Tudat alatt nagyon sok dologra képesek vagyunk. Még arra is, hogy önmagunknak szabjunk gátakat a boldog élet felé vezető úton.
Bármilyen meglepő, az önsorsrontás szoros kapcsolatban áll a mazochizmussal. Hiszen ha megnézzük, a jelenség mögött arról van szó, hogy valamiért úgy érezzük, nem vagyunk méltók arra, hogy olyan boldogok lehessünk, mint más emberek. Az igazán komoly önsorsrontók úgy érzik, szenvedniük kell, és amint egy potenciális örömforrás közelébe kerülnek, valamilyen indok kreálásával igyekszenek "megúszni" azt.
„Apám mindig azt mondogatta, hogy mi nem vagyunk okos emberek, kisfiam, nem kell nagyra vágyni, mert onnan nagyot lehet esni. Jobb a biztos, ott nem érhet csalódás.” – meséli Zoli, aki minden változást, fejlődési lehetőséget stresszként él meg, éppen ezért mindenkit maga elé enged az élet összes területén.
A saját élet megnehezítése nem tudatos folyamat, nem kimondott elvárás, hanem leggyakrabban a gyermekkori tapasztalatokból eredő, berögzült gondolkodásmód. Van olyan, aki magáévá tette, úgymond megörökölte szülei szigorú, merev munkamorálját, életfelfogását, és az vált ki szorongást, ha ettől eltérően viselkedik, például, ha egy jobb munkalehetőség miatt el kellene hagynia a jól megszokott céget, de ő az utolsó pillanatban visszalép a munkaszerződéstől. Az alacsony önértékelés hasonlóképpen képes erősíteni az önsorsrontó viselkedést, mivel ilyenkor egy olyan érzés alakulhat ki a negatív önképpel rendelkező személyben, hogy nem méltó az élet jó dolgaira. Az sem meglepő talán, hogy annak, akinek nincs rendben az önbizalma, fél meghozni olyan döntéseket, amik esetleg bukással végződnének.
„Mindig ezt csinálom. Az utolsó pillanatig húzom a tanulást, aztán egy éjszaka akarom megváltani a világot. Nem is értem magam, komolyan. Persze meghúztak a vizsgán másodszor is.” – mondja Virág, aki azért kért segítséget, mert berögzült szokásai miatt képtelen elvégezni az egyetemet.
Virág példája egy újabb, háttérben mozgatórugóként dolgozó jelenség. Az önsorsrontás egy nagyon jól használható, erős indok is lehet arra, hogy a valódi okot víz alá nyomva magunktól elrejtsük, és ráfogjuk inkább arra, hogy képtelenek vagyunk megváltozni. Sokszor olyankor lehetetlenítjük el magunkat, amikor nem akarunk szembenézni a valósággal, a fenti példánál konkrétan azzal, hogy Virág képességeit meghaladta a műszaki egyetem, és valójában nem is tudta volna elképzelni magát a szakmájában dolgozni.
„Tudom, hogy azt mondtam, szerelmesek vagyunk, azt hiszem hülye voltam. Megcsaltam a tegnapi buliban, nem is tudom, miért, de talán jobb is így. Nem illettünk össze.”
Kriszta ugyanúgy alakítja párkapcsolatait minden alkalommal. A hirtelen fellángoló érzelmek után pár héttel szakít barátaival, mert mindegyikükben talál valami negatívumot, és rendszeresen meg is csalja őket. Mélyen gyökerező önutálata, jövőtől való félelme nem hagyja, hogy a boldogság megízlelését követően kapcsolataiban maradjon.
Akármi is áll a háttérben, az eredmény mindig ugyanaz. Az önsorsrontó személy pozitív események, iskolai, munkahelyi sikerek, párkapcsolati boldogság hatására bűntudatot, szomorúságot vagy szorongást él meg. Ennek sajnos nagyon sokszor az az eredménye, hogy az önmagát akadályozó ember kihátrál kapcsolataiból, visszább lép, és másokat juttat előnyhöz maga helyett, és döntéseivel mindig eléri, hogy környezete árnyákában maradjon ahelyett, hogy vállalná az élet örömeit.
Sokszor nehéz megértenünk, hogy életünk negatív történéseiben miképp lehet tudattalanul is szerepünk. Azonban ha megfelelő megértéssel és önmagunk felé fordított figyelemmel megpróbáljuk érzéseinket, tipikus döntéseink okát megvizsgálni, nagyon fontos lépést teszünk a pozitív változás felé.
Első lépésként az itt található teszt segítséget nyújthat önmagunk megvizsgálására.
