8 tévhit a depresszióról
2017. június 19. írta: F.B. Eszter

8 tévhit a depresszióról

is_170314_depression_800x600.jpeg

 

A földön depresszióval élők száma csaknem annyi, mint az Egyesült Állomok teljes lakossága. A leggyakoribb mentális problémáról van szó, amely súlyos életvezetési nehézségeket okoz mind a benne szenvedőknek, mind családtagjaiknak. A depresszió sok esetben stigma, amelyet szégyellnek az emberek még baráti körük előtt is, hiszen sokan úgy kezelik a tartós negatív hangulatot, mintha választás kérdése lenne, illetve stigmatizáló lehet bizonyos körökben az is, ha valaki szakember segítségét kéri.

Gazdasági oldalról nézve meglepő adat, hogy a WHO szerint a depresszió közvetett és közvetlen hatása csaknem 1000 milliárd dollárba kerül a világgazdaságnak. A betegségben szenvedők sok esetben kiesnek a munkából, és minden egyes dollár, amelyet jobb ellátásra fordítanak, 4 dollár hozamot jelentene egyébként a gazdaságnak. Természetesen ez a hatás a család szintjén is megjelenik, hiszen ha a családfenntartó kiesik a munkából, akkor az komoly megélhetési gondokat okozhat minden családtagnak.

1. tévhit: a depresszió ritka és szokatlan

Tévedés azt gondolni, hogy a depresszió ritkán előforduló jelenség. A Világ lakossáágának 5%-a szenved benne, és a kismamák 10-15 %-ra jellemző a baby blues, vagyis a szülés utáni depresszió a gyermekágyi időszakban.

depresszio_a_vila_gban.jpg

2. tévhit: a depresszió lényegében szomorúság

A szomorúság érzése bizonyos helyzetekben az élet természetes velejárója. Ezt érezzük, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk, vagy ha valamilyen veszteség ér bennünket kapcsolatainkban, akár munkánkban. A klinikai depresszió azonban egy komplex állapot, amely hatással van az egyén pszichés, biológiai és szociális helyzetére. Bármilyen figyelmeztetés és racionális indok nélkül előállhat valakinél súlyos depressziós állapot úgy, hogy a környezet semmilyen valós okot nem lát arra, hogy így érezze magát az adott személy. Jellemző tünetek ilyenkor a tartós szorongás, az üresség érzés, kínzó bűntudat, a világ iránti érdektelenség, alvási és evési problémák, illetve súlyos esetben öngyilkossági gondolatok.

3. tévhit: depressziósok nem képesek magas eredményeket elérni

Gondoljuk csak Mahatma Ghandi-ra, Winston Churchill-re vagy Abraham Lincolnra, akik komoly örökséget hagytak maguk után a világra annak ellenére, hogy komoly depresszióban szenvedtek. Nehéz pontosan meghatározni, hogy miként is hat a teljesítményre a komoly szorongás, de az bizonyos, hogy van egy szint, ameddig ösztönzi a teljesítményt. Abban is nagy egyéni különbségek vannak, hogy ki, milyen szintnél tud hatékonyan működni. A statisztikák alapján úgy tűnik, hogy a vállalkozók 30%-a szenved depressziótól, ami nagyban összefügg a szerep által kijelölt komoly feladatokkal és felelősséggel. A vállalkozói világban is jellemző, hogy a nagy cégek vezetői inkább titkolják depressziójukat, hogy nehogy összemossák problémáikat esetleges gazdasági kudarcaikkal.

4. tévhit: a depresszió a „felső tízezer” problémája

A depresszió univerzálisan megjelenhet szegény és gazdag országban egyaránt. Amiben meghatározó a szocioökonómiai státusz az az, hogy mennyire valószínűen veszik észre, és hogy milyen kezelést kap a depresszióban szenvedő személy. Míg a szegény országok államai 1% körül költenek mentális problémák kezelésére, addig a gazdag országokban ez a szám 5% körüli. Jól belátható, hogy ez micsoda különbségeket jelent a társadalombiztosításon belül elérhető lehetséges kezelési módok és időtartamuk között. A kedvezőbb adatok ellenére is jellemző, hogy a gazdag országokban csupán a betegek fele kap megfelelő kezelést. A másik nehézség, hogy a súlyos betegségek, a természeti katasztrófák vagy a helyi konfliktusok sok esetben a szegényebb országokat sújtják, ahol előfordulhat, hogy semmilyen kezelési mód nem áll rendelkezésre.

5. tévhit: a depresszió gyenge mentális állapotról árulkodik

depresszio.jpgEz a tévhit jól összefoglalja a stigma alapját, vagyis, hogy miért szenvednek oly sokan csendben, ha depresszióval diagnosztizálják őket, ahelyett, hogy segítségért folyamodnának. A depresszió nem választás kérdése és nem válogat. A gyengeség helyett sokkal inkább ellenállásól beszélhetünk, hiszen ne felejtsük el, hogy a depressziós személy sokszor nap mint nap küzd a talpon maradásért, a normális életvitelért. 

