A repülési fóbia - Hogyan küzdjünk meg vele?
2017. július 13. írta: Vén Bernadett

A repülési fóbia - Hogyan küzdjünk meg vele?

letoltes.jpgA repüléstől való félelem gyakori jelenség, helyzethez kötött specifikus fóbia. Tünetei több diagnosztikai kategóriát magukba foglalhatnak, mint például a pánikbetegség, az agorafóbia, vagy a klausztrofóbia. A közelmúltban végzett vizsgálatok szerint a felnőtt népesség kb. 2,5%-át érinti, míg más kutatások a lakosság 10-40%-ában határozták meg az érintetteket. Ráadásul a lakosság további 10%-a szorongás nélkül szenved – oly módon, hogy elkerüli a repülést.

A mindennapi életre kiható komoly következményekkel tud járni, ha valaki repülési fóbiában szenved. A szenvedés személyes következményei lehetnek:

  • korlátozott szakmai lehetőségek
  • korlátozott szabadidős lehetőségek
  • változó/megszakított emberi kapcsolatok (pl. egy rokon/barát külföldre költözik, de a repülés miatti erős félelem megakadályozza az illetőt abban, hogy meglátogassa a szeretett személyt),
  • gyakori a szégyenérzet, az érzelmi zavar, mikor a személy a repülésre gondol

Repülős élményekről való beszélgetésekben gyakran elhangzik a statisztika: a repülő a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, sokkal kisebb a baleset esélye, mint például autóval. De a világ összes statisztikája kevés egy olyan embernek a meggyőzésére, aki a kontroll hiánya miatt úgy érzi, a repülés biztosan tragédiával végződik.

A pilótáknak kifejezetten nehéz megérteni, hogy miért félnek olyan sokan repülni. Úgy gondolják, hogy ha valaki megérti, hogy mennyire biztonságos a repülés, akkor megnyugszik a gépen. De ez nem ilyen egyszerű. A liftek, hidak, alagutak is biztonságosak, mégis ezek a helyzetek is sokakban okoznak szorongást, esetleg pánikot. Vajon miért?

A félelem és a biológia

fear-of-flying.jpg

Az érzelmek szabályozásának legegyszerűbb módja, ha közeledünk ahhoz, ami számunkra hívogató és távolodunk attól, ami megrémít bennünket. Amikor beszállunk egy repülőgépbe, az alapvető szabályozórendszerünk megszűnik, és bonyolultabb rendszerre kell támaszkodunk, ha szabályozni akarjuk érzelmeinket.

Ebben fontos szerepe van az agyunkban található amygdalának, amelynek feladata, hogy figyelemmel kísérje a körülöttünk zajló eseményeket. Ha minden a szokásos módon, rutinszerűen történik, akkor semmit nem csinál. Ha valami váratlan, nem rutinszerű történik, az amygdala felszabadítja a stresszhormonokat. A hormonok a következő változásokat idézik elő: 

  • Fokozott szívritmus
  • Fokozott légzés
  • Izzadás
  • Menekülési késztetés

A stresszhormonok beindítják bennünk azokat a rendszereket, amelyek érzelmileg/fizikailag szabályoznak (Üss vagy fuss!).

Stressz hatására egy háromlépéses értékelő-folyamat indul be: 

  1. A helyzet értékelése: lehet irreleváns, lehet egy lehetőség, vagy úgy értékeli, hogy veszély áll fenn.
  2. Terv készítése: ha cselekedni kell, mi lesz az?
  3. Elköteleződés a terv mellett: a szükséges intézkedések megtétele a terv végrehajtásához.

Ha az értékelőrendszer a helyzetet irrelevánsnak értékeli, a stresszhormonok termelődése leáll. Ha lehetőségként tekint a helyzetre, izgatottság áll elő a személyben. De mi történik olyankor, amikor fenyegetésként értékeljük a helyzetet? - Olyan stratégiát keresünk, amely szabályozza a helyzetet, és semlegesíti a fenyegetést.

Tudatos szabályozás?!

Ha nem tudunk kidolgozni egy tervet, a stresszhormonok továbbra is felszabadulnak, és aggódunk. Elhatározhatjuk, hogy megpróbálunk menekülni. De ha képesek vagyunk megfelelő tervet kidolgozni a fenyegetés kezelésére, abban a pillanatban, amikor elkezdjük végrehajtani terveinket, egy jelet küldünk az amygdalának, amely megállítja a stresszhormonok felszabadulását. 

