Szavak bűvöletében - A narratív pszichológiáról
2019. május 01. írta: 7köznapi vendég

Szavak bűvöletében - A narratív pszichológiáról

Az ember egyik meghatározó kommunikációs módja a beszéd. Azzal, hogy kifejezzük gondolatainkat, érzéseinket, hatással vagyunk a hallgató gondolkodására és érzelmeire egyaránt. Cikkemben arról írok, hogy a beszélt nyelv mely tényezői lehetnek hatással az emberi kognícióra, amelyek akár tudattalanul is befolyásolják vélekedésünket, gondolati világunkat.

kep1.png

A nyelv pszichológiai vizsgálatával a narratív pszichológia tudományága foglalkozik. A figyelem a XX. század közepén fordult erre a tudományterületre, Whorf és Sapir nyelvi relativitás hipotézise után. Whorf és Sapir elmélete azt mondja, hogy az anyanyelv nem csupán a gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem azt is alapvetően meghatározza, hogy milyenné válik a gondolkodásunk. Eszerint a más-más anyanyelvűek másképp szemlélik a világot, mást vesznek észre belőle, másképp elemzik a jelenségeket, másképp érvelnek, egyáltalán más alapokra épül a tudatuk. A narratív pszichológia azt feltételezi, hogy a nyelv tartalmi információi (mit mond el?) mellett strukturális információk (hogyan mondja el?) is szerepet játszanak a mondanivaló értelmezésében - például különböző mondatszerkezetek (aktív-passzív, felé-alárendelt) használata távolítani, illetve közelíteni is tudja a felelősséget a cselekvőről.

 Az aktivitás-passzivitás 

Az aktív-passzív mondatszerkezeteket leginkább az ágencia kérdéskörével vizsgálják a felelősség- és szándéktulajdonítás figyelembevételével együtt. Egy nagyon ötletes kísérlet próbált erre rávilágítani, amely látványosan szemlélteti, miként hat e két mondatszerkezet a kogníciónkra.

Johnson-Laird egy olyan vizsgálatot hajtott végre, melyben a kísérleti személyeket két csoportra osztották és mindegyik csoport egy különböző mondatot kapott, melyek tartalmi információ szempontjából azonosak voltak, de strukturálisan eltértek. (A kék követi a pirosat - Blue follows red; A piros követve van a kék által- Red is followed by blue.) A mondatok elhangzása után a kísérleti személyek diagramon ábrázolták, hogy mekkora lehet a két szín. A beszínezett terület nagysága attól függött, hogy a szín az alanyi vagy tárgyi pozícióban volt-e. Eredményül azt kapták, hogy az alanyi (aktív) pozícióban rendszerint nagyobb volt a diagram, több figyelmet szántak neki.

kep3.png

Egy másik kísérletben két-két szövegrészletet kaptak a vizsgálati személyek. Az egyik az ágencia észlelésének növelését (aktív szerkezetek), a másik az ágencia észlelésének csökkentését (passzív szerkezetek) volt hivatott elérni, majd a szövegek elolvasása után a vizsgálati személyeknek különböző kérdésekre kellett válaszolniuk (pl.: Mennyire látja valószínűnek, hogy a személy jövőben megoldja a problémáját?). Mindezt különböző témakörökben írt szövegekkel vizsgálták, úgy, mint, alkoholprobléma, munkanélküliség és hajléktalanság. Eredményeik azt mutatták, hogy az aktív szövegek esetén nagyobb esélyt láttak arra, hogy a jövőben pozitívan fog szerepelni (pl.: megoldja problémáját), a negatív szövegekkel összehasonlítva (Szalai, 2011).

