Buddhizmus és a pszichológia
2019. május 15. írta: Vén Betti

Buddhizmus és a pszichológia

A buddhizmus iránti érdeklődés az elmúlt évtizedben megnőtt az éberség, a tudatosság előtérbe kerülésével párhuzamosan, ugyanakkor a terápiák által használt megközelítései gyakran csak részlegesek. Az emberek a buddhizmust túl gyakran kicsinyítették Buddhától származó idézetekre, anélkül, hogy valódi elkötelezettségük lett volna a hit alapelveivel. A klinikai pszichológia elsősorban a mentális betegségek diagnosztizálására és kezelésére összpontosít(ott), az elmúlt évtizedben azonban a figyelem átfordult a mentális egészség pozitív megértésére és ápolására. A buddhista hagyomány viszont több mint 2500 éve koncentrál a mentális jóllét kivételes állapotainak megteremtésére, valamint a pszichológiai problémák azonosítására és kezelésére.

buddhist-monk.jpg

Bár a buddhizmus alapelvei nem a mentális egészség megteremtésének témakörét tárgyalják, sokkal inkább a mentális egyensúlytalanságok természetét és okait igyekeznek feltárni, a mentális jóllét eléréséhez szükséges technikákat alkalmazzák. Ugyanakkor a buddhizmus évszázados tapasztalatait és elméleteit mélyebben megismerve bebizonyosodik, hogyan folytat párbeszédet a nyugati pszichológiával, hogyan gazdagítható kölcsönösen a két irányzat, különösen a pozitív mentális egészség természetének feltárására irányuló pszichológiai hitvallás szempontjából.

A buddhizmus alapvetően az emberi szenvedés belső okainak feltárásának, azonosításának, a szenvedés alóli felszabadulás lehetőségének, és a szabadság megvalósításának eszköze. Sok vallástól eltérően nem a természetfeletti erőkbe vetett hittel kezdődik, hanem sokkal inkább az emberi tapasztalat természetének vizsgálatával foglalkozik. A buddhizmus egy olyan világképet mutat be, amely integrálja az elme működésének és az ahhoz kapcsolódó jelenségek tapasztalati vizsgálódásait, és magába foglalja az empirikus, analitikus és vallási elemeket is.

A buddhizmus jellege és típusai

Bár a buddhista hagyomány a történelmi Buddha tanításaiból ered, az elmúlt 2500 évben széleskörűen elterjedt rengeteg kultúrában, egész Ázsiában, megteremtve számos írást, elméletet, gyakorlatok sorát, mindenhol egy kicsit másra helyezve a hangsúlyt. De a nagy belső sokféleség ellenére is a buddhizmus nemcsak Ázsiában, hanem a világon mindenhol jelen van.

A buddhizmus minden iskolája a szellemi felszabadulás és a megvilágosodás megvalósulásával foglalkozik. A buddhista gyakorlatok célja a jó közérzet állapotának megteremtése, amely független a különböző ingerek jelenlététől, legyen az külső vagy belső. A buddhizmus szerint az objektív tények és események megragadása a boldogság valódi megteremtésének megakadályozására szolgál, és a pszichológiai problémák széles skáláját termeli, amelynek gyökere a független ego uralkodása.

A buddhista tanítás szerint az emberek élvezhetik az érzéki örömöket, például vonzó vizuális képek, hangok, illatok, tapintási észleletek formájában, de amint ezek megtörténnek, és elveszítik a kapcsolatot az élményekkel, ingerekkel, az öröm elhalványul. A buddhizmus azt sugallja, hogy ugyanaz az elégedettség tapasztalható meg a dicsérettel, szeretettel, elismeréssel, tisztelettel. Az anyagi javak megszerzése, a pénzügyi biztonság, a hatalom és a hírnév is boldogsághoz vezethet, de ez is átmeneti. Minden ilyen öröm az ingerekből táplálkozik, legyenek azok akár a környezetből, akár más emberekkel való interakcióból, vagy különböző fizikai/mentális aktivitásból származóak. De amint ezek az ingerek megszűnnek, a hozzájuk tartozó kellemes érzés is eltűnik. Ez az ősi Budda-kritika az ingervezérelt örömről azt mondja, hogy a gazdagság nem jósolja be a tartós boldogságot. Például a lottó nyertesek is csak átmeneti boldogságot élnek meg, a szubjektív jóllétük növekszik, majd visszatér az eredti állapotba.

shutterstock-540613144.jpg

Továbbá, a buddhista elmélet szerint, ha ragaszkodunk ezen felsorolt ingerekhez, könnyedén előidézhetnek (legalább bizonyos időközönként) szorongást, mikor megbizonyosodunk róla, hogy az ingerek nem tartanak örökké. Tévhit azonban, hogy a buddhizmus egyenesen tagadja az ingervezérelt örömök értékét, mintha erkölcsileg rossz lenne az élet egyszerű örömeinek megélése. Mindegyiknek megvan a maga érdeme, de az életben az ilyen törekvések önmagában még nem jelentenek tartós boldogságot.

 A nyugati pszichológia támogatása

A jóllét - amely túlmutat az átmeneti, ingervezérelt örömökön - jelentősen függ tartós hiedelmeinktől, attitűdjeinktől. A jelentőségteljes prioritásaink, attitűdjeink, perspektíváink, viselkedésünk a pozitív pszichológia számára is fontos, és a buddhista gyakorlatban is erősen hangsúlyos. A nyugati pszichológia és a buddhizmus is azt állítják, hogy a belső mentális tréning eredményezte boldogság sokkal tartósabb, mint a külső ingerek által teremtett élvezet.  

A jelenleg folyó pszichológiai kutatások megkülönböztetik a „maximaliistákat” az „elégedettektől”. A maximalisták olyan személyek, akik mindig a legjobbat keresik, míg az elégedettek a belső értékeiknek megfelelő küszöb elérését keresik. A kutatások azt bizonyítják, hogy a maximalisták törekvései paradox módon nagyobb szenvedéshez, nem megnövekedett elégedettséghez vezetnek. Azt érdemes tudni, hogy a maximalisták bár jobb objektív eredményeket érhetnek el, mint az elégedettek, a tapasztalataik, az élményeik valószínűleg sokkal rosszabbak lesznek. Ahogy a maximalisták a belső állapotukat a külső tökeletesítésén keresztül próbálják kiegyensúlyozottá tenni, az elégedetlenségük tovább növekszik. Ez megerősíti a buddhizmus alapvető hipotézisét, hogy az elvárások és az olyan dolgok követése, mint a vagyon, a hírnév, a megerősítés, és a hatalom elégedetlenséghez, szorongáshoz és frusztrációhoz vezet. A buddhizmus kimondja, hogy ezek a téves próbálkozások a boldogság forrásainak és az igazi jóllétnek a zavarát okozzák. Ezt a nézetet támogatják az érzelmi előrejelzésben folyó jelenlegi pszichológiai kutatások is. Az emberek gyenge előrejelzői a jövőbeni boldogságuknak, gyakran pontatlanul jelzik előre az egyes események érzelmi hatását, és ezért hibás számításaiknak megfelelően hoznak téves döntéseket arról, hogy mi jelenti a legnagyobb boldogságot számukra. Az ember boldogsága nem rögzített, de tudatosan művelhető. Egészen a közelmúltig a pszichológiai elméletek szerint a boldogság megszerzésére szolgáló pontot a temperamentum és a korai életélmények határozták meg, amelyen nehéz volt változtatni. Azonban a közelmúltban végzett idegtudományi kutatások kezdik támogatni a buddhista elméletet. Például a kezdő meditációs gyakorlatok során kiderült, hogy növekszik az aktivitás a bal prefrontális kéregben, amely az agy pozitív érzelmekkel kapcsolatos területe. Ezt a megállapítást tovább támogatta a mindfulness-meditáció agyi aktivitásra gyakorolt hatásait vizsgáló kutatás is. Amint azt a fenti vita is illusztrálja, a jólét keresése gyakran nehéz és zsákutcákkal teli folyamat.

Buddhizmus és pszichológia? Első pillanatra távolinak tűnő, ám mégis sok ponton összekapcsolódó területről van szó. Akit mélyebben érdekel a téma, szívesen ajánlom Jack Kornfield A bölcs szív című könyvét, amelyben Kornfield a nyugati pszichológiát ötvözi a buddhista pszichológiával. A buddhista pszichológia olykor provokatív, új gondolatokkal és lehetőségekkel szolgáló irányzatát ütközteti az olykor ironikus, cinikus, materialista nyugati pszichológia világával, és keresi a közös nevezőt a két terület között.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.

Forrás:

Wallace, B. A., & Shapiro, S. L. (2006). Mental balance and well-being: building bridges between Buddhism and Western psychology. American Psychologist61(7), 690.

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr5414827258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.