A jótékonykodás pszichológiai, szociológiai és társadalmi kérdés is. A pszichológiában évtizedek óta foglalkoztatja a viselkedéskutatókat, hogy miért adományozunk.

A jótékonykodás motivációja szerint három nagy csoportra lehet elkülöníteni az adakozót:

1. Tiszta önzetlen adományozó: „Azért teszem, mert számomra értéket hordoz a jótékonykodás és az általa tett társadalmi jóság.” Ezt nevezhetjük pszichológiai összetevőnek.
2. „Piszkos” önzetlenség: „Azért adományozom, mert számomra az a tudat, hogy segítettem, és hozzájárultam a jóhoz, megnyugtat.” Az adakozás részben pszichológiai, részben társadalmi megfontolásból történik.
3. „Nem tesz semmit”: Azért teszem, mert így megmutathatom a potenciális társaknak, hogy milyen gazdag vagyok.” Ez a gazdasági, társadalmi kategória.

Ezek a motivációs tényezők vajon elegendőek-e ahhoz, hogy annyit adományozzunk, mint amennyit szeretnénk?

A legtöbben – így vagy úgy – de támogatják a jótékony ügyeket, mégis sokan küzdünk azzal az érzéssel, hogy nem adományozunk olyan gyakran, mint ahogy gondoljuk, hogy kellene. Bár sokan szeretnénk egy-egy ajándékkal, adománnyal rendszeresen adományozni, megfeledkezünk róla a mindennapokban. Bebizonyosodott, hogyha valakit csak megkérdezünk arról, szeretne-e adományozni, nagyobb valószínűséggel mond igent, ebben az esetben az adományozás gyorsasága is megduplázódik.

Az Ész és a Környezet befolyása az adakozó kedvre

Tudatában vagyunk az adományozás kedvező hatásaival, a számok mégis kevesebbet mutatnak, mint az elbeszélések. Egy kísérletsorozatban azt találták, hogy sokkal hatékonyabban reagálunk olyan esetekre, ahol egy konkrét, beazonosítható kedvezményezett van, mint egy általános gyűjtési felületen. További vizsgálatok rámutattak arra, hogy a reklám nem növeli az adakozást, mert az adakozás belülről, szívből jön. Egy tanulmány azt is igazolta, hogy hamarabb élünk a segítségnyújtás lehetőségével, ha ismerősről van szó. Pl. ha egykori egyetemi kollégiumi szobatársunk kér meg a véradásra, megtesszük, míg magunktól nem biztos, hogy elmegyünk vért adni. De nem csak a családunk és a barátaink azok, akik hatással vannak ránk. Egy ismert nemzetközi szervezet számára sokkal szívesebben és bátrabban adományozunk, mint egy ismeretlen, névtelen forrásnak, különösen akkor, ha egy ismert arc áll a kezdeményezés mellett.

Az adakozás fertőző

A jó hír az, hogy az adományozás ragályos. Ha látjuk, hogy mások adnak, nagyobb valószínűséggel adományozunk mi is, különösen ha az a másik egy meghatározó személy az életünkben. Kialakult szokásaink is befolyásolják az adományozás tényét. Ha korábban önkéntesként dolgoztunk/segítettünk valahