Élet egy alkoholista szülővel
2017. november 30. írta: F.B. Eszter

Élet egy alkoholista szülővel

alkoholista_szulo2.jpeg

„Alkoholisták a szüleim. Mindig azok voltak, amióta az eszemet tudom. Voltak jobb időszakok, de mindig jött egy újabb mélypont. A mindennapok is nagyon nehezek, sokszor nincs itthon kaja, és úszik a lakás a koszban. Anyagi gondjaink is vannak, a szüleim sorra vesztik el a munkájukat. Néha jó lenne kiszakadni, de közben meg nem akarom elveszíteni őket. Jövőre kezdem a gimit és koleszba mennék, de félek, ha itt hagyom őket, akkor még nagyobb baj lesz velük, és azt nem bírnám elviselni. Úgy érzem, hogy csak én segíthetek rajtuk, de nem tudom, hogyan. Próbálom őket felvidítani, jól tanulni, de semmi sem változik. Nem merek segítséget kérni, mert félek, hogy akkor elszakítanak tőlük. Mit tehetnék? Anna, 14”

Fórumokat böngészve több bejegyzéssel is találkoztam, melyben gyermekek kérnek segítséget szüleik alkoholizmusával kapcsolatban.  Anna története az ő vallomásaikból született. E sorokat olvasva hamar világossá válik, milyen hatalmas nyomás és szenvedés nehezedik egy alkoholista szülő mellett felnövő gyermekre.

A konkrét történettől az általánosság felé haladva, lássuk, milyen érzésekkel és gondolatokkal szembesül egy alkoholista szülő gyermeke:  

  • Kiszámíthatatlanság: ahogy Anna is írja, vannak jobb időszakok és rosszabbak. Viszont a gyermek sosem tudja, hogy épp melyik következik. Egyik nap jó hangulat van, míg másiknál már a zár csörgéséből hallható, hogy indul a szokásos cirkusz.
  • Következetlenség: amikor a szülő jól van, akkor kézben tartja a gyeplőt, és nevelni akarja gyermekét, viszont szétesett állapotban nincsenek szabályok, random módon történnek az otthoni dolgok, ami tovább növeli a kiszámíthatatlanság érzését. Természetesen a másik szülő sok esetben nagy erőfeszítéseket tesz a gyermekek nevelésére, de rengeteg energiát visz el a feszültség folyamatos kézben tartása. 
  • Anyagi gondok: jól belátható, hogy egy gyermeknek ideális esetben nem kell a mindennapi megélhetésen rágódnia. Ugyanakkor, ha egy gyerek azt látja, hogy a szülő sorra veszti el munkahelyeit, időről-időre nem kerül étel az asztalra, és a számlák sincsenek befizetve, akkor a normál esetben felnőttek vállát nyomó felelősség átkerül az ő vállára, és ez komoly szorongást okoz. Különösen azért, mert neki nincsenek meg az eszközei a helyzet megoldására, s így a tehetetlenség is mélyebbre taszítja.
  • Kettőség: a gyermek egyáltalán nem olyan kategorikus szüleivel szemben, mint a kívülállók. Annak ellenére, hogy sokszor gyűlöli, amit a szülő tesz, őt magát szereti. Nem akarja őt elveszíteni, és folyamatosan bízik abban, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak.
  • Ambivalens kötődés: a korábban említett kettősségből fakad az érzés, hogy a gyermek vágyik is a szülő közelségére, szülői mivoltára, de érez egyfajta taszítást is. A szülő kétarcúsága nem engedi meg, hogy a gyermek belefeledkezzen a szülőjével szemben érzett pozitív kötelékbe, hiszen besározza a kapcsolatot az alkoholizmus torzította szülői kép.
  • Felelősség: Anna esetéből is látható az az általános tendencia, hogy a gyermek felelősnek érzi magát a szülője állapotáért. Szeretné megmenteni, leszoktatni, jobbá tenni az életét, örömet szerezni neki. Szélmalom harc ez, hiszen kívülről pontosan tudjuk, hogy a gyerek nem kompetens abban, hogy a helyzetet megoldja, nem beszélve arról, hogy nem is dolga. Nagyon káros a gyermek által folyamatosan megélt megmentő szerep, hiszen a valóság folyton arcon csapja: bármit is tesz, a helyzet nem változik. Nem beszélve arról, ha az alkoholista szülő bántalmazó is, és a nagyobb gyermek úgy érzi, neki kell édesanyját és testvéreit megvédenie. 

lehete-bunos-a-gyermek.jpg

  • Bűntudat: a felelősséghez szorosan kapcsolódik, hogy a gyermek sok esetben érzi úgy, hogy bizonyos értelemben okozója annak, hogy a szülője az alkoholizmusba menekül. „Ha jobb gyerek lennék, ha jobban tanulnék, ha szebben viselkednék...” Mind-mind olyan mondatok, amelyek rendkívül károsan hatnak a gyermek önbecsülésére.
  • Félelem: egy bizonyos kor után a gyermekek, ha nincs is kimondva kerek-perec, pontosan érzik, hogy a környezet, amelyben élnek nem éppen ideális. Ez az érzés sok esetben okozója annak, hogy hallgatnak a körülményeikről, mert szüleikhez fűződő pozitív érzelmeik miatt rettegnek attól, hogy elválasztják őket, az ugyan sajátos, de mégis valamelyest biztonságot adó közegüktől.
  • Belső ellentmondás: a család jó ideig fenntartja a látszatot. Fenntartja a környezet felé, de ugyanúgy gyermeke felé is. Márpedig a gyermek érzi, hogy valami nem stimmel. De akkor most mi az igazság? Hiszen, ha a szülei azt mondják, hogy „minden ok”, de ő mégis máshogy érez, akkor lehet, hogy vele van a baj? És ismét visszajutottunk a bűntudat kérdéséhez...
  • Szégyen: egy alkoholista a családban stigmatizáló lehet. A gyerek szégyelli a kortársai előtt, hiszen pontosan látja, hogy az ő szülei mások, mint a többieké. Nem beszélve arról, hogy egy alkoholista szülő gyermeke nem szívesen hív át játszópajtásokat sem, hiszen ki tudja, mikor támolyog haza anya merev részegen.
  • Tabu: túl a gyerek által érzett, magától kialakuló szégyenen, sokszor a család maga is tabut csinál az alkoholizmusból, és egyértelműen kommunikálja a gyerek felé, hogy ez egy olyan probléma, ami csak a családra tartozik. Egyetlen tabu elég ahhoz, hogy hazugságok sorozata induljon el. Hazugság arról, hogy „miért nem ment el apu a szülőire, miért nincs nekem soha gyerekzsúrom, és miért nem jön el soha senki a délutáni focimeccsre.”
  • Elvesztett gyermekkor: jól belátható, hogy annak a gyermeknek, aki azzal tölti a délutánját, hogy az üres üvegeket vagy szétesett szülőjét vakarja össze, nem jut ideje azokra a tevékenységekre, amelyek normál esetben a gyermekkor természetes velejárói. Kimarad a játék, az önfeledtség, a barátokkal töltött idő, és sok esetben a tanulásra sem marad lehetőség.
  • Bántalmazás: sajnos az alkoholista családokban nem ritka az érzelmi és fizikai bántalmazás. A meglazult kontroll következtében sokkal hamarabb tesz vagy mond olyat a szülő, amely józan állapotban eszébe sem jutna.
  • Beteges minta: a kapott minta, akkor is hat, ha patológiás. A pohár állandó jelenléte feszültséggel teli helyzetben a gyermek agyában is összekapcsolódik, és azt tanulja meg, hogy ez természetes módja annak, hogy javítsunk a dolgokon. Akkor is hatása van, ha egyébként a gyermek szenved szülője alkoholizmusától. Nem véletlen sajnos, hogy alkoholista szülők gyermekei gyakran választanak maguk is alkoholista párt, illetve, hogy náluk is lényegesen magasabb a későbbi alkoholproblémák kialakulásának veszélye.

Sosem késő segítséget kérni! Ha magunkért nem, tegyük meg gyermekünkért!

Alkoholistákat és hozzátartóikat segítő alapítványok:

  • http://www.anonimalkoholistak.hu
  • http://feluton.hu
  • al-anon.hu: csoport alkoholbetegek hozzátartozóinak
  • aca.hu: ACA – Anonim Felnőtt Gyermekek: Alkoholbetegek, és más módon rosszul működő családok felnőtt gyermekei

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon

 

 

Forrás:

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr8713405111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tomfree 2017.12.01. 06:03:02

Az egymillio alkoholista orszagaban ez egy szeleskoru tarsadalmi problema amugy. Szomoru.

lost hope 2017.12.01. 06:17:14

Kedves Eszter, jelezném, hogy k*rvára nem csak “apu” lehet alkoholista egy családban, hanem “anyu” is.

sunabajnok 2017.12.01. 06:42:09

Nem tudom én csináltam-e jól,de én a gyerekkoromat eltettem egy dobozba és felvittem a padlásra. Anyu azóta szokott le,hogy sosem bíztam rá az unokáit. Amióta letette a piát,teljesen normális. Bár most kényszeresen akar jó szülő és nagymama lenni,emaitt sokat vitázunk. Alkoholt alig iszom,tényleg csak alkalmanként, viszont amikor a férjem elment egy céges buliba és pityókásan jött haza,bizony féltem tőle. Azóta megiszik pár sört és csak vigyorog, és áradozik mennyire szeret. A múltra nem gondolok, mert terápiára szorulnék,azt viszont nem engedhetem meg magamnak,hogy elgyengüljek, ésba hosszú gyógyulási útra keljek. Ez van.

FayRodisz 2017.12.01. 07:36:43

"Beteges minta: a kapott minta, akkor is hat, ha patológiás."

Baromság. Az öregem példája és az akár féléves mosolyszünetek neveltek rá arra, hogy az otthon és a telken lévő néha több száz lityó bor és százliternyi pálesz ellenére a nyári bulin megmaradt 2-3 üveg sört karácsonyig igyam meg. Aranyom, ez fejben dől el, aki nem akar inni az nem iszik, ez ennyire egyszerű. Aki akar az meg feleslegesen hivatkozik hozott mintára, az csak a magyarázat a gyengeségére.

ö...mikó? 2017.12.01. 08:15:54

Újra gyereknek éreztem magam, mikor ezt olvastam. Fater alkoholista amióta eszemet tudom. Kicsiként mindig féltem hazamenni, nem tudtam, hogy agresszív lesz, vagy sem. Később rájöttem, ha nagyon részeg, akkor nem agresszív, csak akkor ha félrészeg. De ez már egész később volt, míg kicsi voltam többet volt agresszív. Nem is magamat, hanem anyut féltettem, akit többször megvert, volt, hogy eltörte az ujját. Emlékszem a hazugságokra, ott voltam többször amikor anyu idegeneknek vagy dokinál letagadta. 14 voltam, amikor anyu meghalt, az volt fatertől utolsó kívánsága, hogy tegye le a piát. Persze nem tette le. Volt, hogy melója se volt, iszonyat csórók voltunk, özvegyi nyugdíj és árvaellátás volt az összbevételünk. Rengeteget voltam az utcán, bandáztam inkább, miután anyu elment, kipróbáltam mindenféle drogokat is. Hála az égnek már sínen van az életem, gyönyörű feleségem, nagyon jó állásom van, egy gyönyörű helyen lakunk. 37 éves vagyok, de amikor ilyet olvasok újra rámtörnek a gyerekkori érzések. Ezt senkinek sem szabadna átélni. A vicces, hogy sokat olvastam (és tapasztaltam is) ebben a témában és az alkohol messze a legveszélyesebb drogok közé tartozik (mind ártalom mind pedig addikció szempontjából) mégis a fû illegális az alkohol meg szabadon és korlátok nélkül hozzáférhetô.

moonshadow 2017.12.01. 08:43:20

30-as koromban én is sörözgettem, egy idő után rendszeressé vált, hogy munka után tévézéshez lecsúszott 1-2 sör heti több alkalommal. Aztán egyszer azon kaptam magam, hogy reggel éhgyomorra nagyon megkívántam a sört. Ettől megundorodtam és azóta gyakorlatilag nem iszom. Egy sör még mindig ott van a kamrában mementónak, több mint 10 éves.

Equinoxe 2017.12.01. 10:36:35

Sajnos nálam is hasonló emlékek vannak a padlásra eltéve. Nem foflalkozom velük már, részben azért, mert lelkileg rohadt erős vagyok, és részben azért, mert nem tudok változtatni rajta, őrlődni meg faszság. Én máshogyan csinálom, mert megvolt a rossz példa.
Emellett pedig nem vagyok ellenére az alkoholnak, de ritkán, keveset, és minőségit. Szinte kizárólag sört iszom, azt is hébe-hóba.
Ja, és még valami: bármekkora divatnak is tartják, meg stílszerű köpködni rá, de a száraz November kiváló dolog. Egyrészt mint böjt, másrészt mint lelki próba: ha egy hónapig nem faktor az életedben az alkohol, és ez közömbös számodra, akkor minden oké.
Ha erős a vágyódás, ingerültebb vagy, vagy valami hiányzik a rutinból, az intő jel arra, hogy komolyan elgondolkodj.

Grenadir11 2017.12.01. 11:07:20

Nálunk mindkét szülő alkoholista volt, ezért bár én is féltem, hogy az a kis kontroll, amit én jlentettem nekik eltünik az életükből, de kollégiumba menekültem. Sajnos a hétvégéken haza kellett menni, ami rendkívül stresszes volt. Soha sem tudhattam mi vár otthon. Talán ezért is inkább az utcát választottam, csak minimális időt töltöttem otthon. Egyetem után megpróbáltam még segíteni, de sajnos ezen a szinten ( kettőjüknek napi 1 liter tömény) már nincs mit tenni. Én magam nagyon kevés alkoholt iszom, gyakorlatilag semmit. Késztetést sem éreztem soha, hogy a gondjaimat így oldjam meg. Ami fura, hogy előttem nem lehet titok, ha valaki alkoholt fogyasztott. Nagyon kis mennyiséget is megérzek, legyen az gyakorlott ivó, akkor is. Az alkoholistát pedig kilométerekről kiszúrom. A jelek örökre az agyamba vésődtek. És igen ha ilyesmit látok, a gyomrom azonnal öklömnyi kicsire összeszorul és félek....

Lady Ann 2017.12.01. 13:03:49

@FayRodisz: Sajnos nem mindenki ilyen erős mint Te....

sunabajnok 2017.12.01. 13:17:35

@Lady Ann: Én is hasonlóan,gyakorlatilag ugyan így állok hozzá. Nálam ez nem erősség kérdése,hanem gyűlölet. Gyűlölöm azt az anyát aki volt, de nem tudom feltétel nélkül szeretni azt az anyám,aki 15 éve tiszta. Akkor tette le a piát amikor 22 voltam. A teljes gyerekkorom elázott.

Falánk sün 2017.12.01. 16:23:29

Vagy álltam az ablakban, és néztem, h részegen jön-e, vagy abból találtam ki, h mennyi idő bejutni a lakásba. Ez volt apám. Anyám alkoholizmusát nagyon sokáig hárítottam, de attól még elszenvedtem.
Anya pár éve meghalt, és borzasztóan bánt, hogy soká,tényleg csak a halála környékén értettem meg, hogy miért. Nem tudom, h tudtam-e volna segíteni, de legalabb mar felnőttként megpróbálhattam volna. Persze megvolt a saját életem, az alkoholizmusuk meg vhol "padláson", amivel havonta 1x szembesültem, és valahogy ha kiléptem otthonról,én ezt az egészet magam mögött is hagytam mar 14 éves korom óta. Valószínűleg ez kellett ahhoz, h normális felnőtt legyen belőlem.