Egy másik fontos tényező: a szófajok szerepe 

kep4.jpg

Semin és Fiedler munkássága a Nyelvi Kategória Modell (Semin és Fiedler, 1989), amely a nyelvi befolyásolás mértékét hivatott bebizonyítani. Lényege annyiban áll, hogy amikor egy személy beszél, elmesél egy vele történt esemény, különböző szófajú szavakat használ attól függően, hogy mit akar a mondandójával sugallni – természetesen tudattalanul. Semin a szófajokat a konkrétság-absztraktság dimenzióján helyezte el, így került sor öt szófaj csoport létrehozására pszichológiai szempontból. A legkonkrétabb csoport a leíró cselekvő igék képezik. Ezek az igék nem tartalmaznak értelmező mozzanatot, egyszerű leírásai a szabad szemmel is megfigyelhető, jól meghatározható kezdettel és véggel rendelkező eseménynek és kevés információt közvetít a cselekvőről, míg a szituációról sokat tudhatunk meg (például: Tegnap Tibort megverték). A legabsztraktabb csoport a melléknevek csoportja. Minél absztraktabb egy leírás, annál több információt tartalmaz a cselekvőről és annál kevesebbet a szituációról (Tibor agresszív). Tehát ebből a vizsgálatból kiderül, hogy minél absztraktabb formát használunk, annál jobban eltávolodunk a kontextustól és annál jobban a cselekvő kerül a figyelem fókuszába. Az absztrakt nyelvi kategória a cselekvés megismétlődését és időbeli stabilitását jelzi. Attól függően, hogy az absztrakt-konkrét dimenzióból melyik formát használjuk, az emberek teljesen eltérő válaszokat adnak a következő témákban: cselekvés oka, mennyire jellemző az adott cselekvés a cselekvőre, mennyire valószínűsíthető a cselekvés megismétlődése.

A perspektíva

kep2.jpg

A téri-idői perspektívát felfoghatjuk úgy is, mint egy narratív nézőpontot. Ez a nézőpont lehet az elbeszélőé, viszont lehet, hogy az elbeszélő egy történetet egy másik szereplő szemszögéből mutat be. A narratív perspektívának nagy jelentősége van abban, hogy vissza tudjunk következtetni, hogy ki hogyan észleli, éli meg a körülötte lévő világot. 

Pólya Tibor kutatásai alapján arra következtet, hogy különböző perspektívaformák léteznek. A visszatekintő perspektívaforma esetén a személy múlt időben írja le a történteket, és nem kapcsol hozzájuk mélyebb indulatokat. Az átélő perspektívaforma használatánál a személy jelen időben jeleníti meg a történéseket, illetve az újraátélő perspektívaformánál szintén jelen időben jeleníti meg a történéseket, és plusz indulatszavakat is hozzáad a történet mesélése közben. Mindegyik perspektívaformának megvan a különböző pszichológiai jelentéstartalma. Például az indulatszavak azt a benyomást keltik, hogy az esemény közeliként van megjelenítve az átélő szempontjából. Akinek az identitásállapota intenzívebb érzelmeket tartalmaz, egy nem feloldott konfliktussal bírhat adott témakörön belül, és több átélő és újraátélő perspektívaformát fog használni, illetve akinek az identitásállapota magasabb önértékelést mutat, miközben múltbéli tapasztalatokról számol be, több visszatekintő perspektívaformát használ, gyakorlatilag a történetet, tapasztalatokat átszerkeszti (Most már tudom,..).

Tehát mint olvashattuk, a narratívum sokfelé jellemzővel bír, amik mentén következtetéseket vonhatunk le a narrátor szándékairól, identitásáról, identitásállapotáról, nézőpontjáról és véleményéről. Ezek a jellemzők a szöveg szintjén is manifesztálódnak és különböző módszerekkel megszámlálhatóvá, összehasonlíthatóvá lehet tenni. A tudományos vizsgálódás mellett azonban mindennapjainkat is áthatják ezek az információk, például, ha beszélgetünk. Számos formája van annak, ahogy egy bizonyos történetet elmesélhetünk, ezért informatív identitás-, illetve mentális állapotunk szempontjából, hogyan tesszük mindezt.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán. 

Forrás:
Szalai K. (2011). PhD értekezés: Az Ágencia Nyelvi Jegyei – Az Aktív és Passzív Igék Szerepe a Narratívumokban, PTE-BTK 
Pólya T.(2007). Identitás az Elbeszélésben, Budapest: Új Mandátum Kiadó

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr4214795646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.