Egy ágyban az ellenséggel: bántalmazott férfiak
2017. október 17. írta: F.B. Eszter

Egy ágyban az ellenséggel: bántalmazott férfiak

bantalmazottferj.jpg

Ez a cikk saját jogon szól a bántalmazott férfiakról. Nem az a célja, hogy más jelenségek vagy csoportok viszonylatában tárgyalja a férfiak ellen elkövetett párkapcsolaton belüli erőszakot vagy, hogy lekicsinyítse a nők elleni bántalmazást. Célom annak érzékeltetése, hogy a sztereotípiák hatására egy olyan jelenség kap méltánytalanul kevés társadalmi támogatást, amely nem csupán izoláltan fordul elő, hanem lényegesen többeket érint - némán, magányosan- mint azt legtöbben elképzelni tudják.

Bántalmazás az, amikor az egyik fél teljes kontrollt és hatalmat gyakorol a másik felett. Ez a kontroll megnyilvánulhat mentális, lelki, de akár fizikai szinten is.

„ A testesebb nők a zsánerem, így a feleségem is az. 5 éve jártunk, amikor összeházasodtunk, és ezalatt egy türelmes, gyengéd nőt ismertem meg benne. Az utóbbi néhány hónapban minden megváltozott! Amikor ideges lesz vagy nem tetszik neki, amit mondok, akkor nekem jön. Üt és rúg, ahol ér. Én egy vékonyabb testalkatú férfi vagyok, úgyhogy gyakorlatilag esélyem sincs ellene, de nem is tudnék egy nőt megütni. Mit tehetek? Szeretem őt és nem akarom elhagyni, de ezt már nem bírom tovább.” András (44)

„Ver a feleségem és teljesen kiszolgáltatottnak érzem magam. Pár hete kezdődött, amikor megnéztem egy nőt az utcán, majd otthon szóvá tette és ököllel jött nekem. Azóta folyamatossá vált a bántalmazás. Üt, rúg, mar, de volt, hogy belém is harapott. Nem tudom, hogy mit tegyek.” Péter (35).

Önkéntelenül nőkre gondolunk elsősorban, ha házasságon belüli erőszakról van szó, hiszen az esetek nagy többségében valóban az ő sérelmükre történik erőszak egy párkapcsolatban. A férfiak helyzete ugyanakkor meglehetősen speciális, mert vélhetően jóval több a bántalmazott eset, mint ami napvilágra kerül, mivel sajátos tagadás és szégyen övezi a férfiak elleni bántalmazást. Ma Magyarországon nem létezik olyan szervezet, amely kifejezetten bántalmazott férfiak számára nyújtana segítséget. Laikus körökben az a magyarázat, hogy az erőszak áldozatai között annyival több a nő, hogy fontosabb, hogy nekik legyen elérhető segítség. A statisztikák valóban alátámasztják a bántalmazott nők számára kiépített széleskörű intézményrendszer fontosságát, ugyanakkor szükség lenne rá, hogy a férfiak is megkapják a megfelelő támogatást.  

Tovább nehezíti a helyzetet a sajátos kettős mérce a házasságon belüli erőszak megítélésénél: míg az emberek jó része semmilyen körülmények között nem tartja elfogadhatónak, ha egy férfi megüt egy nőt, addig fordítva egyáltalán nem ilyen szigorú a bírálat. Ez mutatkozik meg a hatóságok reakciójában is. Nem egyedi az eset, hogy egy férfi panaszt tesz a rendőrségen, és ahelyett, hogy bizalmat és támogatást kapna nevetség tárgyává teszik, vagy rosszabb, magát találja a vádlott székében. Általános mentalitás ugyanis, ha házasságon belüli erőszakról van szó, hogy csakis a férfi lehet az erőszaktevő. Ennek oka a férfiak általános megítélése a társadalomban: a férfi erős. A férfi nem sír. A férfi meg tudja védeni magát. Képzeljük el, hogy ilyen általános vélekedés közepette miként áll egy férfi az ismerősei elé azzal, hogy felesége fizikailag bántalmazza őt.

Az Egyesült Államokban 1973 óta folyamatosan nő a bántalmazó nők aránya. Egy 2003-as kutatásban a férfiak 15%-a számol be feleségük által elkövetett erőszakról. Egy 2011-es magyarországi adat szerint a párkapcsolaton belüli erőszakot elszenvedők nemek szerinti megoszlása 90-10%. Vagyis a férfiak 10%-a vállalja nyíltan, hogy feleségük veri őket a négy fal között, de nem tudhatjuk,  hogy hányan vannak, akik a szégyenérzet miatt maguk próbálnak megküzdeni a helyzettel, és nem kérnek segítséget.

Ahhoz, hogy megértsük mi okoz ilyen mértékű szégyent, nem kell tanulmányokat olvasnunk, elegendő egy-egy fórumra ellátogatni, ahol bántalmazott férfiak vallanak színt és kérnek segítséget, majd a következő sorokkal szembesülnek:

„Azért, mert valaki kövér, nem jelenti, hogy erős, főleg nem egy nőnél. Egyébként meg tuti, hogy kamu ez az egész.”
„Gyúrd ki magad, aztán verd le, mint vak a poharat. Megérdemli”.
„Milyen férfi vagy te, hogy ezt eltűröd? Ha ennyire nyúlbéla vagy, akkor meg is érdemled! De szerintem kamu a kérdés, mert nem lehet valaki ennyire lúzer!”

