Szólalj már meg, mert megőrülök!
2018. október 19. írta: F.B. Eszter

Szólalj már meg, mert megőrülök!

couple-fighting1.jpg

Zsuzsi és Péter 10 éve házasok. Minden jól működik köztük, amíg el nem kezdenek vitázni. Tudom, triviális, mitől mennének a dolgok, ha vita van?! De náluk nem ilyen egyszerű a helyzet. A probléma ugyanis abban áll, hogy Zsuzsi temperamentumosabb természet, aki szereti azonnal és alaposan kibeszélni a problémát, minden aspektusát megvitatni, míg Péter visszahúzódóbb, és nem szeret feleslegesen locsogni-fecsegni. A vita náluk meghatározott ívet fut be: Zsuzsi mondja-mondja az érveit, válaszokat vár, kérdez, Péter viszont egyre csöndesebb, visszahúzódóbb, s egy idő után némán hallgatja feleséget. Érzelmeit csak a szeméből lehet kiolvasni, de hogy milyen gondolatok váltják ki ezeket, azt már  nem képes szavakba önteni. Zsuzsi egyre idegesebb, majd kitör belőle: “szólalj már meg, mert megőrülök!” Az addigra már egyébként is frusztrált Zsuzsit Péter némasága csak tovább hergeli, de minél nagyobb ezutóbbin a nyomás, annál kevésbé valószínű, hogy ki tud akár egyetlen szót is préselni magából. Zsuzsi ezt néha jól érzékeli, máskor viszont érdektelenségnek, flegmaságnak fogja fel, ami tovább korbácsolja indulatait. A probléma, amiből a vita elindult közel sincs megoldva, mert közben adódik egy még nagyobb és akutabb gond: nem képesek egymással konstruktívan vitatkozni.

Azt hiszem ez a séma nem csak Zsuzsinál és Péternél jellemző, de mi állhat a háttérben? Tényleg Péter érdektelenségéről van szó? Vajon Zsuzsi hibázik a vita során? És hogy lehet feloldani ezt a látszólag patt helyzetet?

A fenti helyzet egy nagyon gyakori kommunikációs zavar, amikor egy komolyabb vita során az egyik fél érzelmileg lezár és egyszerűen megszakítja a kommunikációt. Ez a blokk gyakorlatilag a beszélgetés bármely pontjánál megtörténhet és legfőbb negatív következménye az, hogy a másik fél ezt szándékos visszautasításnak, provokációnak vagy érdektelenségnek értelmezi, ami tovább hergeli az indulatait. Természetesen lehet olyan, hogy valaki azért burkolózik hallgatásba, mert tényleg így akarja a másikat lepattintani, de most nem erről a helyzetről szeretnék írni, hanem arról, amikor a leállás oka, hogy valóban képtelen a hallgató fél megszólalni, egyszerűen telítődött.

Sokszor merül fel az érintett félben, hogy hogy lehetséges, hogy a munkahelyén, a baráti találkozón remekül tud kommunikálni, nincs benne feszengés, miért áll be tehát ez a némaság egy vita során? Azért, mert az érzelmileg terhelt helyzetek indítják be a lezárási folyamatot, amikor olyan személyes élmények vagy terek kerülnek megvitatásra, amelyeket az illető nem képes racionalizálni, logikus lépésekben megoldani. Ilyenkor egyszerűen érzelmileg túlságosan elárasztott lesz és túlterhelődik. Minden további a másik fél által felhozott érv gyakran sértegetésnek, kritikának hat, amit már csak lerázni tud magáról a lefagyott fél. Tulajdonképpen telítődik nála a pohár és egyetlen cseppet sem bír már el. Itt tehát nem egy akaratlagos döntésről van szó, hanem egyszerűen képtelen több információ befogadására.

Attól persze, hogy nincs szó szándékosságról, borzasztóan frusztráló lehet a másik félnek, hogy kiteszi szívét-lelkét és eközben a másik csak némán mered maga elé. Különösen akkor élheti meg nagyon idegesítőnek, ha mindig ez a folyamat fut le, amikor valamilyen fontos dolgot szeretne párjával megvitatni, hiszen így sosem jutnak a valódi problémákkal kapcsolatban egyről a kettőre.

man-explaining-situation-and-woman-not-listening-to-him-947901376-5b1bcb0004d1cf003cb93306_1.jpg

Mielőtt azt gondolnánk, hogy ki lehet emelni egyik vagy másik felet  hibásnak és felszólítani, hogy viselkedjen, reagáljon máshogy, fontos látni, hogy mindkét félnek meg vannak a lehetőségei, hogy javítsanak a folyamaton és lebontsák ezt a hibás dinamikát. Ha valaki Pétert megkérdezi, hogy mit érez, amikor leblokkol, akkor feltehetően azt mondja majd, hogy eszköztelennek érzi magát, hiszen hiába is mondana bármit, arra Zsuzsinak úgyis lenne válasza, és egy idő után nem tudna mit reagálni a felhozott érvekre. Sok neki a helyzet és inkább kiszáll belőle. Azért tesz így, mert nem tud máshogy tenni. Ezért pedig őt egyedül felelőssé tenni nem lehet. Ha partnerünk ehhez a típushoz tartozik, akinél előfordul ez a blokk, akkor meg kell értenünk, hogy a további vita nemhogy nem oldja fel a helyzetet, hanem még tovább is rontja. Meg kell találnunk a kommunikáció olyan módját, amivel sikerülhet lazítani a görcsön és beindítani a kommunikáció áramlatát.

Néhány tipp következik, hogy mit tehet egyik vagy másik fél ebben a helyzetben. A legtöbb szimplán a dinamika felszínre hozatalát, az arról való kommunikációt hangsúlyozza és sokaknak valószínűleg triviálisnak tűnik, de gondoljuk csak végig, hogy annak ellenére, hogy olyan egyértelmű, hogy a problémákról beszélni kell, ténylegesen hányszor valósítjuk meg életünk különböző helyzeteiben?

Ha te vagy az, akinél a vita hevében jellemző az érzelmi telítődés:

  1. Mondd ki partnerednek, hogy kezdesz telítődni. Nem miatta, hanem egyszerűen ilyen típus vagy, akinek ilyenkor szüksége van a lassításra, mert különben leblokkol.
  2. Ha már megtörtént a blokk, kérj egy kis nyugalmi időt, hogy rendbe tudd szedni a gondolataid: „most nem akarok tovább beszélgetni, mert rendbe kell szednem a gondolataim”.
  3. Ha időt kértél, akkor mondj konkrét időtartamot. Vicces tanács, de mégis, gondoljunk bele, hogy mennyire frusztráló lehet, ha valaki azt mondja, hogy nemsokára folytatja a beszélgetést, de nem tudjuk, hogy ez a nemsokára félóra vagy kétóra és akár az is felmerül bennünk, hogy a másik sosem kezdeményezi majd magától a beszélgetés folytatását. Egyszóval mondjuk ki: „Szükségem van egy kis nyugalomra, egy óra múlva folytassuk a beszélgetést!” És ne várd meg, hogy egy óra húsz perc múlva a másik kullogjon oda hozzád, hanem te magad kezdeményezd a folytatást az ígért időpontban.
  4. Ha egy konkrét dolog okozta nálad a blokkot, akkor tisztázd a másikkal, hogy mi volt az:„egyszerűen nem bírom, ha felemeled a hangodat, zavar lesz tőle a fejemben” vagy „amikor a családomat kezded el szidni, azonnal lezár a agyam”. Örülj neki, hogy van egyértelmű gyújtópont, mert ezt kimondva könnyen elkerülhető a telítődés.

Ha te vagy az a fél, aki frusztrálódik a másik blokkjától:

  1. Értsd meg, hogy amikor a partnered telítődik, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire van igazad, mennyire jó az érvelésed, nem fogja tudni befogadni, amit mondasz neki.
  2. Ha időt kér a másik, hogy rendezze gondolataid, akkor bármilyen frusztráló, add meg neki, mert a meglevő dinamikában úgysem tudjátok a beszélgetést folytatni. Ugyanakkor kérd meg, hogy mondjon konkrét időpontot, amikor folytatjátok a probléma megvitatását.
  3. Próbáld meg magad is meglátni, hogy mi okozhatta a másiknál a blokkot. Nem könnyű feladat hátra lépni és globálisan vizsgálni a helyzetet, de végsősoron azért vagy partnereddel, mert szereted őt, így neked is az az érdeked, hogy megoldódjon a helyzet. Lehet, hogy szerinted ez vagy az a megjegyzés még belefér, de ha a másiknak nem, akkor igyekezz ezt elkerülni. Az is lehet, hogy nála nem az indulat jele a hangosabb beszéd és a szélesebb gesztusok, de ha a másikból ez visszavonulást vált ki, akkor meg kell próbálni ezekre odafigyelni.
  4. Ne vágj közbe, amikor a másik beszél. Lehet, hogy ő lassabban fejezi ki magát vagy máshogy jut el egy következtetéshez, mint te, de hagyd, hogy végig járja a saját útját, mert könnyen lehet, hogy ha közbe szólsz, akkor többet egyáltalán nem kezd bele gondolatmenetébe.
  5. Ha egy téma még a legnagyobb igyekezet ellenére sem igazán megy, akkor végső soron írásban is megfogalmazhatod problémáidat, így a másiknak lehetősége lesz átgondolni, megnyugodni és könnyebben kifejezni érzelmeit és gondolatait írott formában.

Kulcsszó: türelem és kommunikáció.

 Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.    

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr8514310975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mrwolf 2018.10.21. 03:06:02

Nem biztos hogy blokkról van szó. A cikkbeli "másik fél" férfi, mert ez egy eléggé nőszempontú cikk, és valóban, egy verbálisan domináns fehérholló férfit ritkán nyomaszt a másik némasága.

Szóval egy férfi simán érezheti a kommunikáció értelmetlenségét. Akinek önmagában a kommunikáció miatt van szüksége kommunikációra (beszédre), az nehezen fogja megérteni, hogy az adott témáról két hónapja már beszéltek, és akkor a "másik fél" már elmondta a magáét (csak figyelni kellett volna). Nem lettek új érvei, nem változott semmi, elmondta amit akart. Miért várunk ilyenkor beszélgetést? Mert az egyik fél beszélgetni akar?
De valójában nem is figyel a másikra? Mit akarunk megoldani a beszélgetéssel?
Ha valakinek tízszer annyi szó, idő, energia kell mint a másiknak, hogy a bal homloklebenye kielégítve érezze magát, akkor miért kell a másik "némaságában" keresni a probléma okát?

Persze ez is csak egy olvasat, lehet, hogy valamikor tényleg a "másik fél" blokkja a probléma, bár az én környezetemben ebből sokkal kevesebbet látok.