A kevesebb néha több
2017. augusztus 06. írta: M.S.Annamária

A kevesebb néha több

Kapcsolódó kép

Ülök a strandon. Kezemben egy bögre kávé, és szokásomhoz híven nézem az embereket. Nézem, ahogy csinosabbnál csinosabb nők sétálnak a fehérneműtől éppen csak megnevezésében eltérő bikinikben, miközben a férfiak a megszokás okozta rezzenéstelen arccal mennek el mellettük. Néha a kígyózó sorokban szinte meztelen testek érnek össze, mindez láthatóan nem mozgatja meg egyik nem képviselőit sem.

Most legyünk egy pillanatra egy képzeletbeli kísérlet kutatói. A strand hölgy tagjait megkérjük, hogy fáradjanak be az öltözőkbe, és fürdőruhájukat cseréljék fekete, fehér vagy éppen vörös, szatén fehérneműre.  Figyeljük meg a férfiak arcát, amint több száz idegen nő lép ki fehérneműben eléjük. Vajon ugyanolyan közönyösen néznek bele a tömegbe, vagy inkább nem győzik kapkodni a tekintetüket, hogy minél több, erotikus pillanat részesei lehessenek? Én az utóbbira tippelnék.

Miért van akkor az, hogy egy fürdőruha nem hoz lázba különösebben senkit, míg a vele azonos fehérnemű már igen? Ha belegondolunk, számos a fentivel analóg helyzetet találunk az életben, mikor átnézünk a szemünket szinte kiszúró jelenségeken, míg hunyorogva próbáljuk elcsípni a számunkra rejtettnek vélt dolgokat. Például egy férfi tekintetét jobban vonzza egy áttetsző ruha, mint egy kivágott felső annak ellenére, hogy utóbbi többet enged láttatni a testből. Ugyanígy, ha bevásárlás közben egy vitrinben és egy sima polcon található, azonos áru italból kell választani, értékesebbnek gondoljuk az elzártat. Hasonlóan a fentiekhez, az emberek többsége inkább les be egy épphogy nyitva lévő ajtón, mint egy tárva lévőn. Hogy miért?

Képtalálat a következőre: „kíváncsiság”Ezekben a példákban és az elméletbeli bikini kontra fehérnemű kísérletünkben az a közös, hogy bennünk, emberekben tombol a kíváncsiság. Evolúciós fejlődésünk és a Föld benépesítésének egyik kulcsa, hogy extrém módon motiváltak vagyunk az ismeretlen, felfedezetlen kutatásában. Izgat minket minden tőlünk rejtett, titkos dolog. Kíváncsibbak vagyunk a fehérnemű alatt rejlő privilegizált és tiltott területekre, mint az erkölcsileg teljesen megengedett, arcunkba tolt fürdőruhára. Kíváncsiak vagyunk a majdnem zárt ajtó mögött lapuló újdonságra, a valamit éppen csak sejtető ruhadarab alatti tiltott domborulatokra, vagy arra a férfira, aki nem adja ki magát már az első randin.

Képtalálat a következőre: „titokzatos nő”Éppen ezért, gondoljunk bele, vajon érdemes magunkat kiadni például egy párkapcsolatban, ha azzal éppen a kíváncsiság motivációs erejét tapossuk el? Érdemes tálcán kínálni időnket, figyelmünket vagy éppen testünket? Sokszor jobb egy lépés távolságot tartanunk, ha nem akarunk pikk-pakk nyílt lappá válni. Az optimális távolság tartása nem elüldözi az embereket, hanem arra ösztökéli őket, hogy megpróbáljanak közelebb kerülni. Mert kíváncsiak. Ahhoz, hogy két ember között vonzalom alakuljon ki, kell egy kis disztancia. Hiszen távolság nélkül csak tér nélküli összetapadás van, ami érthető módon egy idő után terhes kötöttséggé alakul át. Ezzel ellentétben, ha kapcsolatunkban ügyesen adunk is, meg nem is, a titokzatosság fent tartja majd a folyamatos kíváncsiságot, így az izgalmat is. 

Hagyjuk meg a felfedezés okozta vágyakozást kibontakozni, mivel ha közhely is, mégis nagy igazság:

A kevesebb néha több.

 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr4512723992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

steery 2017.08.07. 17:56:11

És akkor a Kisherceg meglátta a pilóta által rajzolt dobozt, amire azt mondta, ebben lakik a bárány és elégedetten bólintott. Pont ilyennek képzeltem!