4 ok, amiért nehéz véget vetni egy rossz kapcsolatnak
2019. november 12. írta: Frank Bozoki Eszter

4 ok, amiért nehéz véget vetni egy rossz kapcsolatnak

bad-relationship-.jpg

Körbenézve ismeretségi körünkben, valószínűleg mindannyian látunk jól működő, harmonikus kapcsolatokat, és rossz, akár bántalmazó kapcsolatot is. Biztos van olyan, amit szívesen eltanulnánk másoktól, és persze azt is látjuk, hogy mi az, amit mi biztosan máshogy csinálnánk, amit biztosan nem hagynánk. Kívülről jól látható, mi a probléma és nem is igazán értjük, hogy barátunk/barátnőnk miért nem száll ki végre ebből a mérgező kapcsolatból, mikor napnál világosabb, hogy ártalmas számára. Aztán persze olyan is előfordul, hogy magunkat találjuk hasonló helyzetben, és mások nézik értetlenül a vergődésünket. Ilyenkor néha felsejlik bennünk, hogy valami nem ok, de aztán szépen lecsendesítjük ezt a riasztó belső hangot.  A kérdés, hogy miért olyan nehéz kiszállni egy rossz, adott esetben mérgező kapcsolatból? Mi vezet oda, hogy végsősoron magunknak ártunk?

Íme 4 általános ok, amiért nehéz véget vetni egy rossz kapcsolatnak:

Alacsony önbecsülés

Az alacsony önbecsülés több módon járul hozzá a rossz kapcsolatok kialakulásához és fennmaradásához. Gyakori, hogy a bántalmazó kapcsolatba kerülő egyének életét gyerekkorban is bántalmazás vagy elhanyagolás. Lényegében ezt a fajta viszonyulást szokták meg mások irányából, illetve ez vezetett az alacsony önbecsüléshez, ami miatt nem érzik úgy, hogy többet érdemelnének. Lényegében a szeretetkapcsolatok összeolvadtak a bántással, így természetessé válik, hogy ez a felnőttkori kapcsolatokban sincs másképp. Nem beszélve arról, hogy ha gyerekkorban súlyos bántalmazás volt jellemző a családban, az oda is vezethet, hogy az egyén bagatellizálja a jelenlegi kapcsolatában levő méltatlan helyzeteket, mondván , hogy „legalább nem ver meg”, „legalább olykor  kedves”, stb.

Aki nem tartja magát értékesnek vagy „elég jónak”, azt is gondolja, hogy ugyan fejben lenne számára ideális partner, de neki érthető módon be kell érnie kevesebbel. Mikor elhiszi magáról, hogy értéktelen, nem érzi jogtalannak, ha egy kapcsolatban a másik kritizálja, megalázza, mindenért megszólja, mert mélyen belül azonosul azzal, hogy ezt megérdemli. Az alacsony önbecsülés és a bántalmazó kapcsolat kéz a kézben járnak, és a bántalmazás még tovább építi le az egyén önbecsülését, így tartva fenn ezt a káros dinamikát.

Az alacsony önértékelés gyakran vezet alacsony elvárásokhoz is egy párkapcsolatban. Ha a kapcsolatban az egyik fél úgy érzi, hogy neki már attól örülnie kell, hogy valaki vele szóba áll vele, akkor nyilvánvalóan nehezen fogalmaz meg elvárásokat a másikkal szemben, félve attól, hogy elveszíti, ha túlzott igényei lesznek.

Vakság a negatívumokra

Egy párkapcsolat úgy indul, hogy a szemünkben a TÖKÉLETES, akinek csak pozitív tulajdonságai vannak. Amikor a kép kezd árnyaltabbá válni (ez egy természetes folyamat), és szép lassan rájövünk, hogy a rengeteg jó dolog mellett bizony vannak a másiknak rossz tulajdonságai is, igyekszünk minél jobban a pozitív dolgokra koncentrálni, hogy fenntartsuk elégedettségünket. Viszont van egy pont, amikor a negatív dolgok olyan mértékben kerülnek túlsúlyba, hogy kinyílik a szemünk. Vagyis ideális esetben ez így történik. A bántalmazó kapcsolatokban viszont úgy tűnik, hogy csak a pozitív dolgok kerülnek a serpenyőbe, míg a negatív dolgok mintha elválnának a valóságtól, nem kerülnek mérlegelésre. Olyan is előfordul, hogy a pozitívak indokolatlanul túl is értékelődnek, még inkább fenntartva a hamis látszatot, hogy minden rendben van.

