Hűtlenség – Mitől retteg a férfi, és mitől a nő?
2017. március 21. írta: M.S.Annamária

Hűtlenség – Mitől retteg a férfi, és mitől a nő?


Ha megcsalásról van szó, nyilván elsősorban az elhagyástól félünk. Felszínre kerül az addig gondosan, mélyen elnyomott aggodalom is, miszerint nem vagyunk elég jók a szerelmünknek, talán másnak sem. Vérző sebet maga után hagyva hasít az ember lelkébe a gondolat, hogy mostantól van egy harmadik résztvevője a kapcsolatnak, aki bizony ellenfél. Mert elvehet tőlünk valamit, valami fontosat.

De mi ez a valami? Csak a szerelmünk személyéről van szó, vagy valami egészen másról is?

A kutatókat régóta foglalkoztatja, hogy mi okozza a féltékenységet, ami néha akár állatias viselkedéshez hasonló indulatokhoz vezethet.

Számos megfigyelés, kísérlet, hormonális és agyi képalkotó vizsgálat mutat egyfajta egységes képet a nemek közötti különbözőségekről, ha hűtlenségról van szó:

  • A férfiak számára az okozza a legnagyobb féltékenységet, ha a szeretett nő szexuális kapcsolatot létesít egy másik férfival. Ezzel ellentétben a nőket az borítja ki leginkább, ha párjuk érzelmi, szerelmi kapcsolatba kerül egy másik nővel.
  • A férfiak féltékenyebbek, ha a rivális férfi magas státusszal rendelkezik, míg a nők akkor mutattak erősebb reakciót, ha a szerető csinos, fiatal nő.
  • A férfiak érzékenyebbek a hűtlenségre, ha partnerük az átlagnál szebb, csinosabb, illetve akkor is, ha párjuk a havi ciklus fogamzóképes időszakában vannak. A nők jobban féltik párjukat, ha annak jövedelme és státusza magasabb az átlagnál.
  • A férfiak megcsalásra való hajlandósága nem köthető időszakokhoz, míg a nők gyakrabban lépnek félre a már korábban is említett havi ciklus közepén.
  • A férfiak féltékenységére inkább jellemző az indulatos érzelmi reakció és a társas szégyentől való félelem.
  • A fenti pontok mindegyikét megerősítik az agyi szinten törtőnő vizsgálatok is. A hűtlenség gondolatánál a férfiaknál megnövekedett agyi aktivitást mértek az amygdalában, insulában (félelem feldolgozás) és a hypothalamusban, amely feltehetően a féltékenység okozta izgatott állapot létrejöttével van összefüggésben. A nők féltékenységi reakciói a thalamusban voltak mérhetőek, ami a mások szándékának, megbízhatóságának, csalásának felismerésével áll kapcsolatban. Azaz a férfiak a szégyentől félnek és a szexuális partner elüldözésére készülnek fel, míg a nők inkább a környezetet monitorozzák, és az elhagyást igyekeznek meggátolni.

A kutatók a fenti, nemek közötti eltéréseket evolúciós kényszerként magyarázzák. Azaz az emberi fejlődés során feltehetően kialakul egy adaptív (alkalmazkodó) reakció a megcsalás elkerülésére, amely előnyös az utódok létrehozása és a saját genetikai állomány továbbörökítése szempontjából. A férfi ugyanis sohasem lehet teljesen biztos abban, hogy a nevelt utód az övé, így magát a szexuális félrelépést igyekszik meggátolni, nehogy más férfi „génjeit nevelje” sajátjaként. A nő anya mivolta, génjeinek továbbörökítése a terhesség révén 100%, így számára egy harmadik személy lehet veszélyes azáltal, hogy a férfi – és vele együtt az anyagi források is – eltűnhetnek.


A fenti kutatási eredményeket figyelembe véve már nem is olyan egyszerű választ adni a cikk elején elhangzott kérdésre, miszerint: Mi az a valami, aminek elvesztésétől félünk? Csak a szerelmünk személyéről van szó, vagy valami egészen másról is?
Igen, másról is. A tét az egész jövőképünk, létezésünk genetikai lenyomata, amit utódaink képében hagyunk hátra a világban.

