7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://7koznapi.blog.hu/2020/11/15/_anya_unatkozom_miert_hagyd_unatkozni_a_gyereket
"Anya, unatkozom!!!" - miért hagyd unatkozni a gyereket?
2020-11-15T17:02:28+01:00
2020-11-15T17:02:28+01:00
M. Steinbach Annamária
https://blog.hu/user/1047412
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/unalom.jpeg" alt="unalom.jpeg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ahogy nehezedik a járványhelyzet, ahogy csökken a napos órák száma, egyre hosszabb időkre kényszerülünk négy fal közé. A szülők pedig joggal válnak feszültebbé, aggódóvá, hiszen a lakásban sokkal nehezebb lekötni a gyerekeket, mint akkor, amikor szabadon szervezhetik tele mozgással, programokkal a mindennapokat. Talán sok szülőnek azonban eszébe sem jut, hogy ebben az időszakban olyan dolgot taníthat meg a gyerekének, amire máskor aligha van lehetőség: <strong>unatkozni.</strong></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A fentieket olvasva, sokan felvonhatták a szemöldöküket, ugyanis az unalomra nem nagyon szoktunk úgy tekinteni, mint pozitív tényezőre. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok szülőként, amikor azt mondom, hogy a gyerekek folyamatos lekötése igen fárasztó dolog. Mégis, mi, szülők állandóan azon vagyunk, hogy amikor elhangzik az "Apa, unatkozom!", "Anya, nem tudok mit játszani!", azonnal orvosoljuk a problémát. Félreteszünk mindent, amivel épp foglalkoztunk, leülünk LEGO-zni, gyurmát kapunk elő, hogy gyermekünket kisegítsük a tehetetlenségéből. Mintha ő egymaga erre képtelen volna. De vajon tényleg az?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Féreértés ne essen, a közös, szülő-gyerek játék az egyik leggyönyörűbb élmény egy gyerek számára, ami jelentősen hozzájárul kettejük kapcsolatának alakulásához, a kisebbek érzelmi fejlődéséhez. Azonban akkor, amikor állandóan tettre készen állunk gyermekünk mellett, hogy ne unatkozzon, elveszünk tőle valamit. Ez pedig az, hogy önmaga képes legyen kitörni az unalom fogságából. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://www.erdekesvilag.hu/kepek2/gyerekkor-regen/gyerekkor-3.jpg" alt="Képek a múltból – gyermekkor a modern kori vívmányok előtt | Érdekes Világ" width="320" height="196" style="margin-left: 5px;" class="imgright" />Amikor nem voltak még digitális eszközök és túlaggódó szülők, a gyerekek számára egy fadarab vagy akár egy rövidke fonál elegendő ahhoz, hogy nagy dolgok, játékok történjenek. Pont ez a szép a kicsikben, hogy náluk a fantázia által bármi lehetségessé válik. A fadarabból kard formálódik, a fonálból horgászbot, és így tovább. De mindez az átalakulás csak akkor történhet meg, ha azt hagyják a szülők is. Nagyobb gyerekeknél ugyanilyen fontos az unatkozás, mivel az abból való szabadulás arra készteti őket, hogy lekössék magukat. Így lesznek képesek kitalálni újabb játékokat vagy új szemmel tekinteni akár a régiekre. Ekkor kezdik el használni unaloműzés gyanánt kreatívan az agyukat. Azonban ha ilyenkor szülőként a könnyebbik megoldást választjuk, mondjuk hosszas nyaggatás után odaadjuk a telefonunkat vagy tábletet, mindezek, amiket fent írtam, elmaradnak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Vannak tudományos érvek is az unatkozás hasznossága mellett. Agyi képalkotó technológiával tárták fel azt az állapotot, amit sokszor unatkozásnak vagy semmittevésnek hívunk, és bebizonyosodott, hogy az agyunk ilyenkor sem kapcsol ki, sőt! Az agy kreatív, intuitív funkcióiért felelős területei aktívabbá válnak, amin nincs miért csodálkozni, hiszen bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy a világmegváltó ötletei, korábban megoldatlan problémák megoldásai épp tusolás vagy egy céltalan séta közben érték. És ehhez csak arra volt szükség, hogy az agy "kikapcsoljon", relaxált állapotba kerüljünk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://images.theconversation.com/files/330259/original/file-20200424-126817-drou42.jpg?ixlib=rb-1.1.0&q=45&auto=format&w=496&fit=clip" alt="Parents, you don't always need to entertain your kids – boredom is good for them" width="319" height="213" style="margin-left: 5px;" class="imgright" />A gyerekek is hasonlóan vannak ezzel, így semmi aggódnivalónk, ha azt látjuk, hogy gyermekünk ábrándozó tekintettel bámulja a "semmit", vagy szimplán csak bambul. Ilyenkor az agya épp pihen, és készül arra, hogy egy újabb tevékenységbe újult frissességgel vesse bele magát. Ugyanez a bambulás zajlik akkor is, amikor egy gyerek valamilyen digitális eszközt használ vagy televíziót néz, de ekkor az agy nem képes valóban kikapcsolni, mivel az ingerek egymást érve adják az impulzusokat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Persze, minden szülő pontosan tudja, hogy milyen hatékony eszközöket képesek bevetni a kütyükért küzdő gyerekek, így érthető, hogy vannak helyzetek, amikor a telefon lesz a barátunk az unatkozó gyerek elcsendesítésében. Ennek ellénére mindenkit bíztatok arra, hogy ha erőnk engedi, álljunk ellen, és higgyünk abban, hogy a gyermek unalmából csodás játékok és fejlődés bontakoznak ki. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy legyünk türelmesek magunkkal és a gyerekkel is! Ne várjuk el, hogy az a gyerek, aki TV-vel oldja meg a semmittevést, azonnal átálljon a kreatív üzemmódra, és WC papír gurigákból kezdjen egycsapásra felhőkarcolót építeni. Mi, felnőttek is adhatunk neki tippeket, vezethetjük őt, mint egy menedzser. Talán még élvezni is fogjuk, ha magunk is megérezzük a gyermekkorban elhagyott, kreatív, szabad játék ízét.</span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>AZ UNALOM EGYÉB FORMÁI</strong></span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>"Unatkozom!" = Bánt valami!</strong> - Minél kisebb egy gyerek, annál nehezebben fogalmazza meg az érzéseit, így gyakran előfordul, hogy az unatkozást valójában a szomorúság kifejezésére használják. </span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>"Unatkozom!" = Egyedül érzem magam!</strong> - Amikor egy gyerek nyüstölni kezdi a szüleit, sokszor nem valós unatkozásról van szó, hanem valójában szeretné felhívni magára a figyelmet. Ha megfigyeljük, a gyerkek igen gyakran szoktak "unatkozni" akkor, amikor a szülő elérhetetlen, mert éppen valami mást csinál.</span></p>
<p> </p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Azt javaslom, hogy ha elhangzik az "Apa, anya, unatkozom!" - felkiáltás, kérdezzük meg, hogy gyerekünk mire gondol, mit szeretne. Ekkor megbeszélhetjük együtt, hogy amint lesz időnk, szívesen játszunk vele, addig is találjon ki valamilyen játékot, akár adhatunk is neki tippet. Ha pedig valami nyomasztja őt, az unalom onnantól már valójában nem is unalom, hanem lehetőség a beszélgetésre, közös játékra.</span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><small>Felhasznált irodalom:</small></span></p>
<div class="field field-name-field-references field-type-text-long field-label-hidden" style="text-align: justify;">
<ul>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><small>Schooler, Jonathan & Smallwood, Jonathan & Christoff, Kalina & C Handy, Todd & Reichle, Erik & A Sayette, Michael. (2011). Meta-awareness, perceptual decoupling and the wandering mind. Trends in cognitive sciences. 15. 319-26. 10.1016/j.tics.2011.05.006. </small></span></li>
</ul>
</div>
<div class="field field-name-field-references field-type-text-long field-label-hidden" style="text-align: justify;">
<ul>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><small>Sandi Mann & Rebekah Cadman (2014) Does Being Bored Make Us More Creative?, Creativity Research Journal,26:2, 165-173, DOI: 10.1080/10400419.2014.901073</small></span></li>
</ul>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><a href="https://www.facebook.com/7koznapipszichologia" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Ha olvasnál hasonló témákban, csatlakozz hozzánk!</strong></a> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://www.facebook.com/events/276750833682326/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif; color: #800080;">Gyere el az ingyenes, online előadásunkra, ahol hasonlóan érdekes tippekkel, segítséggel várunk Titeket!</span></strong></a></p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://www.facebook.com/events/276750833682326/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif; color: #800080;"><img src="https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/123753908_3774913515906210_1362825071424462165_n.jpg?_nc_cat=111&ccb=2&_nc_sid=340051&_nc_ohc=NE1XXHPvYDMAX-3WKAt&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=cc1f0ecd9a0a4cce58ec5b03ee53a554&oe=5FD738E4" /></span></strong></a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F15%2F_anya_unatkozom_miert_hagyd_unatkozni_a_gyereket%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F15%2F_anya_unatkozom_miert_hagyd_unatkozni_a_gyereket%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F15%2F_anya_unatkozom_miert_hagyd_unatkozni_a_gyereket%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="Anya, unatkozom!!!" - miért hagyd unatkozni a gyereket?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/11/15/_anya_unatkozom_miert_hagyd_unatkozni_a_gyereket#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16285386" border="0" /></a><br /></p>
Fejlődés
Gyerek
Szülő
Unalom
Agy
Kreativitás
Unatkozás
Bambulás
Nappali_álmodozás
1
2020-11-15 17:42:36
"Anya, unatkozom!!!" - miért hagyd unatkozni a gyereket?
A gyereket nem szabad állandóan szórakoztatni, lekötni, mive az unatkozás egy hasznos állapot, aminek fejlődés a vége.
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/unalom.jpeg
https://7koznapi.blog.hu/2020/11/14/a_cukorbetegseg_magaslatai_es_melysegei_gondolatok_a_diabetesz_vilagnapjan
A cukorbetegség magaslatai és mélységei - gondolatok a Diabétesz Világnapján
2020-11-14T10:55:12+01:00
2020-11-14T10:55:12+01:00
7köznapi vendég
https://blog.hu/user/1385729
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/adult-with-diabetes.jpg" alt="adult-with-diabetes.jpg" class="imgnotext" /></em></span></p>
<blockquote>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><br />Telefon, pénz, kulcs, iratok, zsepi, inzulincucc, hipócucc. Megvan minden? Kérdezi a belső hangom minden alkalommal indulás előtt. Rutinszerűen. A betegségem az életem részévé vált - a diabétesz és annak kezeléséhez szükséges minden eszközöm az életem legapróbb részleteibe beférkőzött. Most mégis üres rubrikák tűnnek fel a mérési naplómban. Unom, hogy sziták az ujjaim, unom, hogy kontroll alatt élek és unom, hogy számok jelzik: „jó beteg” vagyok-e? Mér, számol, szúr. Ez volt régen. Mostanra átalakult… Mér, szégyenkezik, nem számol, szúr. Sok éve ugyanaz a forgatókönyv. Elegem van a 7/24 szolgálatból. Nincs szabadnap, vakáció alatt sincs szabadság. Fáradt vagyok.</em></span></p>
</blockquote>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A krónikus - más szóval idült vagy tartós - betegség évekig, évtizedekig elhúzódó, hosszan tartó betegséget jelent.</strong> Egy krónikus betegség mindennapokra gyakorolt irreverzibilis hatásai a személyiség kognitív, emocionális, fiziológiai és szociális aspektusait egyaránt érintik. A diagnózist követően a korábbi világkép megrendül, az egészség elvesztésével azokat a tájékozódási pontokat is elveszítik, amelyek régen létük biztonságát jelentették. Olyan helyzetbe kerülnek, ahol <strong>kénytelenek szembenézni esendőségünkkel.</strong></span></p>
<div class="frame">
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><em>A világon a leggyakrabban előforduló krónikus anyagcsere-betegség a diabetes mellitus, azaz a cukorbetegség.</em></strong> Hátterében az inzulinhatás csökkenése vagy teljes hiánya áll. Az 1-es típusú diabétesz esetén a hasnyálmirigy nem termel inzulint, így a vér cukortartalma tartósan magas marad. A cukorbetegség 2-es típusánál a szervezet ugyan termel inzulint, azonban inzulinrezisztencia miatt nem tudja a vér cukorszintjének csökkentésére felhasználni azt. Az 1-es típusú diabétesz a cukorbetegek 10 százalékát érinti, bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban a gyermekeknél és fiatal felnőttkorban alakul ki. </span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Egy <strong>életen át tartó betegségről van szó</strong>, mely – ahogy a bevezető interjúrészletben is olvasható - nap, mint nap teljes embert igényel. A diabétesz menedzsment részeként szükséges az étkezéseket előre tervezni, az étkezések lassan és gyorsan felszívódó szénhidrát mennyiségét pontosan meghatározni. Bökések az ujjon, tűszúrások a hason, a combon, vagy a karon. Ez utóbbiban legalább van döntési szabadság. Mire a cukorbeteg személy eléri a 30 éves kort az inzulinadások száma már 20 ezer felett jár, legalább ennyi cukorméréssel fokozva a kellemetlenségeket. Az egészségi állapot megóvása komoly distresszt okoz a mindennapokban. Minden egyes mérés során, míg a cukormérő „gondolkozik” azon, hogy milyen számmal lepje meg „gazdáját”, gyötri a betegeket a tény: a hosszan tartó magas vércukor számos szövődménnyel járhat - súlyos, akár életveszélyes következményei is lehetnek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/children-diabetes.jpg" alt="children-diabetes.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Krónikus betegséggel élni olyan, akár egy állandó munkát végezni, melyet nem akartunk, mégis csinálnunk kell.</strong> A krónikus betegségben élő emberek nem kapnak szabadnapot betegségüktől, nem hagyhatják otthonukon kívül a feladatokat. Ez egy olyan munka, mely során <strong>fokozott érzelmi megterhelés</strong> és <strong>hosszú távú negatív stresszhatások</strong> érik a betegeket. Ezek következtében <strong>fizikai, érzelmi és mentális kimerülést</strong> tapasztalhatnak. A folyamat során az is szerepet kap, hogy munkájukért nem jár elismerés vagy jutalom. Folyamatosan úgy érzik, hogy szükségük van arra, hogy bizonyítsanak maguknak, orvosaiknak és dietetikusaiknak - a<strong> vércukoreredményeik a teljesítményük mutatóivá válnak</strong>! Hajlamosak elfelejteni, hogy ezek a számok sok esetben tőlük független okokból alakulnak másképp, mint szeretnék. Minden igyekezetük ellenére a legváratlanabb pillanatokban hirtelen vércukorszint esés, vagy károsító emelkedés következhet be, amit a cukorbetegek egymás közt csak <em>hipóként</em> illetve <em>hiperként</em> emlegetnek. A saját testük által megtévesztve, megbüntetve, magukra hagyva a problémákkal túlterheltnek vagy depressziósnak érezhetik magunkat. <strong>Ez az állapot tulajdonképpen egyfajta kiégés, melyet <em>diabétesz burnoutnak</em> nevezünk.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><em>A diabétesz burnout (kiégés)</em></strong> az egészségtelen étkezési szokásokban, a mérések elmaradásában, az elégtelen szénhidrátszámlálásban, a fizikai aktivitás, továbbá az inzulininjekciók hiányában mutatkozik meg. Nem ritka az az eset sem, amikor a beteg elkeseredettségében kihagyja az előre megbeszélt diabetológiai kontrollvizsgálatokat is. A betegség szabályozásában tapasztalt „eredménytelenség” még inkább ellehetetleníti az öngondozás sikerességét. A diabétesz burnout kezelése és leküzdése nehéz feladat. A megelőzése érdekében azonosították azokat a tényezőket, melyek befolyásolhatják annak előfordulását. A diabétesz okozta stressz és szorongás, a cukorbetegség gondozásának terhe, bizonyos életesemények és életszakaszok valamint a társas támogatás hiánya nagyobb kockázati tényezőt jelent a kiégés megjelenésének szempontjából.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Mit tehet az a cukorbeteg, aki magán észleli a diabétesz burnout tüneteit?</strong> <strong>És mit tehetünk mi, ha egy családtag vagy barát veszíti el az irányítást a betegsége felett?</strong> Kelly Kunik cukorbeteg blogger szavaival élve „a tökéletesség mítosz, és mindannyian tökéletesen tökéletlenek vagyunk.” Missziójának tekinti, hogy senki ne érezze magát egyedül a betegségének viharos tengerén. Nap mint nap emlékezteti magát arra, hogy nem a vércukormérőn megjelenő szám határozza meg, hogy mennyit is ér, saját igényeire hangolódik a másoknak való megfelelés helyett. Legyünk türelmesek és elfogadók akár magunkról, akár másokról van szó. <strong>A diabétesz egy betegség, része az embernek, de nem maga az ember.</strong> Add a cukorbeteg ismerősöd tudtára, hogy betegségével együtt és betegségétől függetlenül egyaránt értékes ember számodra! A kiégéshez hosszú út vezet, a megoldását sem kell siettetni. A diabétesz kezelésében elsajátított tervező „skill”-t remekül lehet alkalmazni a megoldás felé vezető úton is. Érdemes apró lépésekben haladni, kis célokat tűzni ki magunk elé. Ezek a sikerélmények új erőt adhatnak a változáshoz, sőt, a hatásukat fokozhatod azzal, ha tudatosítod az elért eredményeket: <strong>ünnepelj és jutalmazd meg magad minden ilyen után!</strong> <strong>Tölts időt olyanokkal, akik hasonló cipőben járnak: lehet nem tudnak segíteni, de jobban leszel, miután kibeszélted magad.</strong> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az online világnak köszönhetően egyszerűen lehet <strong>csatlakozni olyan csoportokhoz, akik hasonló nehézségekkel küzdenek</strong>. Akár Facebookon, akár az Instagramon számos olyan közösség létezik, ahol azonnali támogatásra lelhetsz. Ha pedig úgy érzed mindez nem elég ahhoz, hogy visszanyerd az irányítást az életed felett, merj segítséget kérni szakemberektől. Fordulj bizalommal kezelőorvosodhoz, pszichológushoz, mentálhigiénés szakemberhez!</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<div class="frame">
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A cikk szerzője Mátyás Eszter pszichológus,</strong> pár- és családterapeuta jelölt, doktorandusz a Semmelweis Egyetemen. <br />www.mepszi.hu </span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Forrás:</strong></span></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Abdoli, S., Jones, D. H., Vora, A., & Stuckey, H. (2019). Improving diabetes care: should we reconceptualize diabetes burnout?. The Diabetes Educator, 45(2), 214-224.</strong></span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>http://diabetesaliciousness.blogspot.com/</strong></span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F14%2Fa_cukorbetegseg_magaslatai_es_melysegei_gondolatok_a_diabetesz_vilagnapjan%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F14%2Fa_cukorbetegseg_magaslatai_es_melysegei_gondolatok_a_diabetesz_vilagnapjan%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F14%2Fa_cukorbetegseg_magaslatai_es_melysegei_gondolatok_a_diabetesz_vilagnapjan%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A cukorbetegség magaslatai és mélységei - gondolatok a Diabétesz Világnapján"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/11/14/a_cukorbetegseg_magaslatai_es_melysegei_gondolatok_a_diabetesz_vilagnapjan#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16285196" border="0" /></a><br /></p>
1
2020-11-15 10:44:00
A cukorbetegség magaslatai és mélységei
Ma van a Diabétesz Világnapja.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/adult-with-diabetes.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/adult-with-diabetes.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/11/11/kihivasok_a_mozaik_csaladokban
ÉN családom + TE családod = MI családunk. Kihívások a mozaikcsaládokban
2020-11-11T16:29:52+01:00
2020-11-11T16:29:52+01:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/blended-family-problems-denver-blended-family-therapy-online-marriage-counseling-san-francisco-austin-1080x675.jpeg" alt="blended-family-problems-denver-blended-family-therapy-online-marriage-counseling-san-francisco-austin-1080x675.jpeg" class="open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az újraházasodások jelentős része által jönnek létre <strong>mozaikcsaládok</strong>, amelyekben a biológiai szülőjük mellett egy másik felnőtt is szülői pozícióba, és az ő gyerekei testvéri pozícióba kerülnek. A</span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> gyerekek az új felállásban <strong>korábban ismeretlen családi szerepekkel szembesülnek és tanulnak meg alkalmazkodni</strong>. <strong>Két korábban különálló család életének összehangolása számos kihívást rejt magában, ugyanakkor korántsem lehetetlen és rengeteg pozitívumot is rejt magában.</strong> </span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az egészen biztos, hogy ahogy vérszerinti gyerekünk egy mozaikcsalád részévé válik, a dinamikában máshogyan fogja érezni magát, mint korábban. Ezért elengedhetetlen, hogy beszéljünk arról, hogy ez mit jelent, mivel jár a számára, és hagyjuk, hogy megfogalmazza ő is az ezzel kapcsolatos érzéseit és gondolatait. <strong>Biztosítsuk gyerekünket arról, hogy bár a körülmények változnak, de az iránta érzett szeretetünk sosem változik.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A mozaikcsalád kialakulása egy folyamat. Ne várjuk, hogy egyetlen éjszaka alatt csiszolódjanak össze a család tagjai. Idő kell a változás megszokásához, ugyanakkor <strong>bizonyos jelenségek átgondolása, bizonyos szempontok tudatos mérlegelése sokat segíthet a nehézségek enyhítésében, az átmenet megkönnyítésében.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Testvérféltékenység </strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A többgyerekes nukleáris családokban is teljesen természetes a testvérféltékenység jelensége, de a mozaikcsaládokban ennek további sajátos okai lehetnek. Ilyen például, <strong>amikor egy korábban egyke gyermek a mozaikcsaládban tapasztalja meg először a testvér létet, az különösen nehéz lehet számára.</strong> Hirtelen készen kap egy kortársat, akivel bizonyos időszakokban vagy akár állandóan osztoznia kell az otthonán, de még azt is el kell fogadnia, hogy ez a gyerek a szülőjének korábban csak számára rendelkezésre álló figyelméből is részesül. Nagyon fontos ilyenkor egyeztetni a másik szülővel, hogy hasonlóan érzékeli-e a gyerekek között fennálló féltékenységet. Abban az esetben, ha az egyik szülő kizárólag a másik gyerekét okolja a feszültség fennállásáért, akkor nem lesz működőképes a konfliktus feloldása. <strong>Itt már előjön a mozaikcsaládban kialakított nevelési stílus és szabályok kérdése, ami komoly összehangolást igényel a szülők részéről.</strong> Azt is el kell fogadni, hogy a gyerekek egy ideig egymásra sokkal inkább, mint idegenre, semmint testvérre néznek egymásra. Tehát ne várjuk el gyerekünktől, hogy azonnal integrálódjon az általunk elképzelt nagy boldog család képébe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Tovább nehezítheti a helyzetet, ha felborul a korábbi születési sorrend.</strong> Például a korábbi családban elsőszülött gyerek „kistestvér” szerepbe kerül a mozaikcsaládban. Ilyenkor a gyerek azt is megtapasztalhatja, hogy míg korábban neki voltak extra jogosultságai a <em>kicsivel</em> szemben, most hirtelen neki lesz kevesebb joga. A féltékenységet az is fokozhatja, hogy <strong>a családtagok számának növekedésével önkéntelenül kevesebb figyelem jut</strong> egy-egy tagra, mint korábban. Fontos odafigyelni, hogy bár a percek száma csökkenhet, de maradjon egyéni, minőségi idő minden gyereknek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A nevelőszülői szerep és szabályok:</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Míg korábban apa barátnőjéhez, vagy anya barátjához leginkább a szórakozás és a kényeztetés kapcsolódott, addig <strong>a közös élet kialakítása együtt jár az autoritás és a szülői felelősség megjelenésével,</strong> és ezt a változást a gyerekek nem mindig nézik jó szemmel. Első körben fontos, hogy a szülők nyíltan beszéljenek erről a kihívásról, üljenek le kibeszélni az ezzel kapcsolatos félelmeket, aggályokat, és <strong>fogalmazzanak meg közös családi szabályokat, ami mindkettejük számára elfogadható.