Nem minden a konszenzus!
2018. december 22. írta: 7köznapi vendég

Nem minden a konszenzus!

Kételkedsz? Ellenérzésed van? Lehet, hogy Neked van igazad!

Képtalálat a következőre: „groupthink”Mindannyian egyediek vagyunk, gondolkodásunknak van egy sajátos, csak ránk jellemző mintázata. Mégis, számos olyan helyzet, probléma van, amelyben egy csoport tagjaként kell döntéseket hoznunk, a csoporttagokkal közös álláspontra kell jutnunk. Saját életünkben ilyen csoport lehet a család, a barátok vagy akár a munkatársak. Mivel ezek a csoportok igen fontosak a mindennapjaink, boldogulásunk szempontjából, arra törekszünk, hogy közös nevezőre jussunk velük, még ha ennek az is az ára, hogy rossz döntéseket hozunk.

Hogyan lehet egy döntés rossz, ha hasonlóan gondolkodó emberek jutnak megegyezésre?

Amikor nagy nyomás alatt, hasonló gondolkodású embereknek kell megegyezésre jutniuk, még a legjobb szándékuk és szaktudásuk ellenére is fontosabbá válhat számukra a konszenzus kialakítása, mint annak megbízhatósága. Tehát az elsődleges cél az, hogy megszülessen a döntés, kijelöljenek egy irányt még akkor is, ha ehhez háttérbe kell szorítani nagyon fontos ellenérveket. 

A történelmet nézve számos fatális következménnyel járó esettel találjuk szemben magunkat:

Például 1961-ben John F. Kennedy és tanácsadói úgy döntöttek, hogy az amerikai csapatok a Disznó-öbölnél partra szállva lerohanja Kubát, és megdöntik Castro kormányát, azonban az invázió csúfos kudarccal végződött. Később kiderült, hogy a hadművelet megtervezésekor számos hibát követtek el, illetve az akció sikerességében kétkedők öncenzúrával élve elnyomták ellenvetéseiket a konszenzus meghozatala érdekében.  
A Challenger űrrepülőgép katasztrófájához, amelyben 7 ember vesztette életét, szintén a megegyezés mindenáron való elérése vezetett. A robbanást az egyik gyorsító rakétában meghibásodott gumigyűrű okozta. Az építő vállalat mérnökei figyelmeztették a NASA döntéshozóit, hogy a hideg időjárás miatt a gumigyűrű tönkremehet, de a NASA e független véleményeket figyelmen kívül hagyva hozta meg döntését a kilövésről.

Talán meglepő, de a fentiekhez hasonló veszély nem csak a nagy, politikai döntéshozó csoportokat fenyegeti, hanem hétköznapjaink része is. Hisz ki ne oldotta volna már meg élete egyik jelentős problémáját rosszul, vagy hozott volna rossz döntést úgy, hogy közben a hasonlóan gondolkodó barátai támogatták, segítették a döntéshozatalban! Például sokan választanak nem megfelelő pályát a továbbtanuláskor, mikor a családtagok, barátok mind az alkalmasságot (de a gyengeségeket már nem) erősítik meg. Mondjuk egy sebészjelölt esetében, akit mindenki megerősít abban, hogy nagyon okos, kiváló anatómiából, jó a természettudományokban, jó a koncentrációs képessége, nagy hiba lenne, ha senki sem hívná fel a figyelmét arra, hogy nem jó a kézügyessége, ami elengedhetetlen egy sebész esetében. A cél megvalósítási vágya személyes életünkben is gyakran elnyom olyan fontos információkat, amelyek később komoly gondokat okozhatnak.

Amikor a konszenzus meghozatalára tett erőkifejtések aláássák a konszenzus megbízhatóságát, úgynevezett csoportgondolkodásról beszélünk. Az egyén a konszenzus elérése érdekében elnyomja ellenérzéseit, alárendeli magát a többség véleményének, és kizárólag a másokkal való egyetértés, pozitív kapcsolat motiválja.

Milyen tényezők vezetnek a csoportgondolkodáshoz?

  1. Képtalálat a következőre: „groupthink”Egyrészt a csoporttagok nem vesznek figyelembe minden hozzáférhető információt, mivel túlságosan fontos számukra maga a megegyezés. Pl. időnyomás alatt kell döntést hozniuk, nagy a külső elvárás a csoporttal szemben, vagy egyszerűen csak senki nem akar kilógni a sorból, nem akarja, hogy kötekedőnek nézzék, nem akarja kivívni a csoport haragját.
  2. Másrészt a csoporttagok hasonló nézeteket vallanak, így a külső hatásoktól, új nézőpontoktól elhatárolódnak, a csoport minden tagja hisz a sebezhetetlenségükben, erkölcsösségükben és közös véleményük fontosságában. Ez az egység azonban csak illúzió, valójában mindenki azt gondolja a másikról, hogy ő elfogadja a csoport véleményét, ez pedig alátámasztja a közös álláspontot.
  3. A csoporttagok nem tűrik az ellenvéleményeket, öncenzúrával élnek, majd döntéseiket közösen racionalizálják, és minden olyan információt elnyomnak, mely a döntés hatékonyságát megkérdőjelezné. Így a konszenzus végül nyilvános konformitáson alapul a személyes meggyőződés helyett.
  4. Mindannyiunk számára különösen nehéz akkor felvállalni különvéleményünket, ha a csoport legmegbecsültebb tagja nyilvánítja ki először a véleményét, akivel a többség egyetért. Munkahelyi környezetben sokaknak ismerős lehet az a helyzet, amikor a vezető szava szent és sérthetetlen.