 

 

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

Forrás:
Bányai É. és Varga K. (2014). Affektív pszichológia: Az emberi késztetések és az érzelmek világa. Budapest: Medicina Könyvkiadó.
Buss, D. M., Schackelford, D.K. (1997). From vigilance to violence: mate retention tactics in married couples. Journal of Personality and Social Psychology, 72: 346-361.
Takahashi, H., Matsuura, M., Yahata, N., Loeda, M., Suhara, T., Okubo, Y. (2006). Men and women show distinct brain activations during imagery of sexual and emotional infidelity. NeuroImage, 32: 1299-1307.

Kép:
http://velvet.hu/randi/2016/02/21/miota_a_megcsalas_tortent_folyamatosan_sertegetnek/

http://www.bestofcafe.hu/hol_a_megcsalas_hatara.html

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr7012348221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nazareus 2017.03.22. 08:25:36

Nagyon jó irás, teljesen egyetértek. Annyi korrekciót tennék hozzá, hogy ez elsösorban a mai világban igaz: "A nő anya mivolta, génjeinek továbbörökítése a terhesség révén 100%, így számára egy harmadik személy lehet veszélyes azáltal, hogy a férfi – és vele együtt az anyagi források is – eltűnhetnek."

Az anyagi forrás lehet(ett) a mammut illetve a mammut levadászásának képessége, de lehet tulajdonképpen nem anyagi forrás, amit félt, de mindenképp a túléléshez illetve az utód felneveléséhez köthetö: státusz elvesztése (emiatt _is_ jobb a törzsfönök feleségének lenni), stb.

M.S.Annamária 2017.03.22. 09:05:35

@Nazareus: Köszönöm a kiegészítést! Különösen érdekes olyan szempontból is, hogy a státuszvesztéstől való félelem erősebb féltékenységgel jár magas beosztásban lévő férfiak partnereinél. (Így nem csak jobb a törzsfőnök feleségének lenni, hanem keményebben is kell küzdeni ennek a pozíciónak a megtartásáért--> vonzalom fenntartása)

fidesz maszop dk egykutya 2017.03.22. 09:14:58

A feminácik nem fognak egyetérteni :)

micimate 2017.03.22. 09:57:20

Az állatvilág megjelenése óta a szexuális partner választás joga a női oldalé. Ha nem így lenne, már eltűnt volna az élővilág , az evolúciónak esélye sem lett volna. Szóval a téma elég régi.
A választás minősítés. Sorba rendezés. Ha tetszik a feministáknak, ha nem egy nő ma is azzal tudja egyértelműen kifejezni a választását, hogy kivel létesít szexuális kapcsolatot. Hihetetlen érték lehet ez minden kiválasztott férfi számára. Persze, a félreértelmezett emancipáció jegyében ezt a választás kifejezési eszközt le is lehet járatni, értéktelenné tenni.
Mi férfiak iszonyúan hiúk vagyunk. Ha társunk mással létesít szexuális kapcsolatot, csak egyféleképpen tudjuk értékelni: elénk sorolta az illetőt, az ő számára az a másik értékesebb lett már, és minősítésünk összeomlott.
Az egészben ez a leginkább elfogadhatatlan minden eltérő híreszteléssel szemben. A hiúságunk, a büszkeségünk. Szinte mindent meg tudunk bocsátani társunknak önbecsülésünk lerombolását kivéve. Mondjuk, hogy megbocsátottunk, de ezt egy nő se higgye el. Élünk tovább, de az már soha nem lesz olyan mint előtte. A nők mit, és hogyan raknak el? Nem tudom. Őket kéne kérdezni.

micimate 2017.03.22. 10:38:37

És még-egy! Kedves férfi társaim! Félre az álszenteskedéssel! Szeretőink barátját, vőlegényét, férjét ugyan némi férfi szolidaritással sajnáljuk is, de le is nézzük, hogy velünk szemben nem tudták megőrizni nőjüket. Na, és az új kapcsolatot, szerelmet pótlólagos üzemanyaggal szolgálja megemelkedett önértékelésünk.
Aztán, ha mi kerülünk a másik oldalra összedől a világ. Na, ja! Mint az ősi szanszkrit közmondás tartja, némely esetekben nem mindegy, hogy az ember az érintett testrész melyik végén van.