</strong> Ha mindkét fél gyerekkel érkezik a mozaikba, akkor nyilvánvalóan hoznak magukkal szabályokat, és ezek a szabályok jó eséllyel különböznek egymástól. Ahhoz, hogy családként és ne különálló egységekként éljünk közös fedél alatt, fontos ezeket a szabályokat valamilyen módon összegyúrni, és mindenki számára egységes szabályokat kialakítani. <strong>Fontos átbeszélni, hogy ki hogyan képzeli el a nevelést, a fegyelmezést, milyen büntetést tart helyesnek, és mit tart kerülendőnek.</strong> A gyerekek előtt a <strong>szülőknek egységes frontként kell megjelenni,</strong> különben koalíciók jönnek létre, amik aláássák a családi egységet. A háttérben természetesen lehetnek egyet nem értések, sőt majdnem biztos, hogy lesznek, de ezek kibontása semmiképp sem a gyerekek előtt történjen. Nem szerencsés az a leosztás, hogy a nevelőszülő státuszban levő csak hátradől és nem vesz részt a nevelésben, ha nem a vérszerinti gyerekéről van szó. A gyerekek hamar megtalálják a gyenge láncszemet, és némi manipulációval könnyen <em>beránthatják</em>, különösen, ha a nevelőszülő szeretné magát megszerettetni, elfogadtatni a másik gyerekével vagy akár az elvált szülő úgy érzi, hogy kompenzálnia kell a válás veszteségét. A mozaikcsaládi lét egy csapatmunka, ami folyamatos együttműködést igényel.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Amikor a szülők egységes álláspontra jutottak, nagyon fontos egy <strong>közös családi megbeszélésre leülni,</strong> elmondani a gyerekeknek az elképzelt szabályokat, hagyni, hogy megnyilvánuljanak ezekkel kapcsolatban és őszintén kimondhassák a nehézségeiket. A gyerekek észrevételeinek fényében is lehet igazítani valamelyest a szabályokon. Ettől nem kerül a szülő tekintélyvesztett pozícióba, viszont érezteti a családtagokkal a saját fontosságukat és a családi egység kialakításában való együttműködést. <strong>A szabályok megalkotása mellett a szabályok megszegésének következményeit is fontos a szülőknek közösen átgondolni és a gyerekek számára világossá tenni.</strong> <strong>Érdemes kimondani azt, hogy a szabályok közös lefektetése által a nevelőszülők is nevelői jogokat kapnak.</strong> Bár a szülőknek ez egyértelmű, de a gyerekeknek segít az elfogadásban, ha explicit módon kifejezésre kerülnek a sokszor kényes kérdések. A végleges szabályokat érdemes papírra vetni és akár minden tag aláírásával megpecsételni a szövetséget. Ugyanakkor maradjon mindig szem előtt, hogy az elsődleges cél a pozitív kapcsolódás kialakítása a másik gyerekével, hiszen a nevelés is csak jó kapcsolatban tud megfelelően működni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/unnamed_4.jpg" alt="unnamed_4.jpg" class="imgnotext" /></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Amikor a mozaikban válik valaki szülővé</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Külön nehézség lehet az, ha valaki gyermektelenül érkezik a mozaikba, és hirtelen, készen kapva egy gyereket kell beletanulnia a szülőségbe. Ennek persze vannak fokozatai, hiszen egy 4 éves gyerekkel kapcsolatban egész másfajta kihívások jelennek meg, mint egy lázadó kamasz szülőjévé válni. <strong>Természetes érzés a bizonytalanság és a félelem, és akár az is, ha átfut, hogy erre nem voltunk felkészülve.</strong> A szülői szerepet nem lehet két perc alatt magunkra húzni. Ráadásul <strong>a gyerektől is nagyban függ, hogy mi az a sebesség, ami elfogadható.</strong> Az egészen biztos, hogy sosem szabad arra törekedni, hogy a vérszerinti szülőt pótoljuk. Fontos a partner támogatása és az esetleges segítségkérés. A saját teherbírásunkat is fontos figyelembe venni az új szerepünkben és időt hagyni arra, hogy beleszokjunk az új feladatokba és felelősségbe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> <strong>Új család, új szokások</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Gyakori „hiba” amikor a mozaik tagjai fenn akarják tartani a korábbi működést és szokásokat, csak új szereplőkkel. A korábban említett <strong>családi megbeszélések nem csupán a szabályokat megvitatására, hanem akár új szokások, új családi rituálék kialakítására is alkalmas.</strong> Ez azért is különösen jó, mert segít feloldani az idegenség érzést, könnyíti a családi egység kialakítását. El kell fogadni, hogy az átmenet időszaka legtöbbször időt igényel. </span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az átmenethez tartozik, hogy a gyerekeknek időt kell hagyni a korábbi család képének elgyászolására. Ez akkor is jelen van, ha a mozaikcsalád a gyerek számára pozitív élményekkel jár, hiszen el kell engednie a korábbi családi dinamikát, a korábbi családi működés jellegzetességeit. Az egyke státuszt is el kell engednie azoknak a gyerekeknek, akik korábban egyedüli gyermekként voltak a nukleáris családjukban, majd a mozaikcsaládban testvéreket kaptak. <strong>Ezeknek a gyászfolyamatoknak a megsegítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a gyerek el tudja fogadni az új felállást és könnyebb legyen az átmenet.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Lojalitáskonfliktusok</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A lojalitás a családi élet egyik központi jelensége, amely természetes és egészséges módon van jelen a családokban, a családi történetekben. Amikor családok szétválnak és új családok egyesülnek, a tagokban sokféle lojalitáskonfliktus alakulhat ki. <strong>A lojalitáskonfliktusok kérdése talán egyértelműnek tűnhet, de a tudatosítás mégis segíthet a saját szerepeink és felelősségünk átgondolásában.</strong> Az egyik tipikus lojalitáskonfliktus a mozaikcsaládban élő gyerek lojalitása a vér szerinti szülőjéhez, szemben a mozaikban élő nevelőszülővel. Ez kapcsolódik a korábban említett gyászfolyamathoz is, és ahhoz, hogy a vér szerinti szülők hogyan kezelik az új felállást. A másik tipikus lojalitáskonfliktus a szülő lojalitása a vérszerinti gyerekével és az új párjával szemben. Mennyire elfogadható a szülő számára, hogy az új pár neveli a gyerekét, hogyan kezeli a két fél közötti konfliktust? Szintén gyakori a szülő vérszerinti gyerekével való lojalitása a nevelt gyerekével szemben. Az érzelmek szintjén természetes az önkéntelen megkülönböztetés, de nagyon fontos, hogy a mindennapi élet szintjén, ha azt akarjuk, hogy működjön a család, <strong>figyelnünk kell a lojalitások tudatos ellensúlyozására.</strong> <strong> Figyelnünk kell arra, hogy ne alakuljanak ki szövetségek, koalíciók a családon belül, mert ezek aláássák a jól működő mozaikcsalád működéséhez.</strong></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><br /></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Alrendszerek és határok a mozaikcsaládban</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A hagyományos családi leosztásban is előfordul a családi alrendszerek felborulása vagy a családi határokkal kapcsolatos nehézségek, de a mozaikcsaládokban azáltal, hogy vérszerinti szülő és nagyszülő marad a mozaikon kívül, <strong>sokszor nehéz ezeknek a családtagoknak elfogadni, hogy nem lehet önkényesen ki-bejárni a család határain</strong>. Nagyon fontos a volt házastárssal, a nagyszülőkkel <strong>egyértelmű szabályok kialakítása</strong>, és ezeket a szabályokat már a legelején érdemes egyértelműsíteni, amikor még nincs a képben új partner. Gyakori ugyanis, hogy közvetlenül a válás után, ha a felek jó viszonyban köszöntek el egymástól, úgy gondolják, hogy a másik szülő nyugodtan bármikor jöhet a gyerekhez. Aztán, amikor bekerül egy új társ a képbe, akkor nagy nehézségeket és konfliktusokat szül utólag szűkebbre szabni a határokat. Emellett ugyanakkor az exekkel fontos az együttműködő és pozitív kapcsolat kialakítása, hogy a korábban említett lojalitáskonfliktusok elkerülhetők legyenek. A korábban szóba került egységes szülői fellépés a lenyomata annak, hogy a szülői alrendszer és a gyermeki alrendszer elválik egymástól, és nem alakultak ki koalíciók a szülők és vérszerinti gyerekeik között.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A cikk végére érve jól látható, hogy sokszor nagyon sajátságos jelenségek jelennek meg a mozaikcsaládokban. <strong>Ezek tudatos átgondolása és kommunikálása sokat segíthet a zökkenőmentes átmenetek, az esetleges hullámvölgyek áthidalásában és abban, hogy a mozaikcsalád tagjai minél több értéket és pozitívumot vehessenek ki az új családi egységből. </strong></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong></strong></span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p><span><b>Csatlakozzatok hozzánk november 24-én a szülőségről, az "elég jó" szülőségről szóló <a href="https://www.facebook.com/events/276750833682326" target="_blank" rel="noopener noreferrer">élő, online és ingyenes előadásunkra. </a></b></span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/7koznapi_talalkozasok_2.jpg" alt="7koznapi_talalkozasok_2.jpg" /></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F11%2Fkihivasok_a_mozaik_csaladokban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F11%2Fkihivasok_a_mozaik_csaladokban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F11%2Fkihivasok_a_mozaik_csaladokban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=ÉN családom + TE családod = MI családunk. Kihívások a mozaikcsaládokban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/11/11/kihivasok_a_mozaik_csaladokban#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16282246" border="0" /></a><br /></p>
1
2020-11-11 16:36:20
A mozaikcsaládok kihívásai
ÉN családom + TE családod = MI családunk.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/blended-family-problems-denver-blended-family-therapy-online-marriage-counseling-san-francisco-austin-1080x675.jpeg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/blended-family-problems-denver-blended-family-therapy-online-marriage-counseling-san-francisco-austin-1080x675.jpeg
https://7koznapi.blog.hu/2020/11/10/mit_tehetsz_a_4_fal_kozott_hogy_csokkentsd_a_szorongasod
Mit tehetsz a 4 fal között, hogy csökkentsd a szorongásod?
2020-11-10T16:57:41+01:00
2020-11-10T16:57:41+01:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/unnamed_3_1.jpg" alt="unnamed_3_1.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Amikor olyan eseménnyel szembesülünk, amelyet fenyegetőnek, a lelki egyensúlyukból kibillentőnek éltünk meg, akkor a szervezetünk úgynevezett stressz-válasszal reagál, mely jelentős negatív fizikai tünetekkel jár, és amely gyakran az érzelmek erőteljesebb megélését is maga után vonja. A stressz leggyakoribb tünetei az alvásprobléma, az izzadás és az étvágytalanság. Ezeket a tüneteket a testünkben a stressz hormonok okozzák, amelyek az ’üss vagy fuss’ válaszért felelősek. Ennek a cikknek a célja, hogy a jelenlegi szorongással teli időszakban használható, <strong>konkrét eszközöket kínáljon az olvasónak a stresszel való megküzdésre</strong>. </span></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Végezz otthoni fizikai aktivitást</strong>: érthető az a frusztráció, hogy az otthoni sport nem tudja az edzőtermet vagy a kültéri sportokat pótolni, de mégis tehetsz a jóllétedért otthoni mozgással. Keress online videókat, vedd elő az otthoni súlyzókat, végezz bármilyen otthoni aktivitást. Segíteni fog a stressz levezetésében. Kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy a rendszeres mozgást végzőknél jellemzően alacsonyabb a stressz szintje, amely jobb alvási minőséggel és kiegyensúlyozottabb táplálkozással jár. </span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Használd a progresszív relaxációt: </strong>szintén egy jól ismert módszer a progresszív relaxáció, ami a test természetes válaszaira építve segíti a megnyugvást. A módszer egyszerűen arról szól, hogy testrészenként végighaladva befeszítjük izmainkat, amilyen erősen csak tudjuk, benntartjuk a levegőt néhány másodpercig, majd kifújjuk a levegőt és lazítunk. Ahogy végigmegyünk a testünk minden izomcsoportján szép lassan azt fogjuk tapasztalni, hogy teljesen ellazultunk. A sorrend lehet a következő: 1) lábujjak és lábfej, 2) teljes lábizom, 3) csípő, has és hát, 4) kar, kéz ujjak, 5) mellkas, váll, nyak, 6) állkapocs, száj, orr, homlok. A módszer gyerekekkel is tökéletesen működik és közösen is végezhetjük. Tegyünk be valami lágy, halk zenét és izomcsoportonként haladva mondjuk a következőt: <em>„Most feszítsd be a ...... izmodat, amilyen erősen csak bírod, tartsd bent néhány másodpercig a levegőt, majd fújd ki és lazíts”</em>. Túl azon, hogy a közös relaxáció bensőséges együttlét szülő és gyerek között, látni fogjuk, hogy gyerekünkből a relaxáció végére teljesen kimegy a feszültség.</span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Képzelj el magadban egy biztonságos helyet:</strong> sokat segíthet a jelenlegi feszültséggel teli helyzetben a következő gyakorlat, amely megnyugtatja az idegrendszert és ezáltal segít a stressz hatásainak kezelésében. Első lépésként képzelj el egy helyet, akár valóságos, akár képzeletbeli helyet, ahol szívesen lennél, ahol úgy érzed, hogy el tudnál lazulni. Gondolatban nézz körbe ezen a helyen. Figyeld meg, hogy mi van körülötted, milyen hangokat hallasz, milyen illatokat érzel. Milyen az idő ezen a helyen. Próbáld meg minden érzékszervedet beleengedni ebbe a helybe. Ahogy megérkeztél a biztonságos helyre, érezd meg, ahogyan a tested ellazul ezen a helyen, ahogy az izmaid szép lassan elengednek, a szívverésed lelassul és megnyugszol. Észre fogod venni magadon, hogy a gyakorlat végére lecsökken a stressz-szinted. </span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Vezess hálanaplót: </strong> érdemes elővenni egy papírt és tényelegesen pontról pontra lejegyezni azt, ami jó az életünkben, amiért hálásak vagyunk. Ha időt fordítunk arra, hogy átgondoljuk életünk kedvező eseményeit, az örömérzetért felelős endorfin termelődik a szervezetben, miközben csökkenti a stresszhormont, és nyugalmi állapotba juttatja a szervezetet. </span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Vezess naplót a szorongató gondolataidról:</strong> azáltal, hogy kiírod magadból a rossz érzéseidet, máris könnyítesz a benned dúló feszültségen. Vegyél néhány lassú, mély levegőt, számoljál háromig, amíg beszívod a levegőt, tartsd bent néhány másodpercig, majd szép lassan fújd ki. Ismételd meg legalább háromszor.</span></li>
</ul>
<p> </p>
<div class="frame">
<p><span><b>Csatlakozzatok hozzánk november 24-én a szülőségről, az "elég jó" szülőségről szóló <a href="https://www.facebook.com/events/276750833682326" target="_blank" rel="noopener noreferrer">élő, online és ingyenes előadásunkra. </a></b></span></p>
</div>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/7koznapi_talalkozasok_2.jpg" alt="7koznapi_talalkozasok_2.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F10%2Fmit_tehetsz_a_4_fal_kozott_hogy_csokkentsd_a_szorongasod%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F10%2Fmit_tehetsz_a_4_fal_kozott_hogy_csokkentsd_a_szorongasod%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F10%2Fmit_tehetsz_a_4_fal_kozott_hogy_csokkentsd_a_szorongasod%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mit tehetsz a 4 fal között, hogy csökkentsd a szorongásod?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/11/10/mit_tehetsz_a_4_fal_kozott_hogy_csokkentsd_a_szorongasod#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16280938" border="0" /></a><br /></p>
1
2020-11-10 17:23:00
Mit tehetsz a 4 fal között, hogy csökkentsd a szorongásod?
Néhány konkrét eszköz a stresszel való megküzdésre.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/unnamed_3_1.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/unnamed_3_1.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/11/08/ki_nevel_a_vegen_3_dolog_amit_szulokent_tanulhatunk
Ki nevel a végén? 3 dolog, amit szülőként tanulhatunk.
2020-11-08T15:55:56+01:00
2020-11-08T15:55:56+01:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/express_yourself.jpg" alt="express_yourself.jpg" width="574" height="382" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Jól emlékszem, hogy amikor a férjemmel az első gyerekünket vártuk, rengeteg tudományosan megalapozott, jól megfontolt elképzeléssel készültünk a születésére. Pontosan átbeszéltük, hogy “mi aztán ezt tuti nem így”, és “én majd biztos így, meg biztos úgy”, és “nézd az XY hogy csinálja, na majd mi!” (ismerős?) </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ez persze mind szép és jó, csak egy dolgot hagytunk ki a<em> képletből:</em><strong> a gyerek nem festővászon, amit telepingálunk és kész</strong>! Kifelejtettük, hogy van a gyereknek egy <strong>veleszületett kis csomagja</strong>, egy csokor adottsága, ami bizony sokat formál azokon a hatásokon, amelyek őt érik. Nem beszélve arról, hogy ő maga milyen hatásokat vált ki a környezetéből. Szóval nagyjából a szülőség első hónapjáig jutottunk, mire az elvek nagy része szép lassan a kukába került, és rájöttünk, hogy <strong>itt bizony zuhanás közben kell megtanulni repülni. </strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ebben a <strong>szubjektív </strong>cikkben a tengernyi lecke közül három fontos dolgot szeretnék elmesélni, amit szülőként tanultam meg, bíztatva az olvasót saját tapasztalatai átgondolására!</span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Lehet, hogy hasonlít, de Ő nem én!</strong></span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong> <img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/inner_child_healing.jpg" alt="inner_child_healing.jpg" class="imgright" width="263" height="465" /></strong>A világban való eligazodáshoz valahogy bennünk van a <strong>hasonlítási kényszer</strong>. Végülis ez nem furcsa, hiszen, amikor valami újjal találkozunk, akkor meglevő kategóriákba próbáljuk illeszteni, és ehhez bizony össze kell vetnünk egy régi verzióval. Hát valahogy így kezdődik a gyerekes élet is, és itt a régi verzió a szülő: <em>„Nézd már! Pont olyan, mint az apja!” és „a kezei, mint az anyjáé</em>”, és „<em>pont annyit alszik, mint a nagyapja</em>”... <strong>A környezet valahogy kezdettől fogva arra szocializál minket, hogy gyerekünket hasonlítgassuk, és találjunk egy megszokott támpontot, amire ráhúzhatjuk vélt tulajdonságait</strong>. És ha mindez találkozik a talán kicsit nárcisztikus, de talán azért természetes érzéssel, hogy szeretnénk, hogy az <em>a kölök kicsit ránk is üssön</em>, akkor belecsúzhatunk abba, hogy azt érezzük „<em>jéé, pont olyan, mint én voltam gyereknek” vagy éppen "pont nem olyan" </em>(ami szintén problémát okozhat). Ez ugyanakkor egy meglehetősen veszélyes terep. </span><br /><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Talán ismerős az érzés, amikor az ember gyereke vízválasztó időszakhoz érkezik, legyen ilyen például az iskolakezdés. <strong>Mi halálra szorongjuk magunkat azon, hogy vajon hogyan fog tudni helytállni az a <em>szegény gyerek</em>, miközben ő izgatottan várja</strong> a nagy iskolások életét. Azt gondolom, hogy egy bizonyos szintű aggodalom természetes, de például ebben a helyzetben azért érdemes átgondolni, hogy<strong> ezek az érzések tulajdonképpen kiről is szólnak</strong>. <em>Lehet, hogy nekem volt nehéz az elválás? És én nem tudtam kiállni magamért?</em> Nagyon fontos szétszálazni, hogy mi az, amit mi hozunk magunkkal, <strong>mi szól a bennünk levő, és mi a valódi gyerekünkről,</strong> mert különben szép lassan, akár tudattalan reakciókkal bele tudjuk lökni gyerekünket abba a szerepbe, amiben mi magunk voltunk.</span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A második gyerekkor gyógyító hatása</strong></span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az előbbiekből következik második nagy tapasztalásom: a szülőséggel saját gyerekkoromat is valamennyire újra átélem. <strong>Azáltal, hogy gyerekünkkel újra megtapasztaljuk a gyerekkor szakaszait, lehetőségünk van, hogy saját félelmeinkre, gátlásainkra is választ kapjunk.</strong> Tipikusan ilyen kérdés volt számomra az elmúlás, a halál, amiről gyerekként nem igazán beszéltünk, később pedig igyekeztem elnyomni magamban, mintha elkerülhető lenne, ha nem téma. Hát a gyerek nem finomkodik. <em>Kérdez! Mond! És kérdez újra! És újra! </em>És milyen jól teszi! És én megfogadtam, hogy nem lesznek tabuk, hanem az ő szintjén, az ő nyelvezetén, de mindenről beszélni fogunk. Így esett, hogy az esti mese, és az ovis zsúr megvitatása után a következő kérdés arról szólt, hogy <em>mi történik velünk a koporsóban</em>? Én ugye eldöntöttem, hogy saját tudásom és hitvallásom szerint mindenre válaszolok, és bár éreztem, hogy nehéz súly nehezedik a mellkasomra, de újra és újra válaszoltam a felnőtt fejjel talán egyre bizarrabb kérdésekre. Ő megnyugodott, én ismét levegőhöz jutottam. Azóta számtalan ilyen beszélgetésünk volt, és bizony beletanultam, megszoktam, és már nem okozza a kezdetben érzékelt fájdalmat és szorongást. A saját elemi félelmeinket is feloldhatjuk azáltal, hogy picit a gyerekünk szemüvegén keresztül tekintünk a dolgokra. </span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong></strong><strong>Az az OK, ha nem OK!</strong><strong></strong></span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/food.jpg" alt="food.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A feszültséget valahogy hajlamosak vagyunk negatívnak megélni,</strong> annak ellenére, hogy a produktív feszültség előre mozdíthatja a dolgokat, és nem hátráltatja. Felnőttként is azt szeretjük, ha <em>minden rendben van. </em>Meg hát <em>úgy is illik</em>. Nincs hangos szó a házastársunkkal, béke van a munkahelyen, és nincs konfliktus a barátokkal (ilyen világ persze nem létezik, és nem is egészséges). <strong>Csak azt felejtjük el, hogy miként is jutottunk ide</strong>. Gyakran azt várjuk, hogy a gyerekeink mindig békében játsszanak egymással, és teljen el úgy egy nap, hogy nincsen hangos szó. Persze, ha kiszállok a saját szubjektív világomból, akkor pontosan tudom, hogy ezek irreális elvárások. Egyrészt van egy bizonyos agyi érési folyamat, ami szükséges a viselkedés szabályozásához, másrészt kellenek tapasztalatok, amelyekben a gyerek megtanulja kezelni az érzelmeit, indulatait. Bizony néha idegfeszítő, amikor a gyerek visítva ordít amiatt, hogy nem veszünk több fagyit, de a mi reakciónk tanítja meg arra, hogyan lehet az előtörő feszültséget szabályozni. Ugyanígy van ez a testvérharcoknál is. <strong>Felnőttkorra azért legtöbben eljutunk oda, hogy nem veszünk össze <em>anya ölelésén</em>, de az út, ami ide vezet bizony rengeteg balhévál, sírással és odabökdöséssel van teletűzdelve</strong>. A testvérkapcsolat egy tanulópálya, ahol a gyerek védett közegben sajátít el olyan tapasztalatokat, amelyek később nagyon jól jönnek majd például a kortársakkal. Ehhez viszont kell a feszültség, a balhé, és, hogy ne legyen minden OK. </span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><b>Csatlakozzatok hozzánk november 24-én a szülőségről, az "elég jó" szülőségről szóló <a href="https://www.facebook.com/events/276750833682326" target="_blank" rel="noopener noreferrer">élő, online és ingyenes előadásunkra. </a></b></span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/7koznapi_talalkozasok_2.jpg" alt="7koznapi_talalkozasok_2.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F08%2Fki_nevel_a_vegen_3_dolog_amit_szulokent_tanulhatunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F08%2Fki_nevel_a_vegen_3_dolog_amit_szulokent_tanulhatunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F08%2Fki_nevel_a_vegen_3_dolog_amit_szulokent_tanulhatunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ki nevel a végén? 3 dolog, amit szülőként tanulhatunk."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/11/08/ki_nevel_a_vegen_3_dolog_amit_szulokent_tanulhatunk#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16278102" border="0" /></a><br /></p>
1
2020-11-08 17:46:17
Ki nevel a végén? Néhány dolog, amit szülőként tanulhatunk.