Félelem a magánytól

„Legalább nem vagyok egyedül”- gyakori indok a rossz kapcsolatok fenntartásához. Az ember alapvetően társas lény, akinek szüksége van kapcsolódásra az elégedett élethez. Vannak akik könnyebben, vannak, akik nehezebben bírják párkapcsolat nélkül. Mikor döntést hozunk a jövőnkről, akkor a rendelkezésünkre álló alternatívákat mérlegeljük, és azt, hogy melyik jár kisebb szenvedéssel. Aki nehezebben bírja egyedül, engedékenyebb atekintetben, hogy mikor kell egy kapcsolatnak véget vetni, és könnyebben ragad bele mérgező párkapcsolatokba is. Az egyedülléttől való félelem összefügg az önbecsüléssel is, hiszen azt is magában hordozza, hogy vajon találok-e még valakit, aki együtt akar lenni velem, miközben pont ez szab gátat is a rossz kapcsolatban levőnek, hogy megtalálja a számára megfelelő megfelelőt.

Bűntudat

Az olyan típusú kapcsolatokban, ahol nagyon jellemző, hogy az egyik fél le akarja nyomni a másik önbecsülését, az is jellemző, hogy ha ezutóbbi végre fellázad és ki akar lépni, a korábban bántalmazó hirtelen felveszi a mártír szerepet. Mi lesz velem, ha magamra hagysz? Hogy fogok boldogulni? Ez sokszor azzal a burkolt üzenettel is társul, hogy a másik tehet arról, hogy ez a helyzet áll elő, ő provokálta ki a vitát, stb. Az alacsony önértékelés miatt az eredetileg bántalmazott elkezd azonosulni azzal a gondolattal, hogy valamit ő csinált rosszul és szép lassan bűntudata is lesz, hogy egyáltalán felmerült benne, hogy kiszálljon a kapcsolatból.

A fenti okok a rossz kapcsolatban maradás árnyaltabb magyarázatai közé tartoznak, és emellett még gyakran bejönnek olyan további érvek, mint a gyerekek kérdése, a lakáshitel vagy a környezet reakciójától való félelem.

Sokféle racionális magyarázatot felsorakoztathatunk, de a nap végén az a kérdés marad, hogy amikor befelé fordulunk legbelső önmagunkba, akkor is úgy érezzük-e, hogy azt a kapcsolatot érdemeljük, amiben élünk.

Ha hasznosnak találtad cikkünket, és szeretnél hasonló, 7köznapi pszichológiai témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!

 

 

Pszichológiai tanácsadás, párterápia, családi konzultáció

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr515303122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FN (törölt) 2019.11.13. 07:45:53

A legjobb barátnőnk 9 éve ilyen kapcsolatban él. Kezdetben megpróbáltunk bezsélni vele erről, ám éppen a posztban felsorolt okok (okai) következtében elzárkózott ettől a témától.

Egy okos, többdiplomás, nyitott nőről van szó, aki eltűri, hogy a "partnere" kémkedjen utána (pl. a kütyüire telepített kémszoftverekkel), nemigen veszi tekintetbe a lány elképzeléseit (pl. nyaralások, kikapcsolódás terén), ráadásul szexuálisan is elhagyagolja, mert "fáradt, hiszen stresszes élete van).

"Mi a teendő?"* - kérdezhetjük itt Lenin elvtárssal?:-)

*www.regikonyvek.hu/kiadas/mi-a-teendo-1973-kossuth-konyvkiado

dedoca eder 2019.11.13. 09:28:32

@FN: nem igazán lehet más életében beleszólni, illetve lehet, csak nem nagyon érdemes. aki okos az látja ezeket magától is, aki meg nem elég okos, az úgysem hallja meg a tanácsot, más szóval a legtöbben a saját kárukon tanulnak csak.
előbb-utóbb rájön majd.

mergo 2019.11.13. 10:48:49

A fuldoklót csak akkor lehet megmenteni, ha ő is meg akar menekülni.
Nyilván külső szemlélőként másként látja az ember, mint amikor benne van a helyzetben.
Ha van önbizalma az embernek, akkor bármilyen körülményből újra lehet építkezni. Ha nincs, akkor vannak a fenti függőségek és megalkuszik.

Sir Galahad 2019.11.13. 14:02:00

"A lovat odavezetheted a patakhoz, de ha nem akar inni, szomjas marad." Gy. k.: Bár a poszt az ellenkezőjét sugallja, valójában a saját sorsáért a legnagyobb mértékben mindenki maga felelős.