A legény- és lánybúcsúk pszichológiája: avagy mitől búcsúzunk házasság előtt?
2019. július 28. írta: M. Steinbach Annamária

A legény- és lánybúcsúk pszichológiája: avagy mitől búcsúzunk házasság előtt?

Képtalálat a következőre: „bachelorette party”Nyár van, megindult az esküvői szezon. Budapest bulinegyedeit és a forgalmasabb balatoni nyaralóhelyeket megtöltik a felhőtlen, „ami itt történik, az itt is marad”-típusú legény- és lánybúcsús társaságok. Ők azok, akik szigorúan és nagyon ünneplik azt, amit csak (ideális esetben) egyszer lehet egy életben: a törvényileg egyedülálló státuszuk, a búcsúkon gyakran elhangzó „szabadság” végleges és visszavonhatatlan elvesztését.

Ha ilyen rosszul hangzik, tényleg ünnep ez a nap?

Kapcsolódó képA legény- és leánybúcsú nem sokat változott az elmúlt 2500 évben. Megdöbbentő, de úgy tűnik, a szabad, kötetlen élet elbúcsúztatása mindkét nem esetében hosszú múlttal rendelkezik, és kisebb-nagyobb – társadalmi korlátozástól és morális megítélésektől függő – eltérésekkel ugyan, de a főszerep mindig a szórakozásé, barátokkal, azonos nemű ismerősökkel, és persze legtöbbször alkohol kíséretében.

A legénybúcsú az ókori Spártából ered, és célja a gonosz szellemek elűzése volt. Barátok, katonatársak gyűltek össze, és a vőlegényt minél nagyobb zaj kíséretében búcsúztatták. Törtek, zúztak, pont úgy, mint ma, ha megnézünk egy valamirevaló legénybúcsús csapatot. Hogy van-e összefüggés a történelmi alapokkal? Talán igen, talán csak a férfi csapatszellem borzolja úgy fel a kedélyeket, vagy szimplán nagy a tét, ha a házasodásról van szó, így a feszültséget így lehet jól leereszteni.

A lánybúcsú egy fiatalabb hagyomány, régen leánysiratónak nevezték. A házasodó ara nők körében siratta fiatalságát, a tapasztaltabbak pedig jó tanácsokkal látták el a leendő asszonyt. Az 1960-as években azonban a sirató a legénybúcsúhoz hasonlóan ünnepségre módosult, ahol ugyanazt ünneplik, mint régen, azonban a női emancipációnak hála már egészen másképp.

Annyi biztos, hogy akár legény-, akár lánybúcsúról beszélünk, a bulizás szigorúan kötelező a nagy nap előtti nagy napon.

De mit ünneplünk?

Képtalálat a következÅ‘re: „esküvő”Azt, hogy valami megváltozik, de nagyon. A házasság az egyik legfontosabb átmenet két életszakasz között. Ha valamikor már elgondolkoztunk azon, hogy miért ünneplünk ballagásokat, 18. születésnapot, házasságot vagy éppen gyermekszületést, akkor bizonyosan látjuk, hogy ezek az események mind egy életszakasz, életforma megszakadását, egy új megkezdését jelképezik. Ezeket pedig meg kell ünnepelni, hogy nyoma legyen. Nem csak papíron, hanem lelki síkon is, mert így tudunk valamit lezárni és valami új, fontos dolog részesévé válni teljes valónkkal.

Ahogy a francia legénybúcsú szól: „vie de garçon” – egy fiú életének eltemetése

A házasodó fiatalok barátaik körében búcsúztatják nem igazán fiatalkorukat (mert az megmarad), hanem a kötetlenségüket, szabadságukat. Most lehet azt mondani, hogy a házassággal nem változik meg semmi, de aki elkötelezte már magát ilyen módon, az tudja, hogy ez egy komoly döntés, amelyet csak egy valakiért vagyunk képesek megtenni: azért, akit mindenkinél, még barátainknál is jobban szeretünk.

És itt jönnek képbe a barátok, barátnők, akiket a legény-, illetve lánybúcsún némiképp elhagyunk. Ha nem is kimondva, ha nem is pont az esküvő napján (hanem már sokkal korábban, a szeretett személy megismerésének pillanatában), de hivatalos, törvényesített szinten kilépünk a felelőtlenséget is elnéző életszakaszunkból, és megkezdjük a felelősségteljesebb változatot.

Mit jelképeznek a feladatok?

Ha megfigyeljük, mindkét nemnél jellemző feladatok fordulnak elő: férfiaknál az alkohol bírása nagy mennyiségben, „fenékig ivás”, nőktől rúzsos puszik, melltartók megszerzése, extrém programok (rafting, bungee jumping, tankvezetés, stb..) a férfiasságot, rátermettséget bizonyítják átvitt értelemben. A nőknél inkább a férjét ellátni képes, szexi és egyben házias feleséget szimbolizáló feladatok fordulnak elő, mint például a bekötött szemmel konyhai dolgok felismerése, férfiakkal italra meghívatás, cukorka/petrezselyem eladása, férjismereti teszt, tejszínhabos banánevés, és így tovább.

A feladatok teljesítése egytől egyig azt jelenti, hogy a menyasszony és vőlegény érdemes a házastársi szerepre.

Miért szükségesek a vicces, néha kicsúfoló feladatok?

Aki Facebook profillal rendelkezik, bizonyára találkozott vagy találkozni fog olyan lányok képével, akiknek X számú like-ot vagy megosztást kell gyűjteni ahhoz, hogy a lánybúcsú bizottság engedélyezze számára a házasodást. Hát, annyi biztos, ránézésre ez nem a legbarátságosabb módja a lánybúcsú indításának, legtöbbünkből inkább együttérzést vált ki a dolog. Miért van akkor erre szükség? A kellemetlen helyzetek, mint a női/férfi alsóneműk kéregetése, vagy vicces ruhákban megjelenés nem más, mint büntetés a barátok elhagyása miatt.

