A túlvédő szülőség 7 negatív következménye
2019. november 03. írta: Frank Bozoki Eszter

A túlvédő szülőség 7 negatív következménye

overprotected-child-750x375.jpg

Míg egy csecsemő ideje legnagyobb részét édesanyja karjaiban tölti, addig az életkor előrehaladtával, az egészséges fejlődés során, egyre erőteljesebb lesz a gyerek igénye a világ felfedezésére. Ez azt jelenti, hogy időről-időre eltávolodik szülőjétől, hogy tapasztalatokat szerezzen a világban, majd ismét visszatér a biztonságos bázisra, hogy édesanyjától energiát gyűjtsön. Ez a fajta szülő által támogatott exploráció azért rendkívül fontos, mert így sajátítja el a gyerek a világban való boldoguláshoz, az önálló léthez szükséges készségeket. Ezért elengedhetetlen, hogy a szülő bátorítsa gyerekét, és ne szabjon indokolatlan korlátokat. Természetesen nem arról van szó, hogy a szülőnek cserben kell hagynia a gyerekét tényleges vészhelyzetekben, hanem arról, amikor egy szülő az élet természetes veszélyeitől, a normál életvitelhez kapcsolódó akadályoktól akarja mindenáron megvédeni a gyerekét. Ilyen például a kisgyereknél, ha az anyukája sosem engedi a játszótéren levő játékokra, vagy később nem engedi el osztálykirándulásokra, táborba, vagy kamaszkorban kimozdulni a kortársakkal.

A túlvédő szülő mindenfajta érzelmi vagy fizikai sérüléstől meg akarja kímélni gyermekét, beleértve mindennemű negatív tapasztalatot, visszautasítást, csalódottságat, boldogtalanságot vagy kudarcot.

A szülői túlvédés tehát olyan szélsőséges magatartást jelent, amelyben a szülő kontrolláló, támogató vagy védő funkciója olyan mértékben van jelen, hogy az gátolja a gyerek autonómiáját, és az önálló életvitelhez szükséges készségek egészséges kialakulását. Nehézkes a túlvédés megítélése, hiszen itt alapvetően pozitív magatartások billenek át a negatív oldalra, ráadásul a legtöbb esetben vitathatatlan a szülő jószándéka.

Jellemző a túlvédő szülőre, hogy

  • Folyamatosan felügyeli és korlátozza gyereke viselkedését
  • Meg akarja szabni, hogy gyereke hol és mit csinálhat, illetve kivel töltheti szabadidejét
  • Túlságosan beleavatkozik gyereke életébe és döntéseibe
  • A biztonságot és a függést támogatja az autonómiával és a felfedezéssel szemben
  • Mindig "ő tudja a legjobban", hogy mi a jó a gyerekének

Túlvédő szülő gyerekének lenni olyan, mint egy aranykalitkában élni. Akárhonnan is nézzük, mégiscsak bezártságról van szó, ami ahhoz vezet, hogy ezek a fiatalok felnőttkorban sem lesznek képesek arra, hogy saját szárnyaikat használják.

Az egészséges szülői szerep kettős: miközben minden életkorban biztosítja a szükséges biztonságos bázist, amellett támogatja gyereke önállóságát, a világ felfedezése iránti igényét.

Bár nyilvánvaló, hogy a legtöbb esetben a túlvédő szülő célja is az, hogy gyerekének mindenből a legjobbat biztosítsa, sajnos az ilyen szélsőséges szülői működés rengeteg negatív következménnyel jár.

1. Alacsony önértékelés, negatív énkép

Sajnos azok a gyerekek, akik túlvédő családokban nőnek fel, később sokkal nehezebben képesek megküzdeni az élet nehézségeivel. Ez abból is fakad, hogy az a szülő, aki mindent készen átad gyerekének, önkéntelenül azt sugallja, hogy a gyereke ezeket a helyzeteket nem lenne képes önállóan megoldani. Márpedig az énhatékonyság kialakulásához pont az ilyen sikerélmények szükségesek. Ugyanígy jellemző, hogy a túlvédő szülő beavatkozik gyereke társas kapcsolataiba, annak érdekében, hogy megvédje őt a csalódástól és a kudarctól. Ez a későbbiekben komoly nehézséget okozhat az emberi kapcsolatok kialakítása és kezelése terén. Ahhoz, hogy egy gyerek önbecsülése szilárd legyen, arra van szükséges, hogy szülei bíztassák az akadályokkal való megküzdésre, a komfort zónából való kilépésre

2. Fokozott szorongás és depresszió

Aki gyerekkorában folyton azzal szembesül, hogy a világ egy veszélyes hely és szülei mindenen szoronganak, maga is sokkal inkább hajlamos lesz gyermekkorban és felnőttkorban is a szorongásra, és ez gyakran depresszióval is társul. Ezutóbbi abból is fakad, hogy ha mások oldják meg a gyerek normatív nehézségeit, azzal egyfajta tehetetlenségre tanítják, ami viszont szorosan összefügg a depresszió dinamikájával. Szociális szorongás is gyakran előfordul a túlvédő szülők gyerekénél, mivel a gyerek kortárskapcsolatait szorosan monitorozza a szülő, beleszól abba, hogy kivel barátkozhat, ami végsősoron oda vezet, hogy a gyerek az emberi kapcsolatokban is folyton veszélyt és kudarc lehetőséget lát.

3. Bűntudat és kétség

Egy olyan veszélyes világban, ahol folyton szükségem volt a szüleim védelmére, hogyan fogok tudni egyedül helytállni? Hogy tudok majd egyedül munkahelyet, társat választani? Ez a fajta függés, ami egy tekintélyszemély kontrollja iránti igényből fakad gátat szab az autonómiának, a világ természetes felfedezésének, a kockáztatás iránti egészséges igénynek. Ha viszont mégis sikerült kilépni a szűkre szabott határokból, az gyakran vezet bűntudathoz. Mit szólna hozzá, ha látná? Tényleg jogom van ilyen dolgokat csinálni? 

Ha egy gyerek abban nő fel, hogy mindig mások mondják meg, hogy mit tegyen, akkor a szabadság iránti természetes vágya állandóan konfliktusban áll majd az egész élete során hangsúlyozott függéssel és óvatossággal, és ez is bűntudathoz, illetve ahhoz az érzéshez vezethet, hogy tetteivel elárulja szüleit.

4. Igény mások jóváhagyására és a másoknak való megfelelésre

Amikor a gyerekkor úgy telik, hogy a szülők folyamatosan pásztázzák gyerekük viselkedését, az végsősoron oda vezet, hogy a gyerek azt tanulja meg, hogy az elégedettséghez az kell, hogy mások jóváhagyják, helyeseljék, amit teszek. Ez kezdetben csak a szülő-gyerek kapcsolatban jelenik meg, majd később a pedagógussal, főnökkel, munkatársakkal és párkapcsolatban is. További nehézség lesz határokat állítani és nemet mondani, ha szükséges, mert erősebb lesz a visszautasítástól, szeretetlenségtől való félelem. Másoknak tetszeni mindig elsődleges cél lesz, ami végsősoron háttérbe szorítja a valós igényeket.

5. Kockázatvállaló magatartások

A túlvédő szülők gyerekei, amiatt, hogy egész életüket búra alatt élik, az esetek jelentős részében félősek, visszahúzódóak és kerülik a kockázatos helyzeteket. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy  amint kikerülnek a család felügyelete alól, viselkedésük az ellenkezőjébe csap át. A kamaszkor természetes módon magában hordozza a lázadást, de amikor ez intenzív kompenzálása a korábbi elnyomásnak, akkor könnyen veszélyes helyzetek sokaságát eredményezheti. Nem beszélve arról, hogy ezek a gyerekek, amiatt, hogy nincs kellő tapasztalatuk frusztrációs helyzetekben, nem képesek reálisan felmérni egy-egy helyzet veszélyességét. A kockázatvállaló magatartás, amely során végre úgy érezhetik, hogy ők irányítják életüket, megmutatkozhat extrém sportokban, de sajnos a túlzott alkohol- vagy kábítószerfogyasztás, a felelőtlen szexuális élet és a kontrollálatlan szórakozás is megjelenhet ilyenkor. A korábbi túlféltés extrém visszacsapást eredményez, és így pont az ellentétes hatást éri el.

6. Perfekcionizmus

Amikor egy gyerek azt tapasztalja, hogy az elfogadás és dicséret feltételhez kötött, vagyis attól függ, hogy "megfelelő-e" a viselkedése vagy a teljesítménye, akkor szép lassan az tanulja meg, hogy akkor lesz szerethető, ha mindenben tökéletes. Ezáltal a személyiségének a szülők által fontosnak tartott részei megerősítésre kerülnek, míg más részek elnyomás alatt maradnak.  Ez   folyamatos feszültséget eredményez, hiszen állandó kontrollt igényel, hogy a kívánt kép maradjon fenn. A korábban szülők által képviselt folyamatos kontroll ilyen értelemben belsővé válik, megfosztva a gyereket, fiatalt a felszabadultság érzésétől. Hogy tudna valaki kiegyensúlyozott lenni, ha állandóan két kézzel szorítja a gyeplőt? 

A perfekcionizmus másik veszélye, hogy átcsúszhat abba a szülők által is sugallt nárcisztikus tendenciába, hogy mindenkinél jobbnak érzi magát, és ebből már egyenesen következhet, hogy ki az, aki elég jó hozzám? Elég jó hozzám barátnak vagy társnak. Ha belegondolunk, akkor ez a hozzáállás, azáltal, hogy távoltartja az embereket, ugyanazt a védelmet adja, amit korábban a túlvédő szülők: megóv az elutasítástól és a csalódástól.

7. Kötődésre gyakorolt hatás

A túlvédett gyerekekre általában egyfajta szorongó, ambivalens kötődés jellemző. Ez abból fakad, hogy a normál explorációs igényük nincsen támogatva, viszont a szülőhöz, mint a veszélyes világ ellenpólusához szorongással teli kapcsolat fűzi őket. Ez a fajta ambivalencia a későbbi kapcsolatokban is megjelenik: miközben jellemző lehet egy erőteljes függés a másiktól, megjelenhetnek azok a jól megtanult, tipikus játszmák, amelyekben a negatív érzelmek, az elesettség által lehet elérni a másik odafigyelését, hiszen gyerekkorban is erre voltak fogékonyak a szülei. Az is előfordulhat, hogy a gyerek már elég korán azt tapasztalja, hogy nem az ő valós igényeire figyelnek oda, terhesnek éli meg ezt a fajta korlátozó védelmet és emiatt távolságra törekszik. Ez a viszonyulás később is megmutatkozhat abban, hogy nehezen tud lehorgonyozni valaki mellett és kerüli az intimitást.

Ahogyan a cikk elején is írtam, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb szülő cselekedetei jó szandékból és szeretetből fakadnak. Ítélkezés helyett sokkal fontosabb annak feltárása és megértése, hogy egy szülő miért így képes megélni a szülőségét? Miből fakadhat a túlvédő magatartása? Miből fakad a világtól való elemi félelme? Milyen mintákat hordoz magában, amelyek akár generációk óta elkísérik a családot? 

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket itt és itt!

 

Pszichológiai tanácsadás, párterápia, családi konzultáció

 

 

Tudományos cikkek a témában:

  • https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/jar.12413
  • https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1002/j.2161-1882.2015.00065.x
  • https://link.springer.com/article/10.1007/s10826-015-0131-9
  • https://link.springer.com/article/10.1007/s10826-016-0466-x

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr7815285914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Betteli 2019.11.05. 07:10:35

Miért van kommentelési lehetőség egyáltalán, ha még az építő jellegű hozzászólásokat is kimoderálják...?

2019.11.05. 07:16:01

„Miből fakadhat a túlvédő magatartása?”

Sajnos olyan világot élünk, ahol már nem lehet sehol semmiben hibázni, mert annak mindig következményei lesznek. Ez a gyerekekre is igaz. Amikor a 80-as évek elején anyám egy pillanatra nem figyelt, és elhagyott a piacon vásárlás közben, volt izgalom, de nem volt kérdés, hogy nem lesz baj. Az emberek figyeltek egymásra, a világ is emberibb volt: valaki egy idő után karon fogja az anyja után óbégató gyereket, 5 perc után zengett a hangosbemondóban, hogy anyuka tessen szíves jönni a kölkéért. Manapság, amikor az anyja mellől csalnak el gyerekeket a hipermarketben, mindenféle aberált pedofil beteg rohadékok rohangálnak a világban, virágzik a gyerek kereskedelem, egy ilyen pici odanemfigyelés akár végzetes is lehet: az emberek eleve magasról szarnak a másikra, a rendőrség meg mire feleszmél, már lehet az országban sincs a kölök, vagy már nem is él. Gyerekkoromban többször előfordult, hogy leléptem az úttestre figyelmetlenül egy autó elé: volt nagy csikorgás, anyázás, hajszálon múlt, de megmaradtam, és nem a szerencse miatt: az autóvezetőket még megtanították arra, hogy autót vezetni felelősség, és az elsőszámú szabály, figyelni, előre gondolkodni, elkerülni a balesetet mindenképp. Ma vezetés közben fészbukozó, teljesen alkalmatlan sofőrök, többszáz lóerős kocsikkal száguldozó fakezű idióták gázolnak halálra zebrán embereket, és még akkor sem életbiztosítás közlekedni, ha minden idegszáladdal odafigyelsz. Sorolhatnám napestig az akkor és most párhuzamokat: a mi korosztályunk az utcán nőtt fel a többi gyerekkel, jóformán felügyelet nélkül, de igazából LÉNYEGESEN alacsonyabb is volt a kockázat, volt lehetőség hibázni, és a hibákból tanulni. Volt betyárbecsület, kevesebb beteg ember rohangált szabadon, az emberek figyeltek egymásra, volt erkölcs, igazi emberi kapcsolatok. Ma ez mind nincs, egy teljesen megromlott, züllött, szar világban élünk, ahol a szerencse is vastagon kell a túléléshez. Azért azt is meg kell érteni, hogy az ember nem szívesen teszi fel a gyereke életét rulettre, oszt vagy túléli vagy nem. A gyerekeket persze hogy burokban nevelik a szüleik, tetézik a problémát a különböző virtuális közegek, közösségi oldalak, ami a minimális natív realitásérzéket sem építi ki a gyerekben, aztán egyszer csak menthetetlenül eljön az idő, amikor ott álltok az aknamezőn, és el kell engedned a kezét. Orosz rulett. Kurva nehéz megtalálni az egyensúlyt, meddig lehet (kell) engedni a gyeplőt.

Zabalint 2019.11.05. 09:16:37

@Jankove:
"Manapság, amikor az anyja mellől csalnak el gyerekeket a hipermarketben, mindenféle aberált pedofil beteg rohadékok rohangálnak a világban, virágzik a gyerek kereskedelem, egy ilyen pici odanemfigyelés akár végzetes is lehet: az emberek eleve magasról szarnak a másikra, a rendőrség meg mire feleszmél, már lehet az országban sincs a kölök, vagy már nem is él."

Természetesen ez teljesen irracionális félelem, ennek ma sincs nagyobb esélye, mint anno, csak a média elültette ezt a félelmet a szülők fejében. Ha utánaolvasol, az USA-ban a 70-es években indult ez az egész egy kis képregényes kampányként, akkortól kezdték nem kiengedni a gyerekeket egyedül a játszótérre.

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2019.11.05. 11:06:24

@Jankove: hatalmasra nagyítasz egymással össze nem függő dolgokat. A világunk valóban változik, az általad említett dolgok azonban kevésbé, a társadalmi hozzáállás, magatartás azonban igen.

feketeember2 2019.11.05. 11:41:05

@Zabalint: szerintem sem kell azért egy ilyen rettegésben élni, de tényszerűen csak a 70s-ben van igazad, az életmód megváltozása miatt jöttek olyan új 'tevékenységek' mint a sorozatgyilkosság (ld. Ted Bundy), hogy a szexuális felszabadulást, női egyenjogúságot rögtön a gyanakvás, a félelem kövesse.

csakférfi 2019.11.05. 12:35:44

"helikopter szülők" ?
Hmmm......

"Jó és rossz

A jekánáknál annyira eltér a gyermekek és felnőttek viszonya a modern civilizációban lévőhöz képest, hogy nehezen illik rá a mi „nevelés” fogalmunk. A felnőttek nem csak a babáknak nem gügyögtek, hanem a gyerekekkel való kommunikációjuk is csak kis kérésekre és útmutatásokra korlátozódott. Például amikor a szobatisztaságra nevelték gyermekeiket, egyértelműen tudatták velük, hogy ezt kint kell csinálni, de sose mérgesen. A gyerek így megértette, hogy lehetnek olyan cselekedetei, amelyek nemkívánatosak, de sose érezhette, hogy ő maga nemkívánatos volna.

A növekvő gyerekek a felnőttek beszélgetéseit messze a legtöbb esetben csak csendben hallgatták. Amikor mégis volt valami mondanivalójuk, figyeltek rájuk, és komolyan is vették. A gyerekeket lényegében nem tanították, csak ők maguk tanultak utánzással. Jean látta, amint egy két éves kislány érdeklődve odament a nők csoportjához, akik maniókát reszeltek. Kapott egy kis reszelőt, amit külön erre a célra készítettek, és egy kisebb maniókagumót. Egy ideig utánozta a felnőttek mozdulatait, bár a maniókán nem sok nyomot hagyott. Végül megunta, és elment. A nők közül senki se bíztatta a gyereket a munkára, és teljesen természetesnek vették a megjelenését és a távozását is”

A linket mellőzöm.....gyanítom , moderál akkor.

Vs.

”kormány azt mondja, a multik nem bölcsészeket akarnak, hanem szakmunkásokat, s akkor lesz itt sok műszer- meg autógyár s velük álláshelyek százezrei, ha nem egyetemre mennek a fiatalok, hanem szakmát tanulnak és tizennyolc évesen munkába állnak a szalag mellett. Hol ebben a hiba?

Csak hiba van benne. Ez már nem a nyolcvanas évek. A szakmunkás feladatát perceken belül a robotika veszi át, amit mérnök vezérel. A szakmák, melyeket ma tanítanak, öt éven belül nem lesznek, sőt, csomó belőlük már most sem létezik. Evidenciák! Csakhogy: mintha a magyar oktatáspolitikát dilettánsok vezérelnék. Aki pedig bír szakértelemmel, nem mer szólni, mert a minisztériumban rettegnek a vezértől. A komplett magyar oktatáspolitika lelkes önkéntességgel fekszik be a nagypolitikának.”

Vekerdy interju......

Mit is tehetne a szülő ebben a "modern" társadalomban?

Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2019.11.05. 13:05:04

@feketeember2: nem az a kérdés hogy beszéljünk-e a gyerekekkel arról hogy mi a bizalom, kivel álljon szóba stb. De a sorozatgyilkosok megjelenése például az amerikai társadalomban, bármilyen ijesztő is, egy többszáz milliós országban 30 év alatt a társadalom hany százalékét veszélyezteti vajon? Ez a média hatása.

Void Bunkoid 2019.11.05. 13:20:01

@Zabalint: hehe. Egyszer írtam, hogy ez a jaj-pedofil-jaj-baltásgyilkos-jaj-darabolóshentes-jaj-drogos-jaj-külföldi, minden, ez röhejesen hangzik, de egy kicsit a (liberális) demokráciák rovására is írható. Igazából a demokráciák is diktatúrák, ott is egy kevés kiválasztott a halljakend a jóval nagyobb többség fölött, midössze a diktatúrákban az elnyomó szemétládák nyíltan vállalják elnyomó szemétládaságukat. De attól még a demokráciákban sincs több szavad a hatalom ellen, mint a diktatúrákban - esetleg választásokon, de hát mint tudjuk, minden manipulálható...

A klasszikus diktatúrákban kőkemény szabályok és kőkemény büntetések vannak, az emberek általában a hatalomban nem bíznak és tartanak tőle - ellenben ha a szabályokat betartod, a vaskézzel kormányzó hatalom megvéd a szabálynemkövetőktől és jól tart.

A demokráciákban látszólag mindent szabad, hatalmas játszótér van, ellenben minden fronton, médiában nyomatva van, hogy a szomszédod is lehet baltás gyilkos, a főnököd rasszista, a gyereked osztályfőnöke pedofil beteg állat.

A demokráciákban az emberek nem a hatalomtól félnek, hanem EGYMÁSTÓL. Ez tartja az aktuális uralkodó réteget hatalomban.