A megjegyzéseket olvasva hamar világossá válik egy kívülállónak is, hogy miért dönt úgy egy férfi, hogy inkább némán tűr.
A második megjegyzés külön jelenséget tár fel. Gondoljuk csak el, mi történik, ha valakit folyamatosan megaláznak, gyötörnek, terrorizálnak. El tudjuk képzelni, hogy micsoda feszültség dúl egy ilyen emberben? El tudjuk képzelni, hogy egy ilyen embernek soha ne jutna eszébe, hogy megvédje magát és visszaüssön? A férfiak jó része szerencsére mégsem teszi meg.

196cc9cda2e00a13d86bb926b7ce34a6.jpg

  • Nem teszi meg, mert mélyen a szöveteibe van ivódva, hogy nem üt meg egy nőt.
  • Nem teszi meg, mert szereti azt az embert, akinek valaha köze sem volt ahhoz a személyhez, akivel ma megosztja otthonát.
  • Nem teszi meg, mert retteg, hogy elveszítheti gyermekeit.
  • Nem teszi meg, mert pontosan tudja, hogy abban a pillanatban célponttá válna, mint agresszor.

És ott áll megfeszített testtel, kiélezett idegrendszerrel, egyedül és tehetetlenül.

Hogy jut el odáig egy nő, hogy bántalmazza a férjét?

A kutatások azt mutatják, hogy a férfiak bántalmazása sok esetben a szocializáció során tanult viselkedés, vagyis nem ritka, hogy családon belül van hasonló kapcsolati minta. Jellemző a bántalmazó feleségekre a pszichés instabilitás. A kutatásokból az is kiderül, hogy akiket gyerekkorukban bántalmaztak, nemtől függetlenül nagyobb eséllyel válnak áldozattá későbbi partnerkapcsolatukban, de azok között, akiket az anya bántalmazott nagyobb eséllyel lesz bántalmazó is, legyen szó férfiról vagy nőről.

Téves gondolat, hogy a férj bántalmazását minden esetben komoly párkapcsolati törés okozza. Lássuk bántalmazó nők vallomásait:

„Egész nap egyedül vagyok a gyerekekkel és estére az idegeimre mennek, így amikor hazajön a férjem munkából és ingerült leszek, megütöm őt.”
„Valószínűleg semmi okom nem volt, hogy haragudjak rá... Egyszerűen üres volt az életem. Feküdtünk az ágyban, próbáltam felébreszteni, de csak nem reagált. Egyébként is nagyon rossz szerető volt. Elfogyott a türelmem, ordibáltam és ütlegelni kezdtem, hogy felrázzam kicsit.”

Honnan tudhatjuk férfiként, hogy bántalmazó kapcsolatban élünk:

  1. Teljes kontoll: a bántalmazó feleség kontrolláló. Megmondja, hogy kivel mozdulhatsz ki és mikor, mire költheted a pénzed, mit vegyél fel, és mikor találkozhatsz a barátaiddal vagy családoddal. Céljait egyrészt szavak útján éri el, de ugyanilyen megsemmisítő tud lenni a csend, a passzív agresszió.
  2. A gyerek mint aduász: bántalmazó kapcsolatokban gyakran képezi zsarolás tárgyát a gyerek, és sok férfi tart attól, hogy gyermekét ellene hangolják vagy megvonják a vele való kapcsolattartást.
  3. Erőszak: igen, nők is gyakorolhatnak fizikai erőszakot férjük felett. Ha feleségünk megüt, megrúg vagy bármilyen módon bántalmaz fizikailag, akkor biztosak lehetünk abban, hogy áldozatok vagyunk párkapcsolatunkban.2447069_1418835373_2938_updates.jpg
  4. Beteges féltékenység és izoláció: a bántalmazott férjnek szép lassan minden kapcsolata megszűnik a külvilággal. Kezdetben csak egy-egy nő áll a féltékenység célpontjában, majd szép lassan tiltólistára kerülnek a baráti vacsorák és a munkahelyi csapaépítők is. Minden olyan lehetőség, amely növelhetné a férj önbecsülését, kikerül az élettérből.
  5. Mások hibáztatása: a bántalmazó feleség mindenért másokat okol. Az egész világ romlott és rossz. Mindig megtalálja a módot, hogy férjét hibáztassa és időről-időre megalázza. Árulkodó jel lehet, ha a feleség soha semmiért nem kér bocsánatot.
  6. A szex, mint csereeszköz: ha jó leszel, akkor este lesz szex! A bántalmazó feleség mindent megtesz, hogy férje alsóbbrendűnek érezze magát. Elhiteti a másikkal, hogy nem szerethető és kívánatos, egészen addig, míg a férj a végén valóban úgy érzi, hogy vele van a baj.
  7. Ésszerűtlen elvárások: bármit tesz a férj, sosem elég jó. Soha nem tud megfelelni felesége elvárásainak. Amikor teljesen kifulladva épp elérné felesége mércéjét, az mindig picit feljebb tolja a lécet. És persze mindenért a férjét hibáztatja.
  8. Érzelmi zsarolás: gyakori az ilyen kapcsolatokban az elhagyással, öngyilkossággal való fenyegetés, ami jól beláthatóan azonnal megnyomja az áldozatban a felelősség és bűntudat „gombot”.
  9. Ösztönös félelmeket ébreszt: előfordul, hogy férjként úgy érzed, veszélyben van az életed? Ha élettársad olyan módon aláz meg és manipulál, hogy az testi épségedet veszélyezteti, akkor bizonyos, hogy bántalmazó kapcsolatban élsz.
  10. Nem viseli a kritikát: a férj nem fogalmazhat meg semmilyen kritikát, nem adhat semmilyen tanácsot, mert feleségével olyan az élet, mint egy időzített bomba. A legkisebb ellenállásra robban, és az együttlét pokollá változik.

Nem mindegyik jel megjelenése jelenti rögtön, hogy valaki bántalmazó kapcsolatban él, de az biztos, hogy egy-egy esemény jelezheti, hogy a kapcsolatnak vannak területei, amelyeken közösen dolgozni kell.  

„De miért nem száll ki a kapcsolatból?”

vedoapa.jpg

  • „meg akarom védeni a gyerekeimet”: sok férfi tart attól, hogy, ha elhagyja a terepet, akkor a felesége az iránta érzett feszültséget a gyerekeken vezeti le, illetve, hogy el lesz tiltva a gyerekektől.
  • Szégyen: gyakori a bántalmazott férfiak között a szégyen amiatt, hogy egy nő megütötte, illetve nehéz megküzdeniük azzal az érzéssel, hogy úgy érzik, családfőként és védelmezőként kudarcot vallottak.
  • Önbecsülés: a hosszú távú megaláztatás a nőkhöz hasonlóan a férfiak önbecsülését is lerombolja, és emiatt sokan érzik úgy, hogy megérdemlik azt a kapcsolatot, amelyben élnek.
  • Erőforrás és támogatás hiánya: a férfiaknak már a szűk baráti körben is nehéz felvállalni helyzetüket, mert ott is sokszor cinikus reakciókkal szembesülnek, amelyet tovább nehezít, hogy a hatóságok is lekicsinyelik a férfiak által elszenvedett erőszakot arra hivatkozva, hogy egy férfi meg tudja védeni magát.
  • Tagadás: a nőkhöz hasonlóan a bántalmazott férfiak is hajlamosak jó darabig elbagatellizálni a kapcsolatukban megjelenő erőszakot. A struccpolitika ugyanakkor csak fenntartja és legalizálja a másik erőszakos hozzáállását.
  • Remény: egy átlagos kapcsolatban is nehéz elszakadni attól a képtől, hogy valaha szerettük azt az embert, akivel szenvedéssé váltak a mindennapok. Nincs ez másképp egy bántalmazott kapcsolatban sem, ahol az áldozat kapaszkodik a másik ígéreteibe miszerint megváltozik, és nem fordul többet elő erőszak.

Hogyan kezeljünk egy bántalmazó partnert:

  • Térj ki: legyünk tisztába azzal, hogy mik a főbb kiváltó események, és próbáljunk meg kitérni a bántalmazás elől. Ha nem tehetjük meg, mert féltjük a gyerekeinket, akkor bármilyen nehéz is, kérjünk segítséget, értesítsük a rendőrséget.
  • Ne üss vissza: a bántalmazó fél, legyen szó férfiről vagy nőről, gyakran él a provokáció eszközével és teremt olyan helyzeteket, amelyből erővel lehet kiszállni. A férfiak nehézsége abban áll, hogy bármi is történt előtte, egyszeri megtorlás is jó eséllyel az ő meghurcolásához vezet.
  • Szerezz bizonyítékot: jelentsd az erőszakot a rendőrségnek és szerezd be az összes rendőrségi jegyzőkönyvet. Dokumentáld az eseteket dátummal és az esetleges szemtanúk nevével. Készíts fényképet a fizikai bántalmazás látható jeleiről és szerezz látleletet. Egy „normális” kapcsolatban élőnek ezek teljesen idegen tanácsok, de sajnos egy bántalmazott házastársnak szüksége lehet konkrét bizonyítékokra, ha kenyértörésre kerül sor.

Kapcsolatot megmentő változás akkor állhat be, ha a bántalmazó fél teljes felelősséget vállal viselkedéséért és professzionális segítséget kér. Ezért is fontos, hogy első lépésként mindent megtegyünk, hogy partnerünket a belátás irányába tereljük, rávilágítsunk viselkedése elfogadhatatlanságára. Ugyanakkor, ha azt érezzük, hogy falakba ütközünk és minden felvetésnek a vége az, hogy megérdemeljük, ami velünk történik, akkor sajnos egy idő után lépni kell.

a.jpg

A legfontosabb üzenet, amit egy bántalmazott embernek, egy bántalmazott férfinak meg kell értenie, hogy nem tehet róla, nem szolgált rá, nem érdemli meg, ami vele történik!

Senkinek sem kell elviselnie, hogy életét és személyiségét szétrombolja egy másik ember.

Az önbecsülésnek nincs neme.

Ha hasznosnak találtad cikkünket, és szeretnél hasonló, 7köznapi pszichológiai témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon! 

Forrás:

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr6812992146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

F.B. Eszter 2017.10.17. 22:18:22

@Huffnágel Pista: köszi a kommentet! Nincs meg véletlenül az eredeti kutatás, amire Times cikk támaszkodik? Szívesen elolvasnám!:) Köszi, Eszter

Huffnágel Pista · http://www.huffnagelpista.com 2017.10.17. 22:32:23

@FrankBozóki Eszter: Nem kell megköszönnöd. Egy csónakban evezünk, ez neked JÁR.

Márk Zsolt Tömösközy 2017.10.17. 23:22:15

Kedves Eszter,

"Önkéntelenül nőkre gondolunk elsősorban, ha házasságon belüli erőszakról van szó, hiszen az esetek nagy többségében valóban az ő sérelmükre történik erőszak egy párkapcsolatban."
Ezt vitatnám, pont a látencia miatt.
Egyrészt a verbális erőszak nem is létezik a férfiak esetében, azaz ha férfi a szenvedő, az nem létezik.
Másrészt a fizikai bántalmazás egy része nem is feltétlenül az. Ezen azt értem, hogy akkor is a férfi az agresszor, ha lefogja az őt ütlegelő nő kezeit, pedig csak védeni akarta volna magát.
Harmadrészt az Ön által említett hallgatás miatt.
Negyedrészt a hallgatás okaként megjelölt gyerekkel való fenyegetés/zsarolás miatt.

És akkor nincsenek is említve a bántalmazás sokkal szélesebb körben alkalmazott formái:
- Szexmegvonás
- Nyilvános megszégyenítés

F.B. Eszter 2017.10.18. 07:32:29

@Márk Zsolt Tömösközy: Kedves Márk! Köszönöm az értékes hozzászólást és a kiegészítéseket! Szép napot! Eszter

különvélemény 2017.10.18. 11:51:06

"...90-10% a nők javára. Vagyis a férfiak 10%-a vállalja nyíltan..."

Ezt elírtad.

$pi$ 2017.10.18. 12:06:16

"Bántalmazás az, amikor az egyik fél teljes kontrollt és hatalmat gyakorol a másik felett."

Marhaság. Ha a kontroll bántalmazás lenne, akkor mindenki bántalmazná az újszülött gyerekét, mert teljes kontrollt gyakorol felette.

Irbisz 2017.10.18. 12:24:36

@$pi$: A peldad a marhasag, ha van nemi jozan eszed es legalabb 90-s IQ-d, akkor magadtol is rajössz miert.

Irbisz 2017.10.18. 12:31:42

@Márk Zsolt Tömösközy:
"Másrészt a fizikai bántalmazás egy része nem is feltétlenül az. Ezen azt értem, hogy akkor is a férfi az agresszor, ha lefogja az őt ütlegelő nő kezeit, pedig csak védeni akarta volna magát. "
Ez bizony igy van, egy igazan bevadult nöt, ha nem 45 kilos nadszal, kb. lehetetlen külserelmi nyom nelkül lefogni, hacsak nem kepzett önvedelemben valaki.

Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2017.10.18. 12:36:08

"Kapcsolatot megmentő változás akkor állhat be, ha a bántalmazó fél teljes felelősséget vállal viselkedéséért és professzionális segítséget kér."

Ez a mondat a gyakorlatban azt jelenti, hogy soha. Hány ilyenről tudunk? Pont az ostoba primitív agresszió mellé társul a legnagyobb ego. Ő aztán nem bolond, mindent jól tud. Az asszony a hülye. A világ a hülye. A férfi reagálja túl.

apaduhosagya · http://apaduhosagya.blog.hu/ 2017.10.18. 12:36:36

Évek óta pártolom, hogy igenis beszéljünk a nők által elkövetett erőszakról is. Ahogy itt is elhangzik, erőszak alatt nem csak fizikai erőszakot érthetünk. Az inkább a férfiak privilégiuma. Hanem az érzelmi erőszakról. Én biztosra veszem, hogy a férfiak alkoholfogyasztása sok esetben összefügg a nők érzelmi játszmáival.
Ugye a genetika azt dobta a férfinak, hogy erős legyen, fizikailag a nő felett álljon (nem tudatosan persze). Míg a nőké a gyengédebb szerep. A nőknek így sok fegyvere nincs. Amit a férfi erőszakkal, azt a nő érzelmi terrorral éri el.

Őszinte leszek: éltem ilyen kapcsolatban. Fizikailag is bántott a nő, érzelmileg pedig teljesen leépített. Olyan érzéseket tapasztaltam meg ezek alatt amiket előtte nem is tudtam magamról. A beszéd megvonása csak a legegyszerűbb módszer volt a terrorra. Olyanokat is meg kellett tapasztalnom, hogy milyen ha valaki képtelen válaszolni, képtelen bocsánatot kérni, képtelen önzetlenül kiszállni egy vitából, mindezt valószínűleg azért mert tudta, ezzel bánt. Volt, hogy sírtam. Volt, hogy részegen autóba ültem. Volt, hogy csak egyszerűen el akartam menekülni. Megalázott ha olyanja volt, én pedig úgy fordultam ki magamból ami után már mondhatta, 'ez a te hibád'.

