Nyár van, megindult az esküvői szezon. Budapest bulinegyedeit és a forgalmasabb balatoni nyaralóhelyeket megtöltik a felhőtlen, „ami itt történik, az itt is marad”-típusú legény- és lánybúcsús társaságok. Ők azok, akik szigorúan és nagyon ünneplik azt, amit csak (ideális esetben) egyszer lehet egy életben: a törvényileg egyedülálló státuszuk, a búcsúkon gyakran elhangzó „szabadság” végleges és visszavonhatatlan elvesztését.
Ha ilyen rosszul hangzik, tényleg ünnep ez a nap?
A legény- és leánybúcsú nem sokat változott az elmúlt 2500 évben. Megdöbbentő, de úgy tűnik, a szabad, kötetlen élet elbúcsúztatása mindkét nem esetében hosszú múlttal rendelkezik, és kisebb-nagyobb – társadalmi korlátozástól és morális megítélésektől függő – eltérésekkel ugyan, de a főszerep mindig a szórakozásé, barátokkal, azonos nemű ismerősökkel, és persze legtöbbször alkohol kíséretében.
A legénybúcsú az ókori Spártából ered, és célja a gonosz szellemek elűzése volt. Barátok, katonatársak gyűltek össze, és a vőlegényt minél nagyobb zaj kíséretében búcsúztatták. Törtek, zúztak, pont úgy, mint ma, ha megnézünk egy valamirevaló legénybúcsús csapatot. Hogy van-e összefüggés a történelmi alapokkal? Talán igen, talán csak a férfi csapatszellem borzolja úgy fel a kedélyeket, vagy szimplán nagy a tét, ha a házasodásról van szó, így a feszültséget így lehet jól leereszteni.
A lánybúcsú egy fiatalabb hagyomány, régen leánysiratónak nevezték. A házasodó ara nők körében siratta fiatalságát, a tapasztaltabbak pedig jó tanácsokkal látták el a leendő asszonyt. Az 1960-as években azonban a sirató a legénybúcsúhoz hasonlóan ünnepségre módosult, ahol ugyanazt ünneplik, mint régen, azonban a női emancipációnak hála már egészen másképp.
Annyi biztos, hogy akár legény-, akár lánybúcsúról beszélünk, a bulizás szigorúan kötelező a nagy nap előtti nagy napon.
De mit ünneplünk?
Azt, hogy valami megváltozik, de nagyon. A házasság az egyik legfontosabb átmenet két életszakasz között. Ha valamikor már elgondolkoztunk azon, hogy miért ünneplünk ballagásokat, 18. születésnapot, házasságot vagy éppen gyermekszületést, akkor bizonyosan látjuk, hogy ezek az események mind egy életszakasz, életforma megszakadását, egy új megkezdését jelképezik. Ezeket pedig meg kell ünnepelni, hogy nyoma legyen. Nem csak papíron, hanem lelki síkon is, mert így tudunk valamit lezárni és valami új, fontos dolog részesévé válni teljes valónkkal.
Ahogy a francia legénybúcsú szól: „vie de garçon” – egy fiú életének eltemetése
A házasodó fiatalok barátaik körében búcsúztatják nem igazán fiatalkorukat (mert az megmarad), hanem a kötetlenségüket, szabadságukat. Most lehet azt mondani, hogy a házassággal nem változik meg semmi, de aki elkötelezte már magát ilyen módon, az tudja, hogy ez egy komoly döntés, amelyet csak egy valakiért vagyunk képesek megtenni: azért, akit mindenkinél, még barátainknál is jobban szeretünk.
És itt jönnek képbe a barátok, barátnők, akiket a legény-, illetve lánybúcsún némiképp elhagyunk. Ha nem is kimondva, ha nem is pont az esküvő napján (hanem már sokkal korábban, a szeretett személy megismerésének pillanatában), de hivatalos, törvényesített szinten kilépünk a felelőtlenséget is elnéző életszakaszunkból, és megkezdjük a felelősségteljesebb változatot.
Mit jelképeznek a feladatok?
Ha megfigyeljük, mindkét nemnél jellemző feladatok fordulnak elő: férfiaknál az alkohol bírása nagy mennyiségben, „fenékig ivás”, nőktől rúzsos puszik, melltartók megszerzése, extrém programok (rafting, bungee jumping, tankvezetés, stb..) a férfiasságot, rátermettséget bizonyítják átvitt értelemben. A nőknél inkább a férjét ellátni képes, szexi és egyben házias feleséget szimbolizáló feladatok fordulnak elő, mint például a bekötött szemmel konyhai dolgok felismerése, férfiakkal italra meghívatás, cukorka/petrezselyem eladása, férjismereti teszt, tejszínhabos banánevés, és így tovább.
A feladatok teljesítése egytől egyig azt jelenti, hogy a menyasszony és vőlegény érdemes a házastársi szerepre.
Miért szükségesek a vicces, néha kicsúfoló feladatok?
Aki Facebook profillal rendelkezik, bizonyára találkozott vagy találkozni fog olyan lányok képével, akiknek X számú like-ot vagy megosztást kell gyűjteni ahhoz, hogy a lánybúcsú bizottság engedélyezze számára a házasodást. Hát, annyi biztos, ránézésre ez nem a legbarátságosabb módja a lánybúcsú indításának, legtöbbünkből inkább együttérzést vált ki a dolog. Miért van akkor erre szükség? A kellemetlen helyzetek, mint a női/férfi alsóneműk kéregetése, vagy vicces ruhákban megjelenés nem más, mint büntetés a barátok elhagyása miatt.
A cikis feladatoknál érdekesebbek a vicces feladatok. Bár a nagy buli napján főleg a buli áll a fókuszban, nagy számban fordulnak elő ilyenkor is vicces, a fiatal házasodót kényelmetlen helyzetbe hozó feladatok. Ezeknek a csínyeknek pont az a feladata, mint mikor a gyermek kinevet valamilyen félelmetes dolgot, hogy az ártatlanabbnak tűnjön. A szórakozó barátok és barátnők úgy teszik könnyedebbé az estét, hogy a vicces feladatokkal feloldják a házasság gyakran fenyegető gondolatát.
Miért kell a sztriptíz és chippendale show?
Először is nem kell, de hát valljuk be, az ebben a szakmában tevékenykedők csúcsforgalmat bonyolítanak le az év ezen szakaszában, köszönhetően a búcsúztatóknak. A vetkőző táncosok ugyanúgy szimbólumok. Egyszerre jelentik a jövőben már tilosnak számító idegen nő/férfi elcsábítását, és a szexualitást is, amely a házasság velejárója. Ideális esetben ugyanis a házasság része a jó és aktív szexuális élet, a gyermeknemzés, a másik testének szeretete. A vonagló, pucér női, illetve férfi test azt jelképezi, hogy „Barátom, barátnőm, a házasság mellé bizony szex is jár!”
Összességében elmondható, hogy a két életszakasz közötti átmenet megünneplése hasznos, pszichológiailag pedig nagyon is szükséges esemény, és – választ adva a cikk elején elhangzó kérdésre, miszerint ünnep-e ez a nap – bizony ünnep, ahol szerettünk igazi, felelősségteljes férfivá és nővé válását ünnepeljük. Emellett az, akinek barátai, barátnői gondosan előkészített, vagy éppen csak egy spontán búcsúztatót szerveznek, annak biztos tudatában mondhatja ki a boldogító IGEN-t, hogy a házasság egy dolgot biztosan nem fog megváltoztatni, a barátaival való kapcsolatot.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!