Nem újdonság az olvasó számára, hogy a szexualitásnak, a szexnek erőteljes biológiai alapja van, és nemigen létezik olyan felnőtt ember a földön, aki ne élt volna már át szexuális izgalmat. Erre az elemi vágyra utal Freud is ösztön-énként, hiszen ez személyiségünk ősi részét képezi, és evolúciós értelemben nyilvánvaló célja, hogy fenntartsuk az emberi fajt. Ugyanakkor az ember szexualitása ennél jóval többről szól. Az, hogy a szexmentes házasságok idővel tönkremennek, jól mutatja, hogy az intimitás, összetartozás és örömszerzés szerves részét képezi a kielégítő nemi életnek, és egyáltalán az életnek.
Mi az, amit elfogadunk, és mi az, amit nem?
Mikor elhangzik az a szó, hogy szex, azonnal képek sorozata áramlik át a fejünkön. Mi az, amit szeretünk, és hogyan, mi az, amit kipróbálnánk, és mi az, amire gondolkodás nélkül rávágnánk, hogy „na, azt már nem!” Kicsit így működik a társadalom is. Vannak dolgok, amelyek általánosan elfogadottak, míg más jelenségek felszínre kerülése közösségi felháborodást vált ki. Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mi értékrendünk a normális, meglepődnénk, ha tudnánk, hogy milyen sokféle normalitás létezik. Hogy ez mitől függ? Attól a szűk és tág környezettől, amelyben az ember felnő, azoktól a korai és kései élményektől, amelyek élete során érik, és egyáltalán tágabb értelemben a kultúrától, vallástól, és normáktól, amelyeket a társadalom láthatatlan őrei állítanak elé.
Az előbbiekből adódik, hogy a szex a négy fal között sokféleképpen jelenik meg, és ennek csak a résztvevők fantáziája szabhat határt. Míg például sokak számára természetes az anális szex, addig mások egyenesen gusztustalannak tartják, és soha ki nem próbálnák. Külső szemlélőként talán a lényeges szempont, hogy ami két ember számára önkéntes alapon okoz örömet, az csakis rájuk tartozik, mondhatnám én, mint egyén. De a társadalom ebben máshogy működik, és képzeletbeli, sokszor kimondott listán vezeti, hogy mit tart elfogadhatónak, és mit nem, és e tabuk listája időről időre változik.
Ok és nem Ok a kutatások fényében
Amikor egy kutatás hosszú időn keresztül követ nyomon egy teljes társadalmat, annak minden korosztályát, akkor nemcsak arról kap képet, hogy az egyes életkorokban miről gondolkodnak máshogy az emberek, hanem arról is, hogy hogyan változik a fiatalok vagy öregek hozzáállása néhány évtizednyi idő alatt.
Nem meglepő módon az egyik ilyen sarkalatos kérdés a homoszexualitás kérdése, melyet az emberek sokáig betegségként tartottak számon. Ma már tudjuk, hogy a szexualitás nem dichotóm rendszerben értelmezhető, ahol a heteroszexualitás normális, míg minden más beteges, hanem egy kontinuumról van szó, amely rendkívül nagy sokszínűséget mutat. Ezt a gondolkodásbeli változást tükrözi a nyugati társadalmakban a melegházasságok melletti kiállás, vagy annak pártolása, hogy a melegek örökbe fogadhassanak, illetve számszerűen mutatja az a kutatás, amely szerint 1993-ban a résztevők 20%-a tartotta elfogadhatónak az egynemű kapcsolatot, addig ez a szám 2012-re 44% lett, és az 1982 után születettek között 56%.
A 60-as években vált sürgetővé az igény, hogy a szexuális orientációhoz kapcsolódó fogalmakat tisztázzák. Ez nagy valószínűséggel annak tudható be, hogy egyre nyíltabbá vált, és ezáltal egyre nagyobb érdeklődésre tett szert a homoszexualitás és transzszexualitás kérdése, és, hogy ez mennyiben fér bele a normalitásba. A kérdés az volt, hogy a különböző szexuális orientációk patológiásak-e, vagyis kezelést igényelnek-e, morális vagy mentális kérdéseket feszegetnek-e, vagy egyszerűen csak bizonyos megnyilvánulásai az emberi szexualitásnak. A 70-es években egyértelművé vált az irány, miután az Amerikai Pszichológiai Társaság kivette a homoszexualitást a patológiák sorából, és etikai szempontból kétségesnek ítélte azokat a terápiás törekvéseket, amelyek az egyén szexuális orientációjának megváltoztatására irányultak.