Azáltal, hogy gyerekünkkel újra megtapasztaljuk a gyerekkor szakaszait, lehetőségünk van saját magunk megismerésére is.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/papapapa.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/express_yourself.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/11/02/_miert_van_szakalla_a_telaponak_az_ovodasok_egyedulallo_vilagkepe
"Miért van szakálla a Télapónak?” - az óvodások egyedülálló világképe
2020-11-02T21:28:03+01:00
2020-11-02T21:28:03+01:00
Illes Hilda
https://blog.hu/user/1435708
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/people-1560569_1920.jpg" alt="people-1560569_1920.jpg" class="open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A fenti, címben írt kérdést egy hozzám járó fiú tette fel egy foglalkozásunk alkalmával, és ezzel egyből elűzte a késő délutáni fáradtságomat. Óvodások körében lenni, játszani, beszélgetni velük egészen különleges élmény. Teljesen sajátos az, ahogy ők gondolkodnak a világról, amilyen belefeledkezve képesek játszani, amilyen meggyőződéssel és hittel tudnak állítani (számunkra) képtelenségeket, amilyen komolyan hisznek abban, hogy minden létezik és lehetséges.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az óvodások, pontosabban a 2 és 6 év közötti gyermekek gondolkodásának sajátossága a képi reprezentáció, vagyis az, hogy a világ és benne élő személyek és tárgyak képekben, szimbólumokban képződnek le bennük. Ennek a gondolkodásmódnak a következménye az, hogy a kisgyermek a szemének hisz, csak a benne élő képből tud következtetni, méghozzá egyesről az egyesre, nem pedig úgy, hogy egy helyzetre több szempontból is rátekint. <span style="color: #800080;">Számára nem létezik lehetséges és lehetetlen sem logikai értelemben, sem abból a szempontból, hogy az ő világképében minden, a csoda is lehetséges.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A következőkben néhány jellegzetes, az óvodáskorú gyermekeket jellemző gondolkodásmódot mutatok be, melyek segítségével érthetőbbé válhat, miért is nem önző a gyermek, amikor csak magára gondol, miért nem hazudik, amikor a álmait vagy a képzeletének termékeit valóságként bizonygatja, és sokszor miért nem érti a szándékos és a véletlen közötti különbséget.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>1. „De az úgy volt, ahogy én láttam!”</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://cdn.cdnparenting.com/articles/2018/11/03134749/1152275144-H.jpg" alt="7 Effective Ways to Deal with Selfish Behaviour in Kids" width="320" height="219" style="margin-left: 5px;" class="imgright" />Az óvodás gyermek világképe egocentrikus, énközpontú, a világának középpontjában ő áll, mindent a saját szemszögéből lát és ítél meg. A nézőpontváltás képessége fokozatosan alakul ki. <span style="color: #800080;">Az óvodás korú gyermeknek még nehézséget okoz mások nézőpontjának felismerése, és nem tud más helyzetébe belehelyezkedni, így sokszor elképzelni sem tudja, hogy ami neki jó, ami örömet szerez, az másnak akár fájhat.</span> Ha a kedvenc babáját nem adja oda, akkor ő nem irigy. Ha boldogan játszik a babájával, az adott pillanatban, helyzetben nem képes azt felismerni és átérezni, hogy a másik gyermeknek ez rosszul esik. A kisgyermek mindent a saját perspektívájából vizsgál, számára ez az egyetlen valóság létezik. Az egocentrikus gondolkodásnak következményeként a szubjektív ítélet számára kézzelfogható tény, vagyis nincs különbség számára a között, hogy valamilyennek lát valamit (szubjektív ítélet) és az adott dolog valamilyen (tény). Ha ő olyannak látja, akkor olyan. Nemcsak azt nehéz elképzelnie, hogy néznek ki a dolgok a másik nézőpontjából, például a téri elhelyezkedést tekintve, de azt sem veszik figyelembe, hogy mások gondolatai különbözhetnek az övéiktől.</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><span style="color: #800080;">Ez az egocentrikus gondolkodás tehát nem azonos az egoizmussal, és nem önzés, hanem az én fejlődésének egy állomása</span>, amikor a gyermek csak magára összpontosít, hiszen nincs tisztában a különbséggel önmaga és mások között. Az óvodáskor végére kezdik kapisgálni a gyermekek, hogy másoknak más szempontjaik vannak, és iskoláskorúak mire gondolataikban, álláspontjaikban már megjelennek más emberek nézőpontjai is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>2. „Hogy keletkeznek a hegyek? - Az emberek építik őket.”</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Egy ovissal beszélgetve egészen különleges kozmológiai és geológiai fejtegetésekbe bocsátkozhatunk, a természeti jelenségekről is megvan a maguk magyarázata. A három-négy évesek szerint minden természeti jelenség az ember műve pl. az eget az emberek festik be, a tavakat az emberek ássák, és a természeti jelenségek mind az embert szolgálják. Öt-hat éves kor körül ez változik, ekkor úgy okoskodnak, hogy az ember csak segíti a természetet önmagát megalkotni, vagyis a tó medrét az ember ássa ki, de a vízzel már pl. esőzés miatt telik meg. Hét évesen már tudják, hogy a természeti jelenségek maguktól léteznek, nem emberi alkotás művei, azonban a működésüket hasonlóan magyarázzák, mint az emberi technika működését.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ez az artificializmus, mely tetten érhető a gyermekek felnőttekről alkotott képében is: <span style="color: #800080;">a felnőtt számukra hatalmas, omnipotens, mindentudó lény.</span></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az ovisok néha egészen másképp értékelik a világot, mint a nagyobb gyerekek. Egyszerre csak egy szempontra képesek koncentrálni, mint például a lenti videóban (Piaget kísérlet) található kislány, aki - a 3-4 évesekhez hasonlóan - egyszerre csak a víz magasságát képes figyelembe venni, a pohár nagyságát már nem, így könnyen megtéveszthető egy olyan feladatban, ahol egy 7-8 éves gyerek már könnyedén helytáll.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><iframe width="100%" height="360" src="https://www.youtube.com/embed/GLj0IZFLKvg?enablejsapi=1" frameborder="0" allowfullscreen="true"></iframe></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az óvodáskorú gyermeket gyakran becsapja a szeme, hiszen gondolkodásában szemléletvezérlésű, amit lát, vagy elképzel, az irányítja, egymástól függetlenül és egyenként mérlegeli a szempontokat, így előfordulhat az is, hogy okoskodása során a következő lépésben másféle helyzetet lát, így ugyanarról a helyzetről többféle, egymásnak ellentmondó ítélete alakul ki.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>3. „Fáj az asztalnak, ha nekimegyek.”</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://app.croneri.co.uk/sites/default/files/sharing%20toys_1.jpg" alt="Egocentrism | Croner-i" width="319" height="213" style="margin-left: 5px;" class="imgright" />Az ovisok világában minden megelevenedik, minden létező tudattal és érzésekkel bír, ez az animizmus, a megelevenítő gondolkodás. <span style="color: #800080;">A tárgyaknak ugyanúgy fáj, ha rájuk ütnek, mintha élnének, hisz számukra nincs különbség élő és élettelen között.</span> Sőt a tárgyak és természeti jelenségek ezen túlmenően szándékkal is bírnak, ez a szándékosság pedig fizikai törvényszerűség. Az óvodás gyermek világképében nincs véletlen, ez pedig az ítéletalkotásban is megnyilvánul. Piaget-nek volt egy története egy gyermekről, aki almát lopott, majd hazafele tartva a lopott almákkal egy hídon kelt át, mely leszakadt alatta, és a gyermek a vízbe esett. Az óvodáskorú gyermekek meg voltak győződve róla, hogy a híd direkt, mintegy büntetésből a lopásért, szakadt le a gyerek alatt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az 5 éves gyermek már felismeri, hogy nem minden szándékos, hanem a véletlen is lehetséges, ekkor a szándékosságot már a cselekedet következményeinek tükrében értelmezik jobbára úgy, hogy ami pozitív kimenetelű az szándékos, ami viszont negatív az véletlen. Megfigyelhető azonban az is, hogy egymás cselekedeteit hajlamosak szándékosnak minősíteni: „De direkt volt!”</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A szándékos és a véletlen egyértelmű megkülönböztetésére az iskoláskor kezdetére, 6 éves kor körül képesek.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>4. „De tudnod kell, mi történt az álmomban, hiszen ott voltál!”</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az óvodáskorú gyermek számára nem létezik szubjektív valóság, csak objektív, ami pedig nem más, mint a saját szubjektuma. A saját gondolataira, érzéseire, adott esetben álmaira is úgy tekint, mint amelyek a másik számára is érzékelhető objektív tények. Az álmaikról például sokáig úgy hiszik, valóság, megtörtént velük, majd fokozatosan felismerik, hogy az álom csak a fejükben létezik.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A gyermeki realizmus mutatkozik meg abban is, ahogy a dolgok nevéről gondolkodnak, számukra valaminek a neve maga a dolog. 5 évesen már tudják, hogy a dolgoknak nevük van, de a névre még úgy tekintenek, mintha az a dolog tulajdonsága lenne, és csak 6-7 évesen válik világossá számukra, hogy a név egy kapott szubjektív jel, melynek a tárgy tulajdonságaihoz nincs köze. Többször tapasztaltam, hogy sokáig a saját nevükkel kapcsolatban is úgy hiszik, csak őket hívják úgy, majd meglepődve tapasztalják, hogy más gyermekeknek is lehet ugyanaz a neve.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>5. „Azért esik a hó, hogy hóembert építhessünk.”</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/umbrella-2863648_1920.jpg" alt="umbrella-2863648_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="320" height="212" style="margin-left: 5px;" />Az óvodáskorú gyermekek az ok és okozat kapcsán is másképp gondolkodnak, mint a nagyobb gyermekek és felnőttek. Mi már tudjuk, hogy az ok mindig megelőzi az okozatot, a kisgyermek azonban transzdukál, összekeveri az okot az okozattal. Gondolkodásukat a finalizmus, vagyis cél-okság jellemzi, a különböző eseményeket, cselekvések okát a céljával határozzák meg, például nyáron azért süt a Nap, hogy fürödni tudjunk.</span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Piaget a gyermekek kognitív fejlődését szakaszokra bontotta, műveletek előtti szakasznak nevezte a gyermekkornak a csecsemőkor és az iskoláskor közötti szakaszát. Meglátása szerint a gyerekek gondolkodásuk során már képesek szimbólumok alkalmazására, azonban mentális műveletek végzésére még nem, vagyis még nem tudják az információkat logikai úton összekapcsolni, elválasztani, átalakítani. Ez a képességük az óvodáskor alatt fokozatosan fejlődik. A műveletek előtti szakaszt és így <span style="color: #800080;">az óvodáskorú gyermekek gondolkodását a centrálás, a látszat és a valóság összekeverése és a prekauzális (ok és okozat még nincsenek kapcsolatban) következtetés jellemzi.</span></span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>6. „Egy szörny van az ágyam alatt.”</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><span style="color: #800080;">Óvodáskorban a világ varászlatos hely, ahol bármilyen csoda megtörténhet.</span> A kisgyermekek mágikus világképében nincsenek korlátok, fizikai törvényszerűségek, élő és élettelen is tudattal, érzésekkel bír. Gondolkodásuk középpontjában a szándék, a vágyak vezérelte cél áll, a megvalósulásnak semmi sem állhatja útját. A mesék világa ezért is áll közel a gyermeki gondolkodáshoz, a mesék magyarázatokat szolgáltatnak számukra a világ működéséről, és mintegy tükrözik a gyermeki világképet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A mágikus világkép 7 éves korra adja át a helyét az elvont fogalmaknak, a logikai műveleteknek. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/kindergarten-2204239_1920.jpg" alt="kindergarten-2204239_1920.jpg" class="open-in-modal imgright" width="321" height="214" />Természetesen egyéni különbségek vannak a gyermekek fejlődésében, abban, ki milyen gyorsan jut át egy-egy gondolkodási szakaszon. Számos, a gyermekek kognitív képességeit vizsgáló kutatás árnyalja Piaget elméletét, a gondolkodás fejlődésére hatással van a kultúra, a környezet, a gyermekek korlátozott problémamegoldó képességeit magyarázhatja a gyermeki agy relatív éretlensége (kisgyermekkor kezdetén az agy súlya a felnőttagy súlyának kb. 50 %-a, hatéves korra kb. 90 %-a az agy végleges súlyának).</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Mindezek az elméletek, kutatások azonban inkább kiegészítik, mintsem cáfolják azt, hogy az óvodáskorú gyermekek gondolkodása egészen sajátos és nagyban különbözik a felnőttek gondolkodásától. Éppen ezért nehéz időnként, felnőttként megértenünk a kisgyermekeket. <strong><span style="color: #800080;">A világképük sajátosságainak ismerete azonban segíthet abban, hogy ne önzőnek, irigynek, vagy éppen hazugnak lássuk őket, a szörnyektől, szellemtől stb. való félelmüket ne bagatellizáljuk el. Ezekkel a minősítésekkel azért érdemes óvatosan bánni, mert a gyermekek énképét, önértékelését mi, a hozzájuk közel álló felnőttek formáljuk</span></strong>, a lelki egészség szempontjából pedig nem mindegy, hogy valaki rossznak, vagy éppen jószívűnek értékeli saját magát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A következő cikkemben a gyermekek énképéről lesz szó.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> <a href="https://www.facebook.com/7koznapipszichologia" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Ha olvasnál hasonló témákban, csatlakozz hozzánk!</strong></a></span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><small><strong>Felhasznált irodalom:</strong></small></span></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><small>Cole, M. és Cole, S. (2006). <em>Fejlődéslélektan</em>. Budapest: Osiris Kiadó.</small></span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><small>Dósa Zoltán. A gyermeki világkép metafizikai vonatkozásai és az ultrajelenségek magyarázata. <em>Műhely </em></small></span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><small>Mérei F. és V. Binet Á. (1985). <em>Gyermeklélektan.</em> Budapest: Gondolat.</small></span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><small>Ranschburg J. (2012).<em>Ranschburg Jenő művei. Óvodások. </em>Budapest: Saxum Kiadó.</small></span></li>
</ul>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F02%2F_miert_van_szakalla_a_telaponak_az_ovodasok_egyedulallo_vilagkepe%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F02%2F_miert_van_szakalla_a_telaponak_az_ovodasok_egyedulallo_vilagkepe%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F11%2F02%2F_miert_van_szakalla_a_telaponak_az_ovodasok_egyedulallo_vilagkepe%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="Miért van szakálla a Télapónak?” - az óvodások egyedülálló világképe"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/11/02/_miert_van_szakalla_a_telaponak_az_ovodasok_egyedulallo_vilagkepe#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16270318" border="0" /></a><br /></p>
Pszichológia
Gyerek
Piaget
Óvodás
Mágikus_gondolkodás
Egocentrizmus
Centrálás
1
2020-11-02 22:37:53
Csodálatos ovisok
Nem önző az az ovis, aki nem adja a játékát, és nem hazudós a gyerek, aki meg van győződve arról, hogy szörnyet látott.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/kids-143022_1920.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/people-1560569_1920.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/10/26/artok_a_gyerekemnek_ha_kereteket_szabok_a_nevelesi_stilusokrol_diohejban
Ártok a gyerekemnek, ha kereteket szabok? A nevelési stílusokról dióhéjban
2020-10-26T15:35:05+01:00
2020-10-26T15:35:05+01:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/0013fc6d-1600.jpg" alt="0013fc6d-1600.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Az elmúlt 75 évben számos tanulmány foglalkozott azzal, hogy <strong>miként befolyásolja a nevelési stílus a gyermekek érzelmi, intellektuális és szociális fejlődését. </strong>A tudósok célja annak meghatározása volt, hogy léteznek-e jól körülírható nevelési mintázatok és ha igen, ezek milyen hatással vannak a gyermekek fejlődésére.</p>
<p style="text-align: justify;">A nevelési mintázat témakörében Sears és munkatársai elsők között végeztek vizsgálatokat 1957-ben. 379 anya-gyermek diádot vizsgáltak a gyermek 5 éves korában, és arra voltak kíváncsiak többek között, hogy a szülő büntetési hajlandósága és engedékenysége milyen összefüggésben áll a gyermekek agressziójával. Az eredmények azt mutatták, hogy a <strong>legmagasabb szintű agresszió azokra a gyermekekre jellemző, akiknek szülői magas fokú engedékenység mellett magas szintű büntetési készséget mutattak.</strong> Eredményeik abban a tekintetben voltak lényegesek, hogy rámutattak arra, hogy a fenyegetésmentes, magas fokú kontroll lényeges eleme a hatékony nevelésnek a nyugati kultúrákban.</p>
<p style="text-align: justify;">A nevelési stílus fogalmát Baldwin vezette be a szakirodalomba, aki az 1950-es években 67 gyermekkel végzett longitudinális vizsgálatot születésüktől gyermekkoruk közepéig. Baldwin egymást követő években, otthonukban figyelte meg a szülő-gyermek párosokat és két meghatározó dimenziót emelt ki a nevelési stílusban. Baldwin úgy gondolta, hogy <strong>a nevelésben a két lényeges dimenzió a kontroll és a demokratizmus mértéke </strong>(demokratikus vagy autokratikus) és e két dimenzió kombinációjából négy nevelési stílus áll elő: demokratikus-alacsony kontroll, demokratikus-magas kontroll, autokratikus-alacsony kontroll, autokratikus-magas kontroll. Baldwin volt az első, akinek elképzelése a teljes nevelési gyakorlatra vonatkozott. Kutatásából az derült ki, hogy a<strong> gyermek szempontjából a magas demokratizmus-magas kontroll párosítás a legkedvezőbb</strong>, melynek eredményeképpen tervekkel teli, érdeklődő, elkötelezett és együttműködő gyermekek lesznek.</p>
<p style="text-align: justify;">A hazai szakemberek közül <strong>Ranschburg Jenő </strong>foglalkozott a nevelési stílus kérdésével és szintén 2 dimenzió és négy kategória mentén mutatja be a szülői nevelési stílusokat. Ranschburg modelljének <em>két dimenziója a hidegség/melegség és engedékeny/korlátozó tengely</em>. <strong>A meleg/engedékeny szülő</strong> érzelmileg nyitott légkörben neveli gyermekét, de nincsenek megfelelő keretek és szabályok, amely teret adhat a gyermek agressziójának, a <strong>hideg/engedékeny szülők</strong> gyermekei érzelmileg magukra hagyottnak érezhetik magukat, hiányoznak a szabályok, amely szintén teret engedhet agressziónak és devianciához vezethet. <strong>A meleg korlátozó szülőkre</strong> a túlóvás jellemző, amely a gyermek autonómiájának hiányát eredményezi, míg a <strong>hideg/korlátozó szülő</strong> büntető, érzelmileg sivár légkört teremt, amely szintén teret engedhet a gyermekkori erőszakosságnak. Ranschburg modelljében nem egy végponton jelenik meg az ideális kombináció, hanem a megfelelő arányokban rejlik a gyermek szempontjából optimális nevelés.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Diana Baumrind 1967-es vizsgálatsorozatában</strong> óvodás gyerekek óvodai, otthoni és laboratóriumi megfigyeléséből az derült ki, hogy a kompetensnek címkézett csoport gyermekeinek szülei nagyon is szigorúak és kontrollálóak voltak gyermekükkel, amellett, hogy hagyták őket kérdezni, megmagyarázták nekik a dolgokat és érveltek. Baumrind munkásságának érdekessége, hogy kutatásait a vezetői stílus tanulmányozásának területén kezdte és ott is azt találta, hogy a hatékony vezetőt magas fokú demokratizmus mellett magas fokú kontroll is jellemzi. Ezen tapasztalatait átültetve a gyermek szocializációs folyamatára fogalmazta meg Baumrind a nevelési stílussal kapcsolatos tipológiát, melyet 1966-os munkájában részletesen fejt ki és melyben három nevelési stílust ír körül: az engedékeny, az autoritariánus és az autoritatív nevelési stílus (Baumrind, 1966).</p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><strong>Az engedékeny nevelési stílust</strong> általában érzelmi melegség, elfogadás jellemzi, de nincsenek jól megszabott határok és a nevelés következetlen. A szülő bevonja a gyermeket a család döntéseibe, lehetőséget biztosít számára, hogy maga rendelkezzen szabadidejével. Mivel hiányoznak a keretek, amelyen belül a gyermek biztonságosan mozoghat, így nem tanulja meg, hogy hogyan kell kontrollálnia magát és környezetét.</li>
<li><strong>Az autoritariánus nevelési stílust</strong> követő szülő merev, tekintélyközpontú elvárásokat támaszt a gyermek felé, amelyek nem veszik figyelembe a gyermek igényeit. A nevelés alapvetően büntetésközpontú és mivel nincsenek előtérben a gyermek szükségletei, ezért nem is tanulja meg azok késleltetését, hiszen nem tanulja meg az ezzel járó pozitívumokat. A kommunikáció alapvetően utasítás jellegű, alá-fölérendelt, melyben a szülő nem igen veszi figyelembe a gyermek reflekcióit és ezért a gyerek más közegben is tekintélyszemély segítségét kéri problémás esetben.</li>
<li><strong>Az autoritatív nevelési stílus</strong> oly módon ad szabadságot a gyermeknek, hogy emellett megszabja a biztonságos határokat, kereteket és követelményeket állít a gyermek felé. A gyermek megtanulja az oda-vissza kommunikáció fontosságát, az érvelést, ami által kíváncsivá válik a világra és a szülő az ésszerű határokon belül hagyja is a gyermeknek a világ felfedezését. A szülő jutalmazza a megfelelő viselkedést, ami által a gyermek képessé válik önmaga és a világ kontrollálására. A folyamat eredményeként a gyermekben egészséges önbecsülés és énkép alakul ki.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;">A három nevelési stílus nagyban különbözik az értékekben, viselkedésben és szabályokban, amelyeket a gyerekeknek magukra kell vonatkoztatni és a szülői elvárások is nagyon eltérőek a gyerekekkel szemben. Lényeges különbség Baumrind elméletében, hogy míg korábban a kontrollt szigorral és büntetéssel asszociálták, addig Baumrind a kontrollt ezektől a fogalmaktól egyértelműen elhatárolja és úgy fogalmazza meg, mint a szülő azon igényét, hogy integrálja gyermekét a családba és a társadalomba, és ennek megfelelő elvárásokat támasszon gyermeke viselkedésével kapcsolatban.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Forrás: </p>
<ul>
<li style="text-align: justify;">Baumrind, D. (1966). Effects of authoritative parental control on child behavior. <em>Child Development, 37(4),</em> 887907.</li>
<li style="text-align: justify;">Maccoby, E.E. (1992). The role of parents in the socialization of a children: an historical overview. <em>Developmental Psychology, 28, </em>1006–1017.</li>
<li style="text-align: justify;">Sallay H. & és Münnich Á. (1999). Családi nevelési attitűdök percepciója és a self-fejlődéssel való összefüggései. <em>Magyar Pedagógia, 99 (2),</em> 157–174.</li>
<li style="text-align: justify;"> </li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F26%2Fartok_a_gyerekemnek_ha_kereteket_szabok_a_nevelesi_stilusokrol_diohejban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F26%2Fartok_a_gyerekemnek_ha_kereteket_szabok_a_nevelesi_stilusokrol_diohejban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F26%2Fartok_a_gyerekemnek_ha_kereteket_szabok_a_nevelesi_stilusokrol_diohejban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ártok a gyerekemnek, ha kereteket szabok? A nevelési stílusokról dióhéjban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/10/26/artok_a_gyerekemnek_ha_kereteket_szabok_a_nevelesi_stilusokrol_diohejban#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16258834" border="0" /></a><br /></p>
1
2020-10-26 15:35:15
Ártok a gyerekemnek, ha kereteket szabok?