Természetesen ilyen feltételek esetén sem borítékolható mindig a rossz döntés, különösen akkor, ha a csoporttagok előnyben részesítik a kritikus gondolkodást, feltűnik számukra a lesben álló hiba. Azonban, ha a csoporttagok veszélyeztetettnek ítélik a csoport saját pozitív énképét, akkor ennek a pozitív képnek a fenntartása válik a legfontosabbá számukra. Például mi történik akkor, ha egy munkacsoport számos népszerű, sikeres projektet tudhat magáénak, és ezáltal csoportnormává válik az, hogy ők a legprofibbak? Projektjük könnyedén a cég kárára válhat, ha a tévedhetetlenségükben bízva már nem járják olyan alaposan körbe a dolgokat. Ráadásul, ha erre valaki felhívja a figyelmet, azzal áltatják magukat, hogy ők mindig tudják a tutit, miért lenne ez most másképp?

Mit tehetünk a csoportgondolkodás buktatói ellen?

Képtalálat a következőre: „groupthink”Természetesen nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a társas befolyásolás eme formájának. Tehetünk azért, hogy ne essünk a csoportgondolkodás csapdájába akkor, amikor fontos döntést kell nagy nyomás alatt meghoznunk.

  1. Mindenekelőtt gondolkodjunk kritikusan, kételkedjünk, bátorítsuk a kétkedőket!
  2. Hagyjuk a kisebbségi véleményeket is megfogalmazni!
  3. Jó, ha a döntést hozó csoport (pl. munkacsoport) sokszínű, egy problémán akár több csoport is gondolkodhat különböző szempontok szerint.
  4. Támogassuk a vélemények, ötletek megosztását, a nyílt kérdezést, az ellenvetések megfogalmazását.
  5. A csoportvezető szerepét csökkentsük a minimálisra, ne ő mondja el először a véleményét, mert az a konformitás irányába hathat.
  6. És végül a döntés értékelésébe külső személyeket is vonjunk be, akik friss szemmel, új nézőpontból látnak rá a döntésre.

Mindannyiunk számára jó érzés az, ha egyetértünk másokkal, megvan a közös nevező, és nehéz vállalni az álláspontunkat, kifogásainkat akkor, ha mindenki más véleményen van. De több szem többet lát, minél több nézőpontból tekintünk rá egy problémára, annál nagyobb az esélye a megfontolt, helyes döntésnek. Tudatosítsuk magunkban, hogy a más vélemény nem a többiek ellen van, nem az ő személyüknek szól, hanem csak az álláspontjaink nem egyeznek.

Filmrajongóknak:Képtalálat a következőre: „megbélyegezve film”

A Megbélyegezve című film a híres/hírhedt McMartin-ügyet dolgozza fel. Kiválóan illusztrálja a csoportgondolkodás jelenségét. A McMartin-ügyben egy magánóvodát működtető család tagjait azzal vádolták meg, hogy szexuálisan zaklatták és bántalmazták a rájuk bízott gyermekeket. Már a nyomozást elindító feljelentés is számos furcsaságot tartalmazott, azonban az eljárás megindult, az ügyészség vádat emelt, és a csoportgondolkodás számos ember életére rányomta a bélyegét.

A cikk szerzője, Illés Hilda: 
Viselkedéselemző, utolsó éves pszichológushallgató vagyok. Vácott élek három gyermekemmel, a férjemmel, és a váci Kistigris Fejlesztőpontban dolgozom alapozó fejlesztőként. Fő érdeklődési területeim az anya-gyermek kapcsolat, a játék és a mesék terápiás lehetőségei, a kriminalitás, a különböző függőségek, valamint a csoportpszichológiai jelenségek. Szabadidőmet legszívesebben a családommal, a barátaimmal és olvasással töltöm. 

Felhasznált irodalom:

  • Atkinson, R. C., és Hilgard, E., (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó
  • Smith, R. Eliot és Mackie, M. Diane, (2004): Szociálpszichológia, Budapest: Osiris Kiadó

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr7814505148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dan da Man 2018.12.24. 11:53:56

Érdekes volt, köszönöm. Főleg multi-környezetekben kellene ezt a fajta gondolkodást meghonosítani, csak sajnos ez időigényes, energiaigényes, és túl sokan ego-ból működnek. Talán egy olyan képzés lenne jó, ahol a megfelelő szintű dolgozóknak felhívják a figyelmét erre a problémára, hogy felismerjék a felbukkanását, és képesek legyenek az individuumot háttérbe szorítani a csoport eredményeiért.