A kitartó felnőtt gyerekként tanul meg nemet mondani
2018. február 07. írta: M. Steinbach Annamária

A kitartó felnőtt gyerekként tanul meg nemet mondani

Hónapok óta nehezen szabadulok egy olyan időutazás emlékeitől, amelyet egy régi, több, mint 60 évvel ezelőtt írt, véletlenül megtalált levélből nyertem. Klára, az akkor 19 éves, fiatal lány februárban ezt írta vőlegényének:

Drága Károlyom, ha minden jól megy, és jól spórolok a pénzemből, akkor év végére sikerül megvennem talán azt a kis zöld kardigánt, amit kinéztem magamnak.

Ugye mennyire életszerűtlennek tűnik ez ma már? A mostani, hedonista világ teret ad az AZONNAL-oknak, MOST-oknak és MINÉL HAMARABB-oknak. Felgyorsulva élünk, és semmire sem kell várnunk. Csak meg kell kívánnunk egy csokoládét, és a sarki boltban azonnal, most, minél hamarabb meg is megkapjuk azt. Az emberek többségének nem, hogy nem kell karácsonyig várni egy új kardigán vásárlásával, hanem sokaknak már az sem okoz gondot, ha évente cserélik telefonjaikat, mert nekik azonnal, most, minél hamarabb szükségük van a legújabb modellre.

Azonban ez a fajta „könnyű élet” elfeledtet velünk valami fontosat, mégpedig azt, hogy micsoda erő van az önmegtartóztatásban, és mit tanulhatunk egy önmagunknak mondott NEM-ből vagy MOST MÉG NEM-ből. Kitartást, eltökéltséget, céltudatosságot. Ezek olyan szavak, amelyek elengedhetetlenek egy sikeres, jól működő élethez, hiszen nélkülük félúton a célunk felé fealdnánk az erőlködést. Ahhoz azonban, hogy valakiben mélyen kódolva legyenek ezek az erények, elengedhetetlen a már gyerekkorban megtanított NEM-et mondás képessége.

A Marshmallow tesztként elhíresült kísérletet többször elvégezték, és többek között a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mekkora önfegyelemre képesek a gyermekek, ha belátható számukra, hogy a kitartásuknak jutalma lesz. Röviden arról szól a kísérlet, amely rövid bemutatója az alábbi videón megtekinthető, hogy a négy év körüli gyermekek két lehetőséget kapnak: megehetik az előttük lévő pillecukrot azonnal, vagy ha tudnak várni 15 percet, a kutatást vezető személytől ajándékba kapnak még egy cukorkát az első mellé. Érdekes módon 11 gyerekből 7 választotta az önmegtartóztatást az azonnali szerzés helyett. Önmagában ez még csak egy egyszeri eredmény, az érdekesség ott kezdődik, hogy az eredeti, hatvanas években a stanfordi egyetemen végzett kutatók 18 éven keresztül nyomon követték a kísérletben résztvevő gyerekek, majd fiatal felnőttek életét, és arra jutottak, hogy azok a gyerekek, akik képesek voltak nemet mondani a kísértésnek, sikeresebben teljesítették a tanulmányaikat, és elégedettebbek, boldogabbak voltak, mint azok, akik nem bírták kivárni a késleltetett jutalmat. Úgy tűnik tehát, hogy a kitartás és önuralom egy igen fontos eleme az életben való boldogulásnak

A kutatás vezetői arra utalnak, hogy az eredményes felnőttkor a gyermekek nevelésével kezdődik, amin a szülői odafigyelés és tudatosság nagyot lendíthet. Úgy tűnik, a szülőként gyermekben elültetett következetességből önuralom növekszik ki, mivel a mindannyian szüleink és környezetünk reakcióiból tanultuk vagy nem tanultuk meg gyerekként azt, hogy cselekedeteinknek, döntéseinknek következménye van, azaz önmagunk urai lehetünk. Az önfegyelem egy elsajátítható képesség. Akkor tud kialakulni, ha a gyermek számára elképzelhetővé válik egy cél és az ahhoz vezető út közötti összefüggés, ha a szülő nem csak szabályokat gyárt, hanem segít értelmezni és be is tartatja azokat. (Pl.: „Tudom, hogy mesét szeretnél nézni most rögtön, de először össze kell pakolnod a társast, és utána kapcsolhatod be a TV-t.”, „Írjuk meg a házifeladatod először, és hidd el, nyugodtabban fogsz utána játszani!”, „Ha tudsz csendben várni, míg telefonálok, utána csak rád figyelek.”) Ezek a példák csak ízelítőek abból, hogy a szülői verbalizálás, magyarázat mennyire fontos ahhoz, hogy egy gyerek képes legyen megérteni, hogy a cselekedeteinek, önuralmának következményei lehetnek. Én magam is, mint anya sokszor kapom magam azon, hogy könnyebb a „Ne csináld!”, „Hagyd abba!” utasításokkal rendre inteni a gyerekeimet, majd észre sem véve a szófogadatlanságot, mégis megadni nekik mindent, amire csak vágynak. Mégis ugyanúgy tapasztalom saját bőrömön azt is, hogy a megértés felé való terelgetés, magyarázat, és a következetes tiltás mennyivel hatékonyabb módszer abban, hogy az engedelmes gyermek helyett értő és önmagáért cselekvőt legyek képes nevelni.

Manapság szinte már a szülői nyelvezet részét képezi a kerettartás szó, ami valóban hasznos, és elválaszthatatlan a következetességtől.  A gyermek számára keretek között élni néha kényelmetlenséget (nem lehet mindig azt csinálni, amit én akarok), de biztonságérzetet is jelent. Keretek között élve nem zuhanunk az ismeretlenbe, mert ott vannak a szülők, akik következetesen és erősen tartják a keret szárait. Azonban számomra a keret és következetesség nem működik értelem nélkül, mivel ahogy felnőttként is tisztában vagyunk azzal, hogy az önmegtartóztatásunk, kitartásunk és céltudatosságunk mindig valami felé és valami érdekében (jutalom=pillecukor) történik, ugyanúgy szülőként is érdemes lehet ezt a gyermekek számára továbbítani, átadni.

Azaz szerintem a MERT NEM!-válasz nem elég, hanem kell mellé egy MERT is.

 

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.  

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr613642288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Van_mikrohullámú_sütőtök? 2018.02.08. 13:50:23

Igazából az a lényeg, hogy a gyerek képes legyen döntést hozni, felelőségteljesen.
Azaz megkapja a cukorkát, ha vár.
Illetve azért tapasztalatból mondom ez az azonnali jutalmazás is kerülendő (pl. kapsz egy kocka csokit ha felöltözöl) inkább valami összetetteb: ha egyedül felöltözöl több időd lesz játszani

Gyurikutya 2020.02.07. 22:38:16

Remek írás és minden szava igaz! Nekem fösvény volt az apám, és abban a korban, amiben születtem, szinte mindenki szegényesen élt. Soha nem kaptam ajándékot, amikor megkérdeztem miért, azt mondta, mert nem hoztam jó jegyeket (most már tudom ez a legkönnyebb kibúvó). Nálam tehát ilyen probléma fel sem merült, ha valahonnan - nem az apámtól - mégis kaptam valamit, azonnal bekebleleztem (csokit), illetve használni kezdtem. Bizonyára a keserű gyerekkor miatt ma, amikor mindent megvehetek magamnak, azonnal megjutalmazom magamat vele, ám aztán a legtöbb esetben nem használom, végül elajándékozom.
süti beállítások módosítása