Élet a lombik után
2017. március 07. írta: Vén Bernadett

Élet a lombik után

Más-e egy lombik gyermek élete és énképe?

 2007-ben született egy tanulmány, amely az 1980-as években, Németországhappy-cute-baby-beautiful-wallpapers.jpgban mesterséges megtermékenyítéssel született fiatal felnőtteket kérdezte meg a módszerről, arról alkotott véleményükről. A kutatás arra volt kíváncsi, hogy ezek a fiatalok hogyan vélekednek a mesterséges megtermékenyítésről? Hogyan hat saját identitásuk meghatározására az a tény, hogy ők ily módon fogantak? Hogyan reagál erre a környezetük?

16 fiatal felnőtt vett részt a vizsgálatban (19 és 21 év közöttiek), akik egy interjú keretében válaszolták meg a feltett kérdéseket.

A “kívánt gyermek” tudata

A résztvevők mindegyike pozitívan értékelte a mesterséges megtermékenyítés módszerét. Egytől-egyig hálásak a szüleiknek, hogy alávetették magukat az eljárásnak. Hiszen egyrészt ez a beavatkozás a gyermektelen párokat segíti, hogy megteremthessék közös vágyukat: egy gyermek világrahozatalát. Másodszor, a fiatalok szerint ez egy tervezett eljárás, amely már eleve egy szándékot fejez ki.  Harmadrészt, a beavatkozással járó előkészületek, orvosi vizsgálatok rengeteg energiába, anyagi erőforrásba, időbe kerülnek, aminek a szülők mind alávetették magukat, ezzel is bizonyítva elkötelezettségüket a gyermek iránt.

Érdektelenség vs. úttörők

A „tervezett gyermek” tudatán kívül más fontos dimenziói is vannak a mesterséges úton fogant gyermekek életének. A kutatók kíváncsiak voltak arra, hogy a fogantatás ezen módja hatással van-e  az ember identitására vagy érezhető-e a hatása a gyermek későbbi életében?

Az interjúalanyok két tíbaby-getting-out-tube-21593362.jpgpusát különítették el. A résztvevők egyik felének nagy hangsúlyt jelent az életében, hogy nem természetesen úton fogant. Ők tudatosítják sajátos helyzetüket, úttörőként tekintenek magukra. A másik részének jelentéktelen a fogantatás körülménye, ők úgy nyilatkoztak, hogy még sohasem gondolkodtak azon, hogy bármiben különböznének természetes úton fogant társaiktól.

Gyakorlati jelentőség: a „beavatás” időpontja

A megkérdezettek nagy része nem emlékszik a konkrét alkalomra, hogy mikor hallott/tanult/találkozott először a mesterséges megtermékenyítéssel. Az eljárás a szülők életének természetes része lett, ezáltal a gyermekeké is, nem játszott kiemelt szerepet a
 saját életükben. Az interjúalanyok fiatalkoruktól fogva az igazsággal éltek együtt. A szülők a lehetséges legkorábbi időpontban beavatták a gyermeket, ennek tudatában nőttek fel. Egyik családban sem számított tabunak a téma, sokkal inkább természetesen kezelték azt.

Összességében úgy tűnik, az eljárásban közvetlenül érintett fiatalokat semmilyen negatív hatás nem érte a mesterséges megtermékenyítés miatt. A tudat, hogy ők mesterséges úton fogantak, hamar integrálódott az énképükbe, negatív hatások nélkül. Sőt, az eredmények alapján a vizsgálatvezetők azt a következtetést vonták le, hogy az eljárás pozitívan hat a család és a szülő-gyermek kapcsolatára, erősíti azt, különös tekintettel érezhető ez a nehezebb serdülőkorban.  

 Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

Forrás: Siegel, R. Dittrich & J. Volman (2008). Ethicalopinions and personal attitudes of young adults conceived by in vintro fertilisation. Med Ethics, 34, 236-240.

Képek:
http://wapfun.sayt.im/images/baby-happy.html
http://www.dreamstime.com/photos-images/test-tube-baby.html

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr6012317753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.