küzdőterén. Úgy tűnik, a táborozó gyerekek jobb megküzdési stratégiával rendelkeznek az élet természetes nehézségeivel szemben, mint nem táborozó társaik. Ennek kialakulása oda vezethető vissza, hogy a tábor (ideális esetben) pont annyi frusztrációval állítja szembe a gyermeket, amellyel még biztosan elbír, miközben a háttérben mindig ott a biztonsági háló, amely megvédi őket a (túl nagy) csalódásoktól. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a táborban nem érheti negatív élmény a gyereket, hanem sokkal inkább arról van szó, hogy megfelelő felügyelet mellett olyan keretbe helyeződik a tapasztalat, amelynek elviseléséhez a gyermek elegendő erőforrással rendelkezik.
Lássuk, melyek azok az előnyök, amelyek egyértelműen a táborozás mellett szólnak:
A tábori élet lehetőséget ad a gyermek számára, hogy saját jogon alakítson ki kapcsolatokat. Itt nem csak kortársakról van szó, hanem felnőttekről is, akik által a gyerek megtapasztalhatja, hogy nem a szülő az egyetlen, akiben bízni lehet, és megéli azt a képességét, hogy képes kiállni magáért másokkal szemben. - A szülőktől leválva alakul ki a gyermek saját identitása, amely által különböző helyzetekben boldogulva a gyermek magabiztosságat szerez. A tábor nem arról szól, hogy minden gyerek mindenben első legyen, hanem arról, hogy megfelelő mentorálás mellett minden gyerek átélhessen olyan sikerélményeket, amelyek építik személyiségét, önbizalmát.
- A tábor az első olyan helyzet a gyerek életében, amelyben úgy érezheti, ő irányítja életét. Ez a fajta én-hatékonyság érzés azért nagyon fontos, mert ugyanúgy rögződik a gyermekben, mint bármely más emlék, élmény, amelyeket a többiekkel szerez. Azok a gyerekek, akiknek megadatik a kompetencia érzése, a későbbiekben is sokkal könnyebben birkóznak meg egy-egy problémával.
- A táborozás csodája, hogy minden gyerek otthon hagyja azt a csomagot, amelyet egyébként az iskolában cipel. Itt nem számít, hogy ki jó matekból, kinek rossz az énekhangja, vagy kinek vannak tanulási nehézségei. A táborba mindenki tiszta lappal érkezik, és a jó tábor egyenlően kezeli a gyerekeket. Ez lehetővé teheti, hogy a tábor valamelyest ellensúlyozza az iskolában szerzett negatív visszajelzéseket, és a gyerek megtapasztalja, hogy nem eredményeiért, hanem önmagáért fogadják el.
- A tábori élet által a gyermek megélheti a közösséghez tartozás érzését. Az egyezményes jelek, énekek és mondókák mind arra szolgálnak, hogy sajátos tábori identitást nyújtsanak a gyermek számára, biztosítsák a kapcsolódási pontokat, és a közösen átélt eseményeket szép emlékké alakítsák.
- A (jó) táborozás toleranciára tanít. Bekerülve egy nagyobb, sok helyről származó közösségbe, a gyermek megtapasztalja a sokszínűséget, amely az embereket jellemzi. A jó tábor elfogadásra tanít, miközben nyíltan kezeli a kulturális különbségeket, és segít megismerni egymás gyökereit, ha a gyerekeknek igényük van rá.
Egy tapasztalt szülő a fentieket olvasva összehúzhatja szemöldökét, hogy ez mind szép és jó, de mi történik akkor, ha gyermekem sírva hív a másodikon napon, hogy ő most azonnal haza szeretne jönni! Ez az élmény valószínűleg sokak számára ismerős, mivel a gyermekek 90%-a átél negatív érzelmeket, enyhe honvágyat a táborozás első néhány napjában. A jó hír viszont, hogy csupán 7% számol be olyan komoly honvágyról, amely tönkreteszi számára a táborozás lehetőségét. A honvágy egyébként teljesen természetes érzés, amely a kisebb gyermekeknél, akiknek kevesebb szülők nélküli tapasztalata van, gyakrabban jelenik meg. Ideális esetben a kezdeti nehézségek ellenére a táborozás pozitív élmény lehet a gyermek számára, és ezen valamelyest a szülő is segíthet. Érdemes a táborozás előtt a baráti társasággal néhány ottalvós bulit szervezni, hogy a gyermek megtapasztalja milyen a szülők nélkül tölteni az éjszakát. Emellett segíthet, ha közösen böngésszük gyermekünkkel a tábor honlapját, hogy lássa, milyen környezetbe megy.
Sok gyereknek biztonságot ad, ha már vannak fogódzói az érkezés pillanatában, és nem tűnik minden teljesen idegennek. Segíthet az is, ha mesélünk saját tábori élményeinkről, hogy lássa gyermekünk, a tábor jó szórakozás, illetve elmondhatjuk, hogy mi magunk gyerekként milyen érzéseket éltünk át a táborbamenetel előtt, és milyen élményekkel tértünk haza. További jó tanács az először táboroztató szülőknek, hogy az első néhány napra szervezzenek maguknak programot, hogy könnyebben vészeljék át gyermekük hiányát és a kontroll elengedését.
Jó táborozást mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!
Forrás:
