Anyák és felnőtt lányaik: tippek az egészséges kapcsolatért
2019. március 01. írta: Vén Betti

Anyák és felnőtt lányaik: tippek az egészséges kapcsolatért

"A felnőtt lányom komoly kapcsolatban él. Azt hiszem, ez így jó most neki, nem akarom elrontani.”

„Édesanyám a legjobb barátom. Mindent elmondok neki. Van ezzel valami baj?”

„A lányom soha nem hozza el az unokáimat, hogy láthassam őket. Mindig nekem kell kezdeményeznem.”

„Anyám soha nem monjda, hogy szeretné látni az unokáit. Mindig úgy érzem, hogy nekem kell erőltetni a találkozást. Nem úgy kellene ennek működnie, hogy ő akar időt tölteni a gyerekeimmel?”

4ecf90cd-07f8-4f78-b196-7846a2007624.jpg

Az anya-lánya kapcsolatok gyakran csak a gondolatainkban idealizáltak, a valóságban sokszor összetettek és meglepően bonyolultak. Nagyon változatosak tudnak lenni. Kulturális különbségek vannak abban, hogy anyák és lányaik hogyan viszonyulnak egymáshoz a kor előrehaladtával. Minden anya és lánya közti viszony változik az idő múlásával, sokféle formát ölthet, még ugyanazon a kultúrán belül is – vagy ugyanabban a családban is.

Mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan mérgező anya-lánya kapcsolódások, amelyeken nem lehet javítani, bármit is csinálunk. Vannak azonban olyanok is, amelyek néhány apró változtatás, kisebb lépés segítségével egészséges, pozitív kapcsolattá alakíthatók.

Bár sok ötlete és még több tudása van mindenkinek ezekről a fontos kapcsolatokról, meggyőződéseink leginkább személyes tapasztalatokon és széles körben elfogadott véleményeken alapulnak. Dr. Diane Shrier és munkatársai a témával kapcsolatos mélyreható felmérésben megállapították, hogy nagyon kevés tudományos kutatást végeztek a serdülőkor/felnőttkor és az időskor közötti anya-lánya kapcsolatról.

Azzal tisztában vagyunk, hogy az anyával való viszonyunk rendkívül fontos szerepet tölt be önbecsülésünkben, érzéseinkben, abban, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, hogy kik vagyunk, és abban is, hogy képesek vagyunk megbirkózni érzelmeinkkel. Az anya-lánya kapcsolatok sokunknál eltérő jelentést és eltérő hatalmat kaphatnak, de egy fontos dolgot meg kell jegyezzünk. Amint a lányok felnőttkorba lépnek, ezeknek a kapcsolódásoknak valamilyen módon két felnőtt közötti, egyenrangú kapcsolattá kell alakulniuk. De hogyan?

Elvárások
A jelenkori kultúrákban számos ellentmondásos elvárás fogalmazódik meg az anyák és lányaik közötti kötelékben. Vannak, akik elvárják, hogy a lányaik alázatosak legyenek és mindig tartsák tiszteletben anyjuk vágyait, míg mások szerint a fiatal nők feladata az, hogy teljesen elszakadjanak anyjuk befolyásától, alakítsák ki saját függetlenségüket, érjék el céljaikat, érdekeiket. Gyakran ezek az egymást kölcsönösen kizáró elvárások konfliktust szülnek.

Néha az egymásnak ellentmondó nézetek az édesanya saját anyjával való tapasztalatából származnak. Biztosan hallottuk már (ha mástól nem, egy ismerőstől) a csalódott megjegyzést, hogy „Anyám mindig gondoskodott az édesanyjáról, bezzeg te elköltözöl messzire.

Másrészt van olyan is, hogy az elvárások valójában a lányok hiedelmeiből származnak. Flóra esetében is ez volt a helyzet. Azt akarta, hogy az anyja vigyázzon többet az unokáira. Miközben Flóra saját tapasztalata útján elmondta, hogy az édesanyja soha nem volt gyermekközponttú személy. Mégis mindig reménykedett, hogy majd az unokáinak megadja azt, amit neki nem tudott megadni.

Gyakori dinamika az is, hogy az anyák és felnőtt lányaik nehezen tudják elfogadni, hogy nem tudnak és nem is tudhatnának megfelelni egymás elvárásainak. Felnőttkorban hasznos átkereteznünk gondolkodásunkat, ha édesanyánkra vagy felnőtt lányainkra gondolunk. Ne úgy gondoljunk egymásra, mint akinek bármit is kellene tennie. Tekintsünk úgy a másikra, mintha a barátunk lenne. El kell fogadni, a személyiségének vannak korlátai. (Egy barát is okozhat csalódást több okból, de valószínűleg könnyebben viseljük, ha arra gondolunk, hogy biztosan nehézségei vannak a saját életében, vagy azért, mert rendkívül elfoglalt, vagy egyszerűen azért, mert más mint te, és nem úgy cselekszik, ahogyan te. Ez javíthatja az esélyét annak, hogy a kapcsolat mindkettőtök számára továbbra is jelentőségteljes lesz. )

Kölcsönös tisztelet
Az elvárások sorát követve a kölcsönös tisztelet azt jelenti, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket az édesanyád vagy a lányod nagyra értékel benned. Ha megpróbáljuk emlékeztetni magunkat ezekre a tulajdonságokra, még az érvelés vagy a nézeteltérés közepén is, nagy lépést tehetünk a kapcsolat védelmében.

A különbség tiszteletben tartása
Anyák és lányaik gyakran beleesnek abba a csapdába, hogy úgy gondolják, ugyanúgy kell gondolkodniuk és érezniük – szinte mindenről. Ugyanakkor a felnőtt kapcsolatokban a hasonlóságok a ragasztót bár biztosítják, a különbségek azonban az önállósághoz kellenek. Próbáljuk meg megérteni, hogy miért és hogyan gondolkodik valamiről a másik.

Határok

8718297.jpgAz egyik olyan területe a köteléknek, amelyekkel gyakran küzdenek anyák és lányaik. Fel kell ismernie mindkét félnek azt, hogy felnőttkorban már nem ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint amikor egyikünk még gyermek volt. A kapcsolat védelme szempontjából elengedhetetlen a leválás.

Az anya és a lánya közti eltérő elvárások természetesen sok teret engednek a határok sérülésének. Az anyák elvárhatják, hogy lányaik bizonyos dolgokat tegyenek meg (pl. unokák átadása) anélkül, hogy megkérdeznék, de a lányok érezhetik úgy, hogy nem szeretnék az édesanyjukat terhelni.

Még a szorosabb anya-lánya kapcsolatokban is, ahol a két fél barátként tekint egymásra, elengedhetetlenek a határok. Az édesanyának is tiszteletben kell tartania lánya új életformáját, igényeit, azt, hogy személyes időt szeretne tölteni férjével és gyermekeivel, és fordítva.

Más kapcsolatok támogatása
A határok kérdésével szorosan összefügg az anya-lánya kötődésen kívüli kapcsolatok tiszteletben tartása és támogatása. A rendkívül közeli érzés miatt nehéz elfogadni, hogy anyának és lányának más fontos kapcsolatai is lehetnek, miközben tisztában kell lenni azzal is, hogy ezek a kapcsolatok a két ember viszonyát gazdagítják. Ha egyetlen kapcsolaton van a  fókusz, az elvárások szétfeszítik azt. A mellékes kapcsolatokból származó ingerek azonban biztosítják az egyensúlyt.

Kommunikáció
A kommunikáció különösen fontos. Az érzéseink szabad kifejezése, az, hogy mindenki beszélhet a saját gondlatairól, érzéseiről, erősebb kötődést hozhat létre. Az az érzés, hogy ismerjük egymást, könnyen lehet az egyik probléma, mivel az azt hozza magával, hogy néha nem kommunikálunk, nem mondjuk ki, amit gondolunk, mert feltételezzük, hogy a másik úgyis tudja, mi mit gondolunk.

Az egyik legfontosabb következtetés, amit Shrier és munkatársai találtak a felmérésükben, az az volt, hogy a konfliktus az összes kapcsolat velejárója. És azt is hangsúlyozzák, hogy a konfliktus a kapcsolat mindkét tagját csak növeli, fejleszti. Tehát anya és felnőtt lánya közti kapcsolat nem kell - sőt - , nem is lehet rózsás, egyszerűen felnőttként kell viselkedni mindkét félnek.

Ha olvasnál hasonló cikkeket, érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán. 

