10 érdekesség az adakozás pszichológiájáról
2018. november 27. írta: M. Steinbach Annamária

10 érdekesség az adakozás pszichológiájáról

Képtalálat a következőre: „giving tuesday”Bár az utóbbi napokban mindenhol a Black Friday és Cyber Monday ajánlatai tartják lázban az embereket, ebben a cikkben az adakozó kedd (Giving Tuesday) kapcsán olvashattok pár érdekességet arról, milyen érdekes kutatási eredmények születtek a jótékonyság témakörében. Úgy tűnik, igaz lehet az a mondás, hogy "adni jobb, mint kapni", ugyanis az eredmények azt mutatják, hogy az adakozás, mások segítése saját növekedésünket is szolgálja.

Talán kettős érzés foghat el minket azzal kapcsolatban, hogy adakozás kapcsán saját magunkra is gondolunk. Azonban miért ne tehetnénk meg? Annak ellenére, hogy mások segítése gyakran önmagunk háttérbe helyezését jelenti, még gondolhatunk a jótékonykodásra úgy, mint jócselekedetre, amely elnyeri méltó jutalmát.

1. Ez a nap jelzi a jótékony szezon kezdetét, amikor elkezdünk az év végi adakozásra fókuszálni. Az Adakozó Kedd globális mozgalmat 2012-ben hívták életre az USA-ban a Black Friday és Cyber Monday ellensúlyozására, hogy legyen egy nap, ami az adományozásról, a jócselekedetekről és ezek ünnepléséről szól. Magyarországon is egyre többen csatlakoznak a kezdeményezéshez, amely célja teret adni egy olyan ügynek, amely az emberiség számára nem idegen, mégis eddig a legtöbb segítő személy vagy szervezet egyéni akcióban igyekezett a jótékonyságra felhívni a figyelmet.


2. Az adományozás aktiválja az agy jutalmazó központját. Olyan, mintha az adakozással önmagunkat is megajándékoznánk. Amikor másoknak segítünk, agyunkban dopamin szabadul fel, ami örömérzetet vált ki. Ez az érzés nagyon hasonló ahhoz, amikor valamilyen ajándékot kapunk, csokoládét eszünk, olyan dolgot teszünk, amit jutalomként élünk meg. Érdekes tehát, hogy bár mi vagyunk azok, akik adnak, mégis agyunk valamiképp megjutalmaz minket a proszociális (másokat segítő) viselkedésért.

Érdekesség:

Mint mindennek, az adakozásnak is vannak szélsőséges, akár beteges formája. Hogy lehet ez? Míg normál esetben az adakozás egy megfontolt cselekedet, addig vannak olyan emberek, akik számára a jótékonykodás szinte kéjes örömöt okoz. Az ilyen ember abban leli örömét, hogy mindenét szétosztja, tekintet nélkül a saját maga és családja érdekeire. Függőségként élheti meg az ajándékozást, ugyanis az agyában ilyenkor keletkező, örömöt okozó dopamin olyan zsigeri élvezetet vált ki benne, mint másnak a szex vagy a drogfogyasztás. 

Agyunk fasciculus medialis telencephalinak nevezett része ellenőrzi azokat az impulzusokat, amelyek boldoggá tesznek bennünket. Tehát kontrollálni tudjuk azokat a cselekvéseinket, amelyek boldogságot váltanak ki belőlünk. Így vagyunk képesek tekintettel lenni a társadalmi szokásokra, mások elvárásaira és saját hosszú távú érdekeinkre. Akinél ez a rész balesetben, agyvérzés után vagy más okból megsérül, annak az agya semmilyen örömforrásra nem mond nemet. Van, aki szexmániássá válik, vagy az evés-ivásban leli örömét, más szenvedélyesen vásárol, és olyanok is vannak, akik ész nélkül adakoznak. 


Képtalálat a következőre: „oxitocin stressz”3. Az adakozás képes csökkenteni a stresszt: mások támogatása oxytocint, boldogsághormont szabadít fel, ami például segít a stressz fizikai reakcióinak csökkentésében. Márpedig a modern világ egyik fő ellenségének mondható a stressz és az általa okozott negatív hatások. Úgy tűnik, az őszinte adakozás, amely a társas érintkezés egyik felemelő formája, némileg ebben is képes pozitív hatást gyakorolni. 


5. Nő az önértékelés: adni sok mindent lehet. Pénzt, szeretetet, figyelmet, időt, megbecsülést. Azonban akármiről is legyen szó, mindig jobb, értékesebb embernek érezzük magunkat utána. Vannak borúlátóbb kutatók, akik úgy gondolják, hogy éppen ez az, ami leginkább motivál minket mások segítésekor. Ugyanis egy olyan helyzetben, ahol megvonjuk másoktól a segítségünket, a világ és a számunkra fontos személyek elítélhetnek minket, amely negatív következménnyel lehet önértékelésünkre. Hiszen ki az, aki ne szeretne társadalmilag megbecsült lenni? Emellett, amikor segítünk valakin, nyilván azért is nő az önértékelésünk, mert felemelő érzés látni, hogy jót tettünk valakivel. Érdekes módon, ha nem azt a hatást váltjuk ki a megajándékozottból, emire számítottunk, egészen visszavetheti a további adakozási kedvünket.


tylor-swift6. A többgyermekes családban felnövők adakozóbbak: kutatók azt találták, hogy az sem mindegy, mekkora családban növünk fel. Érdekes, hogy az egykeként felnövő emberek tűnnek a legkevésbé adakozónak. Természetesen ennek ellenére nem egy olyan hírességet ismerünk, aki egyedüli gyerekként nőtt fel, mégis élete részévé vált a jótékonykodás.


7. Abban, hogy adakozunk-e vagy sem, a családi minta és a neveltetés szerepet játszhatnak. Kutatások azt támasztják alá, hogy ha adakozunk, érdemes bevonni gyermekeinket is a jótékonykodásba. Felnőve ugyanis nem mindegy, hogy gyerekként megtapasztalták-e az adakozás örömeit.

8. Adakozás génje: az adakozásra genetikailag is hajlamosabbak lehetünk. A COMT-gént vizsgálva arra jutottak, hogy azok, akiknél ennek a génnek a több dopamint lebontó változata jelenik meg, sokkal adakozóbbak.

9. Az adakozás nem a pénzen múlik. Akármilyen pénzügyi helyzetben van valaki, a jótékonykodás lehet az élete része. Az anyagi helyzettől nem függ az, hogy képesek vagyunk-e lemondani egy olyan dologról, amely a miénk. Láthattunk más elég fukar multimilliomost és adni képes szegény embert is. Amire szükség van, az az érzékenység, együttérzés, önzetlenség, empátia és tolerancia képessége.

10. A karácsonyi és az azt megelőző időszakban jóval érzékenyebben vagyunk, és jobban odafigyelünk a rászorulókra. Emellett előtérbe kerülnek bizonyos önismereti kérdések is, például az év végi számvetésünk kapcsán. Talán pont emiatt sokkal gyakoribbak ilyenkor a különböző összefogások, gyűjtések és felhívások. Ahogy közelednek az ünnepek, egyre érzékenyebben vagyunk a társadalmi különbségekre, gyakrabban adunk az út szélén koldulóknak, könnyebben mondunk le pénzünkről, időnkről mások javára. S ez méltán magyarázza az adakozó kedd létjogosultságát.

És ne felejtsük! Adakozni nem csak pénzzel lehet. Sokszor elég az is, ha nem sajnálunk mástól egy jó szót, egy kedves, szerető mosolyt vagy egy együttérző érintést. Ugyanis, a pénz egy nagyon fontos és szükséges eszköz, azonban az alapvető emberi szükséglet része az emberi gondoskodás is.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

Forrás:

  • Karlan, D., & List, J. A. (2012). How can Bill and Melinda Gates increase other people's donations to fund public goods?(No. w17954). National Bureau of Economic Research.
  • Sanders, M., & Smith, S. (2014). A Warm Glow in the After Life?: The Determinants of Charitable Bequests. CMPO.
  • Sanders, M., Tamma, F. (2015): The science behind why people give money to charity.
  • http://semmelweis.hu/mediasarok/2015/12/10
  • https://ujszo.com/vasarnap/miert-jo-jonak-lenni

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr4314396760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.