Mit ne mondj soha annak, aki fél a repüléstől?
2018. május 02. írta: M.S.Annamária

Mit ne mondj soha annak, aki fél a repüléstől?

Nem állíthatjuk, hogy minden ember, aki retteg a repüléstől, azonnal repülésfóbiás is, de azt biztosan tudjuk, hogy aki fél a repüléstől, mindegy, hogy hogyan címkézik a szorongásait, nehéz pillanatokat (akár órákat) él meg fent a levegőben. Számára nagyon fontos lehet az utazás előtti, mentális felkészülés és az, hogy a levegőben töltött idő alatt is higgadt és fókuszált tudjon maradni. Ehhez pedig nagy segítséget nyújthat a környezet egy-egy jól eltalált mondattal, és az éppen ártani képes gondolatok visszatartásával.

A repülésfóbiáról és okairól korábbi cikkünkben részletesebben olvashattok, de mivel a fóbia pszichológiai értelemben egy komoly, diffúz szorongást jelent, ami fellép a félelem tárgyának gondolatától, és konkrét pánik tüneteket okoz, így a cikk további részében repülési félelemről fogok beszélni, amely -mintegy spektrum- magába foglalja a diszkomfort érzettől a fóbiáig terjedő állapotokat is.

Igazán fóbiásnak azt az embert nevezzük, akinek irracionális félelmei vannak. Azokat, akik irtóznak dolgoktól, amiktől egy normál (értsd átlagos) embernek nem jutna eszébe. Egy fóbiás személy konkrét félelmet él meg egy adott dolog jelenlétében (nem undorodik vagy utál), és képes erősen szorongani már akkor is, ha csak rágondol félelmének tárgyára. A leggyakrabban előforduló fóbiák állatokkal, magassággal/mélyeséggel, illetve utazással kapcsolatosak. A szorongás hátterében több dolog is állhat. Egyrészt ott a jól ismert evolúció, miszerint az emberi fejlődés során hasznos félelmek (pl. tigristől, szakadéktól, tűztől) máig - sajnos feleslegesen - megmaradtak fóbiák képében, másrészt a fóbiás személy élete során valamilyen formában megélt negatív tapasztalat is átalakulhat könnyedén félelme központi tárgyává.

Félelmeink ezerfélék lehetnek, amikkel nap mint nap meg kell küzdenünk. Félünk a határidős munkánk szorító közelsége miatt, a sötétben közlekedéstől, főnökünk haragjától, vagy akár a legirreálisabb, már-már fóbiának is beillő helyzetektől, mint például a repüléstől. Szinte bármitől retteghetünk, amiben benne rejlik az a lehetőség, hogy árthat nekünk, vagy nem leszünk képesek megküzdeni vele. Ilyen pedig ezer és ezer dolog van az életünkben. Amit nem szabad elfelejtenünk, hogy félelmeink alapja sokszor a tanult tehetetlenség, amelyet mindenki átél olyan helyzetekben, ahol képtelen volt megharcolni önmagáért, és ezért a következő, hasonló szituációban inkább átadja magát a félelemnek ahelyett, hogy beleállna a feladatba. Pedig a küzdés és harc mindannyiunk alapvető és hozott képessége, amit ha megtanulunk használni, képesek lehetünk félelmünk tárgyát is hegy helyett dombnak, majd domb helyett földkupacnak látni.

A repüléstől való félelemnek pontosan ilyen, mélyről jövő szorongás is lehet az alapja. Az az alapvető aggodalmunk, hogy nem mi irányítunk, nem vagyunk képesek kontrollálni a repülő mozgását, és ez rettegéssel tölthet el minket. Azoknak, akik számára az instabil állapot okoz már-már pánikszerű félelmet, leginkább úgy segíthetünk, hogy ahelyett, hogy fókuszba helyezzük a kontroll elvesztését, kezébe helyezünk racionális, gondolati alternatívákat, lekötjük a figyelmét és javaslunk neki trükköket, amelyek oldhatják a szorongását.

Amit ne mondj soha:

Repülőgép még nem maradt fent!

Hát igen, ez a mondat -bármilyen viccesnek is szánják- olyan embert még nem nyugtatott meg, aki pontosan attól fél, hogy a repülő, amelyen utazik, valami oknál fogva (szinte bármi elképzelhető számára) nem fog tudni a levegőben maradni = lezuhan.

Csak a felszállás és a leszállás veszélyes, a többi már simán megy!

Itt ugyanaz a gond, hogy a jószándék ellenére, a végeredmény ugyanaz. A repüléstől félő személy végig fogja rettegni az utat, miután a baleset legkisebb eshetőségét is százszor valószínűbbnek érzi annál, aki nem szorong a légi utazástól.

„Igyál valami alkoholt előtte, és semmi bajod sem lesz!”

Ez a tanács is magától értetődő lehet annak, aki ellazít egy pohár alkohol. Annak viszont, akinél épp egy pánikroham körvonalazódik, olaj lehet a tűzre. A szorongás oldására valóban sokaknak segít az alkohol, de nem vagyunk egyformák, és épp emiatt mindenki magának kell eldöntse, milyen segítséget vesz igénybe az ellazuláshoz. Ráadásul a repülőgép alacsonyabb oxigén szintje miatt szervezetünk egészen másképp reagálhat az alkoholra.

Ugyan, emlékezz csak, a Hudson folyóra is képes volt letenni  a pilóta azt gépet!

A sikeres és sikertelen kényszerleszállások szintén kerülendők, mivel felerősítik azt a már meglévő aggodalmat, hogy az utazás során bármikor előfordulhatnak vészhelyzetek. A repüléstől félő személy minden furcsa hangban és rázkódásban a katasztrófát látja, nincs szüksége felesleges történetekre.

Amit jó, ha mondasz:

Gondolhatnánk azt, hogy egy repüléstől rettegő személynek segíteni egyenlő lehet a vékony jégen táncolással, mivel annyi téma van, amit kerülni kell. Ezért nézzünk rá az érem másik oldalára, hogy miképpen lehet jól kísérni barátunkat, kedvesünket, ismerősünket a repülőút alatt. Kétség nem fér hozzá, hogy egy tapasztalt segítő, utazótárs a legnagyobb segítség lehet a szorongó számára.

Nyugodj meg, mindannyiunknak vannak félelmei!

Az, hogy a félelemtől terhelt ember belássa, szorongása feloldható, mondd el neki, hogy félni mindenki fél. Valaki ettől, valaki mástól. Ez viszont nem azt jelenti, hogy be is következik a szerencsétlenség. Akár bíztathatod arra is, hogy mondja ki hangosan a félelmeit, és segítsd abban, hogy megérezze az irreális oldalát a gondolatainak.

Gondolat STOP!

A repülés alatti szorongást úgy kell elképzelni, mint egy lefelé haladó spirált, ami beszippantja az rettegőt. Minden egy apró hanggal, turbulenciával, átfutó gondolattal indul (pl. „Már nem kellene ráznia, hiszen fent vagyunk a felhők fölött, és ez a pittyegés vajon mit jelenthet?”), ami a szervezetben félelmi reakciót vált ki (izzadás, emelkedett vérnyomás, száraz száj), és az illető addig formálja, erősíti az eredeti, másnak semmit sem mondó jelenség fontosságát („Biztosan a kapitány jelezte a légiutas kísérőknek, hogy baj van!”), majd elragadják az érzelmekkel átitatott legfőbb félelmek („Vajon ha zuhanunk, meddig tart, amíg meghalunk? Sokat szenvedünk? És a gyerekeimet ki fogja majd felnevelni? A szüleim biztosan belerokkannak, ha megtudják!”), és végül minden út Rómába, azaz a zuhanás szinte már elkerülhetetlenségéhez, illetve fizikai-lelki rosszulléthez vezetnek. Mondjuk el utastársunknak, hogy próbálja ott megragadni a pillanatot, ahol elindul ez a lefelé tartó, negatív spirál. Vegyen egy nagy levegőt, lassan fújja ki, de próbálja elkerülni azt, hogy elragadják a negatív, egymást erősítő gondolatok.

A repülőgép nem hiába a legbiztonságos közlekedési eszköz!

Igen, most jöhetnek az olyan racionális érvek, amiket mindenki ismer, és tényleg igazak is, mint például a fenti modat. Azt is el lehet mondani például egy utazás során, hogy a repülőgépek és személyzet ellenőrzési protokollja olyannyira szigorú, hogy aligha csúszhat hiba a rendszerbe, és pont emiatt nincsenek balesetek.

Ez a pittyenés csupán azt jelzi, hogy a légiutas kísérők felállhatnak.

Ha tapasztalt utazók vagyunk, és tisztában vagyunk azzal, hogy utazó partnerünk fél a repüléstől, segíthetünk neki azzal, hogy elmagyarázzuk neki a turbulencia lehetséges okait, a különböző hangokat, és látni fogjuk az arcán, hogy oldódik benne a feszültség. Ilyenkor mi adjuk a 2. pontban említett gondolat STOPot, mivel a félelmeket csírájában oldjuk fel.

Nagy levegő, és lassan fújd ki!

A relaxáció az egyik leghatékonyabb eszköze a szorongás oldásának. A pulzus csökkentésével tudatunk azt érzékeli, hogy minden rendben van. Probálkozhatunk az izmok ellazításával, de van, akinek éppen az jön be, ha megfeszíti minden izmát, majd elengedi azokat. Utóbbi a kontroll érzetét adja, azaz a szorongó személy megtapasztalhatja, hogy nem csupán egy tehetetlen test a levegőben.

Kérsz valami nassolnivalót?

Sokaknak segít a feszültség oldásában, ha eszegetnek az utazás alatt, egyrészt mert a gyomorba került táplálék a szervezetet munkára kényszeríti, ahelyett, hogy a lehetséges vészhelyzetet monitorozná, másrészt egy finomság képes elterelni a figyelmünket.

Ha igazán segíteni szeretnénk a félelmeivel küzdő, akár pánik közelében lévő utastársunknak, a legfontosabb amit tehetünk, az elfogadás. Ha biztosítjuk afelől, hogy amit érez, másokkal is előfordul, és bátran beszélhet a gondolatairól, önmagában sokat jelenthet, mivel nem kell a benne tomboló félelmekkel egyedül megküzdenie. Tartós szorongás vagy a repülést teljesen megakadályozó fóbia esetén azonban érdemes szakember segítségét kérni. A repülésfóbia tünetei terápiával hatékonyabban enyhíthetők vagy akár meg is szüntethetők.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.     

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr5513885126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Exploiter 2018.05.03. 08:42:11

Mondjuk ezt nem mondanám irracionális félelemnek. Egy fém hengerben tíz kilométer magasan száguldani nyolcszáz kilométer per órával, amikor csak pár centi választ el a mínusz ötven fokos, oxigéntelen légkörtől.
Inkább az a furcsa, hogy milyen sokan milyen könnyen túlteszik magukat a gondolaton, engem sem zavart különösebben sosem, pedig elég természetellenes közeg.

carrot cake 2018.05.03. 11:18:12

Van még :)
-Azért van két hajtómű, mert ha az egyik meghibásodik, a másik elvisz a baleset színhelyéig.
-"Nekem már többször megállt aztán mégis itt vagyok"
- Vannak veszélyesebb dolgok is, tavaly pl 10-en haltak meg szelfizés közben
- Csak Magyarországon évente 600 halálos közlekedési baleset történik, ha kirepülünk a légtérből már mi biztos nem leszünk áldozatok ily módon.
- Szoktad nézni a Discovery-n a "Légikatasztrófák"-at ?

Komolyan véve a dolgot
Mindenesetre aki tudja hogy szorong az keressen az ismerősök között olyat aki a repülésben dolgozik. Vannak olyan lehetőségek ahol közelről lehet megismerkedni az egész folyamattal. Vannak szervezetek akik segítenek megérteni a repülés mikéntjét és szimulátor is rendelkezésre áll, hogy a fóbiás is tisztában legyen a folyamatokkal.
Amit nem ismerünk , nem láttunk, nem tudunk róla az a legfélelmetesebb, aztán lehet hogy nem is így van.

notC 2018.05.03. 11:48:17

Középső ülésen ültem, mellettem az ablaknál egy lány. Még csak taxiztunk, amikor látszott, hogy a csaj pillanatokon belül pánikrohamot kap. Úgyhogy gondoltam elterelem a figyelmét. Áthajolva rajta, segítségét kérve fotóztuk végig az ablakból a felszállást, az egész 2 órás utat, majd a leszállást. Közben navin keresgéltük a városokat, próbáltuk kitalálni, hogy melyik síterep fölött húzunk el, és hogy melyik autópálya van jobban bedugulva.
Leszállás után kaptam tőle egy puszit, és megköszönte, hogy bár sokat utazik repülővel, de most volt először, hogy nem félt közben. Nem volt rá ideje :-) (utólag, szerintem az agyára mehettem, de sebaj... ;-)

M.S.Annamária 2018.05.10. 09:11:50

@carrot cake: Nem is értem, ezek hogyan maradhattak ki...:)

M.S.Annamária 2018.05.10. 09:19:02

@Exploiter: Elgondolkodtató a felvetés! Nekem az jutott eszembe, hogy bár a közeg valóban reális aggodalmakra adhat okot, pont a repülőgéppel utazás biztonsága az, ami irreálissá teszi a félelmeket. Ha autóval utazunk 130 km/h sebességgel, vagy átkelünk egy magas hídon, esetleg túl közel megyünk egy vadállathoz az állatkertben, nem éljük meg ugyanezt a félelmet, holott utóbbiakkal kapcsolatos balesetekről ugyanúgy hallhattunk már. Viszont nagyon érdekes a gondolat, hogy mi az, ami miatt a legtöbben túlteszik magukat a félelmeiken a repülőben. Megszokás? Gyakorlat? Vagy inkább beletörődés?
Üdv, Annamária