Forrás:

Shrier, D. K., Tompsett, M., & Shrier, L. A. (2004). Adult mother–daughter relationships: A review of the theoretical and research literature. Journal of the American Academy of Psychoanalysis and Dynamic Psychiatry, 32(1: Special issue), 91-115

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr6314661257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mikocami 2019.03.02. 14:24:53

Semmi bonyodalom.Minden jól működik,ha a születéstől az önálló életen át a halálig tart a szertet.
Ha szereted a gyermekedet,nem terrorizálod,segíted,ha szomorú,megbeszéled vele a gondjait,buzdítod,bátorítod.
De,ha kicsikorában vagy pláne a tini korban elhanyagolod,engeded belebonyolódni rossz társaságokba.Nem vigyázol az alkoholizására,kábítószer élvezetbe,erkölcstelenségbe bonyolódnia,meg fog szakadni az egymás közti szeretet és minden nevelési törekvésed kudarcba fullad.
Amikor önálló életet kezd élni,segíts neki a problémái megoldásában.Érdeklődj az érzései felől,mint tini korában.

cavalry 2019.03.03. 11:55:26

Az idősödő nőkben hatalmas az irigység is. A lánya szép, fiatal, sikeres, van kedves párja aranyos gyerekei, ő meg öregszik, egyedül van, nincs aki szeresse, és nagyon unatkozik. Akkor a lány hibás és kész. Kitalál minden marhaságot hogy gondoskodjon róla akkor is ha nem kellene. A dolog elfajul (ez is egy eset).

Almandin 2019.03.03. 13:09:02

@cavalry: Ez akkor következik be, ha az anya kórosan nárcisztikus.
Érdemes ezt elolvasni:
narciszgyerekei.wordpress.com/2013/11/12/a-narcisztikus-anya-1/

cavalry 2019.03.03. 13:54:03

@Almandin: Nincs itt megoldás. Amikor egy ember már ilyen, elképesztő dolgokra képes. Távol kell tőle maradni. Egyébként tudományos tény hogy az emberek kb. 94%-a irracionális a gondolkodás számára csak alacsony szinten működik. A pszichológia is ezért ellentmondásos hiszen ami nem logikus, azzal nincs mit kezdeni, a kiszámíthatatlan érzelmi kavarodásokban rögtönző embert felesleges elemezni, értelme ennek nulla, mert millió eset lehetséges, a következtetések levonása eredménytelen. Ki kell zárni a fontosabb dolgokból az ilyen embert. Ne legyen pilóta(se) és kész, a javítgatása értelmetlen. A leírások jók a linken, csak értelmetlen egy percnyi energiát is erre fordítani, mert reménytelen. Szelekció kell.

notC 2019.03.04. 17:45:53

@cavalry: Hű, micsoda düh van ebben a megnyilvánulásban!
Rengeteg dologtól függ az, hogy egy szülő gyerek kapcsolat hogy alakul, mivé változik az évek során. Van olyan, hogy a szülő képtelen az elengedésre, nem tud ki- illetve túllépni az "okos vagyok, felnőtt vagyok, megmondom a tutit!" korszakon, amiben amúgy a gyerek is felelős, ha nem harcolja ki, vagy épp rosszul reagálja le a konfliktust. Ráadásul a szülő-gyerek kapcsolat nagyon nehezen regenerálódik. A sértettség akkor is fennmarad, amikor akár mindkét fél hozzáállása megváltozott, de a nyitás a másik felé az elutasítástól való félelem miatt nagy bátorságot igényel.....

cavalry 2019.03.04. 18:32:20

@notC: A felnőtt és az öreg bölcs, stb. tekintélye megszűnt az egyéni parasztgazdák korszaka után. Ma a gyerek lehet okos mert jobban tudja bökdösni a telefonját és mindent lekérdez a netről. Ezzel a hagyományok és a tapasztalat (úgyis elavult) átvitele megszakadt. A tanárok tekintélye is elmúlt, sokszor jogosan. Ha a pénzszerzésben is jobb a fiatal, akkor a tekintély, vagy a felnőtt elismertsége megszűnik - "ugyan anyu ez nem így van" marad. Természetesen jön a pofára esés mert a fiatal csak azt hiszi tud valamit, de tapasztalata nincs. Néha jó lenne neki az útmutatás. A lényeg hogy biztos támasz nélkül marad a fiatal. Természetesen kivételesen jól működő családoknál képes a felnőtt megtartani véleményének a fontosságát a fiatal részére, de ez ritka.

