Alfred Adler, osztrák pszichológus volt az első, aki a testvérek születési sorrendjének jelentést tulajdonított. Ő hét testvér közül a második volt. Szerinte az, hogy a gyermek hányadikként születik a családon belül, kihatással lesz későbbi életére. Adler vizsgálódásai során rájött, hogy személyiségünket meghatározza, van-e testvérünk, ha van, az fiatalabb vagy idősebb-e. A születési sorrend hatással van a gyermekek érzelmeire, viselkedésére, és személyiségfejlődésére is. Izgalmas, ha végiggondoljuk, hogy ugyanazokon a géneken osztozva, milyen eltérő tud lenni a személyiségünk. Hogy lehet az, hogy te egy komikus, laza személyiség vagy, a testvéred azonban egy visszahúzódó, maximalista ember? Mégis mitől lehet ez?

Természetesen azt nem zárhatjuk ki, hogy a gének felelősek a testvérek közötti különbségekért, másrészről azonban a szociális környezet szintén szerepet játszhat az eltérésekben. A testvérek kölcsönösen formálják egymást, leosztva ezzel az egymás közti szerepeket is. Klasszikusan a legfiatalabb gyermek veszi át a kicsi, aranyos, kedves gyermek szerepét, míg a legidősebb sokszor „koravén” módon viselkedik. A középső testvér – ha van – viszont könnyen válik mediátorrá, legalábbis a sémák szintjén gondolkodva. De mi történik, ha felnövünk? Leválunk ezekről a szerepekről? Vagy hordozzuk magunkkal a testvérsorrendre jellemző tulajdonságokat, szerepeket? A pszichológia régóta kíváncsi a válaszra.

Személyiség és testvérhelyzet 

Az 1990-es évek végén nagy figyelmet szenteltek a kérdéskörnek. A tanulmányok többsége arra a következtetésre jutott, hogy a testvérpozíció erősen és tartósan befolyásolja az egyén személyiségét. Az elsőszülöttek hatalomra és rendre irányulnak, sokkal konzervatívabbak, míg a fiatalabb testvérek ezzel szemben nyitottak, és lázadóbbak.

Lássuk, mit mondanak a klasszikus megközelítések!

Minden sorrendnek megvannak az előnyei és ugyanúgy a kihívásai is. Akár elsőszülött, „szendvicsgyerek”, vagy utolsóként született a gyermek, nem lehet kijelenteni, hogy bármelyik pozíció jobb lenne a másiknál.

Az elsőszülött gyermekek...

• a család „uralkodói”, egy ideig élvezik a szülők osztatlan figyelmét és szeretetét, több útmutatást és támogatást kapnak, mint a később születettek, szüleik nyomása miatt általában sikeresebbek, megbízhatóbbak, érzelmileg stabilabbak.
• Biztonságot és magabiztosságot tapasztalnak, éreznek, amely segíteni fog nekik abban, hogy a való világban helyt álljanak, és felelősségteljes vezetővé váljanak. Sok elnök és vállalatvezető elsőszülött gyermek volt a családban.
• A sok pozitívum ellenére, ők is megtapasztalnak nehéz érzelmi kihívásokat. Tapasztalatlan, szerető szüleik gyakran nagy elvárásokat támasztanak velük szemben. A szülők nagyon szeretnék, hogy elsőszülött gyermekük sikeres legyen. Ennek a kívánságnak köszönhetően gyakran terelgetik és kritizálják minden lépését. Nem ritkák olyan mondatok, mint: „Ülj egyenesen!”, „Nem így kell a fát rajzolni!”, „A tollbamondásod csak 98%-os lett? És hol a másik két pont?!” Ennek következtében a gyermek nagy nyomást érezhet a sikeres teljesítmény miatt, perfekcionistává válhat, gyakran azonosítja a szeretetet a sikerrel.

A másodszülöttek…

• Adler szerint ez a pozíció irigylésre méltó. Nekik sohasem kell aggódniuk erő- és hatalmi problémák miatt, mert már eleve egy trónfosztott családi pozícióba születnek bele.
• Ők általában társaságkedvelők, kreatívak, gondtalanabbak, elsőszülötteknél kevésbé törődnek a szabályokkal.
• Függetlenek, önállóak, extrovertáltak.
• Életvidámak, alkalmazkodóbbak.

Legnehezebb helyzetben a középső gyerekek, az ún. szendvicsgyerekek vannak.

