Hogyan neveljünk lelkileg egészséges gyermeket: a kiegyensúlyozott gyermekkor alapvető jogai
2017. november 20. írta: FrankBozóki Eszter

Hogyan neveljünk lelkileg egészséges gyermeket: a kiegyensúlyozott gyermekkor alapvető jogai

happy-children-1024x636.jpgSzülőként könnyűszerrel felmérjük gyermekünk fizikai igényeit: megetetjük, ha éhes, meleg ruhába bújtatjuk, ha fázik, és időben lefektetjük, hogy kipihent legyen. Ezek valóban létfontosságú tényezők, ugyanakkor ahhoz, hogy egy gyermek kiteljesedhessen, felszínre kerüljön a benne rejlő potenciál, ennél sokkal többre van szüksége. A kiegyensúlyozott felnőttség előszobája az érzelmileg és lelkileg stabil gyermekkor. A mentálisan egészséges gyermekek képesek kiteljesedni az iskolában, jól működnek a társaikkal való kapcsolataikban, megfelelő helyet foglalnak el a család dinamikájában, és képesek megküzdeni a gyermekkor időről-időre felmerülő kihívásaival.

Ebben a cikkben most nem az egyértelműen szemetszúró jelenségekre, hanem azokra a finom árnyalatokra szeretném felhívni figyelmet, amelyek sokszor észrevétlenül bekúszva keserítik meg a gyermekkor ártatlan világát, és, amelyekre odafigyelve rengeteget tehetünk gyermekünk lelki épségéért. 

Az első évek pihe-puha világa
img-16.jpgÚjra és újra előkerül, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az első három év történései döntő fontosságúak a gyermek egészséges mentális fejlődéséhez, az őket övező világba való beilleszkedéshez. Kevés fajnak a csecsemője születik oly védtelenül a világra, mint az embergyerek. Pontosan ezért ennyire fontos, hogy az első kritikus időszakban elsődleges gondozója, édesanyja, édesapja vagy más állandóságot biztosító szerető személy   oltalmazó ölelése vegye körül. Mivel a csecsemő kommunikációja kezdetben végtelenül korlátozott, szüksége van szüleire, akik szűk eszköztára jelzéseiből is felismerik alapvető igényeit. Megetetik, ha éhes, babusgatják, ha nyűgös, ringatják, ha álmos, és szeretik feltétel nélküli odaadással. Ha a csecsemő azt érzi, hogy igényei konzisztens módon kielégítésre találnak, megtanulja, hogy a világ egy szeretetteljes közeg, amelyben neki is helye van, és amely odafigyel rá. A kezdeti szimbiotikus kapcsolatot, amelyet anya-gyermek párosa alkot, szép lassan meglegyinti az önállóság szele. A csecsemő, ahogy egyre ügyesebbé válik, elkezdi felfedezni az őt körülvevő világot. Ahhoz, hogy ezt magabiztosan tegye, szüksége van szülei óvó közelségére. Néhány lépésre eltávolodik, majd ismét visszabújik gondozója védő ölelésébe. Éreznie kell, hogy szülője bízik benne, támogatja, de ha baj van, jelen van és védelmezi őt. Az első három év erről a csodálatos kinyílásról szól, amelyben a kisgyermek megtalálja önmagát, mint édesanyjától független, önálló létezőt, aki a maga gyermeki szintjén, de kompetens módon képes működni a világban. Ennek az időszaknak a kulcsfogalma a kötődés, méghozzá ideális esetben a biztonságos kötődés. Ez egy olyan kötelék szülő és gyermeke között, amely az eddig felvázolt kibontakozási folyamat velejárója és eredménye, és amely hosszú távon meghatározza a gyerekek különböző kapcsolataiban való működést.

Feltétel nélküli szeretet
Evidensnek tűnő tanács, de sokszor halljuk azt szülők szájából, hogy „ha jó leszel, akkor...” A gyermeknek éreznie kell, hogy önmagáért szeretik, meghozzá minden porcikáját! Ugyanúgy, ha rossz, vagy, ha szemtelen vagy lusta és fegyelmezetlen. A szülő dolga, hogy elfogult legyen gyermekével kapcsolatban. Az a gyerek, aki azt tanulja meg, hogy csak úgy kaphat szeretetet, ha valamilyen elvárásnak felel meg, későbbi kapcsolataiban is akkor érzi majd magát szerethetőnek, ha tökéletesen kielégíti a vele szemben támasztott igényeket. Márpedig egy idő után teljesen eltorzul, hogy ki is ő valójában, mi az elvárások szüleménye, s maga sem fogja tudni, mire is van szüksége emberi kapcsolataiban. 

Az önbizalom rügyező fája
A kompetencia érzésének növelése, s az ebből fakadó önbizalom az első lépéseknél kezdődik. A csecsemő ingatag talpacskáin kezdi felfedezni a világot, miközben anyja keze folyamatos kapaszkodóként támogatja útján. És támogatja majd az óvoda első napján, az első sportélménynél vagy, amikor először lép színpadra egy szavalóversenyen. Engedni, hogy gyermekünk- biztonságos keretek között- felfedezze a világot a legjobb, amit szülőként tehetünk. Törékeny jég ez, melyen a gyermek kibontakozó önállósága és szülője védelmező jelenléte között egyensúlyozik.

Reális célok: az önbizalom bástyái.
must-read-book-to-teach-kids-honesty_14112b09af25f9f5276c599f8389d792.jpgA realitás nem külső kapaszkodóktól és elvárásoktól függ, hanem a gyermek igényeitől, vágyaitól és képességeitől. Segítsük gyermekünket abban, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb elfoglaltságot. Fontos, hogy feltárjuk a saját esendőségünket is, és elmondjuk gyermekünknek, hogy nekünk sem megy minden. A tudat, hogy a felnőtteknek is idő kellett, hogy valamiben jók legyenek, vagy, hogy egyszerűen vannak dolgok, amik nem nekünk valók, megerősítik a gyermeket, hogy neki sem kell mindig, mindenben tökéletesnek lennie.

Az őszinteségben nincs kompromisszum.
Ahol titkok és tabuk vannak, ott szorongás is megbúvik. A gyermek pontosan megérez minden háttéreseményt, akkor is, ha nem avatják be. A beavatásnál ugyanakkor nem mindegy, hogy hogyan. Kulcsfontosságú, hogy gyermekünkkel az életkorának megfelelő összetettségben és szóhasználattal, de beszéljünk a családot érintő fontos kérdésekről. Ugyanis, ha nem tesszük, gyermekünk akkor is kitölti a tátongó űrt, de a saját képzelt narratívájával teszi ezt. Márpedig egy gyermek rendszerint oda vezeti vissza a feszültséget, hogy ő valamiben hibázott, nem elég jó, és ezért elégedetlenek körülötte a felnőttek. Jól belátható, hogy ez kisebbségi érzéshez és szorongáshoz vezet. Ha kiegyensúlyozott gyermeket szeretnénk, óvjuk meg a tabuk világától.

Bíztassuk gyermekünket a folyamatok élvezetére.
just-enjoy-life.jpgIsmerős lehet felnőttként az érzés, hogy nagyon szeretnénk valamit jól csinálni, és pont ez a görcsös akarás az, ami lebénít bennünket. A gyermeknél is hasonlóan hat a teljesítmény iránti vágy. Adjuk át gyermekünknek, hogy a dolgok élvezete sokszor nem a cél elérésén múlik, hanem egyszerűen magában jóleső folyamat. Jólesik a részvétel, a csapatmunka és a szolidaritás megtapasztalása, és ha ezek megadatnak a társakkal való együttlétben, akkor sokszor egy-egy vereség vagy veszteség súlya sem lesz olyan nyomasztó. Nehéz feladat ez a folyamatos versengést hangsúlyozó individualista világban, de felnőttként visszatekintve a gyermekkora, pontosan tudjuk már, micsoda kincs vész el, ha csupán a célok hajszolása marad meg. 

Ő nem a szomszéd gyereke, ne akarjuk olyanná tenni.
Ismerjük a mondatot, hogy bezzeg a Pistike ilyen és olyan. Minden szülőnek, főleg szülősége előtt van egy elképzelése arról, hogy milyen is lesz a gyermeke. Okos, szép, bújós, beszélgetős, ésatöbbi. Majd jön a valóság a maga esendőségével és szépségével, és sok szülő igyekszik, ha cipőkanállal is, de beletuszkolni gyermekét az előre elképzelt sablonba. Attól, hogy egy gyerek kicsi, joga van a saját személyiségéhez. Ez társulhat zárkózottsággal, a szülő által igényeltnél alacsonyabb kontaktus igénnyel, vagy bármivel, ami eltér az előzetes elvárásoktól, de a lényeg, hogy a gyermek önmagában álló identitás. Fontos, hogy szülőként meglássuk, hogy hol húzódnak gyermekünk énjének határai, és mi az, amit mi szeretnénk ráaggatni. Fogadjuk el, hogy gyermekünk nem eszköze a boldogságunknak és elégedettségünket, de ha hagyjuk kibontakozni, akkor viszont lehet boldogságunk egyik forrása.

Belépés a társak világába.
Talán az óvodába lépés az első lépcsőfok, amikor a szülő megtapasztalja, hogy gyermeke már rajta kívül is tud szorosan kapcsolódni másokhoz, és ez bizony sokszor fájdalmas érzésekkel jár. Azon túl, hogy jó, ha tudatosítjuk magunkban szülőként, hogy ezek természetes érzések, amelyek türelmet igényelnek, nagyon fontos, hogy bíztassuk gyermekünket és támogassuk őt a kortársakkal való kapcsolatok kialakításában. Miután biztonságos hátországot adtunk cseperedő gyermekünknek, biztosak lehetünk abban, hogy vele való kapcsolatunk nem háttérbe szorul, hanem kiegészül további fontos és értékes viszonyokkal, amelyek kellenek, ahhoz, hogy személyisége kiteljesedjen. A társakkal való kapcsolatban tapasztalják meg a gyerekek erősségeiket és gyengeségeiket, a közös játékban tanulják az együttélés szabályait, illetve a még nehezen megragadható feszültségek is utat találnak maguknak a együttlétek során.

Tanulj meg bocsánatot kérni.
istock_000004330225xsmall-300x200.jpgA szülő gyerek viszony sajátsága egyfajta kibontakozó partnerséggel fűszerezett alá-fölérendeltég. Sok szülőnek kihívás ebben a helyzetben, hogy odaálljon gyermeke elé, és bocsánatot kérjen. Pedig gondoljunk csak bele, hányszor szólítjuk fel gyermekünket a játszótéren vagy vendégségben, hogy vállaljon felelősséget, ha helytelenül viselkedik. A szülő sem tökéletes. Nem is kell annak lennie. A mindennapi rohanásban számtalanszor fordul elő, hogy a máshonnan eredő feszültség gyermekünkön csattan. Sok szülő érzi ilyenkor azt, hogy ha odaáll gyermeke elé azzal, hogy hibázott, aláássa tekintélyét. Ugyanakkor fontos megértenünk, hogy a gyermek kicsinysége ellenére is megérdemli a tiszteletet. És a tiszteletbe beletartozik az is, hogy konzisztens világot teremtünk számára, amelyben a felelősségvállalás mindenkinek sajátja. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy az általa mindennél jobban szeretett szülő is hibázik néha, megnyugodhat, hogy neki sem kell mindig makulátlannak lennie. És ha képes tőle bocsánatot is kérni, nem őrlődik azon, hogy vajon mit rontott el, ha így letorkolták. Nem beszélve arról, hogy nincs annál jobb ösztönző, mint a szülő modellje, hogy később a gyermek is tudja, mit tegyen, ha megbánt valakit.

A játék és mese csodája
o-storytelling-facebook.jpgA gyermekkor késői szakaszában jöhet el (ha eljön) az a pillanat, amikor a gyermek érzéseit képes szavakba önteni. Látjuk, hogy rágja a körmét, éjszaka néha-néha bepisil vagy tekergeti a haját, és pontosan tudjuk, hogy szorong, csak azt nem, hogy miért. A játék és mese kivételes lehetőségek, hogy a gyermek biztonságos és általa irányított közegben újra és újra megélje aktuális feszültségeit, amelyek így szép lassan feloldozásra kerülnek. Meséljünk gyermekünknek! Meséljünk sokat! Ha kell, százszor és ezerszer ugyanazt a rongyosra forgatott mesekönyvet, mert neki éppen arra van szüksége, az nyújt számára megoldást a benne dúló félelmekre. És hagyjuk játszani minél többet és önfeledten. Akkor is, ha kívülről értelmetlennek vagy időpocsékolásnak is tűnik, akkor is, ha ezzel néha megcsúszik a lecke, mert sokszor szavak híján ezek a gyermek legjobb eszközei a feszültségek oldására.

 

“Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
sűrű pelyheset,
hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,
és ha le is zuhansz,
ne essen bajod.
Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,
de nem lehet,
mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted.”

Ornella Fiorini

Ajánlott olvasmányok:

 Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

http://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr8513312267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Deep State 2017.11.21. 00:05:35

Jó kis cikk és nagyon szép az idézet is.

Ad Dio 2017.11.21. 07:06:01

A cikk sajnos 3 évesen befejezi a nevelést, pedig sajnos ha úgy állunk egy 5 éveshez, mint egy csecsemőhöz, akkor nagyon nagyot ártunk neki.

A feltétlen szeretet korszakától szépen fokozatosan ki kell alakítani a keretet amiben a gyermek mozoghat. Ez ad neki biztonságot, illetve ez teszi később képessé arra, hogy sikeresen eligazodjon a közösségekben. Ezt a keretet szabályokkal, dicsérettel és fedéssel jelöljük ki neki. Ez számára biztonságérzetet ad, illetve erőfeszítésre serkenti. A szeretetnek soha nem lehet ez feltétele, de azt igenis meg kell tanulnia (belsővé kell tegye), hogy a szeretet nem egyoldalú dolog és a kapott szeretet úgy értékes igazán, ha viszonzom - legegyszerűbben úgy, hogy megtartom a szeretett személy által hozott szabályokat.

Frick László Intézet 2017.11.21. 07:07:17

A gyermeknevelés a fogantatás után kezdődik, nem másállapotnak és nem terhességnek tekintvén , nem rabságnak a gyermekvállalást. Az utóbbi 100 évben pusztítóan ostoba legendák és hiedelmek és igazolásjártások alakultak ki a "terhesség" és szülés körül.
A legújabb szörnyedelem a pocaklakó kifejezés a pocaklakóblog írással, mint "oooolyannal" pusztít.

Korai blogocholista koromban véletlenül tanúja voltam egy pocaklakó blog hőse halálának. A kimmammucili, mint valami foghúzásközeli jujjuj-ról írt a közeledő szülésről és amikor a baba már két napja nem mozzant, a hasa feszült, bejegyzést írt, miszerint [név] ezek szerint lustiz, dojó, később lesz a [foghúzás] ... általában nem szóltam hozzá, de mivel a magzat fiú és nagyobbacska, bő 4000g körüli volt kommenteltem egy gyorsat arról, hogy a védőnővel/szülésszel azonnal keresse a kapcsolatot, blogbarátnője, egy 64 éves nyugdíjas bába ennél azért szakmaiasabban és sürgetőbben fogalmazott. A mammucili nem csinált semmit, a baba kb pénteken meghalt [itt egy csúnya "füllentési" históriáját a szülőpárnak sziveskedek elhallgatni] vasárnap eset mentek be a szülészetre---

Szerintem a két legfontosabb az újszülött és csecsemő életében a rendszeresség óra-perc-pontossággal és a sok alvás, egybefüggő, elégséges, mély alvás. Zöldség-főzelékpürék nem annyira pépesen s pepecselve, nem készen.

Azt látom, hogy a legtöbb kismama álságosan koncepcionálja meg azt, hogy az ő igényei és kedve meg időbeosztása az első és így nincsenek napirendipontok, ez a "szabadságra nevelés". Össze-vissza étkezik és alszik a baba... "nem sírhat, mert az bóóórzalom!" .. pár hónaposan sem alszik 4 óránál többet összefüggően----

---az alvásminuszos gyermekben dopamin, élénkítő termelődik, mozgáskényszeres lesz, életkorának megfelelő rövid koncentrációra, figyelem összpontosításra sem képes, ebben a fázisban az öncsaló szülők elkezdik pl az "autizmus =valamilyen zsenialitás" jeleit fölfedezni...---
ezt tetézik a nagyszülők, rokonok az aljasan sunyi veddmeg-dobdel méregdrága játékfejlesztő marketingben, mint amilyenek ebben a szezonban a nyelvtanító robotbabák éls egyéb baromságok... ezek a sunyi, aljas fejlesztésű játékok nem a gyermekeknek készültek, kifejezetten a butának nézett vásárló felnőtteket célozzák és a gyermeket kb addig érdeklik,amíg kicsomagolják-csomagolja---

Nincs az az egyszerű játékszer, aminél mégegyszerűbb is ugyanúgy alkalmas ne lehetne.

Ha valaki mindenáron méregdrága játék ajándékozásával bizonyítaná a nemtommit, vegyen LEGO-t de a klasszikus ősi alapfelszerelést, ne a szűkített variálhatóságú új átverős fejlesztéseket.

És a bubadalok, az énekelgetés, a mesék, mondókók... ne "kapcsolják ki" a gyereket képernyő elé ültetéssel, oksotelefonról babytévé idiótaságok lesetésével---
---

rnz 2017.11.21. 08:50:29

Nekem 2 dolog van ami a legfontosabb:
Az egyik, a következetesség. Mindenben. Legyen az a reggeli megléte, a fogmosás, a lefekvés ideje, de ide tartozik az ígéret, akár az én részemről, akár az ő részükről. Ha egyszer eljátszod a lehetőséget, véged!
A másik, hogy - bár furán hangzik - én már egészen pici koruk óta nem gyerekként kezelem őket, hanem emberként. Nyilván nem a játékra és a korhoz köthető dolgokra gondolok, hanem gügyögés helyett inkább körmondatokban mondtam el nekik a dolgokat már akkor is, amikor még beszélni sem tudtak, mindig adok nekik választási lehetőséget, hogy érezzék a döntés jogát és felelősségét is, illetve tiltás helyett inkább hasznosítom a csínynek, vagy rosszalkodásnak tűnő dolgokat. Ennek köszönhetően például a szókincsük már 6 évesen is olyan, hogy még sok felnőttet is lepipálnak, pedig soha nem foglalkoztam ezzel külön, hagyom hogy gyerekként éljék a gyerekkorukat. Amikor például rájöttek, hogy hogyan tudják a biztonsági övet kinyitni, akkor nem leordítottam a fejüket, hanem onnantól kezdve maguknak nyitják, de kizárólag akkor, ha én szólok. Soha, de soha nem nyitották ki maguktól azóta sem, sőt volt amikor csodálkoztam hogy miért nem szállnak már ki, aztán eszembe jutott, hogy nem adtam meg az övnyitási engedélyt. :)
Mindezt hármasikrek nagyon-nagyon aktív apukájaként.

FlybyWire 2017.11.21. 08:58:15

@Frick László Intézet: Jókat írsz, már nem először. Riszpekt.

FlybyWire 2017.11.21. 09:01:57

@rnz: hármasikrek? Aztaaa :)
Mi eggyel is megküzdöttünk-küzdünk, de egyébként hasonló elvek mentén.
4,5 éves, de napi szinten fekszünk, olyan szöveget nyom, választékos szókinccsel.
Mindent csak 1szer kell neki elmondani, és hónapok múlva visszamondja. Tegnap este teljesen magától kifejtette, hogy a piros dobozos tejekben több zsír van, mint a kék dobozosakban. Erre rákérdeztem, hogy melyik ásványvíz a bubis, és csodálkozva nézett rám, hogy nem tudom, hogy a kék :D

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2017.11.21. 09:52:42

Itt egy meghívóvers egy most pénteki gyereknevelési előadásra:

SZENVEDÉS VAGY LEHETŐSÉG?
(gyereknevelési előadás)

Szenvedés vagy lehetőség?
Fájsz, mint mikor máglyán hős ég,
Vagy a léted napfény, Hawaii,
S idén még jobb lesz, mint tavaly?

Ki vagy te, egy Megaszülő,
Vagy a szokott megőszülő?
Vajh’ mely igazabb ma rátok,
Kölkötök áldás vagy átok?

Gyereknevelés nem pestis,
Ezt megtudni jó ez est is,
S bemutathatja e tan azt,
Hogy kezelj egy komisz kamaszt.

Porontyod egy ponton felnő,
S akár ács lesz, akár delnő,
Rá jogosan büszke lehetsz,
S visszanézel: „Jó volt e hecc!”

(tánc!)

Előadás:
2017. nov. 24. péntek 18:30–20:00
Lurdy Ház Konferenciaközpont
(Bp. IX. ker. Könyves Kálmán
körút 12-14. I. emelet, 4-es terem)

Az előadás facebook linkje:
www.facebook.com/events/1517466818333420/

„Lehet, hogyha jobban értettem volna a kamaszok lelkivilágához, akkor meg tudtam volna akadályozni, hogy a kedves padawanomból, Anakin Skywalkerből randa Darth Vader legyen és miszlikbe aprítson? Kár, hogy az én időmben még nem voltak ilyen remek gyereknevelési előadások!” /Obi-Wan Kenobi, Jedi lovag/

„Phhh… fhhh… phhh… fhhh… Szerencsétlen Obi-Wan, hát még most sem érted, hogy mennyivel hatalmasabb az Erő sötét oldala?! Nem csoda, hogy miszlikbe aprításként élted meg, amikor levágtam a fejedet, te gyógyjedi! Phhh… fhhh… phhh... fhhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„Nekem sanyarú gyerekkorom volt, majd felnőve ez csak folytatódott. Az egyetlen lányról, akibe szerelmes voltam, kiderült, hogy a húgom. Az egyik mesteremet lefejezték, a másik végelgyengült, és amikor az apám először látott meg a saját szemével, akkor abba rögvest bele is halt. Ha ezt jelenti, hogy az Erő velem van, akkor inkább legyen ellenem!” /Luke Skywalker, Jedi lovag/

„Az aktív cölibátus miatt sajnos nincs gyerekem, de ha lett volna, biztos elmennék erre a remeknek ígérkező előadásra. Így azonban aznap este valószínűleg meccsre fogok menni. A svájci gárdistákkal játszunk.” /Ferenc pápa/

„Gáspár fiamat focistának neveltem, hogy megálljon a saját támaszkodó lábán, de egy ponton karizmatikus hittérítő lett belőle! Rögvest kitérek a hitemből! Elmegyek erre az előadásra, ha van VIP páholy, ahol lehet szotyizni. Ahogy a dakota mondás tartja: Jobb ma egy zacskó szotyola, mint holnap egy neveletlen kölök!” /Dr. Orbán Viktor, miniszterelnök és több gyerekes apuka/

„Jaj, már megint ez a gyereknevelés! A szüleim nem arra valók, hogy neveljenek, hanem hogy gondoskodjanak számomra korlátlan internetelérésről és annyi zsebpénzről, hogy a neten mindent meg tudjak rendelni! A tök gáz tanulásról szóló dumájuk meg ultraciki!” /Xfaktor Xénia, komisz kamasz/

„A kamaszkor állítólag annyival jobb, mint a pestis, hogy az előbbit állítólag túl lehet élni. Persze beleőszül az ember, de hát kinek van addigra már energiája tükörbe nézni?” /Xfaktor Xerxészné Hajszolt Hajnalka, mikromenedzser és anyuka/

„A tartalomról annyit, hogy nem muszáj ám a gyereknek feltétlenül az ún. kamaszkorba lépnie, ahhoz, hogy felmenői színárnyalata hirtelen eltolódjon a szürkeárnyalatok felé. Megnyugtató a tudat, hogy a mindennapi nehézségek után egyszer majd szembesülünk a nem mindennapiakkal is. A formáról meg annyit, hogy lámlám, kell egy jó ügy, és Endrénk bemutatja, hogy tud, ha akar. De mikor fog végre akarni?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Frady Endre, a társadalom élő lelkiismeretének ihletett furdalója, ráébreszt minket arra, hogy ahhoz, hogy a jövőnk záloga a jövőjét ne zálogházi cédulák között töltse, most kell cselekedni, de ízibe ám! Olyan irdatlan rímekbe irdalt dalt írt, amely előbb megrengeti, majd csillapított rengés lévén le is csillapítja a megrengetendőket és a lecsillapítandókat, miközben szájtátva figyeljük, ahogy lenyomja a torkunkon a cukormázzal bevont keserű pirula gordiuszi csomóját! Feleim, zokogjunk!” /Irdatlan Igorné Szájtáti Szatyorella, a Nota Bene Irgalmatlan Irodalom (NB II) c. kulturális folyóirat recenzora/

„Ó, hogy zuhanna rá Frady Endrére nagyon magasról a Hajdú Péter! Anyám a nyugdíjasklub keresztrejtvény fejtő versenyén nyert orosz kémprogrammal véletlenül meghekkelte a postafiókomat és ezt a szánalmas degenerációt elolvasva most azt követeli tőlem, hogy vigyem el erre a gyengeelméjű gyereknevelési előadásra, hogy megtudja, mit vétett! Nem anyám, nem vétettél, ÉN JÓL NEVELT VAGYOK!!! NEM ORDÍTOK! NA, JÓ, ORDÍTOK, DE NEM ELLENED, HANEM ÉRTED!!! ÉRTED?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A szüleimnek nem kellett engem nevelniük, mert már készen kaptak. Az én gyerekeim pedig sosem mertek neveletlenek lenni. Az egyik egyszer ugyan megpróbálta, de amikor a szám leheletével rázsugorítottam az auráját, pillanatok alatt meggondolta magát.” /Chuck Norris/

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2017/11/szenvedes-vagy-lehetoseg.html

denev 2017.11.21. 10:07:27

Kedves Eszter!

Tartalmilag, szakmailag kiváló a fenti poszt. Gyönyörűen elemzi és ad segítséget a gyermek lelki állapotának stabilizálásához, önbizalmának építéséhez.
Ám egy óriási hiba van benne, ami személy szerint engem felháborít. A cikkben kizárólag anya gyermek kapcsolatról esik szó, az apa mintha nem is létezne, a cikkben nem is létezik. Nem tudom pontosan, h milyen családmodellt vett alapul a cikk írásakor, de Önnek, mint véleményformáló bloggereknek különös tekintettel kellene lennie arra, h milyen családmodell kialakítására bíztatja a fiatal családokat. Az Ön cikke szerint az első 3 évben az apának semmi szerepe sincs, ami sajnos azt kell mondjam, egy kvázi tipikus magyar felfogás. Ezután ne csodálkozzunk, ha olyan torz családok alakulnak ki, ahol az apa teljesen szükségtelennek érzi magát, csak eljár a “bányába” dolgozni, majd mivel az első három évben nem alakul ki mély kapcsolata a családjával, kirekesztett lesz és lelép. Én nem ebben a családmodellben hiszek és Önnek, mint véleményformálónak különösen figyelnie kellene arra, hogy ne is ezt sugallja.

Üdvözlettel,
András

wannabebiker · wannabemotoros.blog.hu 2017.11.21. 11:21:44

Halihó! Arról is kellene beszélni, hogy hogyan segítsük a gyermekünket az iskolai környezetbe való beilleszkedésbe, hogyan vértezzük fel a többi gyerek be és leszólásai ellen, hogyan védheti meg magát az idióta tanárokkal szemben?

FrankBozóki Eszter 2017.11.21. 11:40:39

Kedves @denev! Olyannyira igaza van, hogy a szerkesztő kolleganővel beszéltünk is erről a kérdésről, hogy javítani fogom, és bevallom őszintén, hogy elfelejtettem. Most pótoltam ezt a hiányosságot és javítottam a szövegben. Nagyon köszönöm, hogy jelezte! Különösen azért, mert magam sem abban a családmodellben hiszek, amely kizárja az apa szerepét, hanem mindkét félnek hasonlóan fontos szerepe van a gyermek életében. Mentségemre szóljon, hogy a poszt nagyon sok személyes érzésen alapszik, amelybe, mint anya merültem bele, és így elcsúsztam picit abba, hogy a saját nézőpontomon keresztül mutassam be a kérdést, de valóban felelősségem van abban, amit írok, úgyhogy remélem nem késő a javítás!:)
Nagyon köszönöm még egyszer!
Szép napot kívánok!
Frank-Bozóki Eszter

FrankBozóki Eszter 2017.11.21. 11:41:36

@wannabebiker: Nagyon jó felvetés! Igyekszem majd írni a témában! szép napot! F.B. Eszter

rnz 2017.11.21. 11:59:21

@denev: Én már sajnos (?) ehhez rég hozzászoktam. Viszont erről nagyban tehetnek azok az apák is (bár őket inkább csak szülőnek hívom), akiknél a családfői szerep kimerül abban, hogy ők keresik a (több) pénzt és vezetik az autót az iskolába menet. Ha megfelelőképp neveled a gyermeked (ahogy azt én is próbálom tenni nap, mint nap), akkor tőlük megkapod bőségesen azt a visszajelzést, ami többet ér bárki más szavánál. Nálunk ugyan kicsit extrém a helyzet, de ha csak egy baba jött volna a három helyett, akkor is ugyanúgy etettem és pelenkáztam volna éjszaka. Ez a legtöbb férfiból hiányzik és soha nem lesz belőlük apa a szülőből.
Csak a miheztartás végett: Így indultam neki minden átdolgozott nap után az estéknek, az éjszakai 3 etetéshez: bit.ly/2hH8LhP

FrankBozóki Eszter 2017.11.21. 12:07:51

@denev:
Kedves András!
Olyannyira igaza van, hogy a szerkesztő kolleganővel beszéltünk is erről a kérdésről, hogy javítani fogom, és bevallom őszintén, hogy elfelejtettem. Most pótoltam ezt a hiányosságot és javítottam a szövegben. Nagyon köszönöm, hogy jelezte! Különösen azért, mert magam sem abban a családmodellben hiszek, amely kizárja az apa szerepét, hanem mindkét félnek hasonlóan fontos szerepe van a gyermek életében. Mentségemre szóljon, hogy a poszt nagyon sok személyes érzésen alapszik, amelybe, mint anya merültem bele, és így elcsúsztam picit abba, hogy a saját nézőpontomon keresztül mutassam be a kérdést, de valóban felelősségem van abban, amit írok, úgyhogy remélem nem késő a javítás!:)
Nagyon köszönöm még egyszer!
Szép napot kívánok!
Frank-Bozóki Eszter

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2017.11.21. 14:22:44

@Frick László Intézet:

Nekem nagyon jól alvó gyerekem van, de életszerűtlen lett volna elvárnom csecsemő korában, hogy nappal legalább 4 órát aludjon. Később meg aztán pláne, amikor fokozatosan egyre kevesebb nappali alvásra van szükség. Az anyatej nagyon könnyen és gyorsan emésztődik, így legalább 3 óránként, növekedési ugrások idején sokkal sűrűbben is mellre kéredzkedhet egy baba annak érdekében, hogy jóllakjon, illetve előre, a megnövekedett igényekhez igazítsa a tejtermelést. Ergo kifejezetten ártalmas a sikeres szoptatás szempontjából elvárni bármiféle órához igazodást egy csecsemőtől, ahelyett, hogy az alapszükségleteire válaszkészen, minél hamarabb reagálnánk. Ugyanez a helyzet, ha sír: ő csak sírással tudja elmondani, hogy valami miatt rosszul érzi magát, amire szintén minél hamarabb érdemes adekvátan reagálni, ha már a korai jelekre nem sikerült.

Az egyik nővérem percre pontosan előírt napirend alapján nevelte a kicsi gyerekeit, egy őrület volt az egész. (A gyerekeknek előbb-utóbb magától is kialakul a napirendjük, de nem percre pontosan, hiszen senki sem robot.) A többi testvérem gyerekei nem lettek nehezen kezelhetők vagy SNI-sek csak azért, mert náluk rugalmasabb volt az időbeosztás és a szükségleteikre figyeltek az óra percmutatója helyett.
Egyébként is érdekelne, hogy sírni hagyás nélkül - ami csak azt erősíti meg a csecsemőben, hogy nem számíthat a világra és az ő szükségletei nem fontosak, ami kifejezetten nagy stresszel is jár - hogy lehet mély alvásra bírni egy kisbabát, aki mondjuk éhes.

Amúgy több más mondatoddal is egyetértek, csak, hogy ne legyek abszolút negatív.:)

denev 2017.11.21. 16:06:06

@FrankBozóki Eszter:
Kedves Eszter!

Nagyon örülök, hogy végeredményben egyetértünk abban, hogy adott esetben az apának is fontos szerepe van a gyermek lelki állapotának stabilizálásában és a családi egyensúly kialakításában. ;)

Üdv.
András

czinimini 2017.11.21. 16:20:32

Sajnos a lelki egészséggel kapcsolatban arról is kéne beszélni, hogy a szülők hogyan kezeljék azt, amikor hozzá nem értő "pedagógusok" (óvónő, tanító végzettségű emberek) vagy orvosok/védőnők valami bogarat ültetnek a szülő fülébe, aki elkezd a saját gyerekében kételkedni. Nem egy ilyen van az ismeretségi körben - magunkat is beleértve. Esetleg kiderül, hogy a háttérben anyagi ok (több fejpénz), lustaság (a gyerek "nagyon nehezen illeszkedik be, jó lenne délután hazavinni") vagy csak mérhetetlen ostobaság áll. De a gyerek érzi, hogy valami nem kerek. A szülő meg vívódik, hogy igaz-e, ami mondanak, miért nem vette észre, hogy a gyerekével valami hiba van, aztán kiderül, hogy azért, mert nincs semmi baj. Csak egyszerűbb beskatulyázni és nehezen kezelhetőként máshova irányítani egy gyereket, mint megtalálni hozzá az utat. Azok a pedagógusok, akik az utóbbira képesek, kincset érnek.

Revolutionist 2017.11.21. 18:55:28

Legelőbb esetleg önuralmat, önfegyelmet, kulturáltságot, fegyelmet, tiszteletet és alázatot kéne tanítani a gyerekeknek, MERT ELJUTOTTUNK ODA (arra a nyomorult szánalmas undorító lealjasult mélypontra), hogy ezere a gyerekeket egyáltalán nem nevelik, nem tanítják és ha megfelelő adottságokkal (ami elég ritka és részleges) illetve az oktatás és kultúra hatására kifejlődik esetleg jobb esetben (ismétlem igen ritkán), úgymond automatikusan (magától ösztönösen), az csodaszámba megy... A gyerekek, aztán a kamaszok, bezárólag a nagykorúságba lépésig (és onnan már FELNŐTTEK ugyebár), tervszerűen SEMMI ILYET NEM TANULNAK! (amivel meg a dilettáns hatalombitorló idióta rablók próbálkoznak, az meg még szánalmasabb és betegebb mint ami van) Holott el kéne kezdeni máris, amint beszélni megtanultak, alapozni és ezekre oktatni-nevelni őket (nem fenyítéssel nem veréssel, hanem szofisztikált, kulturált, bölcs, mérsékelt módszerekkel, mert lehet ám úgy is, nem az van amit a sok agyhalott barom képzel, hogy vagy verés vagy semmi, vagy fenyítés, fenyegetés, megfélemlítés és akkor lesz fegyelmezett, vagy nincs mit tenni hagyni kell nőni mint a dudvát a gyerekeket, és reménykedni, hátha egyszer ember lesz belőle... súgok: NEM LESZ!!!! Az esetek többségében az ilyen élőlényekből nagy rakás sz@r lesz és nem ember)... És már felnőtt egy ilyen zombi generáció, utána jön a többi és egyre rosszabbak! Tisztelet a nagyon kevés kivételnek, mert még van szerencsére... de egyre fogynak... lelketlen, erkölcstelen, etikátlan, fegyelmezetlen, gyarló, tiszteletlen barbár GONOSZ ösztönvezérelt agyhalott barmokat "nevelünk"... ezért van, hogy magukból kikelve torkuk szakadtából őrjöngve "játszanak"... már a normál társalgást is üvöltve hisztériázva bonyolítják, az idióta szülő meg mindent rájuk hagy, mert hát az ő kicsikéje, és inkább beleőrül a zajba és a zajnál még nagyobb bajba, hogy TERRORIZÁLJÁK, ZSAROLJÁK, CSICSKÁZTATJÁK, MEGALÁZZÁK... itt már nem csak a tiszteletről van szó, hanem ismétlem, GONOSZSÁG amire anti-neveljük az új generációkat, lelketlenség, az empátia teljes hiánya, rosszindulat, káröröm, irigység, gyűlölet.... ennél még a régi korokban a fenyítés és verés is jobb világot eredményezett, mert legalább viselkedni tudtak az emberek, disztingválni, volt némi fegyelmük, némi tartásuk, némi alázat, empátia és tisztelet és morál bennük... Mára eljutottunk oda, hogy ezekből megismétlem NULLA, ami van ezekben az embernek sem nevezhető parazita patkányokban, megismétlem azt is, hogy kevés kivétellel. Részben mert vannak még itt-ott hevenyészve, kulturált intelligens szülők, akik képesek úgy-ahogy valahogy valamennyit nevelni, fegyelmezni rajtuk, illetve vannak erősebb (nyilván) mentális adottságokkal bíró emberek, akikben kifejlődik valamifajta morál, tisztelet, fegyelem stb automatikusan (nos mindkét utóbbi fehér holló)... és így vált napjainkra abszolút pokollá a civilizáció... Tisztelet semmi, egymásra figyelés semmi, mindenki él bele a világba magának, egymást taposva, csattog zörög üvölt, és ha még szólni mer valaki neki, hogy bocs de kicsit halkabban, mert zavar, akkor még az a szemét, a rigolyás, az élhetetlen stb... Ide vezetett az a nagy liberális felvilágosult agyhalott idióta zombi-tenyésztés... A probléma ott volt, hogy az egy dolog, hogy a vaskalapos, konzervatív, sznob, képmutató, fegyelmező-fenyítő nevelés valóban torz, téves és hibás (félelemre zsarolásra épít és tele teszi frusztrációval sérüléssel, szorongással és zavarokkal a gyereket, majd az abból felnövőt), valóban le kellett váltani egy liberálisabb felvilágosult demokratikus nevelési rendszerrel, csak éppen nem arra váltottuk le, hanem NAGY SEMMIRE!!! SENKI NEM DOLGOZTA EZT KI. Nincs ilyen egységes helyes működő alkalmazható konszenzusos rendszer, hanem miután "felszabadultunk" a konzervativizmus agyhalálából és rabigájából, akkor elkezdtünk össze-vissza kisérletezni, mert mindenki baromi nagyokos volt, ő tudta ám jobban.... és lényegében EMBERKISÉRLET AMIT CSINÁLUNK GYEREKNEVELÉS ÉGISZE ALATT!!!! Méghozzá zártosztállyal kombinálva... Aztán meg csodálkozunk és pislogunk, hogy mennyi a mentális problémákkal küzdő, depressziós, drogos, alkoholista, öngyilkos, pszichopata stb... hogy szinte minden emberi kapcsolat becsődöl, hogy boldogság, igazság, harmónia, szeretet egyszerűen teljesen eltűnt a civilizációnkból (ha ilyet keres valaki, tanácsos inkább valami ősi törzsi életmódot élő közösséghez menni, talán ott még van némi).... mindenki valamibe menekül pánikszerűen, mániásan és betegesen, a csicskafonjukra hajolt zombik révedeznek mindenütt, se látnak se hallanak (és még tán jobb is, még így is, mert ha látna-hallana és arra reagálna valamit abban sem lenne köszönet)... egyre nagyobb közöny, rosszindulat, gyűlölet hajlam, elidegenedés, elvadulás, részvétlenség, empátiahiány és etika hiány...

Revolutionist 2017.11.21. 18:56:00

Így hát nem csoda, hogy az kétségbeesve, persze erőszakosan terrorizálva és zsarolva igyekeznek a társadalom irányítók visszaállítani a régi hatékony módszereket, ebből aztán egy még szánalmasabb és borzalmasabb, hazug őrült beteges hibrid torzó lett, amitől mégjobban megzavarodik mindenki... totális káosz, totális élhetetlen pokol lett az egész... és ebben igen jelentős szerepe van, hogy abszolút agyhalott idiótákat "nevelünk" a gyerekeinkből... Legelőbb esetleg egy átfogó konszenzussal kellett volna kidolgozni új egységes objektív és pragmatikus reform oktatási-nevelési rendszert (vagy ha netán többet is, akkor sem sokat, és azokat is komolyan gondolt szofisztikált irányelvek mentén)...
Menthetetlen a civilizációnk és gőzerővel dolgozunk is rajta, hogy megoldjuk ezt a természetes szelekció "nagy megoldásával" szépen napról-napra vágjuk a fát magunk alatt... Mivel az ilyen populáció, társadalom, illetve civilizáció nyilvánvalóan életképtelen, a sorsa és jövője predesztinált... rászolgáltunk egy nagy tabularázára... és talán ha ez a torz faj egyáltalán érdemes rá és túlél, képes lesz egyszer a távoli jövőben újra alkotni végre egy egészséges civilizációt... ha meg nem, akkor legjobb ha végleg eltűnünk az eovolúció szeméttdombján....

FlybyWire 2017.11.21. 19:02:14

@Revolutionist: " önuralmat, önfegyelmet, kulturáltságot, fegyelmet, tiszteletet és alázatot kéne tanítani a gyerekeknek"

Jézusom, eddig olvastam, de már látom, hogy nagy a baj..

Te szerencsétlen, ha szeretetet és biztonságos kötődést kap a gyerek, akkor a szüleit fogja utánozni mindenben.
Azaz nem neked kell belenevelned, hanem csak simán ilyennek kell lenned, és szeretni kell(ene) őt.
Ennyi, a több, egyértelműen beteg lelket és/vagy elmét mutató fröcsögésedre nem fogok energiát szánni.

Egy dologba gondolj bele: ezzel a megkeseredett epehányással szerinted milyen példát mutatsz?

FlybyWire 2017.11.21. 19:04:35

@Revolutionist: kár ezért a hangnemért, mert két vérhányás között van néha 1-1 jó gondolat is.

Revolutionist 2017.11.21. 19:50:59

@FlybyWire: Igen nagy a baj, az arrogáns troll idióta csicska megmondó patkány senkiházi anyabaszó agycsökevényeddel és nagy pofáddal van a baj nagy, hogy azonnal habzó szájjal a másiknak rontasz... te nem csak szerencsétlen vagy, az emberi faj szégyene... pont te vagy a mintapéldánya annak a szánalmas undorító aljadék generációnak amiről írok akik miatt pokol már az élet mindenütt... Mert nem ám a kurva téma, nem ám érvelés, nem ám válasz, hanem azonnal habzószájjal anyázni, a másikat gyalázni, SEMMI MÁST NEM TETTÉL ITT MOST EHHEZ HOZZÁ MINT BEMUTATTAD, MEKKORA SEGGFEJ VAGY... semmi mást kispofám... a témához nem szóltál, rólam egyetlen szavad sem szól CSAKIS MAGADRÓL... legkönnyebb ha válaszolni nem bírsz mert buta vagy hozzá mint a segg, azonnal személyeskedni takarodj a kurva anyádba...

Revolutionist 2017.11.21. 19:54:49

@FlybyWire: Aha persze... kár, hogy te sem bírtad ki hogy ne személyeskedj, tehát ne TROLLKODJ, tehát a te szavad is kb annyit ér, mint az előző szánalmas troll csicska patkányé... hát köszi a próbálkozást kispofám... Teljesen mindegy hogy milyen stílusban írtam, rajtam már nem lehet segíteni, igen hevesen írtam és akkor mi van? Sok ember heves és ABSZOLÚT JOGOSAN indulatos, ha valami ilyen jellegű felháborító téma van barátom... a lényeg attól érthető és tiszta... még akkor is esetleg meg kéne tanulni kulturáltan vitázni, és nem azonnal a második mondatban a másik kommentelőt minősíteni és sértegetni, akkor érne is valamit a véleményed... így nulla, mint amilyen nulla te is vagy láthatóan.... és nekem egyikőtök se ugassa vissza hogy és az én stílusom milyen veletek szemben, mivel a trollkodásotokkal már felhatalmaztatok hogy bármilyen stílusban bármit visszavághassak...

Revolutionist 2017.11.21. 19:56:07

@Revolutionist: Ja hogy egyazon troll a kettő... még jobb... :D

FlybyWire 2017.11.21. 23:15:29

@Revolutionist: Tévedtem, vegytiszta faszfej vadbarom vagy, aki szerencsére nemsokára úgyis öngyilkos lesz.
Sok sikert, és majd menj biztosra :)

rnz 2017.11.23. 08:17:37

@Revolutionist: Neked ugye nincs gyereked?