Milyen nevelési stílusok léteznek? És hova vezetnek?
https://7koznapi.blog.hu/media/image/0013fc6d-1600.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/0013fc6d-1600.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/10/23/rejtett_csaladi_oroksegeink_a_transzgeneracios_hatas_728
Rejtett családi örökségeink: a transzgenerációs hatás
2020-10-23T15:13:41+02:00
2020-10-23T15:13:41+02:00
Vén Betti
https://blog.hu/user/1223227
<p style="text-align: justify;"><span>Egy család hogyan tartja fenn és adja tovább egyedi identitását és kultúráját? Milyen mechanizmusok teszik lehetővé a családi hagyományok egyik generációról másikra történő átadását? És vajon hogy lehet hatással ránk dédnagymamánk élete, ha soha nem is találkoztunk vele? A válasz a transzgenerációs hatásban rejlik. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/fullsizerender3_1.jpg" alt="fullsizerender3_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A minket körülvevő világ, a család, és legaktívabban a szülők nevelése formál bennünket, tanítja meg nekünk, hogyan kell viselkednünk. Ők azok, akik emellett szavak nélkül, nonverbális úton is rengeteg információt közvetítenek, gondolkodásmódot formálóan hatnak ránk, tudattalanul, rejtett módon, amelyeket beépítünk saját személyiségünkbe, viselkedésünkbe, gondolkodásunkba.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A transzgenerációs átvitel jelentheti a családi hagyományok, hiedelmek, viselkedésminták átvételét, amik lehetnek vallási és nemzeti hagyományok, életről, halálról, szexualitásról alkotott attitűdjeink. A foglalkozással, a továbbtanulási törekvésekkel, a pénzzel, a politikával kapcsolatos attitűdöket is sokszor átvesszük a családtól. A családi kötelékek is öröklődnek, mint például, mi a szerepe apának, anyának, a nagyszülők milyen közeli/távoli viszonyban vannak az unokákkal és ezt a mintát követve teszünk ugyanúgy saját (pár)kapcsolatainkban, gyermeknevelésben. <strong>Így válik a történet végtelenné</strong>, amíg fel nem ismerjük, és tudatosítjuk a tudattalanul ható, sokszor életvitelünket nehezítő, akadályozó családi örökségeinket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><strong>De mi az a transzgenerációs hatás egyáltalán? </strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A ma már transzgenerációs hatásként használt kifejezés a <strong>transzgenerációs trauma</strong> fogalmából <em>nőtte ki magát. </em>A kezdeti kifejezés elsősorban a holokauszt-túlélők utódainál kimutatható hatásra utal. A hatás lényege, hogy a túlélők leszármazottainál a traumatizáltságra utaló tünetek jelennek meg, annak ellenére, hogy ők maguk nem voltak közvetlen elszenvedői a traumának. Leggyakrabban szorongás, depresszió, öngyilkossági gondolatok, erőszakosság, agresszió, szerhasználat, alacsony önértékelés formájában öröklődik a hatás. A jelenség más, traumatikus eseményt átélt generáció leszármazottainál is megmutatkozhat (háborút átélt személyek, természeti katasztrófák, tömegmészárlás érintettjei). De még a szexuális bántalmazást átélt áldozatok gyermekei is jellegzetes tüneteket produkálhatnak, szinte átélve újra ők is a traumát.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><strong>Mi viszi át a hatást?</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A jelenség magyarázatára több mechanizmus is jelen van a családok működésében, mint ahogy a bevezetőben már utaltam rá. Családon belül a tanulás minden formája befolyásolja a fejlődő gyermeket. Családi környezetben a viselkedés, a hiedelmek eltanulása az egyik, <strong>közvetlen módja</strong> az átadásnak. A gyermek megtanulja a dühét kezelni egy vita hevében, amikor elvonul a szobájába, duzzogva. Ezzel a saját jövőbeli reakcióit alapozza meg. Ugyanilyen fontos a szülő reakciója is a gyermek viselkedésére, a hiedelmek, a kontroll, az irányítás, ezek mind közvetlenül adódnak át a következő generációnak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ennél sokkal izgalmasabbak a <strong>közvetetten</strong> megjelenő hatások, amik rejtetten formálják viselkedésünket, gondolkodásunkat, személyiségünket. Ezek lehetnek:<em> </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>1. Családi minták</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span><strong><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/treebg.png" alt="treebg.png" class="imgleft" width="375" height="391" /></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Egy családfa megrajzolásával sokszor <em>meglepve</em> tapasztaljuk a generációk közti ismétlődéseket. A legtöbb esetben a családi konstellációk generációról-generációra újra kirajzolódnak. A családfában rejlő hasonlóságok hasonló tapasztalásokat, megélt érzéseket rejtenek az adott generációban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Például,</span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span>ha legkisebb gyermekként nevelkedtem, és édesanyám is a legfiatalabb volt a származási családjában, akkor hasonló tapasztalásokon osztozunk ő is, én is, a szüleim és az édesanyám szülei is.</span></li>
<li><span>Ha az egymást követő nemzedékek mindegyikében vannak <strong>hajadonok, vagy házasság előtti terhességek</strong>, a családi minta nagy valószínűséggel ismétlődi fog.</span></li>
<li><span>Ezek a minták lehetnek <strong>foglalkozásbeli ismétlődések</strong> is, így alakulnak ki például az ügyvéd-dinasztiák.</span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span>Ezeknek a mintáknak a jelentősége abban rejlik, hogy előrejelzik a család jövőjét, sokszor destruktívan hatnak, ha nem kezeljük őket. Az ismétlődéseket, a mintákat felismerve - fokozott önmegfigyeléssel, a családi történetek kutatásával, megimerésével, párhuzamok megtalálásával - tudatosíthatjuk a káros hatásokat, és tehetünk lépéseket a változtatásért. (Sokszor nagyon nehéz folyamat.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>2. Családi titkok</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span><strong><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/letoltes_7.jpg" alt="letoltes_7.jpg" class="imgright" /></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az egyik legnagyobb közvetett úton megjelenő transzgenerációs átvitelt a családi titkok jelentik. Az érintettek nem beszélnek róla, nem kérdeznek semmit, ami az utódokban a <strong>feszültség érzését keltik</strong>. Érezni lehet a jelenlétét a levegőben, beszélni mégsem lehet róla. A családi titkok viselkedéseket, hiedelmeket, hagyományokat, érzéseket jelölnek. Többnyire a feltételezett bűntudatból, félelemből, szégyenérzetből alakulnak ki és olyan mélyreható hatást gyakorolhatnak, amelyek kiterjedhetnek az egész családi rendszerre. </span><br /><span> Napfényre kerülésük pedig nagy veszéllyel járhat, hiszen a család egységét semmisítheti meg.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>3. Szülői kép - párválasztás</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A szülői kép befolyásolhatja párválasztásunkat, házassági döntésünket. Hajlamosak vagyunk olyan házastársat választani, aki hasonlít arra a szülőnkre, akivel gyermekkorunkban szoros, jó kapcsolatot ápoltunk, vagy épp ellenkezőleg, egy gyermekkori kevésbé kielégítő szülői kapcsolat esetén olyant partnert választunk, aki teljesen ellentétes tulajdonságokkal rendelkezik, mint a szülőnk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Döntésünk ennél persze sokkal bonyolultabb, alapulhat a nagyszülők, nagybácsik, unokatestvérek vagy épp a közeli barátok tudattalanul beépült hatásán is. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>4. Családi veszteségek</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A családtagok halála a legsúlyosabb, legnagyobb stresszhatást jelentő élettapasztalataink közé sorolandó, amely elől senki sem menekülhet. Ez a hirtelen és visszavonhatatlan megbomlás a családi élet folytonosságában, komoly sokkhatást jelent a család rendszerében. Ahhoz, hogy a családi kultúra túlélje a családtagok halálát, és megőrizze egységes integritását, sikeresen kell kezelni a halál tényét. <strong>A fájdalom viselése egy örökletes reakciómintának tűnik.</strong> Az egyéni reakcióink pedig hatással vannak az egész családra. <em>Például egy ötfős családban a gyermek elvesztésére az anya úgy reagál, hogy a gyermekről készült képek, a neve, a létezése tabuvá válik a családban. Ez erősen kihat a család többi tagjára is, a testvérek például könnyen elsajátíthatják, hogy a halálról, a fájdalmakról nem beszélünk .</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><em><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/letoltes_1_4.jpg" alt="letoltes_1_4.jpg" class="imgleft" /></em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az, hogy egy család gyászol-e vagy sem, hogy külön vagy együtt, olyan szokások, amelyekből családi minta fejlődik és transzgenerációs hatással továbbadódik a következő generációnak. Ahol a gyászfeldolgozás nem zajlik le a normális mederben, olyan családi reakciómintát szül, amely nemzedékről-nemzedékre öröklődik, és tartósítja az elengedéssel, az érzelmi </span><span>kötelékek felbontásával járó nehézségeket az egyénekben. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span></span><span>A transzgenerációs elméletek családok generációk közti örökségeit, interakcióit kutatják. A család egészségtelen gondolkodási és viselkedési mintákat fejleszthet ki, amelyek generációkon keresztül öröklődnek. Ha megértjük, hogy a család a múltbeli krízisekre hogyan reagált, betekintést nyerhetünk a család jelenlegi küzdelemébe. A stresszes helyzetekre adott generációs reakciók felismerésének birtokában gyakran előre jelezhetjük a jövőbeli problémákat, hiszen mint láttuk, a megoldatlan konfliktusok öröklődhetnek generációról-generációra, és akár súlyos zavart is okozhatnak. Többféle pszichológiai módszer foglalkozik a diszfunkciók megszakításával, amelyben többek között a családterápia is segítségünkre lehet. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><strong>Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia <a href="https://www.facebook.com/7koznapipszichologia/">Facebook oldalán.</a></strong> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span></span><small><span>Forrás:</span></small></p>
<p style="text-align: justify;"><small><span>Ballard, M. B., Fazio-Griffith, L., & Marino, R. (2016). Transgenerational Family Therapy: A Case Study of a Couple in Crisis. </span><em>The Family Journal</em><span>, </span><em>24</em><span>(2), 109-113.<br /></span></small><small><span>Lieberman, S. (1979). A transgenerational theory. <em>Journal of Family Therapy</em>, <em>1</em>(3), 347-360.<br /></span></small><small><span>Lukács Dénes (2012): <em>Hogy’ állna rajtunk a nagyszülők ruhája…? A transzgenerációs hatás.<br /></em></span></small><small><span>Katalin, V. (2011). A transzgenerációs hatások az epigenetikai kutatások tükrében. <em>Magyar Pszichológiai Szemle</em>, <em>66</em>(3), 507-532.</span></small></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F23%2Frejtett_csaladi_oroksegeink_a_transzgeneracios_hatas_728%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F23%2Frejtett_csaladi_oroksegeink_a_transzgeneracios_hatas_728%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F23%2Frejtett_csaladi_oroksegeink_a_transzgeneracios_hatas_728%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Rejtett családi örökségeink: a transzgenerációs hatás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/10/23/rejtett_csaladi_oroksegeink_a_transzgeneracios_hatas_728#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16255104" border="0" /></a><br /></p>
1
2020-10-23 11:30:39
Rejtett családi örökségeink: a transzgenerációs hatás
Hogyan tartja fenn és adja tovább egy család az egyedi identitását és kultúráját?
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/fullsizerender3_1.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/10/16/mitol_szexi_az_intelligencia
Mitől szexi az intelligencia?
2020-10-16T14:04:00+02:00
2020-10-16T14:04:00+02:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><strong><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/what-is-sapiosexuality-4-signs-you-might-be-sapiosexual.jpg" alt="what-is-sapiosexuality-4-signs-you-might-be-sapiosexual.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong></strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Sokféle intelligencia létezik. A mostani cikkben az IQ tesztek által mért intelligenciáról esik szó, illetve annak vonzalomra gyakorolt hatásáról. A kutatások azt mutatják, hogy mind a nők, mind a férfiak számára a <strong>párválasztás során a legértékesebb jellemző az intellektus.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A szépséggel ellentétben, amelyet passzív megfigyelés által könnyen észlelünk, az intelligencia felismerése nehezebb, mert a <strong>két fél között dinamikus interakciót igényel</strong>. A szépségre, az esztétikumra adott reakcióink képalkotó eljárások segítségével is könnyen azonosíthatók az agytevékenységünkben is, míg az intelligenciára adott válaszaink egyáltalán nem leképezhetők ilyen egyértelműen. A mindennapi életben a beszélgetések során a tartalomból, a szókincsből és a humorból észleljük, hogy intelligens partnerrel-e van dolgunk. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Amikor kutatások során azt vizsgálták, hogy mi az az IQ szint, ami egy jövőbeli partnernél vonzónak számít, akkor a <strong>120-as körüli IQ szint</strong> rajzolódott ki. Ez a szint magasabb, mint a populáció 90%-ának az intelligenciája. <strong>Hosszú távú partnerkapcsolat esetében a nők ezt az intelligencia szintet tartják a leginkább kívánatosnak és szexuálisan vonzónak.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Érdekes módon azok, akiknek az IQ-ja 135-nél magasabb, vagyis az emberek 99%-nál okosabbnak számítanak, kicsivel kevésbé tűnek vonzó partnernek, mint a 120- körüli IQ-val rendelkezők, ugyanakkor ők is sokkal vonzóbbak, mint azok, akik csak az emberek 50%-nál számítanak okosabbnak.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Mi a szapioszexualitás?</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A név alapján szexuális orientációnak tűnhet, de ebben az esetben egy <strong>attitűdről van szó</strong>, ami abban mutatkozik meg, hogy miként választunk partnert, jelen esetben intelligencia alapján. <strong>Egyszerűen szólva az intelligencia szexi</strong>. A szapioszexualitás nem egy ritka beállítódás. Gyakori, hogy a külső (majdnem) teljesen háttérbe szorul, mert önmagában <strong>a másik okossága elegendő erőteljes érzelmek és vonzalom kiváltásához.</strong> Ez persze nem jelenti azt, hogy a külső vagy az ápoltság egyáltalán nem számít, csak az intelligencia sokkal többet nyom a latban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Mitől lesz szexuálisan vonzó az intellegencia? </strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Kétféle pszichológiai magyarázat állhat ennek hátterében.</strong></span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az egyik a <strong>Holdudvar-hatás,</strong> ami azt jelenti, hogy ha egy embernél érzékelünk egy pozitív tulajdonságot, mint a szépség, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez a többi jó tulajdonsággal kéz a kézben jár. A vonzó emberekkel jobban bánnak embertársaik és pozitívabbnak tűnnek a többiek szemében. Szakmai területen is könnyebben boldogulnak az attraktív emberek és szexuális partnert is könnyebben találnak. A mechanizmus úgy tűnik, hogy fordítva is működik: ha valakinél meglátunk egy olyan értékes tulajdonságot, mint a az intelligencia, a humor vagy a jó társas készségek, akkor könnyen hozzákapcsolunk hozzá szexuális vonzerőt is.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A másik befolyásoló tényező az <strong>arousal transzfer </strong>(emelkedett izgalmi szint átadása) lehet. Arról a folyamatról van szó, amikor egy tényező által kiváltott izgalom, beindítja, átterjed egy másik független tényező által kiváltott izgalomra. Jól szemlélteti ezt az a kísérlet, amikor egy veszélyesnek tűnő és egy biztonságos hídon kellett áthaladnia férfiaknak. A hídon találkoztak egy vonzó nővel. A veszélyesnek tűnő hídon áthaladva a férfiak nagyobb szexuális vonzalmat éltek meg a nő iránt, mint a biztonságosnak tűnő hídon. A félelmi izgatottság átadódott a szexuális izgatottságra.</span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A kutatók azt is megállapították, hogy a férfiak és a nők esetén is igaz, hogy minél komolyabbak a szándékait egy partnerrel, annál inkább fontossá válik az intelligencia kérdése.</strong> Míg egy könnyed kapcsolat esetében elfogadható az átlagos intellektus, addig házasság esetén a legtöbb ember igényli, hogy a partnere okosabb legyen az átlagnál.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az továbbra is kérdés, hogy kiemelkedően magas intellektus esetén miért csökken a vonzerő. Elképzelhető, hogy a társas területen gyakran megjelenő nehézségek állhatnak ennek hátterében.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Forrás: </span></p>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Akimoto, Y., et al., R. (2018). Approach or avoidance: Neural correlates of intelligence evaluation from faces. </span><em style="font-family: georgia, palatino, serif;">European Journal of Neuroscience</em><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">, 48, 1680-1690.</span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ben-Ze’ev, A. (2019). <em>The arc of love: How our romantic lives change over tim</em>e. University of Chicago.</span></li>
<li style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Dutton, D. G. and Aron A. P. (1974). Some evidence for heightened sexual attraction under conditions of high anxiety. <em>Journal of Personality and Social Psychology</em> 30, 510–17.</span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F16%2Fmitol_szexi_az_intelligencia%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F16%2Fmitol_szexi_az_intelligencia%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F16%2Fmitol_szexi_az_intelligencia%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mitől szexi az intelligencia?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/10/16/mitol_szexi_az_intelligencia#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16241638" border="0" /></a><br /></p>
1
2020-10-16 14:09:16
Mitől szexi az intelligencia?
