Mi, emberek talán a Föld leginkább vizuálisan tájékozódó élőlényei vagyunk. Ezen nem azt értem, hogy például egy többszörösen összetett szemű rovar vagy egy 360 fokban látó kaméleon kevésbé jó érzékelésre lenne képes, hanem azt hangsúlyoznám, hogy az emberi faj az egyetlen, ami a többi érzékszervét háttérbe szorítva, 75-80%-ban szerzi információit látás útján. Nem meglepő tehát, hogy a párkapcsolat, szexuális partner kiválasztása során is szemünkkel próbáljuk leginkább feltérképezni a másik nem képességeit.

Nem hiába használtam a feltérképezés szót, mivel kutatók azt találták, hogy mikor megpillantunk egy férfit/nőt, szemünk olyan tipikus pásztázásba kezd, amely árulkodik belső indíttatásunkról. Romantikus kapcsolat vagy csak barátság? Tekintetünk bizony elárul minket.

A Kansas Egyetemen kutatói 107 heteroszexuális személy szemmozgását követték egy erre kifejlesztett programmal, miközben arra voltak kíváncsiak, hogy a nekik fényképen megmutatott férfiakra/nőkre hogyan reagálnak. A szoftver pontosan lekövette a tekintetüket, és azt is figyelte, hogy egy-egy testtájon, vonáson mennyit időzik a szemlélő. Eredményként pedig kirajzolódott egy jól értelmezhető mintázat mindkét nem esetében attól függően, hogy a képen látható illetőt barátságosnak vagy inkább vonzónak gondolták a nézők.

A kutatók azt találták, hogy ha kísérleti személyek egy potenciális randi partnert láttak a képen lévőben, akkor kétszer gyakrabban, és sokkal hosszabb ideig figyelték meg az ellenkező nem arcát és mellkasát, mint akkor, ha csak szimplán barátságosnak találták az adott férfit/nőt. Továbbá azt is megfigyelték, hogy az első pár pillantások az arcra, mellkasra, vállakra, majd a csípőre estek, de csak akkor, ha a képen látható személyt vonzónak ítélték meg. Ha csak egy szimpatikus személyt láttak az illetőben, a tekintet a lábakra, lábfejekre vándorolt először.

Jól látható tehát, hogy egy újonnan megismert, látott személyt ösztönösen úgy pásztázunk végig szemeinkkel, hogy még mielőtt akár tudatosulhatna bennünk a róla kialakított véleményünk, tekintetünk azonnal árulkodik arról, hogy potenciális romantikus kapcsolatot vagy csak szimpatikus barátot tudunk beleképzelni a másik nem személyébe.

Hogy miért?

Azt gondolhatnánk, hogy ahogy fejlődött az emberi faj, egyre kevésbé hagyatkozott ösztöneire, hiszen való igaz, az ismerkedések során egyre hátrébb szorulnak olyan tényezők, mint például a feromonok vagy az intuíciók. Mégis a fenti kutatás arról árulkodik, hogy ha partnerválasztásra kerül a sor, döntéseinket nagyon is ösztönös, tudattalan folyamatok vezérlik, hiszen tekintetünk magától vándorol azokra a pontokra, amik megadják nekünk az utódnemzés szempontjából legfontosabb támpontokat. Az a meglepő, hogy attól függően, hogy tartós vagy alkalmi kalandot keresünk, önkéntelenül is a génállományunk továbbörökítése motivál minket az ismerkedéseink során.

Mit nézünk, ha vonz a másik, és mit akkor, ha csak barátot látunk benne?

Arc: az arc az egyik legfontosabb mutatója a genetikai képességeknek. Ösztönösen vonzanak minket a szimmetrikus formák, de az arc számos maszkulin és feminin vonást is mutat, ami a párt keresőknek jó kiindulópontot adhat. Emiatt időzünk a legtöbb időt annak a férfinak vagy nőnek az arcán, akihez vonzódunk.

Mellkas és csípő: a férfiak női mellkasra, majd csípőre mutatott nagy figyelme nem igazán igényel különösebb magyarázatot, mivel köztudott, hogy a nőies formák (nagy mell, formás fenék) szexuális izgalmat keltenek, és az egészséges, kerekded idomok a termékenység látszatát keltik tudat alatt. A nők számára szintén az elsők között szerepel a férfi mellkas és csípő felmérése. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a váll és csípő arányaiból lehet következtetni arra, hogy az illető mennyire birtokolja az oly vonzó, férfias háromszög alakú felsőtestet. A széles vállak, keskeny csípő erősebb, izmosabb testalkatot jelent, ami a nő ösztöneinek egyet jelent az egészséggel, erővel, vagyis azzal, hogy a férfi képes lesz felnevelni és megvédeni a nőt és a leendőbeli gyermekeket.

Láb és lábfej: a résztvevők akkor időztek többet ezeken a testtájakon, ha a képen szereplő férfiban vagy nőben inkább potenciális barátot láttak, mivel nem vonzódtak hozzá. A kutatók szerint mikor barátilag szimpatizálunk valakivel, a közös vonásokat keressük benne és magunkban. Mivel a testi jegyek ilyenkor elhanyagolhatóak, egyéb információ híján a külsőségek kerülnek a figyelem középpontjába. Megnézzük például a ruházatot, vagy előszeretettel a cipőt, mivel a lábbeli legtöbbször a személyiségről is árulkodik.

Véleményem szerint a kutatás érdekessége a nők és férfiak ösztönös viselkedésének feltárásában rejlik. A mai, modern világban -szerencsére- már nem vagyunk ráutalva arra, amire őseink régen. A férfi már nem fizikai erejével védi meg a nőt és gyermekét, és a nők sem a csípő- és mellméretüknek köszönhetően lesznek jól szülő, gyermekeiket jól tápláló anyák. Mégis úgy tűnik, hogy ösztönös motivációnk, azaz az utódnemzésre, génátörökítésre való törekvésünk olyan mélyen van belénk kódolva, hogy a pár száz évnyi modern életstílus még nem elég ahhoz, hogy természetünkből fakadó vágyaink mágváltozzanak.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.   

Forrás:

Gillath, O., Bahns, A. J., & Burghart, H. A. (2017). Eye movements when looking at potential friends and romantic partners. Archives of sexual behavior, 46, 2313-2325.