6. tévhit: egy igazi férfi nem lesz depressziós

Attól, hogy a nőknél a depresszió kétszer olyan gyakran fordul elő, nem jelenti azt, hogy a férfiaknak csendben kell szenvedniük! A tények azt mutatják, hogy a középkorú férfiak esetében nőtt meg leginkább az öngyilkosság előfordulása, ami számtalan esetben depresszióhoz vezethető vissza. A férfiak sok esetben teljesen másként tükrözik a depresszió tüneteit, mint a nők, így a társadalom könnyen szemet huny az intő jelek felett. A férfiasság, stabilitás és erő elvesztésének félelme végsősoron oda vezet, hogy a férfiak kevésbé képesek problémáikról, különösen érzéseikről beszélni, és így kevésbé jutnak szakmai segítséghez. Ezutóbbi különösen veszélyessé teszi náluk a kórt, mert így a háttérben a tünetek súlyosbodhatnak, az állapot fokozatosan romlik, és ennek elviselésére a férfiak gyakrabban nyúlnak alkoholhoz, kábítószerekhez, illetve az öngyilkossági kísérletek is gyakrabban járnak sikerrel az esetükben.

7. tévhit: ha a szüleid érintettek, akkor neked is biztosan lesz.

Valóban igaz az, hogy van genetikai prediszpozíció a depresszió esetében, de ez csupán egy 10-15%-os kockázatot jelent, és az építő, ingergazdag, illetve nyugodt környezet könnyen kompenzálhatja ezt az örökletes előhuzalozottságot.

8. tévhit: beszélni róla, csak ront a helyzeten

beszelni_rola.jpgMivel a depresszió egy olyan téma, amelyhez az emberek évtizedekig csak “kesztyűben nyúltak”, sokak számára kellemetlen beszélni az állapotukról. Ha sikerül elengedni a depresszióhoz kapcsolódó stigmát, és fogékonyan reagálni a pszichés jólléttel kapcsolatos kérdésekre, akkor könnyen kiépíthető a bizalom, és a proaktív társalgás, amely végül a gyógyuláshoz vezető út alapja lesz.

Ne feledjük, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy miként viseltetünk embertársaink iránt, és sokszor elég egy jó szó, egy megértő beszélgetés ahhoz, hogy valaki kibújjon a zárt kis világából, reménysugarat lásson a sötétségben, és segítséget kérjen, mikor már nem megy egyedül.

Figyeljünk egymásra.

 Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

Forrás:

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr1512605679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nem várt fordulat 2017.06.21. 07:11:07

azert nem kene osszekeverni a depressziot es a szorongast. nekem volt mind a ketto ennek megfeleloen a neve is az: kevert szorongas es depresszio.

Kelly és a szexi dög 2017.06.21. 07:14:19

Felírni egy fullextrás thaiföldi utazást receptre!

Duplaxiii 2017.06.21. 07:41:44

Az hittem értelmes válaszokat kapok, de csak a klasszikus közhelyek felsorlását találtam...
Sem ok-okozat, sem felismerhetőség, sem fokozatok, sem megelőzés-kezelés-gyógyítás...
És ez a "Gigyeljünk egymásra" ostobaság.
A posztolónak jelzem, hogy ne kerüljön bele az örvénybe az ilyen mentalitásával! Megtapasztalhatja, hogy sem segítség, sem figyelés nem fog érkezni!
Nagyarországon élünk, ma 2017-ben és további hendikep, hogy magyarok vagyunk.
Ma a depresszió csak kicsi hányadban magánélet, életstílus alapú, döntően az aktuális életünkből következik: munkanélküliség, lakhatás, egészségügy stb. Azaz napi rettegés a túlélés miatt!
Mutathatok két év alatti folyamat eredményét, hogy életerős pozitív emberből hogya és miért lett a legsúlyosabb depressziós roncs, pedig a segítség 1 perc lehetett volna. A világ országainak 99%-ban! És semmi figyelés, segítség sem volt, pedig két év az hosszú idő ám.
Előttem felvetették a szorongást. Így van!
Egy hátrányos helyen élő többgyerekes anya előbb szorongani fog a napi megélhetés, a jővőkép, a lehetőségek hiánya miatt, amiből a rettegési fázis jön, majd beleesik a már orvosi kategóriába, a depresszióba.
Hol a segítség? Mire és miért és ki figyeljen?
Jön egy genderalapú fiatal szagértő és elmonja neki, hogy "Nem kell félni, nem kell rettegni! Nyugodjon meg, ne foglalkozzon azzal, hogy holnap mit ad enni e gyerekeinek, mivel fog fűteni télen, miből váltja ki a gyógyszereket"
Aki ezt nevezi segítségnek, a bűnöző!
És a gigyelés nem abból áll, hogy elpre jelzem, ki lesz öngyilkos, ki öli meg a gyerekeit stb.
Egy éhezőnek nem az a segítség, ha megsimogatjuk a fejét, hanem enni adunk neki! És ahogy a klasszikus szól, "vadászni kell megtanítani+
Persze ma a vadászni már tudókat hatalom szinjén akadályozzák a vadászatban....

Duplaxiii 2017.06.21. 07:42:28

@Duplaxiii:
Gigyeljünk == Figyeljünk

2017.06.21. 08:21:49

Hogy egy depressziós nem kér segítséget, az sokkal inkább abból adódik, hogy nem is tudja, hogy beteg, illetve ha tudja is, enni sincs kedve, nemhogy orvoshoz fordulni. Illetve volt már sok orvosnál, de csak gyógyszereket kapott, segítséget nem.

2017.06.21. 08:22:50

Az az 1 billió dollár vajon 1000mrd dollár vagy a 1 billion félrefordítása? :D

F.B. Eszter 2017.06.21. 08:48:19

@hullajelölt88:
Köszönöm az észrevételt! Az 1 billió az angol trillion-nak a fordítása, ami valóban 1000 milliárdnak felel meg. A félreértések elkerülése végett valószínűleg szerencsésebb fordítás lett volna, köszönöm!