Mind a nők, mind a férfiak számára a párválasztás során a legértékesebb jellemző az intellektus.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/what-is-sapiosexuality-4-signs-you-might-be-sapiosexual.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/what-is-sapiosexuality-4-signs-you-might-be-sapiosexual.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/10/14/_magamra_ismertem_a_gyerekemben_amikor_a_szulot_elonti_a_sajat_feldolgozatlan_gyerekkora
"Magamra ismertem a gyerekem problémájában!" - amikor a szülőt elönti a saját, feldolgozatlan gyerekkora
2020-10-14T16:49:36+02:00
2020-10-14T16:49:36+02:00
M. Steinbach Annamária
https://blog.hu/user/1047412
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://imgix.bustle.com/2016/6/2/swing-846077_1920-3fb5c6e4-6f5a-4eab-9208-de75d0c27a6a.jpg" alt="Could More Recess Help Improve Test Scores? Studies Show That Kids Need To Get Outside" /><br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Talán nem én vagyok az egyetlen, aki – akár szülőként, akár gyermekvállalás előtt álló emberként – már megkapta azt a mondást, hogy „kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond”. Ezek a kijelentések legtöbbször csak arra elegendőek, hogy jól megriasszák a saját gondjaikkal küzdő, kisgyerekes anyákat, apákat, és méltán érezzék azt, hogy „bizony, lesz ez még rosszabb is”. De kell-e rangsorolni a gyerekes gondokat, és ezek súlyosbodnak-e az életkor előrehaladtával? Miért visel meg minket, szülőket jobban egy-egy korszak, mint másokat? Lehet-e ugyanolyan dühös/fáradt/elkeseredett egy kisgyerekes (akár kisbabás) anyuka/apuka, mint egy lázadó tinédzserrel bajlódó szülő?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az utolsó kérdés megválaszolásával kezdeném, mivel ott a legegyértelműbb a válaszom, félig szakmai, félig szülőként érintett véleményem: lehet! Azt gondolom ugyanis, hogy nem a gyerek kora határozza meg leginkább a problémák nagyságát, hanem az, hogy a szülő maga ebben miképpen érintett, és ő maga megélt-e bármilyen nehézséget gyerekként abban az életkorban, amelyben jelenleg a saját gyereke van. Ily módon az, hogy egy kort különösen nehezen vészelünk át, az részben fakadhat belőlünk, szülőkből is. Valakinek azt nehéz megélnie, hogy a nap 24 órájában el sem mozdulhat a gyereke mellől, másnak pedig épp elengedni nehéz mondjuk óvodába, iskolába a gyereket. Az pedig, hogy a kamaszokkal szinte minden szülőnek meggyűlik a baja, nem is olyan meglepő, hiszen egy átlagos fejlődésnek része a konfliktusokkal, identitáskrízissel, veszekedéssel teli tinédzser korszak, amit aztán kénytelenek vagyunk újra átélni, csakhogy a másik oldalról, már szülőként.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn%3AANd9GcQ6ywDN8W3u6tu0-xAVZDrtEkUJU5cIC5kNGA&usqp=CAU" alt="Preventing Adverse Childhood Experiences Can Reduce Chronic Disease, CDC Says : Shots - Health News : NPR" style="margin-left: 5px;" class="imgright" width="317" height="211" />Minden embernek vannak elakadásai az életben. Azonban egy krízishelyzet akár gyerekkorban, akár felnőttkorban, nem állítja meg az időt. Bármi is ért minket, haladtunk tovább, próbáltuk átvészelni a nehebb időszakokat, hogy hátrahagyva őket, megpróbáljuk elfelejteni mindazt a félelmet, szorongást, ami a problémákkal együtt járt. Egy bántalmazott gyerek úgy nő fel, hogy az őt ért testi vagy lelki fájdalmak örökre beégnek annak ellenére, hogy felnőve kiszakad a bántalmazó közegből. A megalázott kisiskolás, felnőve, megpróbálja elfelejteni a megpróbáltatásokat, de akarva-akaratlanul az őt ért sérelmek árnyékként követik, és azonnal előbújnak paralell helyzetekben, mint például akkor, amikor a saját gyermeke kerül hasonló helyzetbe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Hogy szemléltessem a helyzetet, megosztanék egy esetet:</span></p>
<div class="frame">
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>Zalán mindig is visszafogott, barátkozni nehezebben tudó gyerek volt, és a szülei akkor kerestek meg, amikor a fiuk általános iskola első osztálya végén járt. A gondjai abban merültek ki, hogy nehezen tudott kapcsolódni a korosztályához, sokszor nem vették be a kidobózásba, a közös játékokba, ami miatt ő gyakran kisírt szemekkel, összetörten hagyta el az iskola épületét. A gyerek elmondása szerint az iskola jó, egy barátja van is, de szeretne több barátot. A szülők az első jeleket észrevéve azonnal segítséget kértek, mivel borzasztóan féltek attól, hogy a szeretett gyerekük sérül lelkileg. Az aggódást mindkét szülő nagyon megélte, tehetetlennek érezték magukat, például az édesanya éjszakánként sokszor aggodalmaskodott, nem egyszer hajnalban kelt a stressz miatt, és előre félt, hogy milyen kedvvel tudja aznap elindítani Zalánt az iskolába. </em></span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Elmesélve a fenti történtet, biztos vagyok abban, hogy a legtöbben átérezzük, milyen nehéz lehet egy szülőnek azt látni, hogy a gyereke szomorú, csalódott, tehetetlen és egyedül van. Ez az együttérzésünk onnan fakad, hogy nincs a világon olyan ember, aki ne tapasztalta volna meg, hogy milyen elképesztően rossz érzés egyedül maradni. Nos, Zalán anyukája (legyek Kriszta) – ahogyan azt egy hosszabb beszélgetés során feltártuk – nagyon is átérezte a fia helyzetét, mivel az anya az általános iskolában sokáig volt „a lemorzsolódott gyerek”. Hogy miért is olyan fontos ez? Találkozásaink során egyre tisztábban látszott, hogy Zalán anyukája a gyereke által újra átéli a saját szorongásait, és minden erejével megpróbálja elkerülni, hogy a fiának ugyanazt a magányt kelljen elszenvednie, mint neki. Ez végül azt eredményezte, hogy Kriszta szenzorai különösen érzékenyen reagáltak minden esetben, amikor Zalán arról mesélt, hogy nem tud kivel játszani. Az iskolából hazatérve például mindig az volt az első kérdés, hogy „Ma kivel játszottál?”. Ez és a hasonló kérdések azonban egyet jelentettek a gyerek számára: akkor lesz minden rendben, ha tudok másokkal játszani. Ez érthető módon szorongással töltötte el a kisfiút, mivel nem tudta beleengedni magát az ismerkedés természetes folyamatába, hiszen neki az egy feladat volt már, hazaérve pedig végre azt kellene már mesélni anyának, hogy ma mindenki vele akart játszani. Nem meglepő hát, hogy Zalán (aki végül kiegyensúlyozott szociális életet élt az iskolában) szorongása akkor kezdett oldódni, amikor az édesanya is elengedte a barátkozás égető szükségét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://www.artlimited.net/user/1/0/5/0/0/5/5/11784645/digital-art-inner-child-manipulation-people-infant-children-girl-large-open.jpg" alt="Inner child by Aryana Golchin, Digital art, Manipulation | Art Limited" width="320" height="226" style="margin-left: 5px;" class="imgright" />Ez a példa jól mutatja, hogy a legtökéletesebb szülő is volt egyszer gyerek. És ahogy minden gyerek számára léteznek nehézségek a cseperedés során, mindannyian cipelünk magunkkal olyan élményeket, néhol talán súlyos traumákat, amelyeket kénytelenek vagyunk újra átélni akkor, amikor szülőkké válunk. Szembejönnek velünk ugyanazok a nehézségek, félelmek, szorongások, amelyek gyerekként igencsak megnehezítették az életünket, és jó anyaként, apaként azt szeretnénk, ha - mintegy a gyermekünket átemelve a problémán – őt mentesíthetnénk a nehézségek alól.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A helyzet azonban az, hogy ezt, ilyen formában nem tudjuk megtenni. Van azonban néhány megoldás, amely mind a szülő, mind a gyerek számára lelkileg építő lehet: </span></p>
<ol style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A gyermekünknél felmerülő problémánál, amikor azt érezzünk, hogy leblokkolunk, szinte magával ránt minket az aggodalom, az első gondolatunk legyen az, hogy hol vagyunk MI ebben a történetben? Átéltünk már hasonlót? Mitől is akarjuk pontosan megóvni a gyereket? Ha ezekre válaszokat találunk magunkban, az önmagában nem oldja meg a gondot, de legalább úgy tudunk segíteni a fiunknak, lányunknak, hogy az csak róla fog szólni.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Higgyünk a gyerekben! A fenti példánál például Krisztának el kellett hinnie, hogy a gyerek képes barátkozni egyedül, képes elviselni a visszautasítást, majd tud újrapróbálkozni, hogy végül sikere lehessen. Vannak élethelyzetek, amikben nehezebben fog boldogulni a gyerekünk, de a legtöbb, amit tehetünk, hogy biztosítjuk őt afelől, hogy ránk mindig számíthat, nekünk bármit elmondhat. Nem oldhatjuk meg helyette, de megtehetünk mindent annak érdekében, hogy sikeresen átvészelje azt az időszakot, amiben van. Csupán azzal, hogy ott vagyunk háttérországként.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ha elakadunk, bátran kérjünk segítséget! Ezt megtehetjük a védőnőnél, a családsegítőkben, óvodapszichológusoknál, majd iskolapszichológusoknál. Sokan sajnos azt sem tudják, hogy az intézményekben léteznek ilyen, ingyenesen igénybevehető lehetőségek, holott, a legtöbb intézmény rendelkezik a korosztállyal foglalkozó szakemberrel. És ha felismertük, hogy nekünk van elakadásunk egy bizonyos életkorban, fordulhatunk mi, magunk is szakemberhez, hogy jól átdolgozhassuk a problémát.</span></li>
</ol>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/father_and_daughter_at_lake.jpg" alt="father_and_daughter_at_lake.jpg" class="open-in-modal imgright" width="321" height="214" style="margin-left: 5px;" />Anyaként és szakemberként is azt látom, hogy a gyereknevelés során felmerülő nehézségek sokszor nagyon megterhelik a szülőket. Elbizonytalanodnak, elveszettnek érzik magukat, és nem találják a megoldást. Holott minden eszköz, amire szükségünk lehet, bennünk van. Nem kell tökéletes szülőnek lennünk. Elég, ha nem csak a gyerek szükségleteinek kielégítéséről gondoskodunk, hanem önmagunk lelki jóllétéért is teszünk. És ha érezzük azt az ismerős, szorító érzést, amikor gyerekünk a problémáiról mesél, bátran mondjuk el neki, hogy ismerősek nekünk ezek a gondok, félelmeket, helyzetek. Habár az ő félelmei nem a mieink, egy ilyen indítás jó alapot adhat a beszélgetésre, amelyben együtt fejlődik szülő és gyerek is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><a href="https://www.facebook.com/7koznapipszichologia" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Ha olvasnál hasonló témákban, csatlakozz hozzánk!</strong></a></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F14%2F_magamra_ismertem_a_gyerekemben_amikor_a_szulot_elonti_a_sajat_feldolgozatlan_gyerekkora%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F14%2F_magamra_ismertem_a_gyerekemben_amikor_a_szulot_elonti_a_sajat_feldolgozatlan_gyerekkora%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F14%2F_magamra_ismertem_a_gyerekemben_amikor_a_szulot_elonti_a_sajat_feldolgozatlan_gyerekkora%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="Magamra ismertem a gyerekem problémájában!" - amikor a szülőt elönti a saját, feldolgozatlan gyerekkora"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/10/14/_magamra_ismertem_a_gyerekemben_amikor_a_szulot_elonti_a_sajat_feldolgozatlan_gyerekkora#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16239086" border="0" /></a><br /></p>
Gyerek
Apa
Szülő
Ember
Anya
Önismeret
Traumafeldolgozás
1
2020-10-14 20:21:38
Amikor a szülőt elönti a saját, feldolgozatlan gyerekkora
Mindannyian cipelünk magunkkal nehéz élményeket, amelyeket kénytelenek vagyunk újra átélni, amikor szülőkké válunk.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/father_and_daughter_at_lake.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://imgix.bustle.com/2016/6/2/swing-846077_1920-3fb5c6e4-6f5a-4eab-9208-de75d0c27a6a.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/10/13/_a_kisgyerekem_nyulkal_a_bugyijaban_ez_normalis_a_testhez_valo_viszony_kisgyerekkorban
'A kisgyerekem nyúlkál a bugyijában. Ez normális?' - A testhez való viszony kisgyerekkorban
2020-10-13T18:14:50+02:00
2020-10-13T18:14:50+02:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image//1_x5kurp-ndtivt6jnx0pfuw.jpg" alt="1_x5kurp-ndtivt6jnx0pfuw.jpg" class="imgnotext" width="505" height="735" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Sok szülő számol be arról, hogy gyerekével kellemetlen és kényelmetlen a testről, testiségről és a szexualitásról való kommunikáció.</strong> Ugyanígy nehézséget jelent, ha olyat lát a gyerekénél, ami valamilyen módon a szexualitáshoz kapcsolható, de nem tudja, hogy ezt hogyan kell kezelni, hogyan kell jól kezelni, hogy ne okozzon megszégyenülést, zavartságot a gyerekében. Sokszor nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. Van, amiért szólni kell, de nem mindegy, hogy hogyan. Nehéz belőni, hogy melyik korosztálynál mi az, ami átlagosnak mondható, és mi a jelentése. Nem beszélve arról, hogy abban, hogy miként viszonyulunk az ilyen jellegű kérdésekhez, nagyban benne van a saját neveltetésünk, vagyis az, hogy a szocializációnk során miként voltak kezelve a testiséghez kapcsolódó kérdések. <em>Itt érdemes megjegyezni, hogy szülőként is fontos önismereti kérdés, hogy mitől okoz zavartságot nálunk a téma? Mennyiben szól ez a saját élményeinkről? </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A megfigyelések azt mutatják, hogy a <strong>csecsemők és a kisgyerekek (3-6 évesek) nagyon hamar felismerik saját testük, kiváltképp nemi szerveik örömszerző tulajdonságát</strong>. Megérintik magukat, megtapasztalják az ehhez kapcsolódó kellemes érzéseket, és kezükkel időről időre visszatérnek a kellemes érzést okozó testtájakhoz. Amikor egy kisebb gyerek megérinti önmagát annak van egy örömszerzési komponense, de nem rendelkezik a maszturbálás felnőtt értelemben használt szexuális tartalmával. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A kisgyerekek megérintik önmagunkat pelenkacsere, fürdés vagy akár játék közben és <strong>megállapítják, hogy az érintés jó érzésekkel jár és nincsen bennük szégyenérzet ezzel kapcsolatban és szexuális tartalmat sem társítanak hozzá.</strong> Amikor például orvosos játék közben a 4-5 éves gyermek a másik szoknyája alá néz, hogy mi van ott, az a természetes kíváncsiságról és nem szexualitásról szól. Olyan is van, hogy a gyerekek megérintik egymást, megvizsgálják egymás testrészeit, és nagyrészben ez sem szexualitás alapú, hanem szintén a kíváncsiságról, az explorációról szól, ami a tipikus fejlődés része.Nagyon fontos, hogy<strong> sose szidjuk le gyerekünket, ha ilyet látunk, mert ezzel azt az érzetet keltjük benne, hogy a teste és az ahhoz kapcsolódó érzések szégyellnivalók.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Gyakori az is, hogy ez az örömszerzés feszültségoldást szolgál.</strong> Előfordulhat ez olykor-olykor egy hosszú óvodai nap után, de ugyanígy megjelenhet, mint a szorongás jelzője, egyfajta önnyugtató tevékenységként. Ezutóbbi esetben, ha nagyon gyakorivá és tartóssá válik, akkor érdemes szakember segítségét kérni, de semmiképp sem szabad a gyereket megszidni, megszégyeníteni miatta. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Szintén gyakori jelenség, hogy mivel a kisgyerekek még <strong>nem rendelkeznek a felnőttek szemérmességgel, akár nagyközönség előtt, oviban, a közértben vagy a családi vacsorán nyúlnak be a bugyijukba, alsónadrágjukba.</strong> A szülők persze rendszerint megdöbbennek, hiszen felnőttként nem érintjük meg a nemiszervünket nyilvános helyen, például a bolt kellős közepén. </span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Mikor kell arra gondolnunk, hogy a látott vagy hallott dolgok túlmennek a normalitáson és esetleg szexuális abúzusra utalnak?</strong></span></p>
<ul>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ha a gyereknél a korához nem illő szexualizált szóhasználat és viselkedés jelenik meg</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ha pl. nemi aktust imitál játék közben</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ha fokozott, az életkorhoz nem illeszkedő módon érdeklődik a szexualitás iránt</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Olyan eseményekről számol be, melyek felvetik a szexuális abúzust </span></li>
</ul>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Fontos kérdés, hogy attól még, hogy egy viselkedés természetes, kell-e mondjuk hagyni a bolt közepén vagy a vacsora alatt? </strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Nem. Attól még, hogy tudjuk, hogy egy viselkedés, tipikus, normális, kíváncsiság és játék alapú, el kell magyarázni, hogy vannak bizonyos körülmények, ahova ez nem való. Meg kell érteniük, hogy önmagunk intim területeinek érintése nem való nyilvános helyre, nem tartozik másra, és kiemelendő, hogy semmilyen körülmények között nem engedélyezett más számára. Viszont fontos azt is aláhúzni, hogy <strong><span style="text-decoration: underline;">nem</span> önmaga megérintésével van a gond</strong>! Megteheti ezt a saját kis privát szférájában. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Egyszerűen és világosan kell fogalmazni egy kisgyereknek. </strong><em>„A bugyiba nyúlkálni nem szoktunk nyilvános helyen. Látod, apa és anya sem csinál ilyesmit.” „Neked sem szabad fogdosni más nemiszervét (fütyijét, punciját), és ugyanúgy másnak sem szabad fogdosni a tiédet. A nagyobb gyerekek és a felnőttek is tudják, hogy nem szabad ilyesmit csinálni, és nyugodtan elmondhatod nekem, ha ilyesmi történik. Soha nem kerülsz bajba amiatt, hogy ilyesmit elmesélsz nekem.”</em> És nem kell ilyenkor elmesélnünk a gyerekeknek, hogy mit jelent a szexuális abúzus fogalma vagy kik a pedofilok, elég csak annyit tudniuk, hogy ez nem ok, és hogy szólhatnak nekünk bármilyen körülmények között. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>Következő cikkem témája az idősebb gyerekek/kiskamaszok szexuális fejlődése </em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F13%2F_a_kisgyerekem_nyulkal_a_bugyijaban_ez_normalis_a_testhez_valo_viszony_kisgyerekkorban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F13%2F_a_kisgyerekem_nyulkal_a_bugyijaban_ez_normalis_a_testhez_valo_viszony_kisgyerekkorban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F13%2F_a_kisgyerekem_nyulkal_a_bugyijaban_ez_normalis_a_testhez_valo_viszony_kisgyerekkorban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t='A kisgyerekem nyúlkál a bugyijában. Ez normális?' - A testhez való viszony kisgyerekkorban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/10/13/_a_kisgyerekem_nyulkal_a_bugyijaban_ez_normalis_a_testhez_valo_viszony_kisgyerekkorban#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16238136" border="0" /></a><br /></p>
0
2020-10-13 18:15:03
A testhez való viszony kisgyerekkorban
Sok szülő számol be arról, hogy gyerekével kényelmetlen a testről és a testiségről való kommunikáció.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/1_x5kurp-ndtivt6jnx0pfuw.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image//1_x5kurp-ndtivt6jnx0pfuw.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/10/07/osztonos_szuloi_reakcioink_amikor_a_gyerekem_megnyomja_bennem_a_gombot
Ösztönös szülői reakcióink: amikor a gyerekem megnyomja bennem a gombot
2020-10-07T14:45:35+02:00
2020-10-07T14:45:35+02:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/parent-shouting-at-girl-child.jpg" alt="parent-shouting-at-girl-child.jpg" class="imgnotext" /></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong></strong>Azt hiszem a legtöbb szülő számára ismerős a helyzet, amikor a gyereke viselkedése egyetlen másodperc alatt vált ki valami egészen mélyről jövő, automatikus és megállíthatatlannak tűnő reakciót. Érezzük, hogy valami más is közrejátszik az aktuális helyzeten kívül, mégis jól illeszkedőnek éljük meg a reakciónkat. <strong>Ezeket az automatikus reakciókat kiváltó ingereket nevezzük triggereknek</strong>, de hívhatjuk köznyelven gyújtópontnak, nyomógombnak is.</span></p>