• Nekik egyszerre van kisebb és nagyobb testvérük is, és általában ők azok, akik a két testvér közti vitákat elsimítják. Emiatt sokat tanulnak a tárgyalás művészetéről, amelyek később hasznosnak bizonyulhatnak az események manipulálásában, erőt adnak ahhoz, hogy elérjék azt, amit akarnak.
• Gyakran „beszorítva” érzik magukat.
• A szülők figyeleméért nekik kell leginkább megharcolniuk (a legnagyobb kivívta vezető szerepét, a legkisebb már az elkényeztetett szerepét vette magára).
• Gyakran provokálnak.
• Erős baráti kapcsolatokat építenek ki, családon kívül.
• Középső gyermekként sokan arról számolnak be, hogy gyermekkoruk óta a mellőzöttség érzésével élnek együtt.

A legfiatalabb gyermekek…

• sok törődést kapnak, a nagyobb testvérek, a család kiszolgálja az igényeiket. Emiatt elbűvölően kedves gyermekké válhatnak.
• Ugyanakkor nehézséget is jelenthet számukra a „család kedvence” szerepéből való kitörés. Sokszor elkényeztetetté válnak.
• Nagyobb testvéreik szerepmodelljéből tanulva nagy teljesítményre képesek.
• Alkalmazkodóak, magabiztosak, jólelkűek, együttérzőek. 

 Az egykék…

• Pszichológiai értelemben minden, a testvéreit követően 7 évvel vagy azután születettek egyetlen gyermeknek számítanak (funkcionális egykék).
• Nagy mértékű törődést kapnak, ezért sokszor elkényeztetetté, önzővé, kevésbé szocializálttá válhatnak.
• Korán érnek, jó eredményeket érnek el.
• Gazdag képzeletviláguk van a sok egyedül töltött idő miatt.

A legújabb vizsgálatok viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy érdemes szkeptikusan fogadni ezeket a személyiségjellemzőket. 

Meglepő eredmények

A testvérsorrend népszerű és elfogadott érvelés volt a személyiségjegyek megmagyarázására. Több szakemberben azonban kétségek merültek fel, hogy vajon tényleg ennyire fontos lenne a testvérek sorrendje? A lipcsei egyetem professzora világszerte több, mint 20.000 felnőtt adatát összehasonlítva azt állapította meg, hogy szinte nincs is összefüggés a személyiségjegyek és a sorrendiség között.

 Megállapították, hogy …

…az elsőszülöttek érzelmileg nem stabilak. Az eredmények alapján a korábbi megállapításoktól eltérően az elsőszülöttek felnőttként nem megbízhatóbbak vagy stabilabbak érzelmileg, a fiatalabb testvérek nem különösebben toleránsabbak, vagy extrovertáltak. Egyedül az intelligenciában, önértékelésben találtak minimális különbséget a kutatók. Az elsőszülöttek az absztrakt gondolkodásban jobban teljesítettek, illetve a szókincsük is nagyobb volt.

Az elsőszülöttek magabiztosabb viselkedése nem teljesen megalapozatlan, mert a legidősebbtől a legfiatalabbakig kismértékben, de fokozatosan csökken az intelligencia szintje a kutatók szerint. Ezt a hatást korábbi kutatások is megerősítették már. A különbség általában minimális, és valószínűleg akkor erősödik, ha a szülők nagyobb figyelmet szentelnek az elsőszülött gyermeknek (minél több gyermek születik, annál nehezebb a kisebbek intenzív támogatása).

Fontos látni mindezekből, hogy valóban van hatása a születési sorrendnek, de a hatás valószínűleg nem olyan nagy, mint ahogy Adler elképzelte. Nyilvánvaló, hogy a megszületés sorrendje nem ad annyit a személyiséghez, mint a személyiségfejlesztés egyéb hatásainak széles skálája, legyenek azok a  családi erőforrások, a szülői stílus, az iskola vagy a kortárs környezet.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.  

Forrás:

• Fonyó Ilona – Pajor András (szerk.): Fejezetek a konzultáció pszichológiájának témaköréből. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest, 1998.
• https://www.welt.de/gesundheit/psychologie/article147795521/Erstgeborene-sind-intelligenter-als-ihre-Geschwister.html
  https://www.swr.de/swr2/wissen/psyche-von geschwistern/-/id=661224/did=16362506/nid=661224/aqtmz4/index.html
• https://www.hallo-eltern.de/baby/geschwisterreihenfolge/
• https://www.parents.com/baby/development/social/birth-order-and-personality/
• https://www.psychologytoday.com/blog/how-raise-happy-cooperative-child/201605/the-effect-birth-order-children