Azt gondolod, hogy mindennek tudatában vagy, ami körülötted történik?

Bizony ez nagy tévedés! Ugyanis agyunk a beérkező információk csupán töredékét képes feldolgozni, és tudatos szinten kezelni. Minden más adat elveszik, mi pedig élünk az általunk optimálisra szelektált világunkban.

Ha belegondolunk, nem is olyan nagy baj ez, mivel agyunk így véd meg minket a totális összeomlástól. Képzeljük csak el, hogy milyen nehéz lenne egy nagyon fontos dologra koncentrálni, miközben milliónyi más dolog tereli el a figyelmünket. Például, miközben épp könyvet olvasnánk, fülünkben zengene a csapból csöpögő víz, az úton közlekedő járművek hangja, gyerekünk éneke, férjünk kalapácsolása (csak, hogy nagyon sztereotípek legyünk), szemünk állandóan letérne a könyv sorairól, hogy szemügyre vegye a lámpa vibrálását, a fényben megcsillanó porszemeket, orrunkkal pedig minden szag ingerre nagyokat szippantanánk. Jó lenne ez nekünk? Bizonyosan nem, és a figyelmünk koncentrálását agyunk meg is oldja nagyon helyesen azzal, hogy az információk nagy részét kiszelektálja, s ezt hívjuk szelektív figyelemnek.

Leginkább úgy győződhetünk meg a fentiekről, ha megnézzük a következő két videót. Mindkettőnél nagyon fontos, hogy kövessük az utasításokat, és nézzük végig a teljes videót, legfőképp a magyarázatokat.

1. Kártyatrükk:

Feladat: ha jól figyelünk, akkor képesek lehetünk kiszúrni a kártyatrükk lényegét! Figyeljük a lapokat, és próbáljuk elkapni azt a pillanatot, amikor a kék kártyák pirosra váltanak! Nem számít, ha nem értjük az angol szöveget, viszont nézzük végig egészen a videót, mivel akkor fogják elmagyarázni a trükk lényegét.

2. Labdapasszok számolása: 

Feladat: ennél a videónál nincs könnyű dolgunk. A feladat, hogy meg kell számolnunk hányszor adják át egymásnak a labdát a fehér csapat tagjai. A figyelem itt nagyon megoszlik, mivel több labdát passzolgatnak párhuzamosan. A számolásnál azonban a pattintott és dobott átadás is számít. Figyeld a labdát!

A “gorilla- videó teszt” Christopher Chabris és Daniel Simons nevéhez fűződik. A kutatásban résztvevő személyek megnézték a videót, miközben egy fejükre szerelt műszerrel követték a szemmozgásukat, mérték, hogy vajon a résztvevők észreveszik-e a gorillát a videóban? Meglepő, de a készülékek szerint mindenkinek a látóterében ott volt a gorilla, és a szemmozgást követve rá is tekintettek, de mégsem észlelték tudatosan, hiszen a labdapasszolásokat követték és számolták. 

Mindkét videóban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha a figyelmünket egyetlen dologra összpontosítjuk, minden mást, még a nagyobb változásokat is hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.

Nos, a két minikísérletből te hánynak ugrottál be? Talán mindkettőnek? Megnyugtatásként szolgáljon, hogy az emberek többsége (főként, ha feladat elé van állítva), elmegy a részletek mellett. Olyannyira megtanultuk figyelmünket koncentrálni, hogy még akár azt is képesek lehetünk figyelmen kívül hagyni, ha a hozzánk beszélő személyt kicserélik egy pillanat alatt egy másikra. Na, ez azért már túlzás? Akkor nézzük meg a következő, utolsó videót, amelyben két statiszta egy szerepben kér útbaigazítást a járókelőktől, akik viszont mit sem sejtve állnak bele a feladatba annak ellenére, hogy a két férfi a navigálás közben kicserélődik. És, hogy mi a konklúzió? Talán az, hogy bár agyunk evolúciós hozadékként megtanulta leszűrni, szelektálni a számunkra fontosnak tűnő információkat, mi azért próbáljunk néha ennek ellenállni és tudatosan figyelni a környezetünkre. Ne vigyen el minket mindig egy cél vagy egy újabb és újabb feladat, munka, hanem rohanás helyett néha lassuljunk le és figyeljünk, hogy nehogy lemaradjunk valami fontosról!