"Túl sok vagy nekem, de nem bírom megmondani" - Hogyan jelöljük ki a határainkat?
2020. január 25. írta: FBEP_PSY

"Túl sok vagy nekem, de nem bírom megmondani" - Hogyan jelöljük ki a határainkat?

 

relationship-boundary-setting_large.jpgBiztosan találkoztatok már azzal az érzéssel, hogy valakit megismerve, egyszerűen azt érzitek, hogy a másik túl sok. Túl sokat vár el, túl sokat oszt meg magáról, az időnk túl nagy részére tart igényt. Ettől a betolakodó közeledéstől hirtelen valami kényelmetlen feszítő érzés kerít hatalmába. Még a kedvesség is lehet terhes, ha az az érzésünk, hogy még nem tart ott a kapcsolat, hogy viszonozni tudjuk. Ilyenkor egy kellemetlen kötelezettség keletkezik, amit csak összeszorított fogakkal lehet kiegyenlíteni- ha rá tudjuk venni magunkat. Ez a kellemetlen érzés abból fakad, hogy valaki átlépett a határainkon. Persze egyáltalán nem biztos, hogy csak a másik tehet róla. Az is elképzelhető, hogy mi magunk nem jelöltük ki megfelelően, hogy mi az ami belefér nekünk az adott kapcsolatban.

A határ kérdés leginkább utólagosan válik világossá, amikor már előállt a kényelmetlen helyzet. Persze az idő előrehaladtával, ahogy egyre jobban megismerjük magunkat, már pontosan tudjuk, hogy mi az, ami még kényelmes számunkra és ezt jó esetben kommunikálni is tudjuk a külvilág felé.

Egészséges határok nélkül nincsen egészséges emberi kapcsolat. Jól látszik ez családterápiás oldalról is, amikor a családtagok között a határok elmosódottak és ez végül mindig diszfunkcionális működéshez vezet. Ugyanígy a családon kívüli kapcsolatok is egészségtelen irányba fejlődnek, ha nincsenek mindkét fél számára kényelmes határok. Határátlépés lehet, amikor egy új ismerős minden nap hívogatja a másikat, nem gondolva arra, hogy a másiknak ez terhes.  Vagy ugyanez a helyzet, amikor valaki 2 hét ismeretség után már a közös nyaralást tervezi. Vagy bevonja újdonsült kollegáját a szexuális élete különböző részleteibe. A hátárátlépés a kapcsolat legelején valósul meg és attól függően kerül elfogadásra vagy elutasításra, hogy milyen a befogadó személyisége. Az érett személyiség nem szeret függésben létezni és kényelmetlennek éli meg a hirtelen túlzott közeledést. Amikor valaki egy kapcsolatban meghúzza a határokat, azzal valójában a saját értékeit, igényeit fejezi ki mások felé, annak érdekében, hogy kényelmesen, feszültség nélkül tudjon másokhoz kapcsolódni. Természetesen ez nem mindig könnyű feladat, hiszen szükséges hozzá egy jó adag önismeret és magabiztosság is.

 A határok meghúzásánál érdemes önmagunkkal kapcsolatban néhány fontos kérdésen elgondolkodni:

  • Milyen szorosságú kapcsolatot viselsz jól? Például szívesen válaszolsz naponta egy-két smsre, de soknak érzed, ha a másik naponta többször felhív.
  • Milyen témákról beszélgetsz szívesen másokkal? Például lehet, hogy úgy szocializálódtál, hogy a szexuális életed csak a párodra és rád tartozik és nem akarod ezt a témát a barátnőiddel megvitatni. 
  • Mennyi időt szeretsz magadban vagy a pároddal/családoddal tölteni és mennyit szánsz a kollegákra és barátokra?
  • Mi az az abszolút határ, amit ha valaki átlép, az a kapcsolat végéhez vezet? Például, ha újdonsült párod a hátad mögött a szüleidtől kér párkapcsolati tanácsot.
  • Milyen értékeket hozol otthonról? Ez nagyon fontos, hiszen egy teljesen eltérő értékrend a legtöbb esetben rengeteg konfliktushoz vezet.
  • Mi az, ami nehézség volt neked a családodban, és, amit semmiképp sem szeretnél viszontlátni a felnőtt életedben? Ilyen lehet például, hogy nálatok otthon bárki ki-be járkálhatott a fürdőszobában, függetlenül attól, hogy volt-e bent valaki, de téged ez valójában nagyon zavart.
  • Mik azok ez emberi értékek, amiket igazán becsülsz másokban?

Az biztos, hogy minél jobban ismered magad, annál hatékonyabban tudsz kiállni magadért az életed különböző kapcsolataiban. Ahogy persze idősödik az ember, egyre értékesebbé válik a saját ideje és ilyenkor a határok is merevebbé válnak. 18-20 évesen még könnyedén mondunk igent akár mindennap különböző programra, megyünk bele olyan helyzetekbe, amig nem feltétlenül annyira kényelmesek, aztán később párkapcsolatban, család és gyerek mellett már egészen mások a prioritásaink.

Új kapcsolat elején persze sokkal nagyobb stresszt okoz a határok meghúzása, hiszen erős lehet az elutasítástól való félelem. Ilyenkor gyakori, hogy többet engedünk meg a másiknak, mint ami igazán kényelmes lenne, aztán később érezzük ennek kellemetlen hatásait. Fontos mérlegelni egy-egy kapcsolatnál, hogy érdemes-e az értékes időnkből áldozni rá, ha közben folyton el kell nyomnunk magunkban a feszültséget jelző belső hangot. Ideális esetben, ahogy érik a személyiség, egyre inkább képesek leszünk arra, hogy ezeket a határokat asszertívan kommunikáljuk a külvilág felé.

A határok meghúzása tulajdonképpen az önbecsülés, az önmagunk iránti tiszteletet jelképe. Annak a fokmérője, hogy mennyire halljuk meg és respektáljuk a belső iránytűnket, ami jelzi, ha egy kapcsolat terhes számunkra.

 

Ha szeretnél játszani velünk, katt ide ;) 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr9615427460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kolompar lole 1116 2020.01.26. 12:52:54

"Hogyan jelöljük ki a határainkat?"

A Kárpátok vonalánál.

kolompar lole 1116 2020.01.26. 12:53:43

@MAXVAL bircaman közíró: Lopásban ti fideszesek minden határt átléptetek már, ez igaz.

Almandin 2020.01.26. 13:06:40

@MAXVAL bircaman közíró: Szerintem egészségtelen teljes szimbiózisban élni a másikkal. Saját ideje, saját gondolatai, titkai mindenkinek kell, hogy legyenek, az egymásba való belemászás már káros.

Almandin 2020.01.26. 13:15:21

Nagyon érdekes téma. Sok esetben az is lehet a motivációja, hogy valaki túlzottan rázúdítja magát a másikra, túl sokat hívogatja, túl hamar megoszt magáról bizalmas infókat, hogy szeretethiánya van. Ha valaki az életében hiányt szenvedett abban, hogy igazi barátai legyenek, a családjában nem szerették, vagy álszeretet vette körül, hajlamos lehet egy neki szimpatikus emberre "rácsimpaszkodni". Ilyen esetben neki is elő kellene venni a józan eszét, hogy akármennyire megszerette is a másikat, akármennyire szimpatikus neki, neki is van élete, nincs kapacitása egész nap az ő bajait hallgatni. Nem baj, ha valaki betölti a fő bizalmas szerepét, de nem szabad rátelepedni. A másik oldalról meg valóban udvariasan határt kell húzni. Meghallgatni a panaszkodó barátot, de nem napi sok órában, lehet azt mondani, hogy ne haragudj, most dolgozom, eszem, stb., de pl. szombat este hívj fel és megbeszéljük.

kolompar lole 1116 2020.01.26. 13:21:53

@MAXVAL bircaman közíró: A mítosz az amit a ti agitprop agymosó csatornáitokon propagálnak a hírhamisító gazdáid. Mint a "köz"tévének csúfolt agitprop fidesznyik vezére, a bíróság által hírhamisításért elítélt Papp Dávid felszopó.

Almandin 2020.01.26. 13:26:35

@kolompar lole 1116: Miért kell széttrollkodni politikai vitákkal egy pszichológiai témájú blogot?

kolompar lole 1116 2020.01.26. 18:46:17

@Almandin: Kérdezd meg Maxvalt, ő maga egy fidesztroll. Ahova beteszi a lábát, ott csak fideszpropagandát tol, így a sokszázadik topikban már az ember automatikusan tudja hogyha megjelenik, akkor a fidesz pártközpont tette be oda a lábát, ami ennyi idő után már alapból veri ki a biztosítékot.
süti beállítások módosítása