Illúzió vagy realitás? Melyik az egészségesebb út?
2018. június 05. írta: Vén Betti

Illúzió vagy realitás? Melyik az egészségesebb út?

optimismo-psicologa-malaga_1.jpgManapság nagyon sok fórumon hallhatjuk, hogy az egészség, a kiegyensúlyozottság, a boldogság alapja az optimista, pozitív gondolkodás. Mindig foglalkoztatott a kérdés, hogy az optimista gondolkodás vajon nem vesz tudomást a negatív történésekről? (Nyilván de.) De vajon hol van ennek az egyensúlya? Hol húzzuk meg az optimizmusba vetett hitünk határát? Éljünk idealisztikus álomvilágban, ami lehet, hogy önbecsapás, de kevésbé marcangoló és legalább egészségesebbek maradunk? Vagy boldogabbak leszünk, ha minél jobban ismerjünk önmagunkat; a világot a realitások talaján szemléljük és talán kevesebb elfojtással, tagadással élünk, amely egyébként hosszú távon egészségkárosító is lehet? A két szélsőség között lenne az igazság?

A mentális egészséget alkotó tényezőkben kereshetjük a választ. De mit jelent a mentális egészség?

Nekem elsőre a szellemi, gondolkodással összefüggő kiegyensúlyozottság jut eszembe. Ha egy kicsit tovább gondolkodom, hogy ez miből tevődik össze, olyanokra asszociálok, mint a magas önértékelés/önbizalom, önmagam és mások elfogadása, a környezettel, a világgal való reális kapcsolat, amelyhez hozzátartozik a testi/lelki egyensúly fenntartása is. Hagyományos megközelítések szerint a mentális egészség  kulcstényezője a realitással való kapcsolat, amely azt jelenti, hogy pontosan észlelem magamat, a külvilágot, a jövőt. Újabb felfogások szerint azonban nem az igazságot keressük önmagunkkal és másokkal kapcsolatban, hanem igyekszünk a saját elméleteinkhez, tapasztalatainkhoz illeszkedő jelenségeket megragadni és azokba kapaszkodni. Ennek az alternatív, szociálpszichológiai  nézetnek a megalkotói, Taylor és Brown (1988) a mentális egészség megőrzésében szerepet játszó, ún. pozitív illúziókat vizsgálták. A pozitív illúziók olyan torzítások, amelyekkel saját magunkat és az életkörülményeinket irreálisan pozitívan észleljük. Három ilyen illúziót különítettek el:

  • az irreálisan pozitív önértékelést,
  • a felnagyított személyes kontroll érzetét, és
  • az irreális optimizmust.

Az optimista hozzáállás pozitív hangulatban tartja az embert, motiválja a munkára, hogy elérje jövőbeni céljait, elősegíti a kreatív, produktív munkát és ad egyfajta kontrollérzetet is, hogy sorsát ő maga irányítja. E következtetés ellenére megkérdőjelezhető az, hogy a pozitív illúziók mennyire segítik az alkalmazkodó viselkedést.

Nézzük meg, mit is fednek pontosan ezek a meghatározások!

Az irreálisan pozitív önértékelés

main-qimg-b5b3a5f3c652634901ebf691bf3d72fc.jpg

Nagy egyéni különbségek vannak a tekintetben, hogy hogyan értékeljük önmagunkat, képességeinket. Egyesek erősen felértékelt nézeteket vallanak magunkról, míg mások meglehetősen reális önképpel rendelkeznek. De vajon melyikünk boldogabb és elégedettebb az életével – az, aki túlzottan pozitív önértékeléssel bír, vagy akinek sokkal pontosabb, reálisabb az önészlelése? Általánosan úgy gondoljuk, hogy az a személy egészséges és teljes, aki saját személyiségének pozitív és negatív oldalával is tisztában van, elfogadja azt. Ezzel szemben felmérések bizonyították, hogy többségünk túlzottan pozitív képet ápol önmagáról.  Taylor és Brown szerint a pozitív illúziókkal rendelkező emberek sok tekintetben jobban érzik magukat. Szerintük a pozitív illúziók jobban előmozdítják a pszichológiai jóllétet, valamint a nagyobb motiváció, nagyobb kitartás, hatékonyabb teljesítmény végső soron nagyobb sikert eredményez.

Az irreálisan pozitív önképre jellemző, hogy:

  • a kudarcokat sokkal kevésbé tudjuk részletesen felidézni, mint a sikereket,
  • kedvezőbben tekintünk a jó teljesítménnyel kapcsolatos emlékeinkre,
  • a számunkra fontos területeken hajlamosak vagyunk nagyobb fejlődést realizálni, mint az a valóságban megtörtént (akár nem is történt fejlődés),
  • a közeli ismerősök, a saját csoportunk sokkal szimpatikusabb, elfogadhatóbb emberekből áll, mint a távoliak.

A túlzottan pozitív önkép azonban sokszor nárcisztikus személyiségjegyekkel társul.  A nárcizmushoz fűződő kapcsolat azt sugallja, hogy az irreálisan pozitív önértékelés egy rosszul alkalmazkodó, önszabályozó stílussal párosulhat. Az "önmagukat felfújó" személyek nemcsak, hogy nárcisztikusabbak, de kevésbé korrigálhatóak tulajdonságaik, mint a pontosabb önértékelésű egyéneké. Kimutatták azt is, hogy az alacsonyabb önértékelésű személyek és azok, akik depresszióra hajlamosak, sokkal pontosabban észlelik saját magukat. A túlzott önértékelés rövid távon biztosan jövedelmező jellemvonás, hosszú távú hatásai azonban kétségesek.

A személyes kontroll illúziója

dawid-zawila-226624-unsplash.jpg

A személyes irányítás érzése egy másik terület, ahol az egyéni észlelés eltávolodik a realitástól. Bizonyított, hogy legtöbbünk úgy érzi, kontrollja van a környezeti események és a világ irányítása felett. Sokan az indokoltnál erősebben hisszük, hogy a véletlenszerűen bekövetkező események felett személyes kontrollunk van, ezt jelenti a kontroll illúziója. A szerencsejátékok esetén is úgy gondoljuk, hogy nagyobb befolyásunk van az eredményre, például ha inkább mi dobjuk a dobókockát, mint ha más dobná helyettünk. Főként, ezekben a véletlen által meghatározott helyzetekben becsüljük túl kontrollképességünket.

Az enyhén vagy súlyos depresszióban szenvedők kevésbé hisznek abban, hogy személyes kontrollt gyakorolhatnak az eredmények kimenetelét illetően. 

Az irreális optimizmus

glass-half-emty-full-feature.jpg

Legtöbben úgy ítéljük meg, hogy jelenünk jobb, mint a múltunk volt, és a jövőnk még a jelennél is jobban fog alakulni. Ez a megközelítés – ha jobban végiggondoljuk – a valóságtól elrugaszkodott. Legtöbbünk valószínűnek tartja, hogy kellemesebb események részesei lesz, mint legtöbb társa – megtaláljuk szerelmünket, szeretni fogjuk első munkahelyünket, a fizetéssel nem lesz gondunk. Olyan negatív események, mint egy autóbaleset, komoly megbetegedés, munkanélküliség, minket kevésbé veszélyeztet, mint a többieket. De mivel mindenki jövője nem lehet jobb, mint a többieké, az a szélsőséges optimizmus, amit az egyének kifejezésre juttatnak, illuzórikus.

Ezek az eredmények együttesen ellentmondani látszanak annak a meghatározásnak, hogy a pontos önismeret a mentális egészség jelképe. Önmagunk reális, pontos észlelése nem biztos, hogy pszichológiai jólléttel társul, hiszen bizonyos körülmények között a túlzott önmagunkra figyelés negatív érzelmi állapotot idézhet elő. A pozitív illúziók fenntartása segíthet elviselni az élethez szervesen hozzá tartozó kellemetlenségeket, de az igazság valahol az illúziók és a valóság között félúton lehet.  

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán. 

 

Forrás:

Brookings, J. B., & Serratelli, A. J. (2006). Positive illusions: Positively correlated with subjective well-being, negatively correlated with a measure of personal growth. Psychological Reports98(2), 407-413.

Colvin, C. R., & Block, J. (1994). Do positive illusions foster mental health? An examination of the Taylor and Brown formulation.

Taylor, S. E., Kemeny, M. E., Reed, G. M., Bower, J. E., & Gruenewald, T. L. (2000). Psychological resources, positive illusions, and health. American psychologist55(1), 99.

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr4414023412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása