Úgy szeretünk felnőttként, ahogy minket szerettek gyermeknek
2017. november 06. írta: M. Steinbach Annamária

Úgy szeretünk felnőttként, ahogy minket szerettek gyermeknek

ujjak.jpg

John Bowlby nyomán már régóta tudjuk, hogy a csecsemőkben első életévük végére kialakul (vagy éppen gondozói hiány miatt teljesen elmarad) egy speciális kötődés a szülő/elsődleges gondozó irányába. Ez a szoros kapcsolat végigkíséri életünket, és meghatározza gyermekkorunkat, mi több, felnőttkori kapcsolatainkat is. Nem mindegy ugyanis, hogy olyan gyermekkort tudhattunk magunkénak, amely során igényeink kielégítődtek, szeretetünk viszonzásra lelt, és mikor megnyugtatásra vágytunk, a számunkra legfőbb személy ott volt mellettünk, vagy éppen elmaradtak ezek a testi és lelki biztonságérzetünket támogató szülői reakciók.

Ainsworth nyomán váltak ismertté a pszichológiában az egyes korai kötődési típusok. Ainsworth megkülönböztetett biztonságos, bizonytalan (szorongó-ellenálló, szorongó-elkerülő) és dezorganizált korai kötődést aszerint, hogy az egy év körüli gyermekek hogyan reagálnak akkor, ha gondozójuk kimegy a szobából, és egyedül hagyja őket. Erről részletesebben itt lehet olvasni.

Hogyan vonható párhuzam a csecsemőkori szülő-gyermek kapcsolat és a felnőttkori párkapcsolat között? Minden bizonnyal a legfontosabb közös vonás ezekben az egyén természetes vágya a szeretetre, ölelésre, biztonságra és arra, hogy igényeink befogadásra találjanak, nem pedig elutasításra.

Kutatások bizonyítják, hogy a felnőttkori kötődési mintázatok megdöbbentően hasonlítanak a gyermekkorban kialakuló kötődési típusokhoz. Hazan és Shaver 3 felnőttkori kötődési kategóriát alkottak meg aszerint, hogy az adott személy miként éli meg társas kapcsolatait:

sziv_csalad.jpg1. Biztonságosan kötődő felnőtt:

„Könnyen kerülök közel máshoz, és nem esik nehezemre, hogy függjek tőle, vagy ő függjön tőlem... Nem tartok attól, hogy elutasíthatnak, vagy túl közel kerülnek hozzám.”

Feltételezhető, hogy a biztonságos kapcsolatot megélő gyermekekből lesznek azok a nyugodt felnőttek, akik kapcsolataikban nem félnek közel kerülni egy másik emberhez, nem tartanak az elhagyástól. Ők az anyai (gondozói) viselkedésnek azt a formáját ismerték meg csecsemőkorban, ahol a szükségleteiket és diszkomfort érzeteiket felismerték. Ha éhesek voltak, enni kaptak. Ha fájt a hasuk, kézbe vették őket, és a meleg ölelés, ringatás lassan elsimította a kellemetlen érzeteket. Azoknak, akiknek nagyon sok testi kontaktusban, simogatásban és mosolyban volt részük pici gyermekkorban, mélyen gyökerezik az az érzés, hogy joguk van a szeretettség érzéséhez, és bátran szerethetnek. Nem tartanak attól, hogy ha egy fontos személyhez közelednek, az majd elkezd távolodni tőlük, és ezért képesek igen mély és tartós emberi kapcsolatokat kialakítani. A felnőttkori, párkapcsolati csalódásokat (mivel ilyen mindenki életében van) pedig nem feltétlenül saját kudarcnak tudják be, hanem képesek tisztán látni azt, hogy ha valami nem működik, az két emberen múlik.

elutasitas.jpg2. Elkerülően kötődő felnőtt:

"Kényelmetlenül érzem magam, ha közel kerülök másokhoz... Nehéz megbíznom másokban...”

Az ismeretlen világba érkező csecsemő számára legtöbbször az anya személye jelenti a létezés lehetőségét. Annak hiánya, vagy inkompetenciája esetén a gyermek egyfajta szorongást él meg, a tartós stresszt pedig befelé fordulással vagy eltávolodással képes megszüntetni. Az elkerülő, azaz a túlzott közelséget elutasító felnőtt képtelen mástól függeni és párjában önfeledten megbízni. Érzelmeit nem szívesen mutatja ki, vágyait elfojtja. Feltételezhetően az ilyen párkapcsolati nehézségekkel küzdő ember már kisgyermek korában megtapasztalta a fizikai és lelki kontaktus korlátozottságát, mivel negatív érzelmeire (sírás éhség, félelem, diszkomfort érzet miatt) rendszerint visszautasítás volt a válasz. Akkor volt szerethető, ha "jó" babaként viselkedett. Nem csoda, ha az ilyen emberek felnőttként képtelenek az őszinte kitárulkozásra, és inkább nem kerülnek túl közel senkihez.

feltekeny3.jpg3. Szorongóan kötődő felnőtt:

„Aggódom, hogy a partnerem nem szeret, vagy nem akarja, hogy vele maradjak... Vágyom rá, hogy teljesen összeolvadjak valakivel, és néha ez a vágyam másokat megrémít...”

A szorongó kötődés felnőttkori megnyilvánulása az elkerülő típus ellentéteként fogható fel bizonyos értelemben. A személy nem a saját, túlzott közeledésétől fél, hanem a másik nem kielégítő, nem elég intenzív szeretete miatt szorong, az elhagyástól és megcsalástól retteg. Megszállottan képesek kötődni szerelmük tárgyához, mély érzelmeik könnyedén kialakulnak. Ugyanazt a bizonytalanságot élik meg, amit az a csecsemő, akinek édesanyja kiszámíthatatlan és bizonytalan, hol túlságosan szerető, hol pedig elutasító. A gyermek az ilyen szülő mellett azt az érzést tanulja meg, hogy saját viselkedésére nincs egyenes ágon egy várható reakció, hanem bármi következhet. A neurotikus, kiszámíthatatlanul viselkedő szülő gyermeke sohasem tudja, hogy mire számíthat, és mindennapjait kétségek között éli. Ezt viszik tovább későbbi párkapcsolataikba, ahol állandóan a váratlan miatt szoronganak.

Természetesen nem állíthatjuk, hogy a gyermek első 12 hónapjában tapasztalt elsődleges gondozói, szülői viselkedés minden esetben visszafordíthatatlanul meghatározza és determinálja a későbbi kapcsolatainkat. Azonban ez a kritikus egy év a csecsemő számára a kiszolgáltatottság állapota, ahol a szülő, főként az anya adhat leginkább megnyugvást. Emiatt valószínűleg egy olyan mélyen gyökerező és láthatatlan hajtóerő alakul ki, amely akár behatárolhatja viselkedésünket, és meghatározhatja kapcsolataink minőségét. 

download.jpg

A gyermekkorban tapasztalt szülői minták nem múlnak el nyomtalanul, hiszen az akkor tapasztalt szeretetet  és szeretettséget visszük magunkkal tovább későbbi kapcsolatainkba. Ezekhez az élményekhez aztán hozzájönnek felnőttkori tapasztalataink, csalódásaink vagy éppen sikereink, és mind-mind ugyanúgy befolyásolnak minket, bizalmunkat a másik nem felé. A rosszul rögzült belső folyamatok azonban megfelelő – nem túlzott – önkritikával és önismereti munkával finomíthatóak a kiegyensúlyozott és boldog élet érdekében, így ha már eljutottunk addig, hogy felismertük a múltunkban munkáló, ránk negatívan ható folyamatokat, már nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy megszabaduljunk tőlük.

  

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

Felhasznált irodalom:

  • Ainsworth, M. D. S., Blehar, M.C., Waters, E., Wall, S. (1978). Patterns of attachment:
  • A psychological study of the strange situation. Erlbaum, Hillsdale, NJ.
  • Bowlby, J. (1988/2009). A  biztos  bázis. A kötődéselmélet klinikai alkalmazásai. Animula Kiadó, Budapest.
  • Hazan, C., Shaver, P. R. (1987). Romantic love conceptualized as an attachment process.
  • Journal of Personality and Social Psychology, 52(3), 511–524

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr4513196900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2017.11.07. 21:53:59

Nagyrészt egyetértek a leírtakkal, de azzal nem, hogy egészséges lenne az a hozzáállás, hogy valaki könnyen elfogadja, hogy függőségbe kerül. Ezt írod a biztonságosan kötődő típusnál (ami kimondatlanul az egészséges viselkedés megfelelője). Pedig szerintem egy egészséges felnőtt pont arra törekszik, hogy ne kerüljön függésbe. Egy jó párkapcsolat se attól jó, hogy kiszolgáltatjuk magunkat a másiknak. Sőt, az nagy bajokat szülhet. Pl. ha egy nő arra hagyatkozik, hogy a férje tartsa el őt, azzal kiszolgáltatja magát. Ha megromlik a kapcsolat, gyakran az anyagi kényszer gátolja meg a válást. Sok vert feleség is ezért nem tudja elhagyni az őt bántalmazó férjét.

2017.11.07. 23:59:07

@Almandin: hasonlóképpen függésben tartja sok nő a férjét. Lelki terror, érzelmi zsarolás, a gyerekek felhasználása a férfi ellen. Szültem neked egy gyereket, innentől kutya kötelességed eltartani minket... Ez alap a legtöbb nőnél és ebben az állam is adja a lovat a nők alá.
Itt Ázsiában az egykeresős családmodell a divat. Illetve a hagyomány és a szomorú realitás. Egy magyar ember azt mondaná első blikkre, hogy a nők itt anyagi függésben vannak, mert a férfiak tartják el a feleségüket, gyerekeiket. Közben meg a férfi dolgozik, hordja haza a pénzt és cserébe esetleg kap szexet, de csak addig, míg a nő meg nem szül, aztán a szex is elapad. Itt teljesen normális, hogy egy nő huszonévesen férjhez megy, majd SOHA többé nem dolgozik. De házimunkát se nagyon végez, ugyanis itt a gyerekkel a nő étteremben eszik (ki milyen éttermet, kifőzdét engedhet meg magának), még a reggelit is reggelizőhelyen fogyasztják el.
Apuci meg dolgozik egész nap.
És ha anyuci válni akar, akkor asszonytartást, gyerektartást kap. Ki is a kiszolgáltatott?
Az asszonyverés itt se divat, ahogy Magyarorszagon se. Viszont az itteni nők rettenetes hárpiákká válnak, ahogy öregednek.

A nők jó része már itt se akar házasodni, de ez nem azt jelenti, hogy a karriert választják, csak otthon maradnak a szüleikkel és a szülők eltartják a vénlányokat.

csakférfi 2017.11.08. 05:27:42

@Almandin: @karandash:
Megint egy féligazsàg ami a hazugsàg kategòria.

"hiúság
171 Legnagyobb, legelviselhetetlenebb fájdalmam a hiúságom miatt volt. Ez másfajta
fájdalom volt. Ez a világi nőé, egy emancipált asszonyé, egy önálló, öntudatos, jogtudó
szakemberé, professzornőé, akadémikusnőé, intellektuellé, egy tanult üzletasszonyé, egy
olyan emberé, aki szerepet akart játszani.
172 Ugyanakkor a testem, a szépség, a divat rabszolgája voltam. Napi 4 órát töltöttem
aerobikkal, masszázzsal, diétával és injekciókkal, amit ilyen téren csak el lehet képzelni.
173 A legfontosabb a testem szépségének bálványozása volt. Ezért áldozatokat is
vállaltam. Ez volt az életem. Egész életemet külső szépségemnek szolgálata jellemezte,
testkultúra csupán.
174 Gyakran mondtam, arra való a szép mell, hogy megmutassuk. Miért rejtsem el?
Ugyanezt mondtam a lábamról. Tudtam, hogy formás lábam és jó alakom van.

Akit a viilàmcsapàs ért.
Részlet dr. Gloria Polo Ortiz könyvébòl.
Ha kivesszük a vallàsi maszlagot ebböl a történetböl akkor jòl körvonalazòdik az ember vàlasztàsi lehetöségeinek széles tàrhàza.
Ez zavar a pszichològiai posztokban.
A sok sok téveszme.Amti tekintélyesnek titulàlt emberek "butítanak" embereknek.
Ez nem különb a katolikus egyhàz papjainàl.
Ez egyfajta bigottizmus.
Màrmint a pszichològusok kasztja.

DAnna 2017.11.08. 10:41:57

@karandash: Látom, leírtad a rémálmaidat, úgy mintha valahol valóra vált volna. :D

M. Steinbach Annamária 2017.11.08. 12:28:41

@Almandin: Köszönöm az elgondolkoztató kommentet. Az egyes kötődési típusok bevezetője - amit Ön is megjegyez - a felnőttkori kötődés kutatóitól, a Hazan, Shaver párostól származik, így az e a cikk szempontjából egy adott, mágváltoztathatatlan részlet, mégis engem is sokáig foglalkoztatott, miután olvastam a hozzászólását. Én magam azt gondolom, hogy függeni nem csupán negatív értelemben lehet. Mikor valaki egy kapcsolatban él, és jobban érzi magát akkor, amikor szeretetének tárgya (párja) jelen van, mint akkor, ha nincs, érzelmei a párja létezésétől függenek. Talán ez az az állapot, ahol a különböző kötődési típusba tartozó személyek mást élnek meg. Lehet megélni és átengedni magunkon ezt a 'másiktól függök'-érzést (biztonságosan kötődő felnőtt), lehet aggasztó, ha attól félünk, hogy bármikor elveszíthetjük a szerelmünket (szorongóan kötődő felnőtt), vagy lehet félelmetes is, ha nem vagyunk biztosak a szerethetőségünkben, így könnyebb inkább nem belemenni a tartós kapcsolatba a csalódás elkerülése érdekében (elkerülően kötődő felnőtt). Üdvözlettel és szép napot kívánva, Annamária

csakférfi 2017.11.08. 15:08:24

....
....
A jekánáknál Jean nem találkozott hasmenéses, de egyébként egészséges babával. Elég fura az elképzelés, hogy az evolúció kitermelt volna egyetlen fajt, amely az anyatejet nem képes megfelelően megemészteni. Az emésztési problémák egyik fő oka minden életkorban a krónikus stressz lehet. Egy másik ilyen jelenség, amit Jean a jekánáknál soha nem látott: a büfiztetés. Nálunk szinte teljesen elfogadott, hogy egy baba szopás vagy cumizás közben levegőt is nyel. Az indiánok babái, anyjuk karjában vagy egy hordozókendőben ülve az oldalán, passzív szerepet töltöttek be. Az anya ugyanúgy ment a dolgára, részt vett a falu életében, miközben a baba általában csak figyelt vagy aludt. Amikor éhes volt, elég volt egyet moccannia és az anya megszoptatta. Gyorsan kialakult anya és csecsemője közt egy olyan érintéseken alapuló testbeszéd, amellyel a csecsemő az aktuális igényét jelezni tudta, és erre az anya azonnal reagált. A baba így mindvégig nyugodt lehetett, és nem idegesen, kapkodva táplálkozott.
A babák így az anyjuknak is sokkal kisebb stresszt jelentettek, mint „modern kori” társaik. Jean a jekanáknak szégyellte bevallani, hogy ahonnan ő jött, a nők gyakran csak azután mernek elkezdeni gyermeket nevelni, miután erről távoli férfiak könyveit elolvasták. Sok anya fájdalmat érez, ahogy a „szakértők” tanácsait megfogadva, az elválasztásra szoktatva, becsukja gyermeke szobájának ajtaját, és a baba keserves ordításba kezd. Nyugtatgatja magát az elméletekkel, hogy ennek így kell mennie, mindig így megy, és hát igazi baja nem lehet a gyereknek, hiszen épp most szoptatta meg és pelenkázta újra. Ez csak egy olyan zűrös időszak, amit ki kell bírni. Sokhelyütt támogató körök is vannak az „álmatlan, problémás” gyermekek szüleinek, ahol beszámolhatnak egymásnak a nehézségeikről és megerősítést kaphatnak a „tapasztaltabb” szülőktől, hogy ez bizony így megy, de majd elmúlik.
...
...
Idézed Jean Liendoff Az elveszett boldogsàg nyomàban c. könyvböl.
Talàn trollnak tart Anna?

Almandin 2017.11.08. 15:24:13

@M. Steinbach Annamária: Kedves Annamária, először is elnézést, hogy letegeztem. Másrészt valóban elgondolkodtató ez a függés-kérdés. Amiről Ön ír, az természetes, mert az ember társas lény. Társsal jobb az élet, jobb a lelki közérzet, mint társ nélkül. Én arra gondoltam, hogy szerintem a függés már nem jó. Igazán jó párkapcsolat vagy házasság olyan emberek között lehetséges, akik egyenrangú, független félként tudnak egymáshoz kapcsolódni. Ha van valamilyen függés közöttük (hatalmi fölé-alárendeltség, pénzügyi függés, érzelmi függőség), az torzít a kapcsolaton. De ez pl. a felnőtt gyerek és szülője viszonylatában is működik. Ez utóbbi az oka, hogy ritkán látni egészséges szülő-gyerek viszonyt a mamahoteles típusoknál. Az, hogy valaki otthon ragad gyerekstátuszban, ami az esetek többségében komoly pénzügyi függéssel is társul, komolyan károsítja a személyiséget, ami az élet minden területére rossz hatással lehet. Sokszor olyan életképtelen ember lesz az ilyenből, hogy a szülei halála után összeomlik és öneltartásra képtelenné válhat. Szerintem 20-30 év múlva a mamahotelesek tömegesen fognak utcára kerülni.
Az érzelmi függés is nagyon káros lehet. Ha valaki nagyon szereti a társát, természetes, hogy megviseli a halála vagy a vele történő szakítás. Aki azonban úgy érzi, hogy képtelen a másik nélkül élni, és öngyilkosságot kísérel meg a szakítás után, az szerintem már beteg. Ugyanúgy szomorú, ha egy özvegy utánahal a társának (belebetegszik a hiányába és meghal). Szintén az érzelmi függés vezethet ahhoz, hogy valaki egy nagyon rossz, javíthatatlan kapcsolatból se tud kilépni, mert társfüggő.
A függéstől egyébként félhetnek olyan emberek is, akik olyan családban nőttek fel, ahol a szülők rátelepedtek a gyerekeikre és a szeretetükkel fojtogatták őket. Sok szülő gúzsba köti a gyerekét, túlfélti, nem engedi leválni. Gyakran manipulálja őt. Nem ritka körükben a nárcisztikus személyiségzavar sem. Ráadásul az ilyen szülő nem egyenes, a jóság leplébe burkolja a kontrolláló, zsarnoki törekvéseit.
Felnőttkorban is főleg a könnyen bízó, jóindulatú, jóhiszemű emberek esnek pl. nárcisztikus személyiségzavaros emberek hálójába párkapcsolati téren. A könnyen bízás azért is veszélyes lehet, mert a nárcisztikus és/vagy pszichopata partner akár évekig játssza az ideális társat, és többnyire csak akkor mutatja ki a foga fehérjét, ha birtokon belül van. Tehát valaki akármennyire szereti is a társát, lélekben fel kell készülnie arra, hogy csalódhat benne, akár hatalmasat is, semmire nincs garancia az életben.
Tudok Önnek ajánlani egy nagyon jó blogot erről. Igaz, hogy úgy tudom, nem pszichológus vezeti, de nagyon jól kivesézi a nárcizmus-témát. A hozzászólások is tanulságosak. Nárciszkertész blog a címe, én is sokat kommenteltem ott.

Almandin 2017.11.08. 15:38:34

@karandash: Megkérdezhetem, melyik országban élsz? Amiket írsz, az nagyon hasonlít arra, amit Japánról olvastam. A távol-keleti országok között is vannak szokásbeli különbségek.
Japánban pl. a férj és a feleség között kodependencia alakul ki. A férj keresi az összes pénzt, de a feleség osztja be. A férj zsebpénzt kap, mint egy gyerek. Ennek valóban vannak hátrányai és veszélyei a férfiakra nézve is. Egyrészt sokan belehalnak a túlmunkába, vagy karoshi útján, vagy ha nem bírják a kialvatlanságot és a stresszt, öngyilkosok lesznek. Másrészt ott a veszély, hogy az asszony elkölti a pénzt. Egy világhírű japán színész, Ken Watanabe megjárta pl. úgy, hogy nagyon sokat keresett, de az asszony minden pénzét elszórta és nagy kárt okozott a férjének.
A nőkre nézve meg az a veszély, hogy ha a férj erőszakos vagy más módon elviselhetetlen lesz, nem tud elválni, mert nincs saját jövedelme. Jó kis patthelyzet. Ezért jobb az a modell, hogy mindkét fél független anyagilag.

csakférfi 2017.11.08. 18:54:39

Két bécsi pszichològusnö -L Danzinger és L Frankl- egy albàniai kisvàrosba utazott. Vizsgàlatokat végeztek Ch. Bühler nàlunk is hasznàlt fejlödési pròbàjàval. Feladatuk az volt hogy a bécsi gyerekek teljesítményeit összehasonlítsàk màs körülmények közt élö gyerekek teljesítményével.
...
...
Csecsemök elsö èletévüket egy fabölcsöben töltötték, lekötözve.
..
Két làbàt kersztbe raktàk és összekötözték. Karjait is keresztbe tették és összekötözték. Ebben a helyzetben folyt a szoptatàs is.
...
Az anya a bölcsö mellé térdelt,olldalra fordította a bölcsöt gyerekestöl s így adta a mellbimbòt a gyerek szàjàba.
...
Pszichològusokat 4 hònapnàl fiatalabb gyerekekhez nem engedték oda. Ugyanis idegenek nem làthattàk addig.
.
...
Az anya tehàt foglalkozik ugyan a gyerekkel,de tàrgyak nélkül,jàtékszerek és együttes cselekvés nélkül
Csak önmagàt adja.
...
...a lekötözött csecsemök a hasonlò koru bécsi csecsemökhöz képest elmaradtak mozgàsfejlödésükben....
Aszociàlis kapcsolatkészség pròbàin viszont ...sajàt teljesítményükhöz képest jò eredményt értek el felülmúlva a "szabad"becsi kortàrsaikat.
..
...
Kontaktuskészség területén még a màskülönben a leggyengébb gyerek is meghaladta életkori szintjét..
...
...
Vizgàlatban még mellényúlt a tàrgyaknak (lekötözött csecsemö "felszabadítàs" utàn) kétòrai jàték utàn két két tàrgyal manipulàlt a két kezével egyidejüleg.
....

...
Az anya jelenlétével létrejött emocionàlis légkörben nevelkedett még a kedvezötlen hatàsokkal szemben is ellenàllòbbak a gyerekek.
Idézet Gyereklélektan 1978

Ellentmondàsok.
Troll lennék?
:) :)

Almandin 2017.11.08. 19:11:38

@csakférfi: Ez inkább arra bizonyíték, hogy nincs abszolút helyes nevelési módszer. Többféle van, többféle hatással. Az is természetes, hogy egy kevésbé fejlett társadalmi környezet máshogy hat a csecsemőre, mint a modern, civilizált környezet.

2017.11.09. 04:28:02

@Almandin: itt Ázsiában teljesen normális az, hogy a nő gyerekszülés után sose dolgozik többet.
Ez a parazitizmus nem jelent számára veszélyt, mert már itt is működik a nyugati mintájú válás és válás esetén asszonypajtás vinné a házat, autót és még asszony és gyerektartást is kap. A nyugatiak azt hiszik, hogy itt nincsen válás, pedig van sok, ha nem is annyi, mint Magyarországon. Csak itt másért válik a nő. Míg egy magyar nő elválik, ha talál egy nagyobb farkú pasast magának vagy ha a férje félredug.
Itt Ázsiában a nőket gyerekszülés után nem annyira érdekli, hogy prostihoz jár-e a férjük vagy hova dugja a pöcsét, amíg asszonypajtásnak hazaadja a fizetésének nagy részét. De itt nők nem is hagyják el a férjüket egy másik, nagyobb farkú férfiért, viszont teljesen normális, hogy ha a férfi csődbe megy, akkor otthagyja a felesége illetve ha talál egy gazdagabb partnert, akkor simán elhagyja a férfit a menyasszonya, barátnője.
Egy a lényeg, hogy az a nő se jut koldusbotra, aki elválik.
Amelyik nő sose házasodik meg (sok ilyen van), azt eltartják a szülei. Fizetik az egyetemi tanulmányait (itt az nem olcsó), utazásait, mert az ázsiai nők imádnak utazgatni. Nyelvtanfolyamra utaznak Franciaországba, Angliába, shoppingolnak, étterembe jának. A szülők befektetései, örökölt ingatlan bérbeadása itt annyi pénzt hoz sok nőnek, hogy sose kell se férjhez mennie, se dolgoznia, még a szülők halála után se.
Ha egy nőnek a férje mellett dolgoznia kell, akkor azt a háta mögött megszólják, lesajnálják, hogy nem szereti a férje eléggé, nem tiszteli, illetve egy lúzerhez ment férjhez, aki nem képes eltartani a családját egyedül. Az ilyen embernek nem lenne szabad megnősülnie. Ez az általános vélekedés.
A szocialista Magyar Népköztársaságban szocializálódott férfiként nagyon feltűnik az itteni nők parazitizmusa. De úgy hallom most már Magyarországon is terjed ez.

Még annyit, hogy mivel itt a gyerekeket nem szeretik abban az értelemben, ahogy a fehér ember szereti a gyerekét, a gyerekek is anyagias kis szörnyetegek lesznek. Úgyhogy a lelki nyomort továbbörökítik a szülők. De itt mindenki ilyen, úgyhogy senkinek fel se tűnik.

csakférfi 2017.11.09. 04:35:58

@Almandin:
:)
Kedvellek a kommentjed alapjàn. Egyszer nemrégiben belinkeltél nekem egy oldalt.
Együttérzésböl pusztàn. Nö létedre!
Nem sértésnek szànom! Olyan "naiva" vagy! Kedves és ràcsodàlkozò a "dolgokra".
Mit gondolnàl ha ezt a hírt mondanàk be a híradòban:
"Ma ünnepeljük a 100. évfordulòjàt annak hogy a földön nem halt meg senki betegség,hàboru,vagy eröszakos halàl következtében. Nincsenek közlekedési balesetek sem. Immàr sok sok évtizede. "
Mit gondolnàl akkor a 2017 évröl?
"Modern...civilizàlt....vagy abszolút helyes"?
:)

csakférfi 2017.11.09. 05:32:06

@karandash:
"Természetesen nem állíthatjuk, hogy a gyermek első 12 hónapjában tapasztalt elsődleges gondozói, szülői viselkedés minden esetben visszafordíthatatlanul meghatározza és determinálja a későbbi kapcsolatainkat"
....
"szülő, főként az anya adhat leginkább megnyugvást. Emiatt valószínűleg egy olyan mélyen gyökerező és láthatatlan hajtóerő alakul ki, amely akár behatárolhatja viselkedésünket, és meghatározhatja kapcsolataink minőségét.
Ez egy nagyon komoly ellentmondàs.
Ahol az anyàra verik gyereke boldogtalansàgàt.
Csodàlkozol hogy fusztràltak és hisztisek a nök?
Én nem.
Màs oldalròl az albàniai vizsgàlòdàsban hivatkozott Charlotte Bühler-röl Wiiki idézet:
Charlotte Bühlert több szempontból is jelentős hatást gyakorolt a pszichológia történetére.
...
....
Más első generációs amerikai értelmiségi nőkkel szemben fel-és elismerte a női szerepek összeegyeztetésének nehézségeit. Legfőbb tézisének, az egész életen át tartó fejlődésnek talán saját életvezetésével adta a legtöbb nyomatékot.
....
....
Élete utolsó éveiben sokat foglalkozott a nyugati kultúra hanyatlásával. Terápiás tapasztalataiból kiindulva felismerte, hogy nagyon sok ember elidegenedett, ürességet érez, nem találja a helyét a világban,
....
....
" a dajàt gyerekei felnöve a szemébe mondtàk hogy keveset foglalkozott velük.
...
Nos?

M. Steinbach Annamária 2017.11.09. 12:53:38

@Almandin: Köszönöm a hozzászólást és a blogajánlót is, meg fogom nézni. Üdvözlettel, Annamária

csakférfi 2017.11.09. 14:25:38

Charlotte Bühler inspiráló személyiségének és modern gondolatainak hatása vitathatatlan. Álljon itt zárszóul egy kis idézet tőle:

„De honnan tudhatja az ember, hogy a jó döntést hozta-e meg az életben, vagy hogy helyesen élt-e? Érdekes módon az emberek tudják a választ, és senkire nincs szükségük, aki elmagyarázza nekik. A legbelső énük megmondja nekik. ….. ha képesek őszinték lenni önmagukkal és nem vakítja el őket neurózisuk.” (Bühler, 1971, 208. oldal)
...
...
"Ez zavar a pszichològiai posztokban.
A sok sok téveszme.Amti tekintélyesnek titulàlt emberek "butítanak" embereknek.
Ez nem különb a katolikus egyhàz papjainàl.
Ez egyfajta bigottizmus."
Bigottizmus=neurotikus.
Jò döntés -rossz döntés
Neurotikus vagy.
Mindenkinek tovàbbi sok sok idöt kívànok!
:) :)

csakférfi 2017.11.09. 14:32:31

M. Steinbach Annamária 2017.11.08. 12:28:41
@Almandin: Köszönöm az elgondolkoztató kommentet.

csakférfi 2017.11.09. 14:37:36

Nem zavar ha elbeszélünk egymàs mellet.
Az sem ha trollnak tart valaki.
Söt ha tüntetöleg köszönömökkel hívja fel a figyelmet......az màr a mòkàs kategòria.
:) :)
Na csà' ahogy szoktàk volt a gyerekeim mondani nekem és a feleségemnek.

Almandin 2017.11.09. 16:32:36

@csakférfi: Köszönöm, hogy kedvelsz. Viszont ha rendszeresen és alaposan olvasgatsz, rájöhetsz, hogy minden vagyok, csak naiv nem. Sőt, inkább a gyanakvóbb típushoz tartozom.
Ha ilyen hírt olvasnának be, nem hinném el. Olyan ugyanis nincs, hogy senki ne haljon meg. A 2017. évről meg ezek után azt gondolnám, hogy a médiamunkások gátlástalansága túlment minden határon.

Almandin 2017.11.09. 16:49:42

@karandash: Sajnálom, hogy nem tudom, melyik országból írogatsz, mivel nagyon érdekes dolgokat írsz az ottani társadalomról. De nem haragszom, jogod van annyit elmondani az életedből, amennyit akarsz. Ázsia óriási kontinens, így nem lehet azt állítani, hogy "az ázsiai szokások" ilyenek-olyanok, mert egy indiai és egy japán vagy egy arab és egy jakut között hatalmas szokásbeli és gondolkodásbeli különbség van. Sőt, az ázsiai népek, régiók szokásai sokkal jobban különböznek egymástól, mint az európai népek szokásai. Bár annyit elárultál, hogy a Távol-Keletről van szó (erre amúgy is rájöttem volna, mert amiket írsz, a japán szokásokra hasonlít leginkább).
Ami az anyagiasságot illeti: Európában se túl régi trend történeti értelemben véve a szerelmi házasság. 150-200 évvel ezelőtt az európai emberek is hasonló elvek alapján választottak társat (sőt, gyakran inkább a szüleik). Nem hiszem, hogy a Távol-Keleten ez parazitizmus lenne. Inkább a hagyományos patriarchális családtípus ilyen. Régen nálunk se élősködőnek érezte magát a legtöbb feleség. A férfi dolga volt eltartani a családot, ő se érezte ezt kizsákmányolásnak. Ez volt az élet rendje akkoriban. A mai nyugati kultúrában valóban felfogható a prostitúció egy kifinomult formájának, ha valaki ilyen logikával házasodik. De egy más kultúrában épp ez számít tisztességes női magatartásnak. Ezért gyakori az, hogy nem sikerül két különböző kultúrából származó ember házassága.

Almandin 2017.11.09. 17:02:18

@M. Steinbach Annamária: Örülök, hogy inspiráltam. Én is üdvözlöm Önt.

csakférfi 2017.11.10. 08:48:06

@Almandin:
A véleményemet fentartom.
:) :)
Kedves ember vagy!
Valahonnan (oskőzösség)
valahová tart a társadalom.
A valahová alapelvei megvannak.
Hogy hányszor "pusztul" el az ember mint faj?
Ki tudná megmondani.
Tele vagyunk egymás iránt feltevésekkel.
Ilyen feltevés az hogy "ahogyan szerttek bennünket gyerekként úgy szetetünk felnőttként."
Ha a "szeretetet" lehetne venni a boltban.......akkor teljesen igaz lenne ez az állítás.
De így csak egy féligszság.
Ebből a mai (modern kor ?) papjai a pszichomókusok jól megélnek.
Holott sok közük van ahhoz hogy ilyen téveszmék rabjai lettünk.
Én kijózanodtam a válásom után.
Hogy mások mikor fognak?
Lövésem sincs.
Maradok tisztelőd!
Minden jót!
:)