DennisVT1 2017.03.22. 11:13:01

Nagyon jó a cikk, kár, hogy egy kicsit megáll féltávon.
A fentiekből ugyanis egyenesen következnek az alábbiak is.

A férfiak félrelépése az esetek nagyrészében pusztán szexuális jellegű, különösebb érzelmi töltet nélkül (poligám párkeresés). A nőé ezzel szemben sokkal több érzelmi mondanivalót hordoz, mert a vonzalmi faktorok is összetettebbek : az ösztönei, a genetikája jobb jelöltet talál az utódnemzéshez, és mivel ez a nőknél lényegesen ritkább, mint a férfiaknál, ezért sokszor jelentős érzelmi háttérrel is rendelkezik a hűtlenség. Nem egy puszta vonzalomról van szó, mint a férfi esetében, hanem érzelmi oldala is létezik a félrelépének, vagy legalábbis ők érzelmi hátteret tulajdonítanak neki, lásd : Michelle Langley - A női hűtlenség. Ez jól látszik azon, hogy a házasságok (és amúgy a kapcsolatok) legalább háromnegyedét a nők borítják.
Egy másik dolog ehhez is kapcsolódóan: teljesen mások a félrelépések következményei az adott családot illetően. A nő félrelépése kaukkfiókát eredményezhet a családban, a férfié nem. A nő félrelépése megszakíthatja a párja genetikai vonalát, a férfi félrelépése nem szakítja meg a nőét. Ezt érintette a cikk is. Ez egy nagyon súlyos és alapvető különbség. Érthető(?) módon erről sosem fog hiteles statisztika és felmérés készülni - nem lenne polkorrekt -, de egyes orvosok, genetikusok, kutatók szerint a nyugati kultúrkörben 3% köré tehető azon férfiak száma, akik tudtukon kívül más gyerekét nevelik. (Néhol ennél sokkal nagyobb számot is lehet olvasni: www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/15448/apa-csak-egy-van ).

Másik érdekesség: szerepel a cikkben is, hogy a nők a ciklusuk egy bizonyos pontján (a legfogamzóképesebb ponton) hajlamosabbak a félrelépésre, na de vajon miért? A logikus magyarázat a félrelépés időpontjára az, hogy az ösztönös szinten mástól szülne gyereket. Na de miért? Miért nem a saját párjától? Ennek a magyarázata pedig a dualista női párválasztási stratégia. A genetikailag ideális apajelölt, és az emberileg ideális nevelő/eltartó jelölt általában nem egy és ugyanaz. A genetikailag alkalmas biológiai apajelölt nagyon nagyon sok másik nő számára is az, így ő nem fogja lekötni magát egy adott nő mellett (legfeljebb ideig óráig), hiszen azzal a saját poligám párválasztási mechanizmusát korlátozná. És emiatt amúgy sem lenne megbízható pár és társ a gyereknevelés és családfenntartás mindennapjaiban. Az lesz a megbízhatóbb ezen a téren, akit amúgy kevesebb külső csábító hatás ér - amit könnyebb feladni... tehát a genetikailag kevésbé jó férfi.
Ezt látjuk akkor, amikor azt figyeljük meg - sőt sokszor maguk a nők is azt mondják -, hogy fiatalon kalandoznak az izgalmas rosszfiúkkal, de végül úgyis a rendes srácokat választják.
Ennek a körülményei és következményei aztán egy teljesen új cikket is megtöltenének:)

+1 ajánlott olvasmány: heartiste.wordpress.com/2013/03/21/the-fundamental-premise/

Nazareus 2017.03.22. 18:18:16

@DennisVT1: Egyetértek veled, azonban szerintem a nöi félrelépést nem egészen az magyarázza, amit irtál, hanem ugyanaz, ami a férfi félrelépést: törekedés a genetikai változékonyságra az utódok tekintetében. Azaz a nönek is az a jó, ha minden gyereke más apától van, egészen addig, amig az ki nem derül, ez esetben ugyanis veszélyezteti az összes utód felnevelödését.