Ártok a gyerekemnek, ha kereteket szabok? A nevelési stílusokról dióhéjban
2020. október 26. írta: FBEP_PSY

Ártok a gyerekemnek, ha kereteket szabok? A nevelési stílusokról dióhéjban

0013fc6d-1600.jpg

Az elmúlt 75 évben számos tanulmány foglalkozott azzal, hogy miként befolyásolja a nevelési stílus a gyermekek érzelmi, intellektuális és szociális fejlődését. A tudósok célja annak meghatározása volt, hogy léteznek-e jól körülírható nevelési mintázatok és ha igen, ezek milyen hatással vannak a gyermekek fejlődésére.

A nevelési mintázat témakörében Sears és munkatársai elsők között végeztek vizsgálatokat 1957-ben. 379 anya-gyermek diádot vizsgáltak a gyermek 5 éves korában, és arra voltak kíváncsiak többek között, hogy a szülő büntetési hajlandósága és engedékenysége milyen összefüggésben áll a gyermekek agressziójával. Az eredmények azt mutatták, hogy a legmagasabb szintű agresszió azokra a gyermekekre jellemző, akiknek szülői magas fokú engedékenység mellett magas szintű büntetési készséget mutattak. Eredményeik abban a tekintetben voltak lényegesek, hogy rámutattak arra, hogy a fenyegetésmentes, magas fokú kontroll lényeges eleme a hatékony nevelésnek a nyugati kultúrákban.

A nevelési stílus fogalmát Baldwin vezette be a szakirodalomba, aki az 1950-es években 67 gyermekkel végzett longitudinális vizsgálatot születésüktől gyermekkoruk közepéig. Baldwin egymást követő években, otthonukban figyelte meg a szülő-gyermek párosokat és két meghatározó dimenziót emelt ki a nevelési stílusban. Baldwin úgy gondolta, hogy a nevelésben a két lényeges dimenzió a kontroll és a demokratizmus mértéke (demokratikus vagy autokratikus) és e két dimenzió kombinációjából négy nevelési stílus áll elő: demokratikus-alacsony kontroll, demokratikus-magas kontroll, autokratikus-alacsony kontroll, autokratikus-magas kontroll. Baldwin volt az első, akinek elképzelése a teljes nevelési gyakorlatra vonatkozott. Kutatásából az derült ki, hogy a gyermek szempontjából a magas demokratizmus-magas kontroll párosítás a legkedvezőbb, melynek eredményeképpen tervekkel teli, érdeklődő, elkötelezett és együttműködő gyermekek lesznek.

A hazai szakemberek közül Ranschburg Jenő foglalkozott a nevelési stílus kérdésével és szintén 2 dimenzió és négy kategória mentén mutatja be a szülői nevelési stílusokat. Ranschburg modelljének két dimenziója a hidegség/melegség és engedékeny/korlátozó tengely. A meleg/engedékeny szülő érzelmileg nyitott légkörben neveli gyermekét, de nincsenek megfelelő keretek és szabályok, amely teret adhat a gyermek agressziójának, a hideg/engedékeny szülők gyermekei érzelmileg magukra hagyottnak érezhetik magukat, hiányoznak a szabályok, amely szintén teret engedhet agressziónak és devianciához vezethet. A meleg korlátozó szülőkre a túlóvás jellemző, amely a gyermek autonómiájának hiányát eredményezi, míg a hideg/korlátozó szülő büntető, érzelmileg sivár légkört teremt, amely szintén teret engedhet a gyermekkori erőszakosságnak. Ranschburg modelljében nem egy végponton jelenik meg az ideális kombináció, hanem a megfelelő arányokban rejlik a gyermek szempontjából optimális nevelés.

Diana Baumrind 1967-es vizsgálatsorozatában óvodás gyerekek óvodai, otthoni és laboratóriumi megfigyeléséből az derült ki, hogy a kompetensnek címkézett csoport gyermekeinek szülei nagyon is szigorúak és kontrollálóak voltak gyermekükkel, amellett, hogy hagyták őket kérdezni, megmagyarázták nekik a dolgokat és érveltek. Baumrind munkásságának érdekessége, hogy kutatásait a vezetői stílus tanulmányozásának területén kezdte és ott is azt találta, hogy a hatékony vezetőt magas fokú demokratizmus mellett magas fokú kontroll is jellemzi. Ezen tapasztalatait átültetve a gyermek szocializációs folyamatára fogalmazta meg Baumrind a nevelési stílussal kapcsolatos tipológiát, melyet 1966-os munkájában részletesen fejt ki és melyben három nevelési stílust ír körül: az engedékeny, az autoritariánus és az autoritatív nevelési stílus (Baumrind, 1966).

  • Az engedékeny nevelési stílust általában érzelmi melegség, elfogadás jellemzi, de nincsenek jól megszabott határok és a nevelés következetlen. A szülő bevonja a gyermeket a család döntéseibe, lehetőséget biztosít számára, hogy maga rendelkezzen szabadidejével. Mivel hiányoznak a keretek, amelyen belül a gyermek biztonságosan mozoghat, így nem tanulja meg, hogy hogyan kell kontrollálnia magát és környezetét.
  • Az autoritariánus nevelési stílust követő szülő merev, tekintélyközpontú elvárásokat támaszt a gyermek felé, amelyek nem veszik figyelembe a gyermek igényeit. A nevelés alapvetően büntetésközpontú és mivel nincsenek előtérben a gyermek szükségletei, ezért nem is tanulja meg azok késleltetését, hiszen nem tanulja meg az ezzel járó pozitívumokat. A kommunikáció alapvetően utasítás jellegű, alá-fölérendelt, melyben a szülő nem igen veszi figyelembe a gyermek reflekcióit és ezért a gyerek más közegben is tekintélyszemély segítségét kéri problémás esetben.
  • Az autoritatív nevelési stílus oly módon ad szabadságot a gyermeknek, hogy emellett megszabja a biztonságos határokat, kereteket és követelményeket állít a gyermek felé. A gyermek megtanulja az oda-vissza kommunikáció fontosságát, az érvelést, ami által kíváncsivá válik a világra és a szülő az ésszerű határokon belül hagyja is a gyermeknek a világ felfedezését. A szülő jutalmazza a megfelelő viselkedést, ami által a gyermek képessé válik önmaga és a világ kontrollálására. A folyamat eredményeként a gyermekben egészséges önbecsülés és énkép alakul ki.

A három nevelési stílus nagyban különbözik az értékekben, viselkedésben és szabályokban, amelyeket a gyerekeknek magukra kell vonatkoztatni és a szülői elvárások is nagyon eltérőek a gyerekekkel szemben. Lényeges különbség Baumrind elméletében, hogy míg korábban a kontrollt szigorral és büntetéssel asszociálták, addig Baumrind a kontrollt ezektől a fogalmaktól egyértelműen elhatárolja és úgy fogalmazza meg, mint a szülő azon igényét, hogy integrálja gyermekét a családba és a társadalomba, és ennek megfelelő elvárásokat támasszon gyermeke viselkedésével kapcsolatban.

 

Forrás: 

  • Baumrind, D. (1966). Effects of authoritative parental control on child behavior. Child Development, 37(4), 887­907.
  • Maccoby, E.E. (1992). The role of parents in the socialization of a children: an historical overview. Developmental Psychology, 28, 1006–1017.
  • Sallay H. & és Münnich Á. (1999). Családi nevelési attitűdök percepciója és a self-fejlődéssel való összefüggései. Magyar Pedagógia, 99 (2), 157–174.
  •  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr8516258834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kivlov 2020.10.27. 10:58:15

"Ártok a gyerekemnek, ha kereteket szabok?"
Erről szól a nevelés. :D
Azzal ártasz, ha nem szabsz. Ezért van ennyi neveletlen kretén gyerek manapság.

Ad Dio 2020.10.27. 11:41:39

"Az engedékeny nevelési stílust általában érzelmi melegség, elfogadás jellemzi..."

Esetleg az önbizalom hiánya, nárcisztikusság, szimpla lustaság...

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2020.10.27. 12:14:02

Keretek mindenképpen vannak. Az egyetlen keretmentes nevelés ha a gyereket kidobom a fenébe, de persze akkor is lesznek keretei, csak azokat már más fogja megszabni.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2020.10.27. 13:29:30

"Ranschburg modelljében nem egy végponton jelenik meg az ideális kombináció, hanem a megfelelő arányokban rejlik a gyermek szempontjából optimális nevelés."

Vagyis a reformer Ranschburg szerint sem a mértéktelen szabadság a jó, ellentétben a szélsőliberális dogmával, hanem csak mértékkel, ésszel adagolva.

élhetetlen 2020.10.27. 23:16:43

Akkor egy durva dolog. Egyszer elfenekeltem az unokaöcsémet, mint szódás a lovát. Balatonról indultunk haza, az anyuka még befut wc-re a szemben levő szállodába, és még időm sem volt megfogni a két gyerek kezét. a hároméves múlt fiú elfutott az autóúton, üvöltöttem, hogy állj, meg, menj fel a járdára, hátra nézett, nevetett, és futott tovább, a másfél éves totyi meg úton volt kereszteben az anyja után. Másodperc alatt kétfelé indultak. Felkaptam a totyit, bedobtam a forgóajtón, kijönni nem tud, majd megtalálja az anyja, utána a srácnak, elfenekeltem, ha azt mondom, hogy állj meg, akkor állj meg. Az anyja azt mondata volna, hogy jaj, de buta vagy, ezt nem szabad. Megmarad, nem marad meg? Mondhattam volna, hogy meg is halhattál volna, de egy három éves nem tudja, mit jelent az. Két napig duzzogott, aztán beállt a rend. Sokszor vittem haza őket az óvodából, ez egy nagy háztömbben volt, egy hosszú oldal, sarok, másik hosszú oldal. Anyjuk engedte, hogy a srác egyedül menjen, okos, megáll a zebránál. Nekem az nem fért bele, hogy kifordulok a sarkon a kicsivel, és nincs sehol a nagyobb. Mehetsz a sarokig egyedül, ott megvársz, ahol még látlak, aztán megint mehetsz egyedül a zebráig. Nem vitatkozott. Egy gyereknél az nem megy, hogy nem gond, ha elgázolják, majd lesz másik.

nincs1agy 2020.10.27. 23:49:03

Csak vigyázz, nehogy keretlegény váljon belőle..:)

élhetetlen 2020.10.28. 21:33:20

@nincs1agy: Ha nekem írtad, akkor megnyugtatlak, felnőtt, és nem gázolták, nem rabolták el, így harmincon túl házasságban egy leánygyermek apja, tehát nem árthattam neki sokat.
süti beállítások módosítása