Frank Bozoki Eszter 2019.11.05. 15:03:07

@Betteli: Kedves Betteli, nem moderáltam kommentet, úgyhogy ha nem látszik valamiért, akkor kérem, küldje el újra.
Üdv.
Eszter

Kivlov 2019.11.05. 15:26:59

"- Folyamatosan felügyeli és korlátozza gyereke viselkedését
- Meg akarja szabni, hogy gyereke hol és mit csinálhat, illetve kivel töltheti szabadidejét"

Ezt nem "túlvédésnek", hanem nevelésnek hívják!

Többek között ez hiányzik a mai gyerekek min 2/3-ából, ezért van annyi viselkedni nem tudó kis kretén. :D

Almandin 2019.11.05. 18:51:34

@Zabalint: Szerintem se növekedett a kockázat jelentősen. Évtizedekkel ezelőtt inkább ez egy tabu téma volt, és az emberek egy része azt gondolta, hogy amiről nem beszélnek, az nincs. Móricz Zsigmond már az Árvácskában megírta, hogy a múlt század első felében is voltak pedofilok.
Manapság valóban létezik a túlvédő nevelés, trend is kezd lenni belőle, de nem újkeletű jelenség. Évtizedekkel ezelőtt is voltak olyan szülők, akik nem engedték a játszótérre a gyereküket, vagy még 10 évesen is csak szülő kíséretében, a 13 évest féltették attól, hogy a 4 sarokra levő iskolából nappal egyedül menjen haza, felnőttként nem engedték otthonról elköltözni, mert azt hitték, egyedül még a cipőfűzőjét se tudja megkötni. Akkoriban ez még rendellenes szülői magatartásnak számított és tömegesen nem volt jellemző. Ma valóban gyakoribb. Én nem a (látszólag) veszélyesebb világot hibáztatom ezért, hanem a valódi ok a magas civilizációs szint és az ebből fakadó nagyobb biztonság. A mai európai átlagember a fejlett orvostudomány és a fejlett technika jóvoltából sokkal biztonságosabb életet él, mint a régebbi korok emberei. Emiatt kisebb veszélyszintet képes tolerálni. Pl. több száz éve a nők kevésbé féltek a szüléstől, mint a mai nők, pedig a mai nők nagyon kis eséllyel halhatnak bele a szülésbe a fejlett világban. A másik ok az egyke elterjedése. Tudat alatt a szülők azt érzik, egy lapra tették fel a tovább szaporodásukat azzal, hogy egy gyereket vállaltak. Emiatt gyakran kialakul egy kóros féltés. Felnőve a gyereket meg az ilyen típusú szülők nyomasztják azzal, hogy mikor jön már az unoka, mert valójában a saját génjeik tovább élése foglalkoztatja őket. Ha több gyerek van, általában egészségesebb féltésszint alakul ki és a felnőtt gyereket is jobban hagyják élni.

Almandin 2019.11.05. 19:07:41

@Jankove: A szocialista érában ideológiai okokból a nagyon durva bűncselekményekről részleteiben nem tudósítottak, mert szerintük szocialista országban nem történhet ilyesmi. Itt egy különösen csúnya eset, és nem volt egyedi:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jancsó_Ladányi_Piroska
Ukrajnában Csikatilót is azért csak késve tartóztatták le, mert a kommunisták hátráltatták a nyomozást azzal az indokkal, hogy "a Szovjetunióban nem létezik sorozatgyilkosság".

Almandin 2019.11.05. 21:50:21

@Jankove: Kicsit idealizálod a régi világot. Akkor is voltak tragédiák. Pl. ismerősöm testvérét a hetvenes években halálra gázolta a busz, amiről leszállt. Első osztályos, hat éves gyerek volt, a szülei nem kísérték haza a pár megállóra levő iskolából. Ez a történet se manapság történt, hanem kb. 35 éve, amikor szerinted még "erkölcsösebbek voltak az emberek".
divany.hu/szuloseg/2009/08/13/anya_a_doktor_bacsi_megeroszakolt/

csakférfi 2019.11.05. 22:42:09

@Almandin:
"Első osztályos, hat éves gyerek volt, a szülei nem kísérték haza a pár megállóra levő iskolából”

Kellett volna?
Tragédiák mindig történnek....történni fognak. Balesetek is.
Anno a gyerekkoromban gyalog jártunk a falusi iskolába.
Hallani sem hallottunk hogy a szülők kisérték volna.
Két gyerekem szintúgy gyalogolt.....majd a szakközépbe busszal , átszállással.