<blockquote>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Triggereink szülőkén</strong>t: gyerekünk viselkedésében megjelenő olyan szavak, cselekedetek vagy érzelmek, amelyek erőteljes hatást váltanak ki belőlünk valamilyen múltbeli – akár gyerekkori – élményünk miatt. Ez lehet egy korai emlék, de akár valami, amit felnőttkorunk során éltünk át, és amely elárasztó tehetetlenséget, dühöt, negatív érzést vált ki belőlünk. Természetesen pozitív irányba befolyásoló triggereink is vannak, de a nevelési nehézségeknél a szülők érthető módon a negatív előfeszítések csapdájába kerülnek.</span></p>
</blockquote>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Belső nyomógombjainkat gyakorlatilag úgy kell elképzelni, hogy van egy rész bennünk, ami adott viselkedésre, mondatra, érzelemre indul be, és olyan erős, hogy egyetlen pillanat átveszi az irányítást a viselkedésünk felett.</span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Vegyünk egy elég tipikus példát</strong></span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Órákon át a konyhában állunk, hogy finom vacsorát készítsünk a családnak. Letesszük gyerekünk elé, aki közli, hogy nem kér egy falatot sem, és egyébként is gusztustalan az étel, , és miért csináltunk ilyen borzalmat?!</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Hallva ezeket a sorokat, másodpercek alatt felmegy bennünk a pumpa, elkezdünk üvölteni, hogy hogyan lehet ilyen hálátlan a gyerekünk, és hogy mondhat ilyen gonosz dolgokat, és egyébként is, most azonnal menjen a szobájába, és vacsorát sem kap.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>Mi is történt valójában? </em></span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong> </strong><strong>Hogyan tudjuk megváltoztatni a bennünk levő nyomógombokat?</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Sajnos nem elég egy szimpla elhatározás ahhoz, hogy hirtelen máshogy reagáljunk a korábban erős indulatot kiváltó helyzetekre, hiszen, ha elég lenne, akkor ezek a helyzetek nem ismétlődnének. A nyugalmat elősegítő gyakorlatok, például légzésgyakorlat is a helyzet utólagos kezelését, a kárelhárítást segítik. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Az első nehézség, hogy azonnal címkézzük az érzést,</strong> ami felszínre tör bennünk. Úgy érezzük, hogy mindenképpen be kell sorolnunk jó vagy rossz kategóriába kell. <em>Hogy érezhetek anyaként ilyen dühöt a gyerekem iránt? Ez egy rossz dolog!</em> Ahogy kimondjuk magunknak, hogy nincs rendben, ahogyan érzünk, azonnal bűntudatunk is lesz a miatta. Érdemes inkább úgy tekinteni ezekre a felszabaduló érzésekre, mint jelzésekre, amelyek megmutatják a szükségleteinket, vagy jobban mondva korábbi nem kielégített szükségleteinkre világítanak rá. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A második nehézség, hogy a legtöbb szülő azt a kényszert éli meg, hogy mindig nyugodtnak kell, mindig kedvesnek kell lenni, mindig jól kell éreznie magunkat.</strong> Ez a kényszer ugyanakkor több problémához vezet:</span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ezáltal azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy a nehéz érzések rosszak, vagyis a gyerek könnyen juthat arra a következtetésre, hogy az ő nehéz érzései is rosszak.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Miközben magunknak azt mondjuk, hogy rosszak a nehéz érzések, aközben a gyerekeinknek azt kommunikáljuk, hogy osszák meg velünk nehéz érzéseiket. Jól látható ellentmondás feszül az anya és a gyerek megítélése, illetve a nyíltan és burkoltan kommunikált dolgok között.</span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A korábbi, mindig jónak és kedvesnek lenni kényszer egyik tipikus következménye, hogy a szülők a rossz érzéseket tartalmazó részeiket egyszerűen el akarják nyomni. Jó mélyen tartani, nem tudomást venni róluk. Ezek a részeink ugyanakkor nem tűnnek el, hanem lappangva dolgoznak bennünk, állandó boldogtalanságot okozva. Diszkomfortot és elégedetlenséget élünk meg tőlük.</span></p>
<div class="frame">
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Visszatérve eredeti példánkhoz, ott állunk az étkező asztal felett, feldúlt állapotban.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Testünkben megéljük a haraghoz kapcsolódó fizikai jeleket, ver a szívünk, felment a vérnyomásunk, szaporább a légzésünk. Nagyon dühösek vagyunk. Mi állhat valójában az érzelem mögött? Milyen háttértörténet futhat le a fejünkben? Milyen belső monológ indult be?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>„Te mindent elrontasz! Még ezt sem tudod rendesen megcsinálni! Még főzni sem tudsz rendesen! Már megint elszúrtad! Hogy lehetsz ilyen béna! Engem senki sem ért meg”</em></span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Ahogyan feltárjuk a belső monológot, megláthatjuk mögötte a háttértörténetet</strong>. ilyen háttértörténet lehet például az a gyerekkori élmény, amikor <em>tanárunk az elrontott házifeladat láttán rögtön becsmérelni kezd bennünket, hogy hogy csinálhattunk ilyen butaságot! Vagy szülőnk reakciója egy rossz jegyre, hogy ez mekkora borzalom és micsoda kudarc! </em>És mi gyerekként azt éreztük ezáltal, hogy értéktelenek vagyunk, semmit nem tudunk jól csinálni. Persze nem kell feltétlenül gyerekkori élményhez visszanyúlni. Ugyanilyen háttértörténet lehet egy olyan munkahelyi helyzet, amelyben folyamatosan kritizálják munkánkat és úgy érezzük, bármit teszünk, az sosem jó.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Amikor egy-egy nevelési helyzetben előjön egy ilyen automatikus nehéz érzés, akkor próbáljuk meg elfogadni, hogy ez<strong> egykor egy adaptív és helyénvaló reakció volt egy stresszes helyzetre és e</strong><strong>zek a háttértörténetek rendszerint bénultságot, erőtlenséget okoznak, ezért tud legyűrni bennünket az automatikus reakció. </strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Próbáljuk megvizsgálni, hol vannak az erőforrások az adott helyzetben?</strong> Milyen választási lehetőségeim vannak? Választás az is, ha egyszerűen hátrébb lépek a helyzetből. Hagyok magamnak egy szusszanásnyi időt, mielőtt válaszolnék. Most valóban segíthet néhány mély levegő vagy, hogy elszámolok tízig.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Amikor megértem a saját belső monológomat, akkor képes leszek meglátni a gyerekem viselkedésének valódi mozgatóit, és ez az új narratíva felülírhatja a régi élmények válaszait. </strong><em>Lehet, hogy egyszerűen fáradt, és azért ilyen undok? Lehet, hogy kimaradt az alvás az oviban? Vagy valami rossz élmény érte az iskolában és ennek a frusztrációja jön így ki rajta? </em>A korábbi értéktelenség érzés hirtelen szertefoszlik, a testi érzések csillapodnak, a harag elszáll. <em>„Hú, nagyon fáradt lehetsz, ha ilyen dühös leszel ettől”.</em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A triggerek átalakítása egy komplex folyamat. Ezen belül dolgozunk a testi érzéseinkkel, a hozzájuk kapcsolódó érzelmeinkkel, meghallgatjuk belső monológunkat és végső soron megértjük a heves érzelem mögött húzódó eredeti történetet. Ez a felismerés segít az aktuális helyzet átkeretezésében és az ahhoz igazodó válasz megfogalmazásában. <strong>A viselkedés tehát a mögötte levő teljes folyamat megértése és átalakítása által változik meg. </strong>Ahogy elkezdünk dolgozni ezekkel a nyomógombjainkkal, egyre könnyebben és gyorsabban tudjuk átalakítani az általuk kiváltott reakciót. Míg kezdetben csak a folyamat után sikerül szétbontani elemeire a helyzetet, egy kis gyakorlattal már közben is észre fogjuk venni, mi az, ami a reakciónk hátterében áll. És mindennek jutalma a gyermekünkhöz való kiegyensúlyozottabb kapcsolódás. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F07%2Fosztonos_szuloi_reakcioink_amikor_a_gyerekem_megnyomja_bennem_a_gombot%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F07%2Fosztonos_szuloi_reakcioink_amikor_a_gyerekem_megnyomja_bennem_a_gombot%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F07%2Fosztonos_szuloi_reakcioink_amikor_a_gyerekem_megnyomja_bennem_a_gombot%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ösztönös szülői reakcióink: amikor a gyerekem megnyomja bennem a gombot"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/10/07/osztonos_szuloi_reakcioink_amikor_a_gyerekem_megnyomja_bennem_a_gombot#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16231076" border="0" /></a><br /></p>
Belső_triggerek
0
2020-10-07 14:52:11
amikor a gyerekem megnyomja bennem a "gombot"
Van egy rész bennünk, ami adott viselkedésre, indul be, és olyan erős, hogy egyetlen pillanat átveszi az irányítást.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/parent-shouting-at-girl-child.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/parent-shouting-at-girl-child.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/10/05/gyogyito_irodalom_irodalomterapia
Gyógyító irodalom = irodalomterápia
2020-10-05T09:18:17+02:00
2020-10-05T09:18:17+02:00
7köznapi vendég
https://blog.hu/user/1385729
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/reading-together.jpg" alt="reading-together.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Az irodalom és a pszichológia csodálatos ötvözetet alkot.</strong> Az irodalomban felbecsülhetetlen mértékű tudás, ősi bölcsesség rejlik, komplex módon tanulhatunk a klasszikus elődök és kortárs szerzők tapasztalataiból. Számtalan életet élhetünk meg a könyvek révén, tobzódhatunk a szerepekben, retteghetünk és feloldozást nyerhetünk. Besétálhatunk az oroszlán barlangjába, tudva, hogy biztonságban vagyunk, és bármikor kijöhetünk. Megoldhatunk olyan problémákat, amelyekkel talán az életben sosem találkozunk, de az alternatívák megismerésével <strong>saját konfliktuskezelési módjaink és megküzdési készségeink is fejlődhetnek</strong>. Nem mellesleg <strong>tágul a látókörünk</strong>, gondolkodásmódunk nyitottabbá válik, és együttérzőbbek leszünk. <strong>Képesek leszünk a perspektívaváltásra</strong>, a fekete-fehér látásmód elutasítására. </span></p>
<blockquote>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az irodalom, csakúgy mint a pszichológia, arra van, hogy segítsen. Segítsen értelmesen élni, segítsen emberré válni, és segítsen, ha bajban vagyunk.</span></p>
</blockquote>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az irodalomterápia olyan módszer, amely közel hozza az egyénhez az irodalmat, és főszereplővé teszi a befogadót, mint ahogy az életünk főszereplői is mindig mi magunk vagyunk. <strong>Az irodalomterápiában nem az a lényeg, hogy mit gondolt a szerző, hanem az, hogy mi hogyan tudunk kapcsolódni a műhöz, milyen érzelmeket, gondolatokat kelt bennünk és milyen fontos üzenete van számunkra</strong>. Ahány olvasó, annyi olvasat és fontos üzenet létezik. Hiszünk abban, hogy ezen üzenetek megtalálása és felszínre hozása katartikus hatású is lehet az egyén számára. </span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az irodalomterápia során nemcsak műbefogadás történik, hanem alkotó munkában is részük lehet azoknak, akik egy ilyen csoportban vesznek részt. Egyetlen klasszikus vagy kortárs műről, akár egy dalszövegről is lehet hosszabb folyamat során benyomásokat megosztani, de az is lehetséges, hogy mindenki hozza a saját maga által választott művet. A leggyakoribb az, hogy egy-egy alkalommal néhány kisebb mű kerül a résztvevők elé, melyekkel közösen foglalkozunk. A műre való reflektálás, a belső monológ megosztása, amely a csoport erejét adja, attól gyógyító hatású, hogy <strong>átélhetjük általa a sorsközösséget</strong>, és mások élményeiből, tapasztalataiból is tanulhatunk.</span></p>
<div class="frame">
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A Menta P’art közössége</strong> különböző területen dolgozó pszichológusokból áll. Van közöttünk munka- és szervezetpszichológia specializáción végzett kolléga, meseterapeuta, sportpszichológus-jelölt, tanácsadó-szakpszichológus jelölt. Egyéni megsegítéssel és csoportokkal is foglalkozunk. Közös küldetésünk a pszichológiai kultúra mind szélesebb körű terjesztése, annak a tendenciának az erősítése, hogy a pszichológia a mindennapi jóllétünk szerves része, út és cél, életminőségünk egyik fontos letéteményese.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><a href="https://www.facebook.com/Menta-Part-Pszichol%C3%B3gi%C3%A1val-%C3%A9s-m%C5%B1v%C3%A9szetekkel-a-ment%C3%A1lis-eg%C3%A9szs%C3%A9g%C3%A9rt-115318483576930" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Facebook oldalunkon</a> minden nap olvasható egy-egy bejegyzés Reggeli mentás frissítő néven, kognitív-viselkedésterápiás rovatunkkal pedig szerda esténként jelentkezünk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A Menta P’art alaptézise, hogy művészetekkel és pszichológiával tehetünk a mentális fejlődésért</strong>, és ennek a küldetésnek az egyes mérföldkövei azok a csoportok, amelyeket a koronavírus miatt online módon kényszerülünk megtartani. Alkotásterápiát is alkalmazó foglalkozásokat tervezünk gyermekek, fiatalok, felnőttek és családok részére a következő nyáron, de online módon jelenleg is elérhetőek irodalomterápiás nyitott és zárt csoportjaink a Menta P’art oldalán.</span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A cikk szerzője: Brunnerné Berta Nóra, </span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">pszichológus, integrált alkotás- és kifejezésterápiás csoportvezető</span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F05%2Fgyogyito_irodalom_irodalomterapia%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F05%2Fgyogyito_irodalom_irodalomterapia%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F05%2Fgyogyito_irodalom_irodalomterapia%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gyógyító irodalom = irodalomterápia"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/10/05/gyogyito_irodalom_irodalomterapia#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16227612" border="0" /></a><br /></p>
Módszer
Irodalomterápia
0
2020-10-07 14:52:12
Gyógyító irodalom = irodalomterápia
Az irodalom, csakúgy mint a pszichológia, arra van, hogy segítsen. Segítsen értelmesen élni, segítsen emberré válni.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/reading-together.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/reading-together.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/10/03/10_1_tudomanyos_erdekesseg_a_sirasrol
10+1 tudományos érdekesség a sírásról
2020-10-03T19:31:11+02:00
2020-10-03T19:31:11+02:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/_opt_aboutcom_coeus_resources_content_migration_mnn_images_2019_07_man_crying-96d9d93a14dd4359a5baf924df0c5a52.jpg" alt="_opt_aboutcom_coeus_resources_content_migration_mnn_images_2019_07_man_crying-96d9d93a14dd4359a5baf924df0c5a52.jpg" class="open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A sírás az egyik legszokványosabb érzelmi reakció. Nem nagyon létezik olyan ember a földön, aki az élete során legalább egyszer ne sírt volna. Annak ellenére, hogy a sírás az élet számtalan- pozitív és negatív- eseményéhez kapcsolódik, meglehetősen kevés pszichológiai kutatás született a témában. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Egy nemrég megjelent tudományos cikk az <strong>érzelmi alapú sírás legfontosabb jellemzőit gyűjtötte össze</strong>, melyek az alábbiak:</span></p>
<ol style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A sírás hátterében álló <strong>5 legjellemzőbb ok</strong> a <strong>veszteség</strong> (például, amikor véget ér egy kapcsolat vagy meghal egy szeretett személy), a <strong>reménytelenség</strong>, a <strong>fizikai fájdalom</strong> okozta sírás, az <strong>empátiás sírás</strong> (amikor azért sírunk, mert megindít bennünket a másik érzelmi reakciója), illetve egy <strong>különösen pozitív vagy megindító esemény</strong>nél (például gyermekünk születése).</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A <strong>fiú és lány csecsemő</strong>k között <strong>nincsen</strong> semmilyen <strong>különbség</strong> a sírás mennyisége és milyensége alapján.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Felnőttkorra</strong> ugyanakkor <strong>markáns különbség</strong> figyelhető meg a két nem között: míg a nők átlagosan havonta 2-5 alkalommal sírnak, addig a férfiak maximum egyszer. Ez a különbség késő gyerekkora áll elő és feltehetően <strong>szocializációs hatásokra vezethető vissza</strong> (miután a fiúk gyermekek gyakran szembesülnek azzal, hogy nekik <em>nem illik, nem való</em> sírni, egy idő után képtelenné is vállnak rá tartva a megszégyenüléstől).</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A személyiség összefügg a sírással.</strong> A magas empátiás készséggel rendelkező személyek sokkal könnyebben sírnak, legyen szó pozitív vagy negatív esemény által kiváltott sírásról. A neurotikus személyiségjegyekkel rendelkező személyek ugyanakkor könnyebben sírnak negatív eseményeken, mint a neurotikus személyiségjegyekkel kevésbé rendelkező személyek, viszont pozitív életesemények esetében nincs különbség a két csoport között.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A kötődési stílus is összefügg a sírással</strong>. Az elkerülő kötődési stílussal rendelkezők (akiknek nehezebb a bizalom és biztonság megélése a kapcsolatokban) nehezebben sírnak, mint a biztonságos kötődési stílussal rendelkező személyek.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A gazdag, demokratikus országokban élők gyakrabban sírnak</strong>, mint más országokban, például diktatúrákban élő emberek.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Látni a másikat sírni megváltoztatja a vele kapcsolatos nézőpontunkat.</strong> Amikor valaki sír előttünk, akkor hirtelen empatikusabbnak, őszintébbnek, megbízhatóbbnak és kevésbé agresszívnak tűnik, ugyanakkor felmerülhet az érzelmi labilitása is.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A sírás megítélésében fontos szerepet játszik a kontextus.</strong> Általánosan negatívabb megítélést kap, ha valaki a munkahelyén sír, mintha privát kontextusban.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az <strong>emberek 50 %-a jobban érzi magát sírás után</strong>, míg <strong>10%-a rosszabbul</strong> érzi magát.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az, hogy segít-e a sírás <strong>nagyban függ a síró embert körülvevő személyektől</strong>. A megfelelő támogatás és törődés jutalmazó a síró ember számára, míg a semleges, érzéketlen viszonyulás kiszolgáltatottságot és szégyenérzést okoz.</span></li>
</ol>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>+ 1</strong> <strong>A sírások 15-30%-a terápiás kontextusban történik</strong> és úgy tűnik, pozitív összefüggésben áll a hatékony terápiás kimenetellel, miután összefüggésben áll az érzelmek terápiás kontextusban való hatékony kifejezésével. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Forrás: Bylsma LM, Gračanin A, Vingerhoets AJJM. (2020). A clinical practice review of crying research. Psychotherapy, in press.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F03%2F10_1_tudomanyos_erdekesseg_a_sirasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F03%2F10_1_tudomanyos_erdekesseg_a_sirasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F10%2F03%2F10_1_tudomanyos_erdekesseg_a_sirasrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=10+1 tudományos érdekesség a sírásról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/10/03/10_1_tudomanyos_erdekesseg_a_sirasrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16226112" border="0" /></a><br /></p>
0
2020-10-03 19:31:35
10+1 tudományos érdekesség a sírásról
A sírásra hatással van a személyiségünk és a kötődési stílusunk is.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/_opt_aboutcom_coeus_resources_content_migration_mnn_images_2019_07_man_crying-96d9d93a14dd4359a5baf924df0c5a52.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/_opt_aboutcom_coeus_resources_content_migration_mnn_images_2019_07_man_crying-96d9d93a14dd4359a5baf924df0c5a52.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/09/29/_valogatos_a_gyerekem_mikortol_jelent_problemat_a_szelektiv_eves
"Válogatós a gyerekem." - Mikortól jelent problémát a szelektív evés?