Ez olyan terror ami lassan őrli az embert mert egyrészt hisz a másikban, hogy változni fog, másrészt hisz önmagában is, hogy tudja ezt jobban csinálni. Nem kívánom ezt senkinek sem mert ennél magányosabb érzés nincs. Én még egy viszonylag értelmes embernek tartom magam, szóval próbálom tudatosan feldolgozni mindezeket. De vannak olyanok, akik nem állnak neki agyalni ezeken, csak szimplán lemennek a kocsmába, esetleg megütik a másikat. És persze ilyenkor egyből a férfi válik a mocsokká pedig a valódi ok az ütésre maga a nő volt... (aki ezt kiforgatja, az nem egy túl okos ember)

Beszélni kell ezekről mert nagyon is létező jelenség a női erőszak.

steery 2017.10.18. 12:36:44

Nekem is volt már dolgom több alkalommal is bántalmazó, erőszakos, pszichopata nőkkel, akik minden gonoszságot, aljasságot, hisztit és erőszakot bedobtak, amit csak ki tudtak találni annak érdekében, hogy tönkretegyék a lelki békém és az életemet és totál letapossanak, mint a lábtörlőt. De eddig még mindig szerencsém volt, mert egészséges agresszióval és a pszichológiai harcászat (lelki terrorelhárítás) eszközeivel hatékonyan el tudtam űzni őket, illetve meg tudtam szabadulni tőlük. Igaz, a legutóbbi ilyen gonosz banya még mindig rendszeresen írogat zaklató, gyűlölködő leveleket (már lassan fél éve, heti rendszerességgel) és fröcsög a lelkéből a szar rendesen, de más módon már nem tud ártani nekem, szerencsére.
Elképesztő, ugye, milyen sok lelki beteg, defektes, sérült, elmeroggyant nő szaladgál szerte ebben az országban? Látszólag normálisnak tűnnek. De lakva ismerni meg az emberpokolfajzatot...

apaduhosagya · http://apaduhosagya.blog.hu/ 2017.10.18. 12:37:44

@$pi$: A gyermek a szülőre van utalva. Két felnőtt nincs egymásra utalva, így hülyeség amit írsz.

F.B. Eszter 2017.10.18. 12:57:04

@különvélemény: Köszönöm, tényleg félreérthető volt.

Sir Galahad 2017.10.18. 13:32:21

No, többek között ezért nem szabad az isztambuli egyezményt ratifikálni.

pefe 2017.10.18. 13:33:59

Bár a cikkben van utalás a mentális erőszakra, érdemben sajnos a szerző nem tér ki rá. Pedig a passzív agresszió, az érzelmi vagy szexuális zsarolás olyan gaztettek amik csak nagyon kevés nő eszköztárában nem szerepelnek, míg a férfiakra ilyen magatartás elvétve jellemző. Ha elfogadjuk, hogy a mentális erőszak erőszak akkor nem túlzás azt állítani, hogy a családon belüli erőszak áldozatai 90-95%-ban férfiak. Persze senki nem tett még feljelentést azért, mert a felesége szexszel zsarolta, csak azért, ha ő ezért lekevert egy pofont.

SadRedBucket 2017.10.18. 13:37:42

az embereket, kulonosen a ffiakat arra nevelik pici koruktol, hogy no nemu embert nem pufolunk. ez a tobbsegnel hat is. ilyen nevelest a fiukkal szembeni eroszakra nem alkalmaznak. minden vektor arra mutat, hogy a kapcsolatokban a noknek kellene gyakrabban agresszorkent fellepniuk, viszont a tarsadalom az aldozatokat eliteli. hopp, csak nem tobb ferfi kovet
el sikeres ongyilkossagot, mint no? nekem, mint urlenynek nincs tovabbi okom feltetelezni, hogy a noi kapcsolati agresszio sokkal elterjedtebb mint a ferfi, csak a tarsadalom minden eleme ennek elsumakolasara van kondicionalva. De ezzel igazabol csak Huffnagel elvtarsat tudom echolalni...

SadRedBucket 2017.10.18. 13:39:29

@SadRedBucket: megjegyzem, sajat tapasztalatra azert nem hivatkoznek, mert kapnek erte otthon...

FlybyWire 2017.10.18. 14:00:39

"Önkéntelenül nőkre gondolunk elsősorban, ha házasságon belüli erőszakról van szó, hiszen az esetek nagy többségében valóban az ő sérelmükre történik erőszak"

Egy rohadt fontos szó hiányzik innen mindössze, az "az" és az "esetek" szavak közül.
Ez pedig az "ismert" szócska.

K. Viktória 2017.10.18. 14:34:47

Kedves Eszter,
nagyon bölcs és érzékeny cikket írt, gratulálok!
Egy dolog zavar csak, ha ezek a tanácsok más oldalon, női áldozatoknak szólnának, szerepelne benne, a "Szerezz bizonyítékot a bántalmazásról, hogy a Tied maradhasson a gyerek válás esetén és ezután MENEKÜLJ! " tanács.
Minden ember megillet a békés élet joga és a férfiaknál főleg fontos hogy válás esetén bizonyítékokkal el tudják kerülni , hogy (gyerek)bántalmazóhoz kerüljenek a gyerekek.
Ami miatt mégis megértem, hogy nem írt ilyesmit: lehetséges, hogy egy orvosi látlelet sem győzné meg az anya felé részrehajló bírót, és így közvetve sem "ígérheti" meg hogy az övé marad a gyerek. :(

Kelly és a szexi dög 2017.10.18. 15:08:17

mazochista férj: Üss!
szadista feleség: Nem!

Alick 2017.10.18. 15:16:15

Kérem szépen, micsoda szexista megkülönböztetés, hogy nőt nem verünk?!
A jelképes lökdösődés még csak hagyján, de ha támadólag és erőből átmegy gladiátorba, ne csodálkozzon, ha másnap nem optikusnál készült monoklit fog viselni. :)

mildi 2017.10.18. 15:33:45

pont ugyanolyan, mint mikor a férfi a bántalmazó. ugyanazt kell tenni is.

mildi 2017.10.18. 15:34:22

@Alick: nem. akkor mennyivel vagy jobb?

mildi 2017.10.18. 15:35:36

@pefe: egyetértek. de lehetetlen bizonyítani.

_Wasp_ 2017.10.18. 15:55:53

@Márk Zsolt Tömösközy: a szexmegvonás nem családon belüli erőszak. Mindenkinek joga van nemet mondani. A megszégyenítés és a verbális erőszak, illetve a hatalmi játszmák viszont már kérdőjelesek, a nőjogi szervezetek szerint, ha nők az áldozatok, akkor erőszaknak számítanak, tehát az ő logikájuk szerint férfi áldozatok esetén is erőszaknak kellene hogy számítsanak, bár a kiindulási alappal nem feltétlenül értek egyet.

_Wasp_ 2017.10.18. 16:04:14

@Irbisz: lefogni egy agresszív és dühös embert (nőt is ideértve) viszonylag nehéz és veszélyes, arról nem is beszélve, mennyire kétélű. Ha a kezét fogod le, rúgni tud. Ha annyira erősen fogod le a kezét, hogy ne tudja kirántani, akkor nyomot hagy, illetve hogy rúgni és harapni se tudjon, kb a földre kell teperni, kezét kicsavarva, ami ha például segítségért kiált ebben a helyzetben, egyenes út a sittre. Ennél talán jobb bevállalni egy-két monoklit és karmolásnyomot, erről látleletet vetetni fel, rendőrségre menni, és kellően sok ilyen eset után csak lép valamit a hatóság, ha addig meg nem ölnek. Én azt gondolom, jobban jár az a férfi, aki eltűri az erőszakot/fájdalmat/megszégyenítést, és nem védekezik, főleg nem üt vissza, mint aki megpróbálja fizikailag is megvédeni magát. A kínai csomagküldők a barátaid, készíts felvételt az életetekről, ami bizonyíthatja a nő férfivel vagy gyermekekkel szembeni erőszakosságát, és utána a bírónak is nehéz lesz hozzá elhelyezni a gyermeket.

Ha nincs gyerek, egyszerű, ott kell hagyni/ki kell dobni az erőszakos nőt a lakásból, akár rendőri segítséggel is, ha magától nem akar menni.

_Wasp_ 2017.10.18. 16:06:28

@K. Viktória: Ettől még a bizonyítékgyűjtés nagyon hasznos tanács lenne, nagyban növeli a vétlen fél esélyeit a gyermek hozzá elhelyezésére.

$pi$ 2017.10.18. 19:11:47

@Irbisz: "A peldad a marhasag, ha van nemi jozan eszed es legalabb 90-s IQ-d, akkor magadtol is rajössz miert. "

Nem, nem az. A peldámmal cáfoltam az állítást, pont ez volt vele célom. Az, hogy neked nem tetszik a példa nem számít.

Az eredeti állítás ez volt:

"Bántalmazás az, amikor az egyik fél teljes kontrollt és hatalmat gyakorol a másik felett."

Nem, senki sem definiálja így a bántalmazást. Sem a jog, sem a WHO, sem senki.

zizi77 2017.10.18. 22:14:37

A szexmegvonás mióta bántalmazás? Maga a szó is gáz, mert nem csak a másiktól vnja meg ennyi erővel a szexet az adott fél, hanem magától is. A szex nem kötelesség. Max ha nincs, akkor elmegy máshová a partner, de ott alapvetően más problémák is vannak/vagy kicsi gyerekek :)/ De semmiképpen nem bántalmazás.

Irbisz 2017.10.19. 12:25:26

@_Wasp_:
"lefogni egy agresszív és dühös embert (nőt is ideértve) viszonylag nehéz és veszélyes, arról nem is beszélve, mennyire kétélű. Ha a kezét fogod le, rúgni tud. Ha annyira erősen fogod le a kezét, hogy ne tudja kirántani, akkor nyomot hagy, illetve hogy rúgni és harapni se tudjon, kb a földre kell teperni, kezét kicsavarva, ami ha például segítségért kiált ebben a helyzetben, egyenes út a sittre."
Igen, ez igy van, mert ilyenkor az adrenalin is pumpalja, ha valaki nem nehezebb 20-25 kiloval, akkor a lefogas nem megy.

" Ennél talán jobb bevállalni egy-két monoklit és karmolásnyomot, erről látleletet vetetni fel, rendőrségre menni, és kellően sok ilyen eset után csak lép valamit a hatóság, ha addig meg nem ölnek.
Én azt gondolom, jobban jár az a férfi, aki eltűri az erőszakot/fájdalmat/megszégyenítést, és nem védekezik, főleg nem üt vissza, mint aki megpróbálja fizikailag is megvédeni magát. "
Ööö, csak amikor valakinek tenyleg elgurul a gyogyszere, es annyira bevadul, hogy a gyerekek elött es az ö kerlelesük ellenere is verekszik, akkor ezt nem hagyhatod, mert nem csak 1-2 karmolasnyomod lesz, hanem olyan komoly serüles, amit nem hagyhatsz. Ilyenkor ha passzivan engedsz, csak meg jobban beleerösit, es igen komoly serüleseket tud okozni, meg sokkal erösebb, izmosabb ferfin is.
Ezt a Gandhi-taktikat csak lajtos eröszak eseten alkalmazhatod, amikor meg marad valami önkontroll a nönel:(

"Ha nincs gyerek, egyszerű, ott kell hagyni/ki kell dobni az erőszakos nőt a lakásból, akár rendőri segítséggel is, ha magától nem akar menni."
Na ja, az ilyen nem valtozik sajnos, ha egyszer elöfordult, csak idö kerdese mikor lesz megint vadallat :(

Irbisz 2017.10.19. 12:26:53

@$pi$: Lasd fent, a peldad logikai ertelmetlenseget apaduhosagya leirta helyettem :)

$pi$ 2017.10.19. 20:47:48

@apaduhosagya: "A gyermek a szülőre van utalva. Két felnőtt nincs egymásra utalva, így hülyeség amit írsz. "

Az eredeti definícióban nem volt benne, hogy "kivéve, ha az aodtt fél a másikra van utalva". Azért aztán nem "hülyeség" amit írtam, hanem nagyon is használható ellenérv. Tudod követni?

Akkor mondok egy másik érvet is: a definíció azt mondja, hogy akkor van szó bántalmazásról, ha "az egyik fél teljes kontrollt és hatalmat gyakorol a másik felett".

Mi van akkor, ha az egyik fél rendszeresen szidalmazza, sőt terrorizálja és megveri a másikat, de a másik nem hagyja magát és láuadozik? Akkor nincs "teljes kontroll" és nincs "teljes hatalom gyakorlása". Mégis bántalmazás van.

Vagy mi van, ha a bántalmazás csak néhányszor következik be? A bántalmazott elmenekül, hogy ne tudják "teljes kontroll" alá vonni. Akkor nem volt bántalmazás?

Vegyük már észre, hogy nem véletlenül nem a "teljes kontroll" a bántalmazás definíciója. Mert nem az. Bántalmazás lehet teljes kontroll nélkül és teljes kontroll is lehet bántalmazás nélkül.

Továbbá azt mondod, hogy "a gyermek a szülőre van utalva", de hisz akkor a te definíciód szerint a gyermekbántalmazás lehetetlen lenne, ami igen gáz. Tudod követni:

1) a bántalmazás teljes kontroll,
2) de a gyermek teljes kontrollja nem számít, mert a gyermek a szülőre van utalva.
ergo: a gyermekbántalmazás nem létezik, mert a teljes kontrol ott normális.

Pedig nem. Itt olvashatsz a gyermekbántalmazásról és arról, hogy mit nevezünk bántalmazásnak: www.gyermekbantalmazas.hu/celcsoportok/szuloknek/item/mi-a-gyerekbantalmazas-2

$pi$ 2017.10.19. 20:54:43

@Irbisz: "Lasd fent, a peldad logikai ertelmetlenseget apaduhosagya leirta helyettem :) "

Tévedés, nem volt "logikai értelmetlenség". Akkor lett volna, ha az eredeti definícióban benne lett volna az, hogy "ha az egyik fél a másikra van utalva, akkor nem".

Klasszikus érvelési hiba, nézzük egy példán keresztül:
1. Minden madár tud repülni.
2. A strucc nem tud repülni.
3. Értelmetlen amit írsz, mert a strucc futómadár.

Fogod? Érted?

Akkor most lássuk a módosított definíciót:

"Bántalmazás az, amikor az egyik fél teljes kontrollt és hatalmat gyakorol a másik felett" kéve, ha az a másikra "van rászorulva".

Csakhogy a bántalmazottak legtöbbje többé kevésbe rá van szorulva a bántalmazóra. Anyagilag, jogilag, érzelmileg. A legtöbb esetben pont ez teszi lehetővé a bántalmazást.

Akkor mit mondjunk a bántalmazottnak? Bocsi, a bántalmazás az lenne, ha teljes kontrollt gyakorolnának feletted (stimmel), dehát te csak egy gyerek vagy, te rá vagy szorulva, akkor nem bántalmazás?

Na ez a logikai ellentmondás, nem?

Alick 2017.10.19. 23:14:54

@mildi: Bár nem feltétel, hogy "jobb" legyek, a közvetlen fizikai támadásra jogos a teljes erőből való elhárítás. Ezt a mai önvédelemre vonatkozó jogértelmezés is támogatja, egyértelmű támadás esetén a védekezőnek nem kell visszafognia magát.

_Wasp_ 2017.10.20. 12:52:27

@Alick: A jogelv világos, de ha ez a fizikai támadás és hárítás közterületen van, ahol vannak tanúk, szerinted hány tanú lesz, aki a nő támadására nem emlékszik, csak arra, hogy te ok nélkül lecsavartál neki egyet? Vagy ha kölcsönösségi alapon megy, akkor garázdaságért varrnak majd be (súlyosabban megítélve, mint a nőt?) Ha zárt falak között történik, akkor te tudsz mutatni egy horzsolást, ami senkiben nem kelt együttérzést, és ha valóban teljes erővel csapsz oda, a nő tud mutatni pár kivert fogat/törött orrot. Nem rád fogadnék a büntetőtárgyaláson, hacsak a nő nem ismeri be, hogy ő támadott rád. Márpedig nem hinném, hogy beismeri. Különösen, mert nem lesz annyi eszed, hogy ezután feljelentést tegyél, míg a nő sokszor meg fogja tenni.

Alick 2017.10.20. 14:13:11

@_Wasp_: Bizony, ha már ilyen sajnálatos események történnek, jobb ha nem marad nyoma... pl. judo, karfeszítéssel földre nyomni, amíg le nem csillapodik.

_Wasp_ 2017.10.20. 15:17:45

@Alick: próbálj meg úgy judozni, hogy semmiképpen nem okozhatsz sérülést, és a másik fél nem judozik (értsd: belekarmol a szemedbe, harap stb), én sokféle küzdősportban megfordultam, de itt a jó tanács nem az szerintem, hogy képezd ki magad, hogyan szerelhetsz le egy nőt fizikális erővel, hanem az, hogy némi tűréssel és bizonyítékgyűjtéssel hogyan kerüld el a börtönt vagy a "nőverő" stigmáját - és ezzel együtt a gyermekeid elvesztését - ha rád támad akivel együtt élsz.

Én ha választhatok egy hamis otthoni erőszak vádja miatt bukott válóper vagy pár törött csontom között, biztosan az utóbbit választanám.

Alick 2017.10.21. 12:00:35

@_Wasp_: Értem és bár szerencsére ilyesmi nem érint, mindez meglehetősen ciki.

Irbisz 2017.10.21. 12:02:19

@_Wasp_: Ja, ezek a foteltanacsok semmit sem ernek. Olyan mellekhatas is lehet, hogy sikerült egyszer serülesmentesen lefogom a tombolo parom, de rövid idö alatt el kellett engednem, mert szerintem a benne zubogo adrenalint nem tudta levezetni, es utana azt hittem infarktust kap. Nem megjatszotta, utana veget is ert a balhe mert olyan rosszul lett szegeny (nyilvan nem akartam hogy jobbletre szenderülön egy maskülönben rendes nö). Ha ezt raadasul valami olyan fenyegetö, fajdalmas modon teszem mint karfeszites, akkor tuti meg rosszabbul vegzödik ...
Legjobb ilyenkor elmenni otthonrol olyan gyorsan ahogy csak lehet, illetve felveteleket kesziteni mint irta valaki.

_Wasp_ 2017.11.19. 20:50:40

@Irbisz: Édesapámra az anyósa támadt rá egy elfajult vitában (köpködött, karmolt, talán harapni is akart), ő kitette a kezét mellmagassagban tenyérrel előre, az anyósa nekiszaladt és seggre esett. Ez a történelmi emlékezetben úgy maradt meg, hogy "egy speciális karateütéssel leütötte szegény asszonyt". (Hozzá kell tennem, hogy édesapám közel két méter és 120 kiló, jó erőben lévő ember, ha megüt valakit annak nyoma marad, tehát nyilván az egész hülyeség volt, de mégis hosszasan magyarázkodhatott miatta)

Almandin 2017.11.21. 13:38:36

@$pi$: Nekem ezzel a definícióval más a problémám: nem minden rendszeres bántalmazás jár kontrollal. Jó példa az egyik idézett nő a cikkből: a kisgyerekei annyira felidegesítik, hogy a mérgét a férjén vezeti le. Fordítva is lehet: a férjet felhúzza a főnök, hazamegy, valamin összekapnak az asszonnyal és a férj odacsap. De lehetséges, hogy ezt nem uralomvágyból teszi, amúgy nem akar a másik felett kontrollt gyakorolni, csak nem tud az idegein uralkodni. Gyengébb idegzetű embereknél előfordulhat ilyen. Mégis rendszeres bántalmazás az is, ha mondjuk évente párszor előfordul ilyen egy kapcsolatban.
Amúgy elismerésem a cikk szerzőjének, mert az utóbbi időben sokan nagyon egysíkúan közelítették meg ezt a családon belüli erőszak kérdéskört. Szerintem hiba azt a látszatot kelteni, hogy csak a férfi lehet elkövető. Nő is van nem kevés. Sőt, sok az olyan kapcsolat is, ahol kölcsönösen verik egymást a felek sajnos.