A cikis feladatoknál érdekesebbek a vicces feladatok. Bár a nagy buli napján főleg a buli áll a fókuszban, nagy számban fordulnak elő ilyenkor is vicces, a fiatal házasodót kényelmetlen helyzetbe hozó feladatok. Ezeknek a csínyeknek pont az a feladata, mint mikor a gyermek kinevet valamilyen félelmetes dolgot, hogy az ártatlanabbnak tűnjön. A szórakozó barátok és barátnők úgy teszik könnyedebbé az estét, hogy a vicces feladatokkal feloldják a házasság gyakran fenyegető gondolatát. 

Miért kell a sztriptíz és chippendale show?

Először is nem kell, de hát valljuk be, az ebben a szakmában tevékenykedők csúcsforgalmat bonyolítanak le az év ezen szakaszában, köszönhetően a búcsúztatóknak. A vetkőző táncosok ugyanúgy szimbólumok. Egyszerre jelentik a jövőben már tilosnak számító idegen nő/férfi elcsábítását, és a szexualitást is, amely a házasság velejárója. Ideális esetben ugyanis a házasság része a jó és aktív szexuális élet, a gyermeknemzés, a másik testének szeretete. A vonagló, pucér női, illetve férfi test azt jelképezi, hogy „Barátom, barátnőm, a házasság mellé bizony szex is jár!”

Összességében elmondható, hogy a két életszakasz közötti átmenet megünneplése hasznos, pszichológiailag pedig nagyon is szükséges esemény, és – választ adva a cikk elején elhangzó kérdésre, miszerint ünnep-e ez a nap – bizony ünnep, ahol szerettünk igazi, felelősségteljes férfivá és nővé válását ünnepeljük. Emellett az, akinek barátai, barátnői gondosan előkészített, vagy éppen csak egy spontán búcsúztatót szerveznek, annak biztos tudatában mondhatja ki a boldogító IGEN-t, hogy a házasság egy dolgot biztosan nem fog megváltoztatni, a barátaival való kapcsolatot.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr6714983786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2019.07.29. 14:32:05

Nem igazán értem, mi az a gyökeres változás, amit siratni, ünnepelni kéne? persze ünnepelni lehet kb bármit, de akik házasodnak, nagy valószínűséggel nem pár napja ismerik egymást, nem a házasság után fekszenek le először, nem a házasság után élnek, esznek, nyaralnak stb először együtt, szóval hol van az a nagy változás? Nem kell megideologizálni, a legény/leánybúcsú szimplán csak egy alkalom a derekas bepiázásra és ökörködésre. Én például tíz évnyi "együtt járás" után vettem el a feleségemet, legénybúcsút nem is tartottam, minek, mit búcsúztattam volna?

body_andras 2019.07.29. 16:16:52

@Eugene Horse: Talán egy utolsó lehetőség a haveroknak hogy kicsit leitassanak és szívassanak, de az "ünnepelt" élete szempontjából valóban nincs gyökeres változás. Mert ugyebár a házasodást, mint változást megünneplik a lagzinak nevezett össznépi nagy bepiázással.

Amúgy egy remek alkalom felmérni, kik azok az emberek az aktuális haveri körből, akikre a jövőben barátként számítani lehet. Ilyenkor morzsolódnak le azok, akik nem fogadják el hogy holnaptól a delikvens házasságban él addigi párjával. Valamint el lehet gondolkodni azon, mennyire tisztelnek azok a spanok akik elvárják hogy kurvázz, a kedvükért didibárba menj és töményet igyál akkor is, ha már a lánykéréskor értésére adtad mindenkinek hogy ebből nem kérsz. Végül maradnak az igaz barátok akik a világ végéről is eljönnek és jól érzik veled magad, kellemetlen elvárások nélkül.

édes pubikám 2019.07.29. 16:18:16

Ezt én sem értettem soha. Most még utoljára iszol? Vagy félrelépsz a táncoslánnyal? Most még lehet? Vagy mi az értelme? Jó esetben házasság alatt is jársz/jártok bulizni, szórakozni. Ha jól megy, még a barátaid is megmaradnak :D

Almandin 2019.07.29. 22:40:39

@Eugene Horse: Egyetértek. Manapság ritka, hogy az esküvő után kezdjék meg a párok a közös nemi életüket, nem ritkán már együtt is élnek évek óta. Ez a mai szabados, fogyasztói világ eseménye, nem ritka, hogy még a mással történő szexelés is "besikerül" a menyasszonynak-vőlegénynek, ami gyakorlatilag megcsalás. A Chippendale-show is egy szabadosság, ott is sokszor lehet titokban több is, mint férfi sztriptíz.
Szerencsére én nem voltam ilyen eseményen, nem is hiányzik. Mivel nem házasodtam, értelemszerűen nem volt ilyenem. De ha még az életben férjhez mennék, akkor se akarnék búcsúbulit.
A felnőtté váláshoz pedig köze sincs. Egyrészt ma 30 körül házasodnak főleg, az már rég nem kamaszkor, másrészt aki nem házasodik meg, az talán gyerek marad?

Almandin 2019.07.29. 22:51:28

Ehhez mit szól a kedves cikkíró?:velvet.hu/szex/2009/07/04/chippendale/?cp=1#comments
Kiemelném azt a részt, amikor farokfogdosásba és pénisznyalogatásba torkollott a lánybúcsú. Vajon mennyire lehet ez gyakori?
Ez is érdekes:
ripost.hu/cikk-lemondta-az-eskuvot-a-volegeny-miutan-latta-a-lanybucsu-felveteleit