A másik fontos változás, hogy a házasság előtti szexet az emberek nagy része ma már nem tartja elfogadhatatlannak. A házasság előtti szüzességnél fontos megemlíteni azt a fajta nemek megítélését átható kettős mércét, amely kimondva-kimondatlanul mindig is jelen volt és sokszor van jelen napjainkban is. A nőktől elvárták, hogy „tisztán” menjenek férjhez, míg a férfit közel sem kötötte ilyen szorosan ez a béklyó. Ahogyan a nők egyre inkább egyenrangú szerepbe kerültek a férfiak mellett, sokkal kevésbé kívánták és kívánják magukat alávetni ennek az egyoldalú elvárásnak. És ennek megfelelően lazult a társadalom is. Míg korábban az emberek jórésze megvetette a házassági előtt szexet, addig egy aktuális ausztrál kutatás szerint 87% elfogadhatónak tartja.
Láthattuk tehát, hogy (bizonyos társadalmakban) a házasság előtti szex és a melegekkel szembeni hozzáállás toleránsabb lett, fontos viszont kiemelni, hogy a megcsalással szemben a társadalom egyáltalán nem elfogadó. A korábban említett kutatásban a résztvevők 83%-a azt a választ adta, hogy nincs rendben, ha egy házas ember mással is lefekszik a párján kívül. Mi állhat ennek a hátterében? Talán a ragaszkodás egyfajta biztos rendszerhez, amely bázisát képezi az össztársadalmi működésnek is? A félelem, hogy a sok házasságon kívül született gyermek összeroppantja az ellátórendszert? Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy a monogámia mennyire képezi az emberi természet magával értetődő részét, illetve, ha így is van, az átlag élettartam megnövekedését vajon figyelembe vette-e az evolúció az emberi faj monogámiájának megalkotásakor?
A másik kérdés, amely foglalkoztatja az embereket, a serdülők szexhez való hozzáállása, és ez az aggodalom csak
fokozódik az Internet korában, amikor gyakorlatilag a csapból is szexuális tartalom folyik. Gondoljunk csak a videóklippekre, filmekre, és valóságshowkra, amelyekkel nap mint nap találkozhat bármelyik kamasz. És bár intuitívan érezzük, hogy ezek a tartalmak befolyással vannak a nézőre, a kutatások is azt igazolják, hogy a kamaszok szexuális életére hatással van, amit látnak. Gondolhatunk ilyenkor arra, hogy egy-egy videó alapján miként képzelik el az első együttlétet, mikor gondolják azt aktuálisnak, mi az, amit kipróbálnak, és ne adj isten hol teszik ezt valamilyen módon közzé. A fiatalok életében a szex kilépett az offline világból, meztelen testükről osztanak meg fényképeket, videókat a különböző chat felületeken, és élnek át „közösen” orgazmust a világ különböző pontjain a virtuális téren át. A első szex időpontja időben előre került, térben viszont részben elvált a materiális világtól, és ezt nehezen fogadja el a felnőtt társadalom.
Vitatkozhatunk arról, hogy a társadalom érettségének mutatója-e a szexualitáshoz való hozzáállás, de az bizonyos, hogy a változások korántsem értek végükhöz, hiszen a globalizációs folyamatok mind-mind hatással vannak arra, hogy az egyén miként viszonyul testéhez, milyen kulturális hatásokkal találkozik, és hogyan kívánja megélni szexualitását.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonló, 7köznapi pszichológiai témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!
http://www.ukia.co.uk/diamond/sex-gender-identity.html
http://theconversation.com/making-up-our-minds-attitudes-towards-sex-are-changing-42994
https://courses.lumenlearning.com/boundless-psychology/chapter/sexuality/
https://www.theguardian.com/technology/2011/feb/06/internet-porn-sex-lives
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1070813/
