A kóros soványság fejben dől el. Így ismerjük fel, ha baj van!
2017. április 02. írta: F.B. Eszter

A kóros soványság fejben dől el. Így ismerjük fel, ha baj van!

anoressia_1.jpegÉtkezési zavarokról beszélve valószínűleg mindenkinek az anorexia (kóros soványság) és a bulimia (falási roham) ötlik fel elsőként, de ide tartozik minden olyan betegség, amely kórosan befolyásolja az egyén táplálkozási szokásait. Nem újkeletű az a nézet, hogy az étkezési zavarok hátterében a környezet, a család, ezen belül a túlzott elvárásokkal rendelkező szülők, illetve a média által sugallt szépségideál jelentős szerepet játszik. Ugyanakkor kevesebb hír esik arról az újabb felvetésről, miszerint úgy tűnik, a kóros soványság már jóval a környezeti hatások előtt, agyban dől el. Belegondolva, rengeteg nő diétázik, hogy elnyerje a kívánt alakot, de csupán 1%-uk lesz anorexiás.

Ugyan a kóros soványság és a falási roham nagyon eltérő jellemzőkkel bír, azonos biológiai alapokon nyugszik, mégpedig agyunk jutalmazó központján.

Hogyan is működik ez a jutalmazó központ? Míg egészséges embernél ezt úgy kell elképzelni, hogy kedvenc csokoládéja elfogyasztása a dopamin nevű kémiai anyag felszabadulása által egy újabb falat elfogyasztására ösztönöz (egy telítettségi pontig), addig anorexiások esetében a jutalom és büntetés egyensúlya megbillent.

Ez azt jelenti, hogy egy anorexiásnál a jutalmazó központ túlérzékenysége miatt jóval kisebb mennyiség elfogyasztása váltja ki azt a jutalomérzetet, mint egy egészséges embernél.  Bulimiásoknál éppen ellentétes módon, egy a normálisnál jóval nagyobb mennyiség felel meg telítettségi pontnak. Ebből következik, hogy míg az első csoport éhezteti magát, a másodikra falási rohamok törnek rá. Még érdekesebb, hogy az anorexiások az asztalhoz ülve gyakran számolnak be szorongásról. Ez sem véletlen, ugyanis az is kiderült a kutatók számára, hogy míg egészséges embereknél a dopamin felszabadulása örömet okoz, addig anorexiásoknál szorongást vált ki.

Mit érdemes erről tudni:

  • anyala_nya.jpegÚgy tűnik, hogy a jutalmazó központ ilyen jellegű elváltozása örökletes.
  • Az örökletesség nem feltétlenül azonos formában jelenik meg: egy korábban bulimiás anyának könnyen lehet, hogy a gyereke anorexiás, és nem bulimiás lesz.
  • Az élet során változhat, hogy melyik betegség jön elő: a kamaszkorban anorexiás lánynál előfordulhat, hogy 40 éves korára falási rohamokkal küzd.

A fent leírt biológiai bizonyítékok természetesen nem azt jelentik, hogy mindenképpen megjelenik a betegség, és azt sem, hogy a médiából folyó kórosan sovány modelleknek nincsen kritikus hatásuk, továbbá a családi tényezők fontosságát sem annullálja, csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy az öröklődés hatása nem hagyható figyelmen kívül a téma vizsgálata során.

Miért jó ezt tudni?

Szülőként, ha tisztában vagyunk gyermekünk veszélyeztetettségével, sokkal könnyebben felismerjük a vészjósló jeleket, illetve már a nevelés során is tehetünk azért, hogy erősítsük gyermekünk önelfogadását.

Jelek, ha már baj van:

  •  Gyermekünk túl sokat foglalkozik az ételekkel, folyamatosan a kalóriákat számolja.
  • A tükörben nézegetve magát boldogan szemléli, hogy hol állnak már ki a csontjai.
  • Állandóan diétázik, mindig elégedetlen az alakjával.
  • Étkezései mechanikussá váltak, sokszor hasonlóan eszik, azonos mennyiségben.
  • Rendszeresen vesz be hashajtót indokolatlanul.
  • Többször kapjuk azon, hogy óriási "zabálásokat" rendez, akár az éjszaka közepén.
  • Állandóan az alakjáról, az elfogyasztott kalóriákról beszél, és folyton bűntudata van emiatt.

A szülő is veszélyeztetett

Bár a hangsúly alapvetően a betegen van, nem szabad megfeledkeznünk a hozzátartozókról sem. Tanulmányok igazolják, hogy az anorexiával küszködők szülei komoly stresszről és az életminőség jelentős romlásáról számolnak be, közöttük jellemzően magasabb a szorongás és a depresszió. Ezek a tények azért fontosak, mert jól mutatják, hogy egy pszichés betegség nem csak lokálisan fejti ki a hatását, hanem dominóként hat a beteg körül levőkre, a családra, akiknek szintén érdemes támogatást, professzionális segítséget kérni.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

Forrás:

http://www.apa.org/monitor/2016/04/eating-disorders.aspx

http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/eat.20488/full

További részletes tanulmányok a témában:

  • Foerde, K., Steinglass, J. E., Shohamy, D., & Walsh, B. T. (2015). Neura
  • mechanisms supporting maladaptive food choices in anorexia nervosa. Nature
  • Neuroscience, 18, 1571–1573.
  • Frank, G. K. W. (2015). Advances from neuroimaging studies in eating disorders. CNS Spectrums, 20, 391–400.
  • Kaye, W. H., Wierenga, C. E., Bailer, U. F., Simmons, A. N., & Bischoff-Grethe. (2013). Nothing tastes as good as skinny feels: The neurobiology of anorexia nervosa. Trends in Neuroscience, 36(2), 110–120.
  • Kaye, W. H., Wierenga, C. E., Knatz, S., Liang, J., Boutelle, K., Hill, L., & Eisler, I. (2014). Temperament-based treatment for anorexia nervosa. European Eating Disorders Review. doi: 10.1002/erv.2330

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr1312327307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.