A nárcizmus két legnagyobb tévhite
2017. december 29. írta: M.S.Annamária

A nárcizmus két legnagyobb tévhite

Kutatások azt mutatják, hogy napjainkra jelentősen megnőtt a nárcisztikus emberek száma. Ez a változás betudható az engedékenyebb gyermenevelésnek, de a közösségi média manupulációjának is, mégis úgy tűnik, kénytelenek vagyunk együtt élni vele. Ha már így van, akkor nem árt a jelenséget minél jobban megismernünk. Ha valaki meghallja a nárcizmus szót, azonnal az önimádatra, nagyképűségre és az erőteljes, mindenkit elnyomni képes személyiségre gondol. És valóban, nem is járunk nagyon távol az igazságtól, mert a nárcisztikus személy környezete számára pontosan ezek miatt a tulajdonságok miatt lesz nagyon is elviselhetetlen. Kivéve az az önimádó, aki bár nárcisztikus, de nem betegesen, és az is, akiben látszatra az önelégültség szikrája sincs meg.

Akkor hogy is van ez most?

A fenti sorokat olvasva méltán lehet összezavarodva a kedves olvasó, mivel a nárcizmus az egyik legtöbbek által keresett, interneten olvasott téma, pont emiatt sokak által jól ismert. Bizonyíthatjuk ezt mi, a 7köznapi pszichológia szerkesztői is, hiszen a statisztikáink hétről-hétre ezt a szót hozzák ki a leggyakrabban előforduló keresőkifejezésnek. Sokakat érdekel a téma, talán sokakat is érint közvetve vagy közvetlenül. Jelen cikk saját írásaink kiegészítése, emellett a nárcizmus témát érintő két legnagyobb közhiedelem eloszlatása.

1. Normál önszeretet kontra nárcisztikus személyiségzavar:

Nem minden önmagával elégedett, önteltnek tűnő ember nárcisztikus. Az önimádat formái széles skálán mozognak a vonzóan magabiztostól a már betegesnek tekinthető nárcisztikus személyiségzavarig. A megfelelő mértékű nárcizmus nem mindig elítélhető. Sokak számára még segítheti is a beilleszkedési folyamatot és az egészséges működést. Például, azok, akik normál szintű önszeretettel rendelkezek, általában nem aggódnak azon, hogy hogyan néznek ki, mert elfogadják magukat olyannak, amilyenek, és nem akarnak megfelelni mindenáron valamilyen igénynek, ízlésnek. A személyiségzavaros nárcisztikus ezzel ellentétben a bizonytalanságára épít fel egy látszat elégedettséget, és a környezete leértékelése az egyenes út ahhoz, hogy ő maga a legtökéletesebb lehessen.  Az egészséges nárciszikus hajlammal rendelkező emberek a munka világában is sokkal magabiztosabb, kompetensebb képet képesek kialakítani magukról, ennek köszönhetően nagyobb eséllyel kapnak meg egy állást vagy előléptetést. Emellett könnyedén magukra vállalják a vezető szerepet, egy csoportban professzionális kisugárzásuk akár jól is jöhet. Ráadásul a nárcizmus adaptívan járulhat hozzá ahhoz, hogy önbizalmunk nagyobb lehessen, mivel azáltal, hogy különlegesebbnek érezzük magunkat, az egész személyiségünket pozitívan ítéljük meg. Onnantól kezdve, hogy nincs problémánk a bizonytalansággal, és bátran beleállunk helyzetekbe, kérünk randevút egy számunkra vonzó személytől, kérdezünk a sokra tartott tanárunktól, vagy magabiztosan intézzük hivatalos ügyeinket, önmagunk kedvelése segítheti a sikeres működésünket. 

Akkor honnan kezdődik a probléma? Ha önmagunk megítélése elcsúszik extrémen pozitív irányba, akkor már önimádatról beszélünk. Ilyenkor már túl különlegesnek érezzük magunkat ahhoz, hogy másokat egyenlő félként tudjunk kezelni, és bizony ez már problémát okozhat. Tehát míg a nárcisztikus személyiségzavar a beteg környezetét betegíti meg vaójában, addig az egészséges önszeretet, önelfogadás és önbizalom (annak ellenére, hogy sokakat irritál) akár építő jellegű is lehet.

2. Grandiózus nárcisztikus kontra rejtett nárcisztikus:

A nárcizmusnak van egy nagyon is atipikusnak tűnő formája, a rejtett nárcizmus. Ők azok, akik belül tökéletesnek és mindenkinél jobbnak vélik magukat, de nem tudnak kibontakozni, így többnyi passzív-agresszív módon környezetüket rombolgatják. A következőkben a rejtett nárcizmus szélsőséges megnyilvánulási formáját fogom bemutatni, amely látszatra teljesen eltér a közhiedelmekben élő, grandiózus típustól, mégis pontosan ugyanolyan kártékony. A kettőben a legfontosabb közös pont az önimádat, a felsőbbrendűség érzése. Viszont míg a grandiózus nárcisztikus személy önmagát nem fél exponálni, addig a rejtett nárcisztikus ember sérülékeny, hiper-szenzitív, védekező, szorongó, traumákra fokozottan érzékeny.

A rejtőzködő nárcisztikus személy tele van kielégítetlen vágyakkal, grandiózus fantáziákkal, ahol ő a világ közepe. Vágyai azonban nem valósultak meg, ezért önbizalom-hiányos és ritkán kezdeményező. Bár ugyanúgy rosszul viseli a kritikákat, mint a grandiózus típus, ritkán áll ki magáért, inkább görcsösen bezárkózik, és jobb híján dühöng.

Az értéktelenség és szégyenérzet állandóan jelen van az életében, és folyamatosan kételkedik magában, viszont ezt az érzést igyekszik palástolni. Attól fél, hogy ha lelepleződik, akkor teljesen össze fog omlani. A taktikája pont ezért az, hogy olyan embereket gyűjt maga köré, akiket értéktelenebbnek, gyengébbnek tart, és így minimalizálja annak lehetőségét, hogy felfedik hiányosságait. 

A leginkább irritáló dolog az számára, ha közelében valaki többet ér el, mint ő. Erősen neheztel azokra, akik birtokolnak olyan javakat, amikre ő mindig is vágyott.

A grandiózus nárcisztikussal ellentétben a rejtett nárcizmus (ahogy neve is utal erre) nagyon sokáig nem észlelhető, mivel a szerény, visszafogott, félénk viselkedés elfedi a hatalomra, dicsőségre, elismerésre irányuló, fáradhatatlan vágyakozást. Ha valaki megismer egy ilyen embert, előbb gondolja, hogy hiperérzékeny, mint azt, hogy nárcisztikus.

A kapcsolataiban pontosan ugyanolyan, mint a grandiózus nárcizmus képviselői, mivel partnerüket alacsonyabbrendűnek gondolja, akik képtelenek felérni az ő szintjére. Nehezen tartja fenn sokáig érdeklődését egy dolog iránt, ezért depresszióra különösen hajlamos. 

A nárcizmus napjaink lényeges jelensége. Nap mint nap találkozunk személyekkel, munkatársakkal, családtagokkal, akiknél azt érezhetjük, hogy az általa sugárzott önelégedettség már-már a mi hátrányunkra is válhat. Ne feledjük, az önbizalom még nem nárcizmus, így nem érdemes rémeket látni egy nyomulósabb, önérvényesítő ismerősüknél, viszont ez nem azt jelenti, hogy ne kellene mindig nyitott szemmel járni. Hiszen nem az a fontos, hogy a másik hol áll a nárcizmus skálán, valójában az senkit sem érdekel. Nekünk egy dolgot fontos szem előtt tartani: hogy mi képesek vagyunk-e valaki mellett élni anélkül, hogy sérülnénk?

Hogyan ismerjük fel magunkban vagy másban a nárcisztikus vonásokat? A grandiózus nárcizmus letesztelésének egyik legpraktikusabb módszere talán a legegyszerűbb is. Állítólag, ha valakit megkérdezünk arról, hogy önmagát egytől tízig mennyire tartja nárcisztikusnak, akkor az igazán komoly önimádattal "megáldott személy" igen magas pontot ad önmagának. Egyszerűen ezt is szereti önmagában. A rejtett nárcizmus felismerése keményebb dió, mivel ahogy erre neve is utal, elbújik az emberek elől. Ennek felmérésére az alábbiakban adunk egy tesztet, amely kitöltéséhez ősziteségre és elnéző attitűdre bíztatunk mindenkit. Ne feledjük, önmagunk szeretete emberi létezésünk egyik építőköve, így rossz semmiképp sem lehet. A probléma mindig az extrém megnylvánulásoknál kezdődik, mikor más emberek sérülnek a túl nagy ego miatt.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán 

Teszt forrása:

Krogerus, M., Tschappeler, R. (2014). Tesztkönyv, HVG könyvek.

Egyéb forrás:

http://nemvagyegyedul.com

www.psychologytoday.com/blog/communication-success/201601/7-signs-covert-introvert-narcissist%3Famp

 

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr713528223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.