A kínzó bűntudat
2019. január 11. írta: F.B. Eszter

A kínzó bűntudat

bu_ntudat2.jpg

Azt hiszem, a bűntudat egy olyan érzés, amit a legtöbbünknek nem kell bemutatnom. Sőt, mondhatnám, hogy a pszichopatákon/szociapatákon kívül nem nagyon létezik olyan ember, aki élete során ne találkozott volna már ezzel a jellegzetes érzéssel. Ha elkezdünk emlékeinkben kutakodni, hamar beugrik egy-egy olyan szituáció, amely után órákig, napokig vagy akár hetekig elkísért minket ez a fajta marcangoló önvádlás. És bár megélés szintjén mindannyian ismerjük a bűntudat milyenségét, valószínűleg kevesen gondolkoztunk azon, hogy vajon miből tevődik össze? Milyen romboló hiedelmekkel jár együtt? Mitől van az, hogy néha gyengébb, máskor pedig olyan erős, hogy minden másról elvonja a figyelmünket.

Mi is a bűntudat?

Általánosságban az érzelmek (többek között) rendelkeznek affektív (érzelmi) és kognitív (gondolati) komponenssel.  A kognitív komponens az esemény egyfajta értelmezését adja. A bűntudat, az említett érzelmi összetevőn túl, egy köteg olyan hiedelemmel jár együtt, aminek tartalma szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy az egyén milyen szerepet töltött be egy negatív eseménnyel kapcsolatban. Egyszerűen szólva ahhoz a rossz érzéshez kapcsolódó gondolatról van szó, ami azt az értelmezést kínálja, hogy az egyénnek egy adott helyzetben máshogy kellett volna viselkednie, gondolkodnia vagy éreznie.

A bűntudat bizonyos értelemben a harag ellentéte. Amikor haragszunk valakire, akkor rendszerint az fogalmazódik meg bennünk, hogy miként kellett volna máshogy cselekednie a haragunk tárgyát képező személynek. Amikor viszont bűntudatunk van, akkor a számonkérés iránya a másik személy helyett, minket vesz célba.  Emiatt az önpusztító volta miatt tud a bűntudat olyan kínzó és mindent átható lenni. 

Sokdimenziós bűntudat

Bár érzet szintjén a bűntudat egységesnek tűnik, több komponens léte és speciális kombinációja határozza meg megjelenését és erősségét egy életesemény után. Az egyik elengedhetetlen tényező az esemény felidézését követő distressz, a másik pedig az ehhez kapcsolódóan megjelenő négy olyan hiedelem, ami az egyén negatív eseményben betöltött szerepéről szól.

  • Az első ilyen hiedelemnek a tárgya, hogy az egyén úgy érzi, felelőssége van a negatív esemény bekövetkezésében. Azért támadták meg, mert én nem akartam érte elmenni kocsival.
  • A második hiedelem ahhoz a megéléshez kapcsolódik, hogy nincs megfelelő indoka, ami igazolja tetteit vagy mulasztása jogosságát. Azért nem mentem el érte, mert lusta voltam, és nem pedig azért, mert dolgoznom kellett vagy beteg voltam.
  • A harmadik hiedelem az értékek/elvek megélt áthágásáról szól. Minden rendes ember segít és felelősséget vállal a másikért, de én nem tettem meg.  
  • A negyedik hiedelem az események befolyásolhatóságához, előreláthatóságához kapcsolódik. Tudhattam volna, hogy éjszaka veszélyes a parkon keresztül haza sétálni.

Mind a distressz, mind a hiedelmek jelenléte szükséges a bűntudat létrejöttéhez. Gondoljunk szemléltető példaként arra, amikor egy házastárs megüti a másikat. Ha a bántalmazó házastárs, visszagondolva az eseményre, nem él át negatív érzelmeket, akkor nyilvánvalóan nem fog azon gondolkodni, hogy mi az eseményben a felelőssége, mit tehetett volna máshogy, így bűntudatot sem fog megélni cselekedetével kapcsolatban. Az a gondolat, hogy valami rosszat tettünk és felelősek vagyunk a negatív kimenetelért, kritikus tényező a bűntudat létrejöttében. 

A kutatásokból az is kiderül, hogy az indok minősége, amivel tettünket vagy mulasztásunkat igazoljuk, erősen befolyásolja az átélt bűntudat mértékét. Ha azért nem megyünk át barátunk bánatát meghallgatni, mert kedvenc sorozatunkat választjuk helyette, akkor nyilvánvalóan nem ugyanazt az érzést fogjuk megélni, mintha a sorozat helyett temetésre kellett mennünk és ezért utasítottuk vissza a baráti találkozót.  

A negyedik hiedelem, „a tudhattam volna” gondolat szorosan kapcsolódik az utólagos bölcsesség pszichológiai jelenségéhez. Arról van szó, amikor az emberek emlékezete a végkifejlet ismeretében olyan módon torzul, hogy úgy gondolják, már a végkifejlet előtt is tudták, hogy így vagy úgy fog végződni az adott esemény. Az utólagos bölcsesség úgy kapcsolódik a bűntudathoz, hogy azt a hamis látszatot kelti az emberben, hogy elmulasztotta azt a kötelességét, hogy megakadályozza a negatív eseményt, miközben valójában nem tudhatta, hogy mi fog történni.  

Az eddig tárgyalt tényezők mind olyanok, amelyek feltétlenül szükségesek a bűntudat létrejöttéhez. Ezeken kívül ugyanakkor vannak olyan kontextuális tényezők, amelyeknek abban van szerepe, hogy növelik a bűntudat valószínűségét vagy erősségét.

bu_ntudat.jpg

8 ilyen szituatív tényező létezik, ami jelentős hatással van a bűntudatra:

  1. Bekövetkezett sérelem vagy kár. Mivel valakinek vagy valaminek a sérülése distresszt okoz, ami a bűntudat egyik fő komponense, így kár esetén sokkal nagyobb valószínűséggel élünk át bűntudatot. Gondoljunk például arra, amikor kiállunk az autónkkal valahonnan, és 1) figyelmetlenségünknek köszönhetően meghúzzuk az előttünk parkoló autó hátsó részét, 2) majdnem meghúzzuk az előttünk álló autót, de utolsó pillanatban észbe kapunk, és elrántjuk a kormányt. Jól belátható, hogy sokkal nagyobb eséllyel élünk át bűntudatot az első verziónál, mint a másodiknál.
  2. Közelség vagy közvetlen részvétel az eseményben. A közelség vagy részvétel egyrészt azért eredményezhet bűntudatot, mert egyfajta empátiás distresszt ébreszt, amit a sérült vagy érintett látványa vált ki, másrészt az az érzést kelti az egyénben, hogy a sérült felelősnek tarthatja a negatív esemény bekövetkezéséért. Nem beszélve arról, hogy könnyebben érzi azt egy szemtanú, hogy tehetett volna valamit, hogy az események máshogy alakuljanak.
  3. Hozzánk közelálló sérülése. Szeretteinkért egyrészt nagyobb felelősséget is érzünk, mint idegenekkel szemben, másrészt a nekik okozott sérelmek is nagyobb mértékű, mélyebb negatív érzelmeket váltanak ki bennünk.
  4. Olyan eseményekben való részvétel, amelyeknek visszafordíthatatlanok a következményei. Ez a pont jól magyarázza, hogy egy traumatikus esemény utáni bűntudat miért okoz lényegesen nagyobb és tartósabb bűntudatot, mint egy hétköznapi esemény. Valakinek az elvesztése, a visszafordíthatatlan sérülése nem teszi lehetővé a jóvátételt, így az önmagát felelősnek érző ember is lényegesen nehezebben (ha egyáltalán) tud túllépni rajta.
  5. Ember által okozott negatív esemény. Az emberi természet része, hogy szeretnénk megérteni az események okát. Ha egy negatív eseményre azt az okot adjuk, hogy valamit így vagy úgy tettünk és azért következett be, az sokkal inkább bűntudatot hív elő, mint, ha úgy gondoljuk nem volt ráhatásunk az események folyására. Ilyen külsőleg irányított események például a természeti katasztrófák.
  6. Minden választható alternatíva negatív következménnyel jár. A 22-es csapdája. Gondoljunk arra a szélsőséges példára, amikor egy katona választhat, hogy megöli ellenfelét vagy őt ölik meg. Nincs jó választás, és az egyén morális dilemmát él meg, aminek minden kimenetele distresszel jár. A példa esetében természetesen a magas eszmék, mint a hazaszeretet vagy kötelesség, segíthet oldani a bűntudaton, de a háborúban harcolók gyakori PTSD-je (poszttraumás stressz zavar) mégis arra utal, hogy ezek a helyzetet rendkívüli nehézséget okoznak az átélőnek.
  7. Önkényes vagy tisztességtelen végkifejletet eredményeznek. Ez a pont arra utal, amikor az egyén úgy érzi, hogy igazságtalanul többet kapott, vagy kevesebbet szenvedett, mint a többiek. Ennek szélsőséges esete a túlélők bűntudata, amiről gyakran számolnak be háborús mészárlások túlélői. Ehhez persze még hozzátevődik, hogy a túlélők sokszor azt is megélik, hogy tenniük kellett volna valamit a többiek megmeneküléséért.
  8. Mások szemrehányása. Mások hibáztató megnyilvánulása történhet direkt vagy indirekt módon. Az előbbi, amikor megmondják az áldozatnak, hogy mit kellett volna tennie, az utóbbi olyan kérdéseket implikál, amiből könnyen oda lyukad ki az érintett, hogy tehet arról, ami történt. Visszatérve a korábbi bántalmazásos példához, gondoljunk arra, amikor a bántalmazottat megkérdezik, miért nem hagyta már el jó ideje bántalmazó párját. A bántalmazott, aki gyakran maga is belül arra a kínzó megállapításra jut, hogy felelős azért, ami vele történt, könnyen rárezonál a szemrehányó burkolt mondataira.

Jól érzékelhető az eddigiekből, hogy a bűntudat rendkívül komplex és sokszor valós alapot nélkülöző érzelem, amit számos külső körülmény befolyásol. Amikor mardos bennünket a bűntudat, érdemes sorba vennünk a felsorolt tényezőket, és kicsit távolabbról nézve, talán világossá válik, hogy nem feltétlenül jogos a kínzó önvádlás. 

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.      

ForrásEdwars S. Kubany és Susan B. Watson: Guilt: Elaboration of a multidimensional model. The Psychological Record.  

 

 

 

 

 

           

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr514556310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.01.12. 13:14:48

Isten tette belénk. Általában fejlődünk.

Alick 2019.01.12. 14:00:47

@maxval balcán bircaman: Isten a lelkiismeretet tette belénk.
A sokszor hamis, túlzottan önreflektív bűntudatot a Sátán.
:)

Komposzt Ella 2019.01.12. 14:31:58

Sőt, még az is lehet, hogy azért van bűntudata valakinek mert bűnt követett el. Pszichológiával kb. annyira lehet "kezelni" a bűntudatot, mint algopirinnel a combnyaktörést.

Alick 2019.01.12. 18:28:36

@Komposzt Ella: Alacsony önbecsülés esetén attól is lehet valakinek bűntudata, ha nem eléggé alázatosan hunyászkodik meg egy domináns személlyel szemben. :)

csakférfi 2019.01.13. 08:40:01

Büntudat?
Òriàsi!!!
Ismét "nagyot alkotott" a posztolò!
"Vajudtak a hegyek s egeret szültek"

Ne legyen büntudatunk.....mertha van akkor bünösek vagyunk.

Gyakorlatilag lehetetlen buüntudat nélkül élni.
Mintahogy közlekedni autòval a forgalomban....kresz szabàlyok ismerete nélkül.
Ugyan mondja màr meg" kedves" Eszter.
Büntudata lett volna ha nem ír a büntudatròl?
Most hogy megírta elmúlt?
Modern "papok".
"Vizet prédikàlnak és bort isznak"

csakférfi 2019.01.13. 09:10:06

Ja......hogy mire alapozom az elözö kommentemet?

" A 22-es csapdája. Gondoljunk arra a szélsőséges példára, amikor egy katona választhat, hogy megöli ellenfelét vagy őt ölik meg. Nincs jó választás, és az egyén morális dilemmát él meg, aminek minden kimenetele distresszel jár."

Nem a 22-es csapdàja........
Ha életben maradtam....ennek érdekében öltem meg az ellenfelemet.
A döntésem helyes....azaz jò.
Azt meg "lesz@rom" ki mit gondol.
Ez a harag.
Haragszom azokra akik ebböl a szitu àciòban....engem vàdolnak.

A "harag" az agressziò elnyomàsa büntudattal jàr.

"problémamegoldó képesség nem velünk született tulajdonság, tanulással azonban elsajátítható. Jó esetben a mintát átadják a szülők a nevelés során, így mire felnő a gyerek, már kialakult stratégiákat mondhat magáénak a konfliktuskezelésben. Ahol azonban nincs elég idő a családban a gyerekekre, a "minta" átadása elmarad vagy hiányos, esetleg a szülő sem rendelkezik hatékony módszerekkel. Ilyenkor egy jó pedagógus, edző vagy más felnőtt sokat segíthet. Figyelemfelhívó lehet a beilleszkedési zavar kisgyermek- vagy iskoláskorban. Kiemelkedő szerepe van ilyenkor az iskolapszichológusnak, szükség esetén pszichiáternek. Mód van a családterápiára is, amely komplex segítség, ilyenkor azonban egy "idegennek" kell feltérképeznie a családon belüli diszfunkcionális kapcsolatokat, gyakran kínos részleteket is. Ezért erre kevesen vállalkoznak."

www.google.com/amp/s/www.hazipatika.com/psziche/harmoniaban/cikkek/az_agresszio/20031016164114/amp

Vagyis gyerekkorunktòl "nevelik " belénk a harag elfolytàsàt.
Ezt "szocializàciònak" hívjàk.
Ez egy komoly ellentmondàs.
A tàrsadalmunk ràkfenéje.
Hàla a pszichològiànak.

Komposzt Ella 2019.01.13. 09:18:20

@Alick: szegény IV. Henrik is ilyen önképzavaros lehetett, mikor Canossát járt, de kigyógyult, mert ezután rövidesen harcba bocsátkozott a pápával, és miután 1080-ban a pápa másodszor is kiközösítette, ellenpápát állított. Erre gondoltál?

Szarazinda 2019.01.13. 12:32:48

@Alick: ott a pont :-)

És pont leginkább a második állítást nem érinti a cikk. Azt köszönöm, tudom, hogy nagyobb lesz a bűntudatom, ha nagyobb kárt okozok, és kisebb ,ha kisebbet. nagyobb, ha visszafordíthatatlan, kisebb, ha nem.

A bűntudat működési mechanizmusa, a részben, vagy egészben megalapozatlan, "irracionális" bűntudat működése, megélése, a hozzá kapcsolódó szorongások, trozítások, félelmek. A megküzési módok a feldolgozáshoz, oldáshoz, stb., stb., sb. mind olyan aspetusok, amelyekről szívesen olvastam volna.

csakférfi 2019.01.13. 16:50:48

@Szarazinda:
Jò ember vagy!Nincs miért szégyenkezned!
:) :)