Változhat-e személyiségünk az idő múlásával?
2018. július 12. írta: Vén Bernadett

Változhat-e személyiségünk az idő múlásával?

Vajon mennyire vagyunk mások most a munkahelyen, otthon, mint 10 évesen az osztálykiránduláson, vagy családi körben? Tud-e változni személyiségünk, ha igen, milyen mértékben? Meg tudjuk változtatni személyiségjegyeinket vagy sem?

Biztos választ várnánk a pszichológia tudományától, de az elmúlt 200 évben hol igennel, hol nemmel megválaszolható eredmények születtek.

5a551f20c32ae61f008b5548-750-562.jpg

Az egyik legmeghatározóbb elmélet szerint a személyiség vonásait a genetika határozza meg, és ennek következtében a személyiségjegyek változása korral előrehaladva lelassul (30. életévünkre meg is állnak), mivel az érés funkciói is lelassulnak. Egy friss kutatás szerint azonban személyiségjegyeink nincsenek begipszelve, és nem is olyan stabilak, mint azt első pillanatban gondolnánk.

Mit jelent az, hogy személyiség?

Személyiségünk határoz meg minket, és azt, ahogyan kapcsolatba lépünk a világgal. Bár különböző elméletek születtek arról, hogy mi a személyiség, és hogyan alakulnak alapvető személyiségjegyeink, az általános konszenzus az, hogy a személyiséget a korai élettapasztalataink alakítják ki, amelyek stabilan működnek az idő múlásával is. A személyiség legszélesebb körben elfogadott modellje szerint öt alapvető személyiségdimenzió létezik, amelyek egyenként definiálhatnak bennünket. Az öt fő személyiségfaktor a nyitottság, lelkiismeretesség, extraverzió, barátságosság és a neuroticizmus, olyan vonásokat határoznak meg, amelyek sok helyzetben alakítják érzelmeinket és viselkedésünket.  

A Big Five modell

 

Extraverzió

energia, lelkesedés, dominancia, szociális igény

Barátságosság

szeretet, empátia, kötődési készség, altruizmus, lojalitás

Lelkiismeretesség

megbízhatóság, kitartás, precizitás, megbízhatóság, felelősségtudat

Neuroticizmus(Érzelmi stabilitás)

negatív érzelmek, szorongás, depresszió, idegesség, hangulati ingadozások

Nyitottság

taníthatóság, intellektus, kreativitás, kulturáltság, nonkonformitás

Hogyan alakul személyiségünk?

Felnőtt személyiségjegyeink eltérhetnek csecsemőkori/gyermekkori temperamentumunktól, de vannak olyan vonásaink is, amelyeket a genetika és a nevelés hatásából fakadóan stabilan őrzünk. 

A velünk született temperamentumbeli különbségek befolyásolhatják, hogy hogyan reagálunk szüleink, nevelőink viselkedésére, illetve hogyan viselkedünk kortársainkkal. Az így szerzett élettapasztalatok aztán megerősödhetnek és meghatározhatják felnőtt személyiségünket.

A személyiségváltozások az új élettapasztalatoktól is függhetnek. Azok, akik súlyos érzelmi traumát, vagy életet megváltoztató eseményt élnek át, komoly személyiségváltozáson mennek keresztül. De a friss szülőség, vagy egy új munkahelyre való beilleszkedés is kényszeríthet minket arra, hogy lelkiismeretesebbek, felelősségteljesebbek legyünk, megváltoztathatja gondolkodásunkat, érzéseinket, viselkedésünket. Ahogy változik az életünk, úgy változik személyiségünk.

De a legtöbb ember vajon tényleg meg tudja változtatni személyiségét?

Az eredmények mindezidáig ellentmondásosak voltak, annak ellenére, hogy legtöbbünk elégedetlen saját személyiségével, és azon van, hogy pozitív irányba változtasson rajta.

Egy tavaly megjelent tanulmány szerint az öt fő személyiségjegy közül négy folyamatosan változik életünk során. Kivételt az empátiával és melegséggel összefüggő barátságosság jelentett. Életünk során hol barátságosabbak, hol barátságtalanabbak vagyunk, de ez a kilengés összességében stabilnak mondható legtöbbünknél.

