A koronahelyzet margójára
2020. június 22. írta: Sipos Kinga

A koronahelyzet margójára

A koronavírus mindenkit elért , más-más aspektusból ugyan, de mindenki érintett volt a témában. Sok változást hozott az életünkbe, szélsőséges módon védekeztünk, kreatív megoldásokat találtunk, és magányosan is éreztük magunkat. Erről a témáról számos cikk született, én megpróbálom azt megvilágítani, ami nekem a legjobban szembetűnő volt.

A bizonytalanság, mint tényező

Az új helyzet mindenféle újdonsággal járt, az újdonság ismérve pedig a bizonytalanság. A bizonytalanságtól természetes módon tart az ember, ráadásul mindenki más és más dolgoktól tud félni – attól függően, milyen belső tartalmakkal bír az illető, amelyet kivetíthet másokra. A gyerek is fél a sötéttől, mert nem tudja, mi várhat rá, mi leselkedhet a sötétben. A sok újdonság között volt olyan is, ami kellemetlenségekkel járt bizonyos emberek életében, és ugyanez az újdonság lehetett mások számára előnyösebb. Nézzük például a karantént. Voltak, akik kifejezetten örültek annak, hogy otthon maradhattak, és ezt is hirdették, illetve voltak olyanok, akik ezt korlátozásként élték meg. Vegyünk egy introvertált embert, aki szociális gátlásokkal bír, amúgy sem volt egy nagy társasági lény, ő talán fellélegezhet, hogy nem kell elhagynia a biztonságos környezetét. Ám egy extrovertált ember, aki az újdonságokat szereti, keresi a társaságot, az korlátozásnak élheti meg. Az online tér ugyan lehetőségekkel kecsegtet (már akinek van erre lehetősége), új kapuk nyíltak meg, ugyanakkor korlátoz is. Teljesen más minőségű interakció folyik online, mint személyesen – nem érezzük a másik szagát, nem látjuk egészben, technikai hibák lépnek fel, akad a vonal, és még sorolhatnánk.

1.png

A változáshoz való viszony attól függ, kinek mekkora a biztonságigénye. Aki nehezebben alkalmazkodik az új körülményekhez, az nem szereti a változást. Viszont van, aki új lehetőségeket lát benne, amihez ő könnyen tud alkalmazkodni. Az újdonságok közé tartoznak a gazdasági következmények is, amelyek nyilvánvalóan hatással voltak a mentális állapotunkra. Pénzügyi biztonságunk mentális egészségünk egyik alappillére, és mivel a járvány sok ember munkájába került, ez alapvetően ingatta meg az ő egyensúlyukat.

És a kontroll

A változás mellett még a kontroll elvesztése is szerepet játszik az agitált állapot létrejöttében. A vírusoktól, betegségektől való félelmünk alapulhat azon, hogy nem tudjuk kitől és hogyan kaphatjuk el, hiszen láthatatlan dolgokról van szó, csak úgy ragadnak ránk váratlanul. Tulajdonképpen itt is saját tehetetlenségünket éljük meg – ki vagyunk szolgáltatva ennek a helyzetnek, amely nagyon szorongáskeltő lehet, főleg egy nagy kontrolligényű embernek.

2_1.png

A média erre csak rásegített, egy idő után nem tudta az ember, hogy kinek lehet hinni, mit kell gondolni. Nem lehetett elbagatellizálni a helyzetet, ugyanakkor a hozott intézkedések olykor következetlennek és túl nagy mértékűnek tűnhetnek, ami oda vezethet, hogy az emberek nem látják értelmét az ellentmondó védekezéseknek, és a nem következetes betartatásnak. Ha valamit pedig nem értünk, akkor azt nehezebben fogadjuk el, ezért nehezebben is tartjuk be.

A következmények 

A következmények minden korosztályt érinthetnek. A fiatalabbaknak kevesebb lehetőségük volt a kortársaikkal személyesen találkozni, ami kihat a gyerekek esetében a neurális fejlődésre is, illetve mindenki szociális környezetben sajátítja el interperszonális képességeit, ez elengedhetetlen része a folyamatnak. Még a családunkkal is kevesebbet találkoztunk a karantén alatt. A több otthonlét csökkent fizikai aktivitást is feltételez, amelynek mértéke testi és lelki egészségünkben döntő szerepet játszik. Az idősebbek esetében is fontos ez a szempont. A felnőtt korosztályra nagy felelősség hárult, a szülők egyszerre teljesítettek több szerepben, miközben korlátozásokkal kellett számolniuk. A korlátozások ugyanakkor az általános bezártság, kontrollvesztettség érzését hozták magukkal, amivel mindenkinek meg kellett küzdenie.

Viszont vannak pozitív aspektusai is a helyzetnek. A világ lelassult, az emberek több időt szántak saját magukra, társaikra, kapcsolataik építésére, fizikai környezetük csinosítására. Az utóbbi hónapokban talán többen szeretteikkel pihentek újra, sok idő után. A munka világában online lehetőségek tárháza került palettára, és ugyanez igaz az oktatásra is. A járvány facilitálta a rugalmasságunk gyakorlását, mindannyian kiléptünk valamelyest a komfortzónánkból. Sokkal több lehetőségünk lett kapcsolatba lépni egymással, mint a járvány előtt. Ha ezt a tendenciát követjük, előremutató lehetőségeket lehet elképzelni akár oktatás akár munka terén is, és a nemzetközi együttműködések is gördülékenyebbek lehetnek a jövőben. Ami szem előtt tartandó, hogy ilyen szükséghelyzetben érdemes stratégiát választanunk, hogyan őrizzük meg hidegvérünket és biztonságérzetünket, amihez elengedhetetlen, hogy azt gondoljuk, és érezzük, hogy a mi kezünkben van a kontroll – még a körülményekhez képest is.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.   

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr3615907684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.