162231-167277.jpg

A vezetés során a tudatos szabályozás jól működik. Minden döntést jelzünk felé, hogy az amygdala csendben maradjon. De a repülés során a tudatos szabályozás nem működik. Ha valamilyen zaj  vagy a repülő mozgása (pl. turbulencia vagy felszállás közben) váltja ki a stresszt, nem biztos, hogy a zajt irrelevánsnak értékeljük. A repülő utasaként ugyanis nem tudunk semmilyen intézkedést véghezvinni. A földön ez a menekülésre szólít fel, a levegőben azonban ez nem lehetséges. Az a stratégia, amely szabályozza a stresszhormon felszabadulását a földön (értékelés, tervet készít, elkötelezi magát a terv mellett), nem állítja meg a szorongást a levegőben. Ott fent nincs lehetőség a menekülésre.

A jó hír: megvan a hatalmunk, hogy ellenőrzés alatt tartsuk érzelmeink turbulenciáját és földi szorongásunkat a levegőben.

Ha a repüléstől való félelem olyan erős, hogy megakadályozza a repülőjegy foglalását is, akkor megengeded a szorongásaidnak, hogy korlátozzák a lehetőségeidet és korlátozzák az életedet, az átélt élményeket. A repülés kategorikus megtagadása gyakran az életből eredő alapvető meggyőződésből fakad: az a gondolat, hogy "mindenben szükségem van a biztonságra". A baj ezzel a követeléssel az, hogy - torzítva a valóságot -, az esélyeket rosszul értékeli.

Valójában minden kis turbulencia jelzi a közvetlen veszélyt. Mégis, a repülés pályája valószínűleg biztonságosabb, mint a városon belüli busz.

A félelem leküzdése 

A következő kérdések megkérdezésével és megválaszolásával új megközelítést alakíthatunk ki a repüléshez magunkban: 

K: El tudom viselni önmagában a repülés félelmét?
V: El tudod, és sokkal jobban fogod érezni magad, ha megteszed ezt a változtatást. Mutasd meg magadnak, hogy van kontrollod a szorongásod felett!

K: Ha a múltban féltem, most mitől változna ez meg? Most is fogok.
V: Nem. Ne ítélkezz a múltban történtek felett, hogy újra megismétlődik a korábbi válasz. Ezt úgy érheted el, hogy amennyiben idegesnek érzed magad és szorongsz, el kell fogadnod az érzést, a szorongást, és az érzés észrevétlenül el fog halványulni.

K: Vajon ez a szorongás halálos vagy csak bosszantó?
V: Ez a szorongás csak bosszantó, de az még bosszantóbb, ha teret engedsz a szorongásodnak, és nem vagy hajlandó repülni.

Nyugalom 30 másodperc alatt

A fedélzeten ülve oldhatjuk szorongásunkat például mély légzéssel, izomlazítással. A mély légzés például segíthet abban – amennyiben racionálisan gondolkodunk a veszéllyel kapcsolatban -, hogy rájöjjünk, a legnagyobb veszély, amivel találkozhatunk: az újrahasznosított levegő, amit belélegzünk…

A gyakorlat teszi a mestert! 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!

Forrás:

  • Campos, D., Bretón-López, J., Botella, C., Mira, A., Castilla, D., Baños, R., ... & Quero, S. (2016). An Internet-based treatment for flying phobia (NO-FEAR Airlines): study protocol for a randomized controlled trial. BMC psychiatry16(1), 296. 
  • https://www.psychologytoday.com/blog/conquer-fear-flying/201210/why-fear-flying
  • https://www.psychologytoday.com/articles/200707/the-fear-flying

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr2312662031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ízfokozott Légszárító 2017.07.14. 11:10:40

Az a levegő nem újrahasznosított, hanem kintről, a hajtóműből jön. Szóval még a levegőtől sem kell félni. :)

rabarber 2017.07.14. 11:11:53

2-3 feles beszállás elött segit.

Hari Seldon 2 2017.07.14. 11:36:41

Összefolalva: - Ne féljél, és akkor nem fogsz félni...

Torz 2017.07.14. 14:31:17

Engem a következő mondattal szívatott első repülésemkor a haverom:
"Nézd, a bohóc, aki a szárnyon állt az előbb, ... LEESETT!!!" Ha nem vagy aviofóbiás, ezt a poént úgy sem érted...

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2017.07.14. 15:05:54

A kontroll hiánya miatt rettegők közül valaki kocsiba sem mer beülni, ha nem ő vezet, nemhogy repülőre...