„Kiegyenesedett, helyreállította az egyensúlyát, és elindult haza.” - Hogyan segítenek élni a mesék?
2020. április 24. írta: Illes Hilda

„Kiegyenesedett, helyreállította az egyensúlyát, és elindult haza.” - Hogyan segítenek élni a mesék?

book-1210027_1920.jpg

Mélyen hiszek a mesékben, a mesehallgatásban. A mesékben, ahol mindennapos a csoda, a varázslat, ahol a mesehősök nem készen kapják a szép, boldog életet, hanem megküzdenek érte, és küzdelmeiknek megvan a jutalma. Ahol az utolsó pillanatig nem lehet tudni, a hős győzedelmeskedik-e, de vannak segítők, és végül célba ér, az ellenfél pedig elnyeri méltó büntetését. Helyreáll a világ rendje.

Mélyen hiszek az olvasásban, a meseolvasásban is. Hiszek abban, hogy amikor mesét olvasunk akár magunknak, akár a gyermekünknek, kisimul a lelkünk. Elmerülünk a képzeletünk világában, fontos útravalót és receptet kapunk az élethez, a mese ereje által ellazulunk, oldódnak a szorongásaink. Felszabadítóan hat, ahogy a mesében testet öltenek tudattalan félelmeink. 

A mese egyidős az emberiséggel. A történetmesélés minden kultúrában ősi, egyetemes, rituális tevékenység volt. A hagyományos hindu orvoslásban a lelkileg megzavart embernek a saját problémáját feldolgozó mesét adtak meditáció céljára, a közel-keleti országokban a történetek a lelki támasz szerepét töltötték be. A magyar vallási, családi-falubeli mesélések alkalmával lelki erőt, lelki támaszt láttak a történetekben, melyek viszonyítási pontokként is szolgáltak, szabályozták az emberi együttélés normáit, és tudatosan alkalmazták a történetek, mesék jótékony hatásait. Erről tanúskodik az Ezeregyéjszaka meséinek története is, ahol a lelkileg beteg uralkodót a mesék által gyógyítja meg Seherezádé.

A mese a 19. sz. végéig a felnőtteknek szóló műfaj volt, és szájhagyomány útján terjedt. Mára eltűntek a „falu mesélői”, leginkább könyvből olvasunk, sokszor nem is népmesét, hanem gyönyörűen illusztrált történeteket, mesekönyveket, és a mesélésről leginkább a gyerekekre gyakorolt jótékony hatásai kapcsán hallunk. Azonban a mese továbbra is gyógyírt jelenthet mind a felnőttek, mind a gyerekek számára is.

Gyógyír a léleknek. Miért?

Nincs olyan élethelyzet, melynek ne lenne mesebeli párja. (Boldizsár Ildikó)

book-1659717_1920.jpg1. A mesék a szimbólumok nyelvén szólnak hozzánk, mely mindannyiunk számára érthető, hiszen a kollektív tudattalanhoz kapcsol minket. Archaikus tudás hagyományozódik át bennük, őseinkhez, gyökereinkhez kapcsolódunk általuk. Komplex tudásanyagot közvetítenek a világ működéséről, benne az ember helyéről, egzisztenciális problémákat feszegetnek, melyekre megoldást is kínálnak.

2. A mesék lelkünkhöz szólnak, a személyiségünk mélyebb rétegeit érintik, választ kaphatunk arra, kik vagyunk, honnan jövünk, mivégre vagyunk a világon.

3. A mese megnyugtató, vigasztaló, lélekfrissítő. A lelkünk legmélyéig hatol, tágítja a tudat határait, így nyitottabbá válunk, befogadóvá, ezzel párhuzamosan pedig oldódik a szorongás, az elszigetelődés. A mesékben megjelenő szorongató, konfliktusokkal terhelt helyzetek azáltal is oldják a szorongást, hogy minél többször találkozunk velük, annál inkább megismerjük őket, így elveszítik félelemkeltő jellegüket, és felerősödnek a mesék megnyugtató vonásai. 

4. A mesélés, a mesehallgatás közben belső képeket gyártunk, a szorongásoldásnak pedig az egyik legjobb módja a belső képteremtő tevékenységünk, melyet a mese is működésbe hoz. A belső képalkotás során pedig pontosan annyit és úgy képzelünk el, amennyit lelkünk elbír, ezért nem félelemkeltőek a (az életkornak megfelelő) mesék horrorisztikusnak tűnő részletei, szemben azzal, amikor azt egy filmben, vagy rajzfilmben látjuk.

5. A mese projekciós felület, legmélyebb érzéseink, vágyaink, gondolataink, félelmeink öltenek testek a mesei képekben. A gonosz, negatív szereplők alakjában manifesztálódnak a félelmek, de azáltal, hogy a mese végén a hős győzedelmeskedik, feloldódik a negatívum. 

A biblioterápia hatékonyságával kapcsolatos kutatások arra utalnak, hogy csökkenti a szociális fóbiát, az agorafóbiát, a pánikbetegséget, a szorongásos zavarokat, a depressziót. 


6. A mesék
rezilienssé (rugalmas ellenálló képesség) tesznek, segítik a megküzdést az életben felmerülő nehézségekkel szemben. A mesékben egy olyan helyzettel találkozunk, ahol kibillent az egyensúly, és a cél ennek az egyensúlynak a helyreállítása, azonban a mese annak a receptjét is tudja és tudatja, hogyan teremthetünk rendet. A mesehős személye mintát nyújt, és megmutatja azt is, hogy milyen ellenféllel milyen módszerrel küzdhetünk meg.

7. A mese fejleszti az érzelmi intelligenciát, hiszen a mesék megmutatják, hogy minden érzés a személyiségünk része, ahogy abban is segítenek, hogyan tudjuk őket kezelni, irányítani. 

8. A mese álombaringató, kipihenhetjük általa a nap fáradalmait.

A mesélés szertartása

 

child-3046494_1920.jpgMa már jellemzően nem fejből meséljük őseink meséit, sőt a gyermekeknek szóló mesék közül sok már meglehetősen eltávolodott a hagyománytól, de a mesélő és a mesehallgató (gyermek) ma is közösséget alkot, melyet a szeretet fűz össze. A mesélés kölcsönös kapcsolat, párbeszéd a mesélő és a mesehallgató között, a mesehallgató akár a transz állapotába, egy intenzív fókuszált figyelmi állapotba is kerület a mesehallgatás közben. A mesélés folyamatában egymásra hangolódnak, egy közös utazáson vesznek részt, összekapcsolódnak egymással, és mivel ez egy kölcsönös kapcsolat, kétirányú is, a mese szorongásoldó, megnyugtató, felszabadító hatása nem csak a mesehallgató, hanem a mesélő tekintetében is érvényes. A mese nem csak a története által oldja a szorongást, hanem a mesélés, meseolvasás atmoszférája által is, és nemcsak a mesét hallgatóét, hanem a mesélőét is. 

Egy kis mintát vizsgáló szakdolgozati kutatásom azt az eredményt hozta, hogy a gyermekének mesét olvasó anyának csökken a szorongása, megnyugszik, csökken a vérnyomása és a pulzusa is, illetve növekszik a szubjektív pszichológiai jólléte, különös tekintettel a személyes növekedésbe, fejlődésbe vetett hitére, Ez egyrészt fakadhat magának a mesének a jótékony hatásából, útmutató, problémamegoldó szerepéből, másrészt a mesélés során megélt meghittségből, biztonságos összeolvadásból.

Nem mindegy azonban, hogy a mesélés hogyan zajlik. A sietve, kapkodva, csak legyünk túl rajta érzéssel, és azért, mert tudom, hogy a gyermeknek ez jó, de nincs sok kedvem hozzá gondolattal zajló mesélés egyik félnek sem nyújtja ugyanazt az élvezetet, azt a szeretetteljes összeolvadást, mint, amikor a szülő és a gyermek is szívvel-lélekkel vesz részt a folyamatban. A mesélés, a meseolvasás minőségi idő, akár magunknak olvasunk, akár másnak mesélünk. Ez a minőségi idő a gyermekünkkel való kapcsolatunkban is nagyon fontos, mert megélhetjük benne az együttlét örömét, a kötődés biztonságát, és alapja lehet a későbbi bizalmas szülő-gyermek beszélgetéseknek is.

A mesélésnek, meseolvasásnak - akár magunknak, akár másnak - megvan a maga hangulata, jó, ha a lelkünket és gyermekünk lelkét is felkészítjük arra, hogy minél befogadóbbak legyünk, hiszen mese akkor hat a legintenzívebben, ha élvezete (közös) öröm.

little-girl-reading-912380_1920.jpg1. Ezt segíti, ha van rituáléja a mesélésnek. Ha a gyermekünknek mesélünk, az összebújás, a testi kontaktus az otthon melegét adja, melyben könnyebb ellazulni. Még inkább megadhatjuk a módját, ha valamilyen szertartás kapcsolódik hozzá, ami lehet mesesarok, mesepárna, mesegyertya, mesélés előtt elhangzó mondóka, bármi, ami kiragad a hétköznapokból, és előkészíti azt a lelki folyamatot, amelyben a képzelet szárnyán elindulunk.