A barátságosságot félretéve, az általános minta azt mutatja, hogy a többi tulajdonságunk az évtizedek során körülbelül 1-2%-kal csökken, amely azt jelenti, hogy érzelmileg stabilabbá válunk (kivéve az élet legvégén), de általában kevésbé vágyunk a társaságra, csökken a nyitottságunk, kevésbé vagyunk rendezettek és csökken az önfegyelmünk. Ez némileg összhangban van a korábban leírt Dolce Vita hatással (szó szerint „édes élet”), amely azt mondja, hogy életkorunk előre haladtával kevesebb felelősséget vállalunk.

3d718eff00000578-4241782-image-a-2_1487589962516.jpg

A fiatalabbakra vonatkozó eredmények szerint a lelkiismeretesség, az extraverzió és a nyitottság szintje emelkedik a korai életszakaszban (a középkorúakkal összhangban), amely egyébként egy korábbi elméletet is alátámaszt, miszerint a személyiségünk egész életünk során fejlődik, javul, ahogy alkalmazkodunk a munka és a család felelősségének kihívásaihoz.

Kultúrák közötti eltérés

Ezek a személyiségdinamikák kultúrák között is eltérhetnek. Például az amerikaiak sokkal markánsabb és konzisztensebb csökkenést mutatnak az életet átívelő extraverzió területén, mint az európaiak. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy az amerikai állampolgárok egyre kevésbé hajlandóak engedni a kultúrájukban uralkodó erős extrovertált nyomásnak.   

A pszichológus szerepe

Vajon egy rövidebb-hosszabb terápia is tud változtatni személyiségünkön? Az eredmények szerint igen. Klinikai pszichológusok klienseinek személyiségváltozásait követték nyomon. Kiderült, hogy a pszichológusok közül kevesen fókuszálnak arra, hogy megváltozott-e a kliens személyiségjegye.

Az eredmények szerint leginkább az érzelmi stabilitáson, a szorongásos zavarokon tud legkönnyebben és leginkább változtatni a terapeuta.  A további négy személyiségfaktor kismértékű változást mutat.

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy vajon ez a terápiás hatás átmeneti, állapotjellegű-e, vagy valódi személyiségváltozást jelent a kliens életében? Vajon az elért változások idővel elhalványulnak? Megállapították, hogy a terápia hatására bekövetkezett változások jóval tovább tartanak, mint egy év, és az idő múlásával sem mutatnak elhalványulást. Ezek alapján kimondhatjuk, hogy a terápia képes megváltoztatni a személyiségjegyeket, nemcsak átmenetileg.

Az elején feltett kérdésekre - a pszichológia mai tudása szerint - a válasz igen. Személyiségünk az élettapasztalatokkal, a kihívást jelentő feladatok megoldásával, de akár egy pszichológus segítségével is változhatnak. Azt azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy a fenti megállapítások az átlaghoz kapcsolódnak, és sokféle egyedi variációt rejtenek a háttérben. Nem mindenki változik azonos sebességgel, vagy ugyanabban az irányban.

Forrás:
Srivastava, S., John, O. P., Gosling, S. D., & Potter, J. (2003). Development of personality in early and middle adulthood: Set like plaster or persistent change?. Journal of personality and social psychology84(5), 1041.
Roberts, B. W., Luo, J., Briley, D. A., Chow, P. I., Su, R., & Hill, P. L. (2017). A systematic review of personality trait change through intervention. Psychological Bulletin, 143(2), 117-141.
Mirnics Zsuzsa előadása, 2016

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr6114109861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.07.13. 11:10:00

Nem változhat, kivéve súlyos elmebaj miatt.

Terézágyú 2018.07.13. 11:18:54

Igazi nagy változás szerintem nem lehetséges: legfeljebb az emberben korábban is meglévő tulajdonságok erősödnek fel jobban, vagy esetleg gyengülnek kissé.

Amikor látszólag igazi nagy változások történnek, az inkább csak egyik végletből a másikba csapás: mint amikor valaki harcos antiszemitából hithű zsidóvá válik stb. Ilyenkor a lényeg, hogy "minden erővel tartozzon valahova", és nem az, hogy most éppen melyik táborhoz... (Kétségkívül vannak társadalmilag hasznos "megváltozások", amikor valaki drogosból drogellenes aktivista lesz...)