2020-09-29T13:52:38+02:00
2020-09-29T13:52:38+02:00
Illes Hilda
https://blog.hu/user/1435708
<p style="text-align: center;"><strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/szelekti_v_eve_s.jpg" alt="szelekti_v_eve_s.jpg" class="imgnotext" /></span></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"></span></strong><strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"></span></strong><strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">„Válogatós a gyermekem”,</span></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">„Az oviban szinte semmit sem eszik, csak üres kenyeret”,</span></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">„Nem szereti a zöldséget, gyümölcsöt, csak szénhidrátot enne”, </span></strong></p>
<p style="text-align: center;"><strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">„Nem akar megkóstolni semmit, helyből nem szereti”. </span></strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">- Gyakran hallunk ilyen és ehhez hasonló panaszokat a szülőktől, akik tanácstalanul állnak gyermekük étkezési szokásai előtt. Gyermekkorban a válogatósság viszonylag gyakori jelenség, sőt felnőttként sem eszünk meg mindent, amit elénk raknak. Ez természetes, különböző ízeket szeretünk, találunk finomnak. Ha azonban a „válogatósság”, szelektív evés tartóssá és szélsőségessé válik, komolyan kihathat a gyermek egészségére – pl. hiánybetegségek alakulhatnak ki. És mivel befolyásolja a család étkezési szokásait, a családi életre is jelentős hatást gyakorol. Nem beszélve persze arról, milyen aggodalmat jelent a nem evés a szülők számára.</span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Mi az a szelektív evés?</strong></span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ha valaki hosszabb időn keresztül csak az ételeknek egy szűk spektrumát hajlandó elfogyasztani, és elzárkózik az újdonságok megkóstolásától, már szelektív evésről beszélhetünk. Atekintetben, hogy mit jelent ez a hosszabb idő, több álláspont létezik. Egyes kutatók szerint legalább 2 éven keresztül fenn kell állnia a problémának, míg mások azt vallják, hogy egy kisgyermek életében már fél év szélsőségesen szelektív evés is komoly hatással van mind a pszichés, mind szomatikus működésre.</span></p>
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A szelektív evésnek tekintjük, ha a gyermek mindössze 5-10 -féle ételt hajlandó elfogyasztani legalább 6 hónapon keresztül, elutasítja az új ételek megkóstolását. Fontos kritérium, hogy az étkezési zavar hátterében nem áll testképzavar, a gyermek nem foglalkozik az alakjával, testsúlyával, ahogyan nem fél a félrenyeléstől, a hányástól sem, és nem testi betegség az ételek elkerülésének oka. A gyermek testsúlyára nem biztos, hogy hatással van az, hogy ilyen kevés féle táplálékot fogyaszt. Még túlsúlyos is lehet, ha a magas szénhidráttartalmú ételeket fogyasztja előszeretettel.</span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Viszonylag gyakori problémáról van szó, egy kutatásban a szülők 14-20%-a arról számolt be, hogy 2-5 év közötti gyermeke gyakran vagy mindig szelektíven étkezik. A gyermekek különböző szempont szerint válogatnak, lehet ez az ételek íze, szaga, állaga, vagy akár a márkája.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/725b402e756b93cef65e1224d510033d.png" alt="" style="margin-left: 5px;" class="imgright" width="320" height="213" />A szelektív evés általában a hozzátáplálás időszakában kezdődik, azzal, hogy a baba a kínált ételt vagy egyes ételeket nem fogad el. Az is gyakori, hogy a szilárd táplálékra való áttéréskor jelentkezik a probléma. Elképzelhető, hogy a gyermek váltogatja azoknak az ételek a körét, amit éppen elfogyaszt, de mindig jellemző, hogy nagyon kevés fajta táplálékot hajlandó megenni. A „válogatósság” már ebben az időszakban jelentős hatással lehet a családi élere, hiszen az anya a kevéssé sikeres hozzátáplálásban saját kudarcát, hozzá nem értését láthatja, élheti meg, mely szorongást, bűntudatot okozhat benne. Az anya lelkiállapota visszahat a gyermekre, ettől pedig még nehezebbé válhat a helyzet.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A szelektív evés tipikusan kisgyermekkorban kezdődik, azonban kisiskolások és kamaszok körében is előfordul. A nagyobb gyermekek körében az evés zavarához egyéb pszichés és szociális nehézségek is társulhatnak, hiszen a különböző társas eseményeken, mint egy tábor vagy kirándulás, de akár az iskolában is problémát jelenthet a gyermeknek a közös étkezés, ami szorongáshoz, lehangoltsághoz vezethet. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Mi állhat a szelektív evés hátterében?</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A kutatások alapján azok a gyerekek, akiknél erőltették a zöldség- és gyümölcsfogyasztást, nagyobb valószínűséggel lettek válogatósak, vagyis az étkezés erőltetése összefüggést mutat a szelektív evéssel. A rövidebb ideig tartó szoptatás és az egysíkúbb anyai étrend szintén olyan tényezők, melyek kapcsolatba hozhatók a későbbi válogatóssággal, ezzel szemben a legalább 6 hónapos korig tartó szoptatás és féléves kor után kezdődő hozzátáplálás csökkentette a válogatósság mértékét.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/2b5a116ab0f8749d5b72bac6367d873a.png" alt="" width="320" height="218" style="margin-left: 5px;" class="imgright" />Úgy tűnik, hogy a szorongásnak szintén szerepe lehet a szelektív evés kialakulásában. Igaz ez mind az anya szorongására, mind a gyermekére. A szorongó anya érzelmileg kevésbé tud ráhangolódni a gyermekére, kevésbé érzékenyen válaszol gyermeke állapotárai, így nehezebben tud igazodni és tudja kielégíteni a gyermek aktuális igényeit, így az evés iránti igényét is. A kisgyermekes anyák számára sokszor a legnagyobb nehézséget a táplálás és az altatás körüli dolgok jelentik. Ha az anya szorong ezektől a helyzetektől, akkor hajlamos elővételezni, elővetíteni az ekörüli a nehézségeket. Az anya szorongása kihat a gyermekre, és nagy eséllyel valóban problémássá válik az étkezés, ami pedig még inkább növeli az anya szorongását.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Nemcsak az anya, hanem a gyermek szorongása is befolyásolja az evési szokásokat, valamint kapcsolat mutatható ki a kényszeres jegyek és a szelektív evés között is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A szenzoros érzékenység (érzékszervek átlag fölötti érzékenysége) szintén egy olyan tényező, mely a szelektív evés hátterében állhat. Szenzoros érzékenységünk velünk született, különböző mértékben vagyunk érzékenyek az egyes szaglási-tapintási-ízlelési-látási ingerekre. A kutatások szerint a a magasabb szintű taktilis, íz- és szagérzékenységgel jellemezhető gyerekek kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, és többször utasítják vissza az új ételek megkóstolását. A szenzorosan túlérzékeny gyermekek számára valódi nehézséget jelenthet egy-egy ételnek akár csak a megszagolása, vagy éppen elfogyasztása, mivel jóval érzékenyebbek ezekre az ingerekre.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Kapcsolatot találtak továbbá az autizmus spektrum zavarral élő gyermekek és a szelektív evés között, 50-53 %-ukra jellemző a válogatósság. Az autizmus spektrum zavarban egyrészt gyakori a szenzoros feldolgozás zavara (szenzoros érzékenység), másrészt a rugalmatlan viselkedésszervezés, gondolkodás, a szokásokhoz, rutinokhoz való ragaszkodás gátja lehet az új ízek kipróbálásának, illetve a számukra oly fontos, biztonságot nyújtó állandóság fenntartása az ételek kiválasztásánál is szerepet játszik. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Mit csináljak, ha a gyermekem szelektíven étkezik?</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az első dolog, min már otthon elgondolkodhatunk jellemző mozzanatokat, összefüggéseket keresve: a család étkezési szokásai, mikor eszik a gyerek esetleg többet és változatosabban, milyen reakciókat vált ki a családtagok körében a gyermek étkezése, milyen előnyei és hátrányai vannak a gyermekre nézve a szelektív evésnek. Az is megfigyelhető, milyen ételek fogyaszt szívesen, melyeket utasítja vissza, és ezt mivel magyarázza.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/c3930349142d1dcebbabaaad6ae026ac.png" alt="" width="323" height="215" style="margin-left: 5px;" class="imgright" />A szelektív evés a legtöbb esetben spontán javul, azonban nem mindig. Ekkor, illetve abban az esetben, ha a szülő maga is nehezen, szorongással éli meg a nehézkes evés tényét, érdemes lehet szakember segítségét kérni az étkezési szokások megváltoztatásához. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Abban az esetben, ha a szelektív evés hátterében szorongás vagy autizmus spektrumzavar áll, a kognitív – és viselkedésterápiás eszközök kiválóan alkalmazhatók. A szakemberrel együtt kidolgozható egy olyan jutalmazó rendszer, mellyel motiválni lehet a gyermeket új ízek kipróbálására, az elfogyasztandó ételek körének szélesítésére. A szülőnek aktív szerepet kell vállalni ebben a folyamatban, hiszen ő az, aki együtt étkezik a gyermekkel és otthon érvényesíteni tudja a kezelési tervet. A gyermeket is érdemes partnerként kezelni, hiszen ha ő választhatja ki, melyik étkezéskor kóstol, vagy melyik új ételt ízleli meg, motiváltabbá válik, ha pedig valamilyen módon – rajzos táblázatban, evésnaplóval – láthatóvá is tesszük számára az étkezési szokásait, és a tett erőfeszítéséért járó jutalmat, az azonnali visszacsatolást is biztosít számára.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A szorongó gyermekek esetében mindezen túl a játék- vagy bábterápia, meseterápia a szorongásoldáson keresztül pozitívan hathat az étkezi szokásokra, az autizmus spektrumzavarral élők gyermekek esetében pedig az egyéb autizmus specifikus fejlesztések fejthetnek ki hasonló hatást pl. a rugalmatlan viselkedés csökkentése által.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A szelektív evés kezelése, az új ételek kóstoltatása során nagyon fontos a fokozatosság betartása és az, hogy az egészen apró lépéseket is jutalmazni, pozitívan megerősíteni szükséges. Természetesen a cél nem lehet az, hogy a gyermek mindent válogatás nélkül megegyen, hanem egy olyan egészséges, változatos étrend kialakítása, amelyben minden fontos összetevőnek szerep jut.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia <a href="https://www.facebook.com/7koznapipszichologia/">Facebook oldalán.</a></strong> </em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><small><strong>Felhasznált irodalom:</strong></small></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><small>Jantek Gy., Gallai M., Pászthy B. (2015): <em>Egy korai eredetű evészavar: A szelektív evés diagnosztikai jellemzői, etiológiája és terápiás lehetőségei.</em> Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 17 (2016) 1, 1-17.</small></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F09%2F29%2F_valogatos_a_gyerekem_mikortol_jelent_problemat_a_szelektiv_eves%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F09%2F29%2F_valogatos_a_gyerekem_mikortol_jelent_problemat_a_szelektiv_eves%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F09%2F29%2F_valogatos_a_gyerekem_mikortol_jelent_problemat_a_szelektiv_eves%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="Válogatós a gyerekem." - Mikortól jelent problémát a szelektív evés?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/09/29/_valogatos_a_gyerekem_mikortol_jelent_problemat_a_szelektiv_eves#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16219802" border="0" /></a><br /></p>
Pszichológia
Gyerek
Táplálkozás
Evés
Gyereknevelés
Zavar
Szelektív_evés
Evészavarok
0
2020-09-29 13:52:55
Ha a „válogatósság”, szelektív evés tartóssá és szélsőségessé válik, komolyan kihathat a gyermek egészségére.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/szelekti_v_eve_s.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/szelekti_v_eve_s.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/09/26/a_halal_megvilagosito_elmenye
A halál megvilágosító élménye
2020-09-26T12:59:52+02:00
2020-09-26T12:59:52+02:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/63b0d8f7db23384d32d6cba64673d750.jpg" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Amikor széles közönséget szeretnénk megszólítani, a legkönnyebben úgy tudjuk megérinteni a hallgatóságot, ha megtaláljuk azt a közös pontot, amivel vagy aminek ellenében sokan vagy ideális esetben mindenki meg tudja határozni magát. Ha találunk egy ilyen közös nevezőt, akkor számíthatunk rá, hogy elmélyült szempárok kísérik végig gondolatainkat. Univerzális témákon gondolkodva sokakban merül fel a születés, az alkotó erő, az új létrejötte, miközben a halál kérdése, ami kétségtelenül minden élet közös halmaza, nehezen vagy viszolyogva kerül felszínre. A halál majdnem mindig fekete csuhásként, negatív konnotációval jelenik meg. A legtöbb ember, ha komolyan belemélyed a vég gondolatába, erős félelemről és szorongásról számol be. Veszteségek sora kerül felszínre, amelyek egyéni hitrendszer és gondolkodási keret szerint kerülnek feldolgozásra. Mivel véget jelentő halált megtapasztalni csak egyszer lehet, legtöbbünk fejében egy furcsa kint is-bent is állapot jelenik meg: szorongunk saját „nem létünk” gondolatától, miközben megéljük szeretteink hiányát az elképzelt „nem létünk” állapotában. A legracionálisabb ember is képes e sajátos paradoxon fájdalmait megélni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A halál, bár mint végső pillanat pusztítónak és megfosztónak hat, az élet folyamatában a legnagyobb fényerővel bíró reflektor.</strong> A halál közelsége, saját vagy szeretteink bőrén való megtapasztalása tisztító ecset. Leporolja a felszínes konfliktusokat, világossá teszi a valódi célokat és egyértelműen kiemeli az élet lecsupaszított vázát. Persze ez a hívó hang lehet időleges hatású és szép lassan ismét benőheti a halhatatlanság illúziója, de, aki képes arra, hogy ellentmondjon a kísértésnek és megőrzi az élet törékenységének tisztánlátását, esélyt kap egy teljesebb életre. Erről ír a koncentrációs táborokat megjárt Viktor Frankl a <em>Mégis mondj igent az életre!</em> című könyvében és ezt a kérdést feszegeti Yalom a <a href="http://park.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/szemben-a-nappal-a-halaltol-valo-retteges-legyozese/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>Szemben a nappal</em></a> című művében. Yalom szerint <strong>minden emberi félelem legbelső magja a haláltól való szorongás</strong>. Ha lebontjuk a felszín torzító rétegeit, az élethez és halálhoz való viszony rajzolódik ki. A sorsfordító felismerésekhez ugyanakkor <strong>saját megélés szükséges</strong>. Nem számít, hogy mit látunk mások életében, ahogy az sem számít, hogy ki gondolja azt, hogy tévúton járunk. A rétegeket mindenki maga kell, hogy lehámozza, <strong>maga kell, hogy megélje a húsba vájó elmúlás kijózanító élményét</strong>.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ahogy haladunk az életünk során, előbb-utóbb mindannyian találkozunk <em>saját halál</em>unk gondolatával. Talán furcsán hangzik, de jó darabig a legtöbben <em>halhatatlannak </em>élik meg magukat, vagy talán helyesebben fogalmazva, nem számolnak saját haláluk lehetőségével. A saját halál, önmagunk elmúlása, az élet törékenységének<em> egyes szám első személy</em>ben való megélése valahogy a legtöbbek gondolatvilágából jó darabig hiányzik. Vagy talán, ha dereng is a saját vég lehetősége, sokan tagadással reagálnak. Majd jönnek olyan határhelyzetek, amelyek elől nincs menekvés, amelyek durva pofonként figyelmeztetnek arra, hogy <em>„nem csak másokkal történhet meg”. </em>Elveszítjük barátunkat, meghal az ismerős szülője, halálos beteg lesz a kedvesünk... Mind-mind olyan kifacsaró tapasztalás, amely elől nem lehet tagadásba menekülni. Ott, abban a pillanatban<strong> nem tudjuk nem</strong> <strong>megtapasztalni az elmúlást. </strong>Yalom szerint ez a megélés ugyanakkor <strong>értéknövelő erővel bír, </strong>egy lehetőség az élet újjászervezésére. Ahogyan Frankl is az élet értelmére, a valódi célok kijelölésére helyezi a hangsúlyt, Yalom is egy tisztább életkép lehetőségét veti fel. Yalom ezt úgy fogalmazza meg, hogy „<em>jóllehet a halál fizikai értelemben megsemmisít, a halál tudata megmenti az embert”.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong></strong></em>Yalom a halál gazdagító erejét felerősítő tapasztalatokat <strong>megvilágosító élmények</strong>nek nevezi. Ilyen megvilágosító élmény lehet egy szerettünk hosszas betegsége vagy halála, egy számunkra fontos kapcsolat megszakadása, de ugyanígy az elmúlással szembesít az egyes életszakaszok visszafordíthatatlansága. <strong>Az elmúlás szorongása legtöbbször álruhában jelentkezik.</strong> Pusztán a felszínt szemlélve nem biztos, hogy eszünkbe jut, hogy az a 30-as éveiben járó nő, aki évek óta sikertelenül próbál beilleszkedni a munka világába, valójában fiatal anyaként megélt éveit siratja, tudva, hogy ez az időszak már soha többé nem tér vissza. Ugyanez lehet a helyzet azzal a férfival, aki nehezen állapodik meg új házasságában, mert ezáltal végérvényesen el kéne engednie régi házassága időszakát és emlékét. Az elmúlás nehézségétől való szorongás átveszi az élet, az „itt és most” helyét. A halálszorongás tehát rejtett hátráltató vagy önpusztító utakra terelhet, amelyek akár hosszú évtizedekig megfoszthatnak a valódi felismerésektől. Minél inkább közvetett úton jelenik meg egy-egy tünet, minél távolabb van a forrástól, annál nehezebb és hosszadalmasabb annak feltárása, hogy mi is áll valójában a háttérben és <strong>minden egyes tévúton töltött nap elvesz egyet abból, melyet valódi céljaink megvalósításának szentelhetnénk</strong>. Ugyanakkor, <strong>ha felismerjük legbelső félelmeinket, megértjük az élet végességét, akkor lehetőséget kapunk egy értelmesebb életre és teljesebb emberi kapcsolatokra</strong>.</span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em>"A halál tudatosítása valódi megvilágosító élmény lehet, különlegesen hasznos katalizátor életszemléletünk megváltoztatásához." Irvin Yalom</em></span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Könyvajánló</strong>: e<em> gondolatok <strong>Irvin Yalom - Szemben a nappal című könyve </strong>nyomán születtek. Ajánljuk a könyvet azoknak, akik Yalom olvasmányos stílusán és emberszerető attitűdjén keresztül mélyülnének el az élet legnagyobb kihívásában, a halálfélemmel való szembenézés szükségességében.</em></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><em><strong>Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia <a href="https://www.facebook.com/7koznapipszichologia/">Facebook oldalán.</a></strong> </em> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F09%2F26%2Fa_halal_megvilagosito_elmenye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F09%2F26%2Fa_halal_megvilagosito_elmenye%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F09%2F26%2Fa_halal_megvilagosito_elmenye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A halál megvilágosító élménye"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/09/26/a_halal_megvilagosito_elmenye#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16216100" border="0" /></a><br /></p>
0
2020-09-26 13:08:01
A halál megvilágosító élménye
A halál az élet folyamatában a legnagyobb fényerővel bíró reflektor.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/63b0d8f7db23384d32d6cba64673d750.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/63b0d8f7db23384d32d6cba64673d750.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/09/10/6_szempont_amit_merlegelj_mielott_a_gyerekedrol_posztolsz
6 szempont, amit mérlegelj, mielőtt a gyerekedről posztolsz!
2020-09-10T12:38:07+02:00
2020-09-10T12:38:07+02:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/facebookgyerek1.jpg" alt="facebookgyerek1.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A gyermekek online jelenlétével foglalkozó cikkek rendszerint arra fókuszálnak, hogy miként tudja a szülő gyermeke közösségi oldalakon való részvételét ellenőrizni, és megóvni a fiatal serdülőt az esetleges káros hatásoktól, veszélyektől. Van ugyanakkor egy másik nagyon fontos oldal, mégpedig, hogy miként jeleníti meg a szülő a gyermekét a szociális média világában. Annak ellenére, hogy a legtöbb gyermek a serdülőkor elején alakít ki önálló közösségi profilt, sokan már születésük pillanatában felkerülnek a világhálóra, hiszen gyakori, hogy a szülő ezen a fórumon osztja meg elsőként ismerőseivel az örömhírt, illetve a későbbiekben is rendszeresen posztol gyermekével kapcsolatos boldog pillanatairól. A kutatók ezzel kapcsolatban kiemelik, hogy nagyon fontos lenne, hogy a szülők figyelembe vegyenek néhány alapszabályt, amelyekkel megvédhetik és tiszteletben tarthatják gyermekük privát szféráját.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/children_facebook.jpg" alt="children_facebook.jpg" class="imgleft" />Egy, az Egyesült Államokban készült kutatás szerint, a gyerekek 90%-ról megjelenik Facebook poszt a második szülinapjáig. Itt nem csupán a gyermek életéről szóló fontos eseményekben merül ki az online jelenlét, hanem sok szülő ezen a felületen keresztül vitatja meg gyermeknevelési nehézségeit, vagy akár gyermeke magatartási és egyéb zavarait. Jól belátható, hogy ezutóbbinak milyen következménye lehet a felnövő gyerekre, aki később szembesülhet azzal, hogy mennyi intim információ került ki több száz idegen felhasználó kezébe, és esetleg megszégyenülve érezheti magát, amikor ezeket visszahallja.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Természetesen a pszichológusok sem állítják, hogy minden szülő által közzétett információ feltétlenül káros a gyermekre nézve, de bizonyos személyes adatok és események megosztása, intim fényképek közzététele igenis súlyos következményekkel járhat, ha azok illetéktelen kezekbe kerülnek. Ugyan nem annyira veszélyes, de hasonlóan negatív következmény, ha egy nagyon nyitott szülő zárkózott gyermeke úgy érzi, hogy olyan mennyiségű információ került ki róla, amit ő soha nem osztott volna meg magáról, és emiatt kényelmetlenül érzi magát. Gondoljunk csak bele, hogy ez hasonló ahhoz, amikor valaki élő szóban többet árul el rólunk idegeknek, mint amit mi önszántunkból megosztottunk volna magunkról, csak ebben az esetben még nyoma is marad hosszú távon.</span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Egy kamaszokat megcélzó kutatás egyértelműen alátámasztotta, hogy a 10-17 éves korosztály komolyan aggódik amiatt, hogy szüleik mit osztanak meg róluk ismerőseikkel, és a gyerekek kifejezetten igényelnék, hogy szüleik megvitassák velük, hogy mi kerülhet ki róluk és mi az, ami nem. A válaszadó gyerekek kiemelik, hogy nem az zavarja őket, ha szülőjük sport vagy tanulási teljesítményükről, nyaralási élményeikről oszt meg fényképeket, hanem az, amikor "ciki” történeteiket mesélik el Facebook oldalukon, vagy nagyon személyes információkat osztanak meg róluk.</span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>6 tanács mielőtt gyermekünkről posztolunk a Facebookon:</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A kutatók a fiatalok válaszai alapján összeállítottak néhány irányelvet, amelyet minden szülőnek érdemes átgondolni, mielőtt gyermekéről tartalmat oszt meg közösségi oldalán:</span></p>
<ol style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Minden posztra tekintsünk úgy, mintha nyilvános bejegyzés lenne:</strong> bár a szülők azzal nyugtatják magukat, hogy fényképeiket csak egy jól megszűrt csoport látja, ennek ellenére sosem lehetünk biztosak abban, hogy kinek a kezébe kerülhet egy-egy személyes fotó.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Hosszú távban gondolkozzunk:</strong> amit ma kiteszünk, az feltehetően 10-15 év múlva is jelen lesz a világhálón. Kezünket a szívünkre téve tegyük fel a kérdést: vajon szeretne-e ma 5 éves gyermekünk 15 évesen találkozni egy-egy bejegyzésünkkel?</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong> </strong><strong>Amit nem írnál ki a pólódra, azt a Facebookra se tedd fel! </strong>Csak azt tedd fel, amit egy nagyobb tömeggel is megosztanál életetekről.<strong> <br /></strong></span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Tartsd tiszteletben gyermeked igényeit:</strong> egyes gyereket már egészen kicsinek is keveset osztanak meg magukról, míg másoknak nem okoz problémát a kitárulkozás. Egy 9-10 éves gyerek már elég idős ahhoz, hogy megértse, mi is a közösségi média, így fontos, hogy a gyereknek lehessen beleszólása abba, hogy milyen tartalom kerül ki róla, és adott esetben élhessen vétó jogával, ha valami zavarja.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Ha bizonytalan vagy, kérd ki egy családtagod véleményét:</strong> mielőtt valami személyes történetet tennél közzé, kérd ki valamelyik családtagod véleményét, hogy biztosan helyes-e az információ nagy közönség előtt való megosztása.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Kommunikáld az elvárásaidat a többieknek is:</strong> ha egyszer megbeszéltéteket a gyerekeddel az online megosztás szabályait, akkor közvetítsd ezeket a családtagoknak és a barátoknak is, hogy ők is tiszteletben tartsák gyermeked igényeit.</span></li>
</ol>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/facebookgyerek3.jpg" alt="facebookgyerek3.jpg" class="imgright" width="263" height="175" />Az eddigi intelmek nem arról szólnak, hogy kerüljük a közösségi médiát, hanem sokkal inkább arról, hogy miként tehető biztonságossá annak használata. Sok mai szülő számára még valamelyest ismeretlen az online tér hatóereje, hiszen legtöbben még az offline világban szocializálódtak, de ha jól belegondolunk, akkor ezen a felületen is nagy részben arról van szó, ami általában a nevelés során is fontos (kellene, hogy legyen): <strong>tartsuk tiszteletben gyermekünket, kérjük ki a véleményét, és vegyük figyelembe érzéseit és gondolatait.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><b><i>A cikkben érintett témáról és a kütyüzés kapcsán sok másról lesz még szó online előadásunkon, melyről részletesebben a következő linken olvashatsz: </i></b></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><b><i>https://www.facebook.com/events/4278450325558682</i></b></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><b><i><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/119061399_1895153493960834_4581872928094015669_o.jpg" alt="119061399_1895153493960834_4581872928094015669_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></i></b></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><em>Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, csatlakozz hozzánk <a href="https://www.facebook.com/7koznapipszichologia/?fref=nf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Facebookon</a>!</em></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F09%2F10%2F6_szempont_amit_merlegelj_mielott_a_gyerekedrol_posztolsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F09%2F10%2F6_szempont_amit_merlegelj_mielott_a_gyerekedrol_posztolsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F09%2F10%2F6_szempont_amit_merlegelj_mielott_a_gyerekedrol_posztolsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=6 szempont, amit mérlegelj, mielőtt a gyerekedről posztolsz!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/09/10/6_szempont_amit_merlegelj_mielott_a_gyerekedrol_posztolsz#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16196486" border="0" /></a><br /></p>
Facebook
Kütyüzés
Online_jelenlét
0
2020-10-13 16:17:24
6 szempont, amit mérlegelj, mielőtt a gyerekedről posztolsz!
Nagyon fontos kérdés, hogy miként jelennek meg a gyerekek az online felületeken.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/facebook-teens.png
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/facebookgyerek1.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/08/31/hogyan_segitsunk_depresszios_szerettunknek
Hogyan segítsünk depressziós szerettünknek?