2. A jól megválasztott - az aktuális élethelyzetünkhöz illő, illetve meseolvasáskor a gyermek lelkéhez, életkorához, érzelemvilágához, érdeklődéséhez igazodó - mese aranyat ér! Sokszor előfordul, hogy a gyermek többször kéri ugyanazt a mesét, mert „dolga van” a történettel, valamiért különösen fontos hatással van rá az adott mese.

3. A mese önmagában hat, a lelkünkig hatol, így nem szükséges objektíven magyarázni, értelmezni, hangosan levonni a tanulságot, mint ahogy a gyermeket sem kell kérdezgetni arról, hogy ő mit gondol, ugyanakkor érdemes lehetőséget, teret adni számára, ha beszélgetne a meséről. Leginkább azonban csak hagyjuk, hogy hathasson ránk a történet. 

Merítsetek hát bátran a mesék erejéből!

Kiegyenesedett, helyreállította az egyensúlyát, és elindult haza. 

(Ha kellek, vigyél el – japán mese)

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.  

 

Felhasznált irodalom:

  • Antalfai M. (2011). Női lélek útja mondákban és mesékben. Budapest: Wesley János Lelkészképző.
  • Ackerson, J., Scogin, F., McKendree-Smith, N., & Lyman, R. D. (1998). Cognitive bibliotherapy for mild and moderate adolescent depressive symptomatology (Absztrakt). Journal of consulting and clinical psychology, 66(4), 685. 
  • Bartos Éva (Szerk.). (1999). Éltető irodalom. Segített a könyv, a mese. Vallomások életről, irodalomról, olvasásról. Budapest: Magyar Olvasástársaság.
  • Bettelheim, B. (2011). A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest: Corvina Kiadó Kft.
  • Boldizsár I. (2004). Mesepoétika. Írások mesékről, gyerekekről, könyvekről. Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • Boldizsár I. (2010). Meseterápia. Mesék a gyógyításban és a mindennapokban. Budapest: Magvető Kiadó.
  • Boldizsár I. (2013). Mesekalauz úton levőknek. Életfordulók meséi. Budapest: Magvető Kiadó.
  • Carlbring, P., Furmark, T., Steczkó, J., Ekselius, L., & Andersson, G. (2006). An open study of Internet-based bibliotherapy with minimal therapist contact via email for social phobia. Clinical Psychologist, 10(1), 30-38.
  • dr. Illés H. (2016). A meseolvasás hatása az anya pszichikus állapotára. Szakdolgozat. Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet
  • Gould, R. A., Clum, G. A., & Shapiro, D. (1993). The use of bibliotherapy in the treatment of panic: A preliminary investigation. Behavior Therapy, 24(2), 241-252.
  • Jones, F. A. (2002). The role of bibliotherapy in health anxiety: an experimental study. British journal of community nursing, 7(10), 498-504.
  • Kádár A. (2012). Mesepszichológia. Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban. Budapest: Kulcslyuk Kiadó.
  • Lidren, D. M., Watkins, P. L., Gould, R. A., Clum, G. A., Asterino, M., & Tulloch, H. L. (1994). A comparison of bibliotherapy and group therapy in the treatment of panic disorder (Absztrakt). Journal of consulting and clinical psychology,62(4), 865.
  • Petrolay M. (2013). Tanulmányok meséről, gyermekirodalomról. Fapadoskönyv.hu Kft.
  • Rapee, R. M., Abbott, M. J., & Lyneham, H. J. (2006). Bibliotherapy for children with anxiety disorders using written materials for parents: A randomized controlled trial. Journal of consulting and clinical psychology, 74(3), 436.
  • Scogin, F., Jamison, C., & Davis, N. (1990). Two-year follow-up of bibliotherapy for depression in older adults (Absztrakt). Journal of consulting and clinical psychology, 58(5), 665.
  • Smith, N. M., Floyd, M. R., Scogin, F., & Jamison, C. S. (1997). Three-year follow-up of bibliotherapy for depression. Journal of consulting and clinical psychology, 65(2), 324.
  • Stallins, F. (1988) The Web of Silence: Storytelling’s Power to Hypnotize. The Natoinal Storytelling Journal. Spring/Summer.
  • Vekerdy T. (2010). A meséléstől az olvasásig. In Szávai I. (Szerk.). Az olvasás védelmében. Olvasáskutatási tanulmányok. (pp. 27-39). Budapest: Pont Kiadó.

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr3315638592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.