Nos......végigolvasva a posztot.....divat lett " túlóvni" a gyereket.
Arany néhány sora jut eszembe...
"zúg az éji bogár ,neki megy a falnak,nagyot koppan , aztán elhallgat"

Nagyjából ez a véleményem a fiatalkori lázadásról.

Felesleges és fájdalmas marhaság!
Mintahogy a túlféltés is!
Mégha olykor anno lázadtam én is....aztán nagyot koppantam ....elhallgattam.
Kellenek a "pofonok" az élettől. Mind a gyereknek,mind a szülőnek.....hogy józan észhe

csakférfi 2019.11.05. 22:43:19

@csakférfi:
Józan észhez visszatérjenek.
Mert attól.....hála a pszichomakiknak....messze eltávolodtunk.

Almandin 2019.11.06. 11:55:54

@Jankove: Abban egyetértek veled, hogy valóban sok a morális és a biztonsági probléma manapság. Azzal viszont nem, hogy a züllöttség most lenne a legerősebb. Van, ami jobb ma, mint régen, van, ami rosszabb.
Pl. régen elfogadott volt a nőverés, a családon belüli erőszak, ma nem. Manapság a fogyasztói társadalom alakít ki olyan társadalmi torzulásokat, amelyek régen nem vagy csak kevésbé voltak jelen (pl. az emberek külsőségek szerinti megítélése).

csakférfi 2019.11.07. 13:40:02

@Jankove:
Álszent társadalom?
Igen.

”A szakemberek szerint minden egyes, a mobiltelefon társaságában eltöltött óra hatással van a gyerekek idegrendszeri működésére, fejlődésére, sőt a verbális funkcióikra is. A pszichológusok szerint a telefonokon történő folyamatos változások, történések idővel lobbanékonnyá tehetik a fiatalokat, akik így kevésbé tudnak majd együttműködni, közösségben dolgozni, csökkenhet az önbecsülésük, az érzelmi intelligenciájuk hiányos lehet.”

Linket mellőzöm.

” etika (másként erkölcsfilozófia, morálfilozófia) a gyakorlati filozófiának az az ága, amely az erkölcsi parancsok érvényességének filozófiai megalapozásával foglalkozik.[2]

Az etika általános jelentése: Észszerű, a józan ész alapján meghozott optimális (Az adott lehetőségek közül a legjobbnak ítélt megoldás) és helyes döntés.”

Wiki idézet

Ez meg a blogból

”szülői túlvédés tehát olyan szélsőséges magatartást jelent, amelyben a szülő kontrolláló, támogató vagy védő funkciója olyan mértékben van jelen, hogy az gátolja a gyerek autonómiáját, és az önálló életvitelhez szükséges készségek egészséges kialakulását. Nehézkes a túlvédés megítélése, hiszen itt alapvetően pozitív magatartások billenek át a negatív oldalra, ráadásul a legtöbb esetben vitathatatlan a szülő jószándéka.”

Versus

”Tehát, a gyereknevelés szempontjából a legelső perctől az a kérdés, hogyan lehet megelőzni, hogy kialakuljon ez a hiány, hogyan lehet olyan embert nevelni, akinek nem lesz rá szüksége, hogy túlzásba vigyen valamit, ami káros rá és a környezetére nézve."

/szuloseg/2017/06/04/igy_ne_legyen_szenvedelybeteg_a_gyerekunkbol/

Zavarodottság ....ellentmondó okoskodások.....elzűllőtt társadalom.

Ez van.
Lehet-e fokozni?

Majd a 2019-ben születettek megmondják.
:) :)
Ez aztán a bölcsesség!

”Ítélkezés helyett sokkal fontosabb annak feltárása és megértése, hogy egy szülő miért így képes megélni a szülőségét? Miből fakadhat a túlvédő magatartása? Miből fakad a világtól való elemi félelme? Milyen mintákat hordoz magában, amelyek akár generációk óta elkísérik a családot? ”

"Ha nem hallgatsz fiam az intésre,tévelyegni fogsz okos tanítások nélkül"
Salamon Példabeszédek könyve

De hogy már a "lélekgyógyászok " is?