2020-08-31T22:25:17+02:00
2020-08-31T22:25:17+02:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/depresszio_1.jpg" alt="depresszio_1.jpg" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A depresszió a mentális egészséget komolyan érintő állapot. Amikor valamelyik szerettünk depresszióban szenved, a gyógyulás elengedhetetlen része a támogató társas környezet. Ugyanakkor pont a környezet számára rendkívül nehéz, hogy gyakran nem találja a segítés, a kapcsolódás megfelelő módját. Gyakori, hogy a segíteni vágyók tehetetlenséget, zavartságot, dühöt vagy szomorúságot élnek meg, mert nem tudják hogyan támogassák jól az érintettet. Jól segíteni tényleg nem könnyű feladat.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Az első fontos lépés, hogy tájékozódjunk arról, hogy mi is a depresszió.</strong> A tájékozottság rögtön világossá teszi, hogy a depresszió nem egy választott állapot vagy úri huncutság, hanem ugyanolyan betegség, mint bármely fizikai betegség. A depressziónak is meghatározott tünetei vannak, melyeket az idegrendszerben történő biokémiai változások idéznek elő.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A depresszió nem pusztán szomorúság, hanem a magány, a tehetetlenség, a kilátástalanság, a gyámoltalanság összetett érzése. A depressziós ember utálja magát azért, ahogyan érzi magát. Bűntudata van a tehetetlensége miatt. A depresszió érzelmi kiüresedést is jelent. <strong>Nem gyógyítható racionalitással, nem hat rá a logika vagy az ésszerűség.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A depresszió tünetei: </strong></span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A két alaptünet: depressziós/ingerlékeny hangulat és érdeklődés/öröm elvesztése</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">jelentős testsúlyvesztés vagy testsúlygyarapodás</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Inszomnia vagy hiperszomnia (alvásképtelenség vagy túlzott aluszékonyság)</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Pszichomotoros agitáció vagy gátoltság (mozgásban megjelenő izgatottság vagy lelassultság)</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Fáradtság vagy energiahiány</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Értéktelenség vagy túlzott bűntudat érzése</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Halállal és az öngyilkossággal kapcsolatos visszatérő gondolatok, öngyilkossági terv/kísérlet.</span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong></strong></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A klinikai szintű depresszió diagnózisához az első két fő tünet mellett legalább 5 tünetnek jelen kell lenni a megelőző két hétben.</strong></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A megfelelő ismeretek azért fontosak, mert akkor elkerülhetjük az olyan stigmatizáló mondatokat, mint „csak hozzáállás kérdése”, „eldöntöd és jobban leszel”, „gondolj szép dolgokra”, „ez csak hiszti” és hasonlók.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A pszichoedukáción túl a valódi segítsége második része <strong>az aktív és értő hallgatás.</strong> Ehhez hozzátartozik a másik érzelmeinek és nehézségeinek elismerése, hiszen a másik a probléma bagatellizálása vagy elutasítása tovább erősíti az egyébként is meglevő reménytelenséget és magányt, illetve szégyent és bűntudatot is eredményez.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Attól függően, hogy milyen időtartamú és erősségű depresszióról van szó és tekintve, hogy betegségről beszélünk, fontos, hogy <strong>bíztassuk az érintettet arra, hogy kérjen professzionális segítséget</strong>. Segíthetünk is megfelelő szakembert találni és el is kísérhetjük az érintettet. A nehézséget a pszichológiai segítségkérésben az jelenti, <strong>hogy a mentális zavarokat stigma veszi körül és emiatt gyakori az ellenállás.</strong> Érvelhetünk azzal, hogy fizikai betegségnél nem lenne kérdés az orvos felkeresése, miért más a mentális nehézség? Természetesen akinek már van korábbi tapasztalata pszichológussal vagy pszichiáterrel, az könnyebben ráveszi magát, hogy segítséget kérjen, de az első alkalom általában nehezebb és nagyobb az ellenállás.</span></p>
<div class="frame" style="text-align: justify;">
<p><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><span style="text-decoration: underline;">Amit ne tegyél</span>:</span></p>
<ul>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ne hasonlíts a nehézségeit másokéhoz: minden tapasztalat egyedi</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ne kicsinyeld le az érintett problémáját, ne csinálj belőle akarati kérdést</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ne kritizáld, hogy miért ilyen gyenge, erőtlen, lusta: nem lustaság áll a depresszió hátterében és ennek sulykolása tovább erősíti a tüneteket, a szégyent és a bűntudatot</span></li>
</ul>
</div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"> </span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A kéretlen tanácsok szintén nem a jó út</strong>, még akkor sem, ha úgy érzed, pontosan látod, mire lenne szüksége a másiknak. Várd meg, amig a másik tanácsért fordul hozzád, mert a kéretlen tanács kioktatónak, lekezelőnek tűnhet és még inkább a másik értéktelenség érzését erősíti.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A depressziós ember gyakran szociálisan izolálódik</strong>. Nem szívesen mozdul ki, társaságban ürességet érez, nehezen bírja összeszedni magát. Fontos, hogy a környezetében levők ne vegyék magukra a visszahúzódást, hiszen ez a betegség része. A társas készségek is időlegesen sérülnek a depresszió által, hiszen a másokhoz való kapcsolódás elengedhetetlen eszköze az érzelmek megélése, de a depresszió érzelmi üressége ezt gyakran nem teszi lehetővé.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F08%2F31%2Fhogyan_segitsunk_depresszios_szerettunknek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F08%2F31%2Fhogyan_segitsunk_depresszios_szerettunknek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F08%2F31%2Fhogyan_segitsunk_depresszios_szerettunknek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hogyan segítsünk depressziós szerettünknek?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/08/31/hogyan_segitsunk_depresszios_szerettunknek#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16184600" border="0" /></a><br /></p>
0
2020-10-13 16:17:23
Hogyan segítsünk depressziós szerettünknek?
Az első fontos lépés, hogy tájékozódjunk arról, hogy mi is a depresszió.
https://7koznapi.blog.hu/media/image/depresszio_1.jpg
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/depresszio_1.jpg
https://7koznapi.blog.hu/2020/08/19/turelmetlenseg_vs_halogatas_egy_elkepzelt_kontinuum_hipotetikus_2_polusa
Türelmetlenség vs. halogatás - egy elképzelt kontinuum hipotetikus 2 pólusa
2020-08-19T06:02:54+02:00
2020-08-19T06:02:54+02:00
Sipos Kinga
https://blog.hu/user/1469158
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A XXI. században felgyorsult világban élünk, mindent a maximumra próbálunk pörgetni, hogy minél többet és minél hamarabb profitáljunk. Ezt a felgyorsult tempót lehet a társadalmi változásokra is fogni, de a társadalmat mi emberek alkotjuk. Ennek a türelmetlen attitűdnek nyilvánvalóan vannak előnyei, ugyanúgy ahogy vannak hátrányai is. Nézzük, miket vonhat ez a fajta hozzáállás maga után.</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Manapság a lehetőségek világában élünk, csak kapkodjuk a fejünket, merre nézzünk, mit válasszunk. A sok lehetőség közepette nehéz döntenünk is, egyik előző cikkemben írtam erről, hogy mik lehetnek az okai annak, hogy több lehetőség közül nehezebben választunk, mintha csak pár darab lenne: “Barry Schwartz is felfigyelt erre a jelenségre. Könyvében (<em>The Paradox of Choice, 2004</em>) azt fejtegeti, hogy ha az ember túl sok választási lehetőséggel találja szemben magát, könnyen elveszhet bennük, szem elől tévesztheti az eredeti célját, és magasabb mértékű szorongást élhet át azzal szemben, ha kevesebb alternatívája lenne. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik a döntéshozatal előtt állván alaposan elemzik a helyzetet, sokat tétováznak, majd végül sem biztosak abban, mely irányban haladjanak tovább. Ez a helyzet az élet bármely területén fennállhat, egészen a bevásárlástól kezdve, a pályaválasztáson át, a párválasztásig.”</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="http://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/2_2.png" alt="2_2.png" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Nehéz többek között azért is helytállni a mérlegelést igénylő helyzetekben, mert kapunk kéretlen tanácsokat, javaslatokat is, illetve van olyan, hogy idői nyomás alá is helyeznek minket, és ennek intézményesített formája is van: pl.: 18 éves korban el kell döntenie az embernek, hogy mi szeretne lenni, ami egy meghatározó döntés az ember életében. De ha jobban belegondolunk, honnan tudná eldönteni <em>egyedül</em> egy 18 éves szinte még gyerek, aki az intézményesített oktatási keretek között is legjobb esetben is gyerekszerepben van kezelve, hogy mi szeretne lenni? Persze az megint más kérdés, ha van támogatottsága, és esetleg a szülei segítik a döntésben, amit önálló döntésének él meg, de az megint más, ha a szülők kifejezett sugallatára választ valaki pályát. Lényeg a lényeg, hogy ez ritkán az egyén szuverén döntése, sokkal inkább a lehetőségeiről, származási családjáról és ambícióiról szól.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Gondolatok a türelmetlenségről<br /></strong>A “ne pazaroljunk időt” - már-már a racionalizáció, mint megküzdés jelenségét figyelhetjük itt meg - vagy, a “most ezzel a halasztással buktam egy évet” jellegű kijelentések egy valamit sugallnak az embernek: az illető nagyon türelmetlen, és türelmetlenségét még meg is magyarázza, ami egészen addig nem baj, amíg ő vagy környezete nem szenved tőle. Viszont általában nem szeretik a türelmetlen embereket, ez a fajta viselkedés tud konfliktusokat gerjeszteni.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A türelmetlenség az élet bármely szeletében megjelenhet: pályaválasztás, párválasztás, munka, tanulás, háztartás, stb.. Gyermekvállalás kapcsán a praxisomban sokszor hallok olyan kijelentéseket, hogy “azért szeretnék gyereket, hogy még kiélvezhessem”, vagy “jó lenne hamar gyereket vállalni, hogy a szüleim sokáig nagyszülők lehessenek”, vagy “azért szeretnénk hamar babát, hogy minél hamarabb kirepüljön, és mi élvezhessük az életet”, illetve “hogy ha korán szülök, akkor még bírni fogom szuflával”, vagy „azért vállaltunk gyereket a párommal, hogy feldobjuk az életünket/házasságunkat”. Amióta a gyerekvállalás célja nem feltétlen a fajfenntartás, érdemes lenne a kisgyerek szempontjait szem előtt tartani akár már a születése előtt is. A fenti kijelentésekben kevéssé jelenik meg a baba, inkább a felmenők vagy saját szükségleteink vannak a fókuszban, amely nem várt hatásokat eredményezhet 10-20-30-40 év múlva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A munka világában is megjelenik a türelmetlenség, mindenki ismer törtető embereket, minél hamarabb a hierarchia csúcsára akar törni, hamar vezető szeretne lenni. Ez manapság egy felülértékelt tulajdonság, azzal kevesen foglalkoznak, hogy ha az ember idejekorán kerül olyan pozícióba, amelyhez nem feltétlenül van még (élet)tapasztalata, akkor az kellemetlen lehet az embernek is, illetve a szervezetnek egyaránt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Ugyanez igaz a továbbtanulásra: otthon is ezt hallhatjuk, hogy minél hamarabb le kell diplomázni, minél hamarabb el kell kezdeni dolgozni, illetve minél hamarabb kell még részképzéseket csinálni, ha valakik lenni akarunk az életben. De egy valamit nem úszhatunk meg: azt, hogy megtapasztaljuk mindennapi nehézségeinket, kudarcainkat és sikereinket, és hogy ezek alapján egy érettebb és komplexebb látásmódot alakítsunk ki.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az érettséget nem lehet siettetni. <strong>Érettség alatt én azt a komplex látásmódot/szempontrendszert értem, ami szól a saját időnként akár ambivalens, kellemetlen, vagy netán pozitív indulatainkról és azok tartalmazásáról, majd adekvát megdolgozásáról (ehhez az önreflexió képessége elengedhetetlen, hogy lássuk, mit miért teszünk), illetve arról, hogy képesek vagyunk a másik perspektíváját felvenni, ezáltal jobban megérteni őt és különösképpen a másik viszonyulásait.</strong> Nyilván más az elképzelésünk a munkáról, családról és az életről 23 és 35 évesen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>A halogatás<br /></strong>A halogatók ennek a kontinuumnak az ellenpólusai. Takács Ildikó szerint a halogatásnak lehet az egyik alapja az, hogy a személy saját magára vonatkozóan kétségekkel teli, nem gondolja, hogy képes a feladat elvégzésére, ezért tologatja maga előtt, illetve elfojtásba vagy túlkompenzálásba is torkollhat ez. Mindenesetre ez magában foglalja azt, hogy az ember szeretne megfelelni valakinek – csakúgy, mint a türelmetlenségnél említett társadalmi-; és családi mintákból származó nyomásnak kitett személyek. Az egyik túltervez – így lesz ambiciózus -, a másik pedig alul – így a halogatás -. Mind a kettő jár pozitív és negatív dolgokkal, és mint a pszichológia gondolja: régen ezek a stratégiák akár lehetettek hasznosak is, a nehézség ott kezdődik, hogy ha ezzel problémát okozunk vagy magunknak vagy környezetünknek, és ezt észre is vesszük. Az ambiciózusságban pozitív dolog lehet, hogy az ember sokra viszi, önállósága egész magas szinteket ér el, nem kell aggódnia, vannak tartalékai, és akár önértékelését is építheti erre. Ellenben ez egy folyamatosan emelkedett stressz szinttel jár, illetve ahhoz, hogy feljebb törjön, általában más emberek igényeit a sajátja mögé kell helyezze, és eszerint cselekednie, illetve biztosan kevesebb ideje/lehetősége jut kikapcsolódásra vagy más emberekkel való kapcsolódásra.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="http://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/1_1.png" alt="1_1.png" class="imgnotext open-in-modal" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A halogató ember ugyan nyugodtabbnak, elfogadóbbnak hat, és van ideje élni, de kevesebb vagyont is halmozhat fel. Egyrészt ez kevesebb stresszel jár, másrészt, ha a halogatónak nincs tartaléka, akkor ínséges időben ez okozhat neki magas szintű szorongást.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Fontos megérteni saját igényeinket, elvégre mindenkinek van előzménye, ahogy élte az életét, amilyen hatások érték őt, ami befolyásolta, hogyan alakul a személyisége. Amíg kényszerítő erejűen hat ránk valami, annak biztosan volt pszichés relevanciája, ami összefüggésben van önértékelésünkkel (mert a cél minden esetben a pozitív énkép fenntartása). A kérdés, hogy ezt képesek vagyunk-e látni, és akarunk-e kezdeni vele valamit.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F08%2F19%2Fturelmetlenseg_vs_halogatas_egy_elkepzelt_kontinuum_hipotetikus_2_polusa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F08%2F19%2Fturelmetlenseg_vs_halogatas_egy_elkepzelt_kontinuum_hipotetikus_2_polusa%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F08%2F19%2Fturelmetlenseg_vs_halogatas_egy_elkepzelt_kontinuum_hipotetikus_2_polusa%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Türelmetlenség vs. halogatás - egy elképzelt kontinuum hipotetikus 2 pólusa"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/08/19/turelmetlenseg_vs_halogatas_egy_elkepzelt_kontinuum_hipotetikus_2_polusa#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16168972" border="0" /></a><br /></p>
0
2020-10-13 16:17:21
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/2_2.png
https://7koznapi.blog.hu/2020/08/12/a_levalas_es_fuggetlenedes_fajdalmas_elmenye
A leválás és függetlenedés fájdalmas élménye
2020-08-12T16:47:22+02:00
2020-08-12T16:47:22+02:00
FBEP_PSY
https://blog.hu/user/1224707
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><img src="http://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/if-it-is-working-and-profitable.jpg" alt="if-it-is-working-and-profitable.jpg" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"></span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Mit is jelent a család? Valószínűleg legtöbben könnyen megfogalmazunk egy definíciót saját tapasztalataink vagy vágyaink alapján. A család fogalmáról minden emberben él egy elképzelés és <strong>intuitívan rátapintunk bizonyos folyamatokra, szabályszerűségekre, amelyeknek megfigyelői vagy résztvevői vagyunk/voltunk a családunkban</strong>. Az eredeti családunkban zajló folyamatok, illetve pozícióink egyfajta mintaként is szolgálnak. Erősen meghatározzák, hogy saját családunkban milyen szerepeket vállalunk majd fel és miket nem, a kommunikáció milyen formáit részesítjük előnyben, a konfliktusmegoldásnak jellemzően milyen eszközeit alkalmazzuk, és milyen értékek mentén szervezzük családi életünket. </span><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A családban zajló néhány fontos folyamatok és fogalmak bemutatásához </span><strong style="font-family: georgia, palatino, serif;">Murray Bowen </strong><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">családterápiás elméletét és gondolatait hívom segítségül.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Az autonómia elérése</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Bowen első, és a családi működés megértéséhez elengedhetetlen fogalma <strong>az elkülönülés</strong>. A családban Bowen szerint <strong>két egymásnak feszülő erő állandó jelenléte jellemző:</strong></span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az egyik ilyen erő a <em>családi egység és összetartozás felé tolja az egyént, </em></span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A másik ellenben <em>az egyén autonómiájáért, önállóságáért küzd</em>.</span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Az, hogy egy családban, az egyes családtagok életében miként hatnak ezek az erők, az nagyban függ a személyen belüli tényezőktől és a családtagok közötti viszonyoktól. <strong>A családról való leválás és autonómia kialakítása szorongással jár</strong>, ami egy természetes folyamat. Ugyanakkor ha az egyén fel tudja mérni saját autonómiája fontosságát és <strong>képes a szorongató érzéseket leválasztani a racionális gondolatoktól</strong>, akkor érzelmi síkon megmaradhat az intimitás a családdal, de mégis képes lehet egységes egészként megélni önmagát akkor is, ha nem fúzióban él családjával. Azért fontos a különállóság megtapasztalása, mert az a személy, aki fúzióban él családjával, azt a család minden érzelmi rezdülése folyamatosan magával rántja, így nem lesz képes kívülről, objektívan ránézni a folyamatokra. Ezzel együtt felnőttként sem fog tudni önálló életet kialakítani. <strong>Aki túlzottan függő viszonyban van, az mindig ki lesz szolgáltatva a család érzelmi viharainak, és mindig mások érzelmi ingereinek rendelődik alá</strong>. A nagyon erős fúzióban élő családok tagjai, ha nem képesek ebből elkülönülni, akkor <strong>később is ebben a pozícióban ragadnak,</strong> és hasonlóan fuzionált lesz a következő kapcsolatuk is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bowen egy nullától százig terjedő skálán számszerűsítette az elkülönülés különböző szintjeit,</strong> ahol nullánál van a teljes fúzióban élő személy, és száznál a teljesen elkülönült.</span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><em>50 alatt</em> </strong>Bowen szerint az egyén folyamatosan mások tetszésének elnyerésére törekszik, állandóan mások bíztatását, támogatását igényli. A legfontosabb számára a biztonság, így igyekszik a vitákat és a feszültséget elkerülni, és nehezen hoz döntéseket mások véleményétől függetlenül.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><em>50 és 75 között</em> </strong>álló egyénnek ugyan vannak saját konkrét elképzelései és szilárd értékrendje, de még mindig azon a szinten van, amikor túlzottan mások véleményére támaszkodik. Mivel érzelmei és gondolatai még nem elkülönültek, ezért jellemzően érzelmi döntéseket hoz, és ezeknél a döntéseknél fontos, hogy a hozzá közelálló személyek egyetértsenek vele.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><em>75 és 100 között</em> </strong>az egyénnek már jól megfogalmazott céljai és értékei vannak, autonóm módon működik, képes felvállalni a konfliktust és a stresszt, mert önállóan meg tud birkózni vele. A szelfje szilárd.</span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Hasonló a hasonlóhoz</strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Bowen szerint az emberek jellemzően saját függetlenségi szintjükhöz hasonló szinten levő személlyel kötik össze az életüket. Az elkülönültségi szintjüket meghatározza a helyük a testvérsorban, illetve a szereprendszer és működés, ami a családban jellemző. Az elkülönülés alacsony szintjén levő személyek a saját újdonsült párkapcsolatukban és családjukban is hasonlóan fúziós kapcsolatot hoznak létre, de jól <strong>beláthatóan az egymásban való túlzott kapaszkodástól, a folyamatos elismerés és visszajelzés iránti igénytől ez a rendszer érzelmileg rendkívül labilis lesz.</strong> Minél erősebb az összekapcsolódás, annál magasabb lesz a szorongás szintje. A szorongást pedig valamilyen módon el kell vezetni, ami megnyilvánulhat eltávolodásban, vitában vagy harmadik személy bevonásában.</span></p>
<div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext imgnotext" style="text-align: justify;"><br /><span class="popup_icon" style="font-family: georgia, palatino, serif;"></span></div>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">A feszültség tehát utat tör magának és Bowen szerint ez jellemzően három mintázatban nyilvánul meg:</span></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Bűnbak a családban</strong>: ez jellemzően az a mintázat, amikor az egyik családtagnak érzelmi vagy fizikai működési nehézségei vannak, a családi működés arra áll rá, hogy a feszültség a családban az ő deficites működéséből fakad, és ez lesz konstansan a megküzdési mód a feszültséggel szemben. A nehezebben funkcionáló családtag aránytalan mértékben vállalja magára a feszültség forrásának szerepét, miközben a valódi probléma, hogy egyik családtag sincs az elkülönülés megfelelő szintjén.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Nyílt, állandó konfliktus</strong> <strong>a házasságban</strong>: Ebben a mintázatban folyamatosan váltakozik a nyílt, konfliktusos eltávolodás és a nagy összeborulások időszaka. Az egész családi működés olyan, mint egy érzelmi hullámvasút, amelyben minden helyzetben nagyon erős érzelmek jellemzőek.</span></li>
<li><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Gyerek a fókuszban</strong>: az a tipikus felállás, amikor a gyereknek kialakul pszichés zavara és ez a pszichés probléma lehetővé teszi, hogy a szülők tagadják vagy figyelmen kívül hagyják saját problémájukat. Ezáltal természetesen csökken a feszültség a pár tagjai között. Bowen szerint jellemzően minden családban van egy gyerek, aki érzékenyebben rezonál a szülők problémáira, jobban bevonódik, és ez annál inkább így van, minél kevésbé különült el a gyerek.</span></li>
</ul>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong>Az elkülönülés és a családi mintázatok transzgenerációs képet mutatnak</strong>. Nagyon sokszor segíthet az aktuális kapcsolati problémák megértésében, ha feltérképezzük az eredeti családunkban levő mintázatokat, szokásokat, szerepeket, és a családi összeolvadás mértékét. Bowen szerint az egyetlen hatékony mód, hogy jelenbeli kapcsolati problémáinkat rendezzük, ha visszamegyünk eredeti családunkba és az ott levő interakcióinkban teszünk rendet. Az egyén változása magával vonja ezután a családtagok változását is.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;"><strong><em>Ha érdekelnek cikkek családi témában, akkor kattints <a href="https://www.csaladesparterapiak.hu/blog2/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ide. </a></em></strong></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia, palatino, serif;">Forrás: H.&I. Goldenberg: Áttekintés a családról, második kötet</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F08%2F12%2Fa_levalas_es_fuggetlenedes_fajdalmas_elmenye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F08%2F12%2Fa_levalas_es_fuggetlenedes_fajdalmas_elmenye%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2F7koznapi.blog.hu%2F2020%2F08%2F12%2Fa_levalas_es_fuggetlenedes_fajdalmas_elmenye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A leválás és függetlenedés fájdalmas élménye"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://7koznapi.blog.hu/2020/08/12/a_levalas_es_fuggetlenedes_fajdalmas_elmenye#comments"><img class="item_ctp" src="https://7koznapi.blog.hu/rss/image/post/id/16135670" border="0" /></a><br /></p>
0
2020-10-13 16:17:19
A leválás és függetlenedés fájdalmas élménye
A családról való leválás és autonómia kialakítása szorongással jár, ami egy természetes folyamat.
7köznapi pszichológia
https://7koznapi.blog.hu
https://m.blog.hu/7k/7koznapi/image/if-it-is-working-and-profitable.jpg