Családi örökségeink: miért fontos, hogy akartak-e minket gyermekként?
2019. március 19. írta: M. Steinbach Annamária

Családi örökségeink: miért fontos, hogy akartak-e minket gyermekként?

ke_pernyo_foto_2019-03-19_20_19_36.png

Hamarosan megrendezésre kerül a XXIII. Budapesti Pszichológiai Napok, amelyet szokás a pszichológia fesztiváljának is nevezni, és amely szervezését a Pszinapszis biztosítja. A sokszínű, laikusoknak és szakembereknek is egyaránt izgalmas programsorozat azonban nem csak a semmiből érkezik, ugyanis a szervezők évről-évre kényeztetik a pszichológia szerelmeseit ízelítőkkel, értékes előadásokkal. Nemrég a Pszinkronban nevet viselő gálaesten Orvos-Tóth Noémi, klinikai szakpszichológustól hallhattunk érdekes és sokak életében fellelhető jelenségekről, a transzgenerációs családi örökségről, amely tulajdonképpen a felmenőinktől érkező, sokszor tudattalan üzenetek, hiedelmek, átruházott gondolkodásmódok. 

Képtalálat a következÅ‘re: „örökölt sors”Éppen ezért Noémi arra bíztat mindenkit, hogy mikor családunk történetét vesszük számba, ne ragadjunk meg az évszámoknál, hanem a sorsok üzenetét is vegyük észre, mert ez a mi egyedi örökségünk. Mit üzentek az elődeink a sorsukkal? Mik a hitvallásaik? Mik a családi elvárások, és mit kaptunk vagy éppen nem kaptunk meg alanyi jogon gyerekként? Mert ezek az üzenetek ott vannak az életünkben, és ha tetten érjük őket, önmagunkat és saját viselkedésünket fogjuk tisztábban látni.

(Bár a sokrétegű előadás több, transzgenerációs hatásra is kitér, jelen cikk a nem kívánt gyermeklét nehézségeire fókuszál.)

Talán nem is gondolnánk, de egy pszichológus első kérdései között rendszerint előfordul, hogy vágyott gyermek volt-e a kliens. Számítottak-e az érkezésére? Sőt, ha valaki elkezd gondolkodni azon, hogy nála hogy volt ez, akkor arra is érdemes törekedni, hogy nem csak ő, hanem a szülei és nagyszülei esetében hogy alakulhatott a gyermekvárás? De vajon miért is lehet olyan fontos ez a kérdés? 

Mindenkinek van egy története az élet indulásáról, de ez nem mindenkinek egy pozitív, boldog történet. A nem kívánt gyermeklét már Ferenczi óta fontos téma a pszichológiában. Ugyanis nem vágyott gyerekként a világra érkezni egy olyan teher, amely akár életutakat is befolyásolhat. Kutatások szerint ez a teher számokban is megmutatkozik, ugyanis azoknak a babáknak, akiket az édesanyjuk el akart vetetni életük kezdetén, rendszerint alacsonyabb születési súllyal jönnek világra az átlagosnál, később pedig a kapcsolataikban válik hátránnyá a nehéz kezdés, ugyanis a nem kívánt gyerekek gyakrabban válnak kiközösítetté, párkapcsolataikban pedig sokszor labilisak. Hogy miért? 

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a terhességek 1/3-a ma nem kívánt terhesség. Pedig ha valaki váratlanul esik teherbe, az egy igazán komoly stresszhelyzet. Ezer kérdés és kétség merülhet fel ilyenkor, mert egy kisgyerek vállalása örökre megváltoztatja az életet: „mit csináljak? Mi lesz most? Nincs még itt az ideje! Akarom, de nem tőle!” És így tovább... Pedig ha az édesanya stresszben van, akkor azt a gyermek is átéli, ugyanis befolyásolja a baba agyi fejlődését. Azt gondolnánk, hogy egy gyermek az első éveiben nem emlékszik semmire, de a kutatók már tudják, hogy a gyerek bizony nagyon is tárolja a vele történteket. Nem szavak, hanem érzések és sejtek szintjén marad a nem kívántság élménye. És ezért van az, hogy a terápiák során nem egyszer fordul elő, hogy a családi múlt felgöngyölítésekor kiderül, hogy korábbi felmenők törvényen kívüliek, nem kívántak voltak, vagy a kliens maga stresszel telített világba született bele.

Képtalálat a következÅ‘re: „kötÅ‘dési gondok”Ha valakinek még mindig kétségei támadnának a korai élmények jelentőségeivel, gondoljunk csak a simogatásra! Az idegrendszer ugyanabból a csíralemezből alakul ki, mint a bőrünk. Egy csecsemő fejlődéséhez a simogatás, ölelgetés pedig igencsak elengedhetetlen. De mikor képes egy szülő a simogatásra, a szeretet őszinte átadására? Mikor a szülés harmonikusan történik meg az életében, és nincsenek benne ambivalens érzések a gyermek irányába. Arról nem beszélve, hogy kutatások bizonyítják, hogy a nem kívánt terhességek gyakrabban fordulnak elő azoknál, akik maguk is ilyen körülmények között születtek. Nem csoda hát, ha egy nehezített születési múlttal rendelkező anya maga is nehézségekkel küzd a váratlanul érkező gyermekéhez való kapcsolódásban. 

A pszichológus gyakorlatban ha egy személy kötődési, kapcsolódási gondokkal érkezik, nagyon gyakran lehet a fentiekhez hasonló élettörténetekkel találkozni. Ugyanis ha egy kisgyerek nem hiszi el, hogy helye van a világban, hogy jó, hogy ő a világra érkezett, akkor nehezebben tud később pozitív és harmonikus szeretetkapcsolatokban létezni. Ha valaki az élete első pillanatától azt éli meg, hogy nem kell, hogy nem jó az, ami ő, és ha ez az alapélménye, akkor nagyon nehezen tudja majd ezeket az érzéseket felülírni. Nehezen fogja felfogni a másoktól érkező szeretet jelzéseit, mert nem tud mit tenni azzal az élménnyel, hogy őt valóban, tiszta szívből akarják. Orvos-Tóth Noémi példaként hozza annak a nőnek az esetét, akinek bár mindene megvolt külsőleg és képességekben, hogy kiegyensúlyozott élete legyen, de mégis képtelen elviselni azt, ha dicsérik. Rosszul lesz a dicsérettől, mert az ő énképébe csakis a kritika fér bele. A szidás a világ rendje számára, beleillik a személyiségébe, mint egy aprócska puzzle darab. Nála az édesanyja és nagyanyja, de ő maga is nem kívánt gyerek volt, így mintaként adódott tovább a hibás létezés élménye.

Kérdésként merülhet fel bennünk, hogy vajon mit tehet az, aki valóban ilyen hátránnyal indult csecsemőként? Aki nem csak születésekor, de azt követően sem kapta meg azt a biztonságérzetet, amely későbbi kapcsolataiban is iránytűként mutathatna? Van esély kilépni a belső bizonytalanságból, a sokszor érzett káoszból? Felül lehet írni a kötődési mintát, hogy nyugalomra leljen valaki a számára fontos kapcsolataiban? A válasz szerencsére: igen. Munkával.

A bizonytalan kötődés azt jelenti, hogy vegetatív szinten ott van valakiben egy vibrálás, feszültség az emberi kapcsolataiban, ugyanis gyermekként nem tudta megélni a megtartó biztonságérzetet az elsődleges gondozója mellett. Ilyenkor a terapeuta feladata, hogy az érzelmi, önszabályozási deficitek pótlásában segítse a kliensét, és, hogy az képes legyen szabályozni az érzelmi működését, és ne csússzon később bele egy nem kívánt, negatív állapotba. Tehát abban támogatja őt, hogy a kapcsolati stabilitás egy fenntartható állapottá váljon, és amikor az illető feszült, amikor robbanna, amikor szabadulna a jóból, amikor akkor is féltékenykedne, mikor nem kellene, le tudja magát csillapítani. De ehhez először az önmagához való viszonyt kell optimalizálni, saját magával kell megbarátkoznia.

Képtalálat a következÅ‘re: „párkapcsolati kötÅ‘dés”Mit tehet a környezet? Szerencsés esetben a bizonytalanul kötődő ember találkozik egy biztonságosan kötődővel, akitől utólag megkapja azt a megtartó biztonságot, amit szüleitől nem. A biztonságosan kötődő ember kibírja a bizonytalanul kötődő feszültségét, és ez egy nagy ajándék. Ha ő jól van, akkor segít a másiknak is jól lenni, és segít neki elhinni, hogy biztonságban lehet a másikkal. Nem veszi át az érzelmi kilengéseket, hanem konstatálja, hogy a másik feszült, és segít neki megnyugodni, megtalálni a biztonságos állapotot. Ezért is kell mindenki mellé egy másik személy, aki mint egy tükör, valós képet mutat a másikról.

A témával foglalkozva nem maradhat ki az a gondolat, hogy hogyan lehet megküzdeni a gyermekkor sötét árnyaival? A transzegenerációs történetek megértésében hatalmas előrelépés, ha a felnőtté váló gyermek megpróbál gyerekként tekinteni arra az anyára, aki nem várta gyermekét, és aki elhanyagolta őt. Mert nem születik mindenki anyának. Mindig van lehetőség nem csak azt az anyát látni, aki állandóan dolgozott, kiabált és türelmetlenkedett, hanem azt az anyát is, aki maga is volt egyszer sérüléseket megélt gyermek. Amikor tágul a perspektíva, amikor látjuk az anyánk kislánykori történetét, akkor a legtöbb esetben ez a tudás átszínezi saját történetünket is. És ez az, ami felszabadító tud lenni, mert nehezebb lesz haragudni a szülőre, hiszen ő maga sem tudott akkor, abban az időszakban felülemelkedni saját gondjain és mássá válni.

Ugyanez a helyzet, amikor egy párkapcsolatban kezdjük meglátni a párunk gyermekkorát, amely ugyanúgy átszínezi az ő viselkedését. Elkezdjük meglátni a zárkózottságának hátterében álló, bántalmazott kisfiút, a féltékenysége mögött megbúvó elhanyagolt gyermekkort. És ez az, ami segít még egy kis erőt adni ahhoz, hogy képesek legyünk együtt küzdeni egymásért.

Orvos-Tóth Noémi könyve, az Örökölt sors elérhető a könyvesboltokban.

Aki pedig szeretne színvonalas és izgalmas, pszichológiai témájú előadásokat hallgatni, látogasson el a hamarosan (április 5-7) megrendezésre kerülő, háromnapos, pszichológiai fesztiválra, amelyről részletesebben a Pszinapszis oldalán tájékozódhat: www.pszinapszis.com

ke_pernyo_foto_2019-03-19_20_25_14.png

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr7514701850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.