Almandin 2019.03.04. 19:20:55

@cavalry: Attól, hogy idősebb valaki, több tapasztalattal bír, de ez nem jelent automatikusan életbölcsességet.
Az a felfogás, hogy az idősebbnek mindig igaza van, egy letűnt, tekintélyelvű világ maradványa. Azt is sugallja, hogy csak egy jó vélemény, elv van, és a fiatal dolga a gondolkodás nélküli követés. Demokratikus társadalmak nem erre épülnek. Én ismerek rengeteg ostoba idős embert is, nem mindenki lesz bölcsebb a kortól.
Pont a zsarnok szülők azok, akik a korral járó tekintélyre hivatkoznak, mert ezzel próbálnak irányítást szerezni a gyerekeik felett élethossziglan.
De amíg a gyerek kiskorú, valóban szüksége van irányításra. A tanári tekintély megint más. A szaktudás tisztelete meg kellene, hogy legyen. Attól még nem kell hajbókolni, megalázkodni a tanár előtt, de a tudását valóban tisztelni kell.

cavalry 2019.03.04. 19:37:57

@Almandin: Nem állítottam ilyet hogy az öregebb automatikusan bölcsebb - ma. De régen egy idős parasztember tényleg többet tudott mint egy fiatal, mert sok esetet látott és ezt az időt nem lehet bepótolni. Ma pont fordítva van a dolog, az aktuális ismeretekhez a fiatal sok esetben gyorsabban jut hozzá. Még magas szintű gondolkodási feladatoknál is előfordul ez, mert jobban tudja használni a hálózatot. Az irányítás, vezetés más dolog, az pont nem helyes, ha nem látja a szülő annak a fontosságát hogy a fiatalt fel kell készítenie az önálló döntésekre. A fő probléma a (magas szintű, probléma megoldó, kreatív stb.) gondolkodás képességének a hiánya, mert nincs erre jó képzés. Amit írsz a szaktudás tiszteletéről az rendben lenne, de a szaktudás is elavul. Sokszor már régen elavult, de ragaszkodnak hozzá. Azt miért kellene tisztelni? Ha van jobb is persze.

Almandin 2019.03.04. 19:56:10

@cavalry: Szerintem régen se volt valaki automatikusan bölcsebb, ha idős volt. A paraszti munkáról valóban rendelkezhetett több ismerettel, ez megfelel ma a tanár szakmai tekintélyének. De a régi paraszti társadalomban a családfő minden téren teljhatalommal rendelkezett, mindenkivel szemben igaza volt, szembe menni vele nem lehetett.
Olyan társadalmakra jellemző, hogy az idősebbnek mindig igaza van, ahol nincs demokrácia, mindenkinek egyformán kell gondolkodnia.
A fiatalok pedig biztos, hogy jobban kezelik a számítógépeket, mint az idősek, de megfigyelték, hogy kezd a társadalom butulni is emiatt: ugyanis egyre kevésbé tornáztatják az agyukat, minden információ egy kattintásra van, hát kattintanak is. Mivel egyre kevesebb szellemi erőfeszítésre van szükség, az értelmi képességek csökkennek.

cavalry 2019.03.04. 20:13:33

@Almandin: Most olvastam hogy egy parasztember napi szinten sokkal több önálló döntést volt kénytelen hozni mint ma egy felsőfokú végzettségű alkalmazott. Ma minden meg van határozva, döntési lehetőség alig van, csak be kell tartani a vállalati előírásokat még magasabb szinten is. Aki fizikai dolgozó az meg csak rutin műveleteket végez az autógyárban pld. De ezt az általános gyenge képességet már jól leírták, Herbert Simon Nobel díjas pszichológus közgazdász is. Nem érdekes. Alig 1-2 százaléka az embereknek képes hatékonyan gondolkozni. A többi meg el van valahogy. Majd jön a MI és megoldja ez a kis gondocskát. Ma már gyakorlatilag minden csúcs gondolkodási teljesítmény játékot a számítógép jobban tud mint a bajnokok (Go, Sakk), jobban vezet repülőgépet stb. A nagy és komplex problémákat, pld. felmelegedés stb. meg nem tudja megoldani az ember, ezért megy a levesbe. Tök mindegy milyen problémái vannak az anyáknak a lányaikkal :)

Almandin 2019.03.04. 20:39:53

@cavalry: Ma se mindenki alkalmazott. Egy vállalkozó vagy egy parasztgazda (ma is) sokkal több döntést hoz, mint egy betanított alkalmazott. Tehát ma is sok függ az élethelyzettől. Másrészt aki túlszabályozott munkakörben dolgozik, a magánéletében akkor is sokszor kerül döntési helyzetbe. Ez személyiségfüggő is. Pl. vannak döntésfóbiás emberek, akik nem mernek egyszerű dolgokban se dönteni. Más meg megőrülne attól, ha mások akarnának helyette dönteni.

cavalry 2019.03.04. 20:54:29

@Almandin: Általában ismereteket szerezni ma már gyorsan lehet, vannak eszközök az elemzésre is, de a döntések előkészítése gyenge, ennek is vannak eszközei de az már túl magas szint.
süti beállítások módosítása