Miért leszünk sorozatfüggők?
2018. június 08. írta: F.B. Eszter

Miért leszünk sorozatfüggők?

photodune-15180475-television-addict-on-couch-at-home-watching-tv-mesmerized-s.jpg

Talán ismerős az érzés, amikor az ember nagy elhatározással fogadja meg, hogy még_egy_leges_legutolsó_ó_ó részt megnéz kedvenc sorozatából, majd vágás, és öt óra múlva tápászkodik fel a kanapéról, hogy hangyányi erejével bevánszorogjon az ágyba... Ekkor persze megfogadom, hogy soha többé nem megyek egyetlen sorozat közelébe sem (persze miután ezzel végeztem).

Na de miért hatnak úgy a sorozatok, mint a drog? Miért nem tudunk szabadulni? Mit ad nekünk ez a kitalált világ?

Instant kielégülés

A sorozatok a realitás sűrített világát adják virtuális kontextusban. A negatív vagy pozitív tapasztalataink által nyújtott ismerősség, vagy éppen a félelmeinkkel, vágyainkkal való találkozás tudja igazán felkelti az érdeklődésünket.  A sorozatok az élet természetes, releváns motívumaira építenek. Legtöbb esetben a negatív események az élethez hasonlóan kiszámíthatatlanul törnek elő, így hasonlóan váratlan érzelmi reakciókhoz vezetnek. Tulajdonképpen ez a felnőttek meséje, ahol már nem a hétfejű sárkánnyal vagy a gonosz boszorkánnyal kell megküzdeni a királykisasszonyért, hanem az élet valós szerepeivel, egzisztenciális kérdéseivel és félelmeivel, a  szeretettel, kapcsolódással, betegséggel, elhagyatottsággal, a magánnyal, lojalitással és végsősoron az elmúlással kell szembenézni. A sorozatok vonzerejét többek között a gyors lefutás adja, ami azonnali  betekintést enged a jövőbe. Ami az életben évek alatt, a sorozatban 45 perc alatt végbe is megy. Ez az instant kielégülés csalogat át egyik epizódról a másikra. „Csak még egy rész” és megtörténik a katarzis.

Sorozat és hormonok

A sorozatok tehát a való élethez hasonló érzelmi kapcsolódást váltanak ki, ami a hormonok szintjén is megjelenik. Az egyik vizsgálatban a résztvevőknek egy végstádiumú rákos kisfiú, illetve édesapja történetét mutatták be mindkét szereplő perspektívájából.  A film utáni vérvételből az derült ki, hogy az események láttán a résztvevőkben jelentős mértékű kortizol és oxitocin szabadult fel. Előbbi a stresszért felelős hormon, utóbbi az emberek közötti kapcsolódásra, gondoskodásra hat. A film után lehetőség volt pénzt adományozni beteg gyerekek gondozására. A felszabadult stressz- és kötődési hormon mennyisége alapján bejósolható volt az adományozott összeg nagyságrendje, vagyis a virtuális világ eseményei hatással voltak a résztvevők valós életben hozott döntéseire.

Az érzelmi szál magyarázatot ad a kapcsolódásra, de mi magyaráza a sorozatfalást, ami miatt nem bírjuk abbahagyni?

A Netflix nevű amerikai filmmegosztó 1500 megkérdezett előfizetőjének 61%-a akár 2-6 epizódot is megnéz egyszerre. A válaszadók szerint ez sokkal élvezetesebb, mint ha csak egy részt néznének meg. Amikor az okokat firtatták, az alábbi válaszok születettek:

  • 76 % számára a sorozatok nyújtanak menedéket a mindennapok feszített életviteléből, és ¾-ük pozitívan viszonyul ehhez az elfogaltságukhoz.
  • Az emberek a digitális világ által vezérelt életvitelükben a néhány karakteres üzenetekre vannak beszűkülve, de úgy tűnik mégis vonzóbbak számukra a hosszabb narratívák, ahol hagyományos módon zajlanak az emberi kapcsolatok, és nem egy like vagy egy instagram poszt fejezi ki a másik elismerését.
  • A sorozatfalás menekülés a stressz elől. A mindennapokban nem tudunk felszólításra „nem gondolni a fehér medvére” (próbáljátok ki: bármire gondolhattok, csak a fehér medvére nem! ;)), de a sorozatfalás segít kiszakadni a valós élet problémáiból.

Sorozatfalás és az agy

activebrain-350x350.jpgA „sorozatfogyasztás”, ahogy az a fentiekből kiderült, legtöbbünknek jutalmazó. Így a többi jutalomhoz hasonlóan az újabb és újabb epizódok falása is jutalmazóközpont által felszabadított dopaminra hat. A dopamin a test belső, természetes, elégedettséget kiváltó vegyülete, amely arra ösztönöz bennünket, hogy ne hagyjuk abba a jutalmazó viselkedést. Ki akarná abbahagyni azt, ami jó? A folyamatos sorozatnézés folyamatos dopamintermeléssel jár, ami lényegében kábítószerként hat ránk. Ha kialakul a sorozathoz egy álfüggőség, akkor annak hiánya dopamin iránti sovárgást vált ki. Így kezdünk bele éjjel kettőkor az aznapi 12. epizódba. Ugyanezek a neuronális hálózatok vesznek részt a drog-addikcióban, a szex-függőségben vagy bármely egyéb függőséget okozó tevékenységben. 

Az agyunk másik fontos jellemzője, hogy a látott, átélt vagy olvasott eseményeket ugyanolyan valós emlékként tárolja. Amikor egy sorozatot nézünk, az agyunkban ugyanaz a rész aktiválódik, ami egyébként a valós események feldolgozásáért felel. Tehát, ha sok időt töltünk virtuális karakterek életében, miután érzelmi válaszaink is kialakulnak, elkezdünk komolyan kötődni és aggódni értük, és szeretnénk tudni, hogy mi fog történni velük, annak ellenére, hogy racionálisan pontosan tudjuk, hogy nem valós karakterekről van szó. A szereplőkhöz való legevidensebb kapcsolódás az identifikáció, amikor az egyik szereplőben önmagunkat látjuk meg, de ugyanígy megjelenhetnek vágyott szerepeink is, vagy éppen velünk konfliktusban álló karakterek. A sorozatok így tanácsot is adhatnak a mindennapi életre. Természetesen nem olyan eltúlzott, dramatikus módon, ahogyan a filmvásznon jelenik meg, de felismerve vágyott életutakat meríthetünk egy kis bátorságot önmagunk új szerepekben való kipróbálására, vagy éppen felismerhetjük kívülállóként hibáinkat is egy-egy ellenszenves karakterben, és ez is segítheti önismeretünk fejlődését.

A sorozatok izolált világa
vsyvisxxpp5kbpv2yd2cijcfif0.jpgTermészetesen a túlzott sorozatfalásnak negatív hatásai is vannak. Egy 142 fős önmagát sorozatfüggőnek valló mintában egyértelműen magasabb volt a szorongásos és depresszív tünetek aránya. A sorozatfaláshoz kapcsolódó életmódot végiggondolva ez nem meglepő. Ha nem társaságban nézzük kedvenc sorozatunkat, akkor lényegében egyedül ücsürgünk órákon át a négy fal között, ami elszigeteltséget, magányt okozhat. Ahogy időről-időre kitekintünk a képzelt világból, rájövünk, hogy mi magunk egyedül vagyunk, ami lehangolóan hathat. Azzal, hogy időnket virtuális szereplőkre áldozzuk, a valós emberi kapcsolatoktól vesszük el a lehetőséget.

Ahogy másból is, a sorozatokból is ki lehet szűrni a számunkra kedvező hatásokat, de mint minden másnál, itt is érdemes az arany középutat választani, és ésszerű mennyiségű időt tölteni a TV képernyő előtt.  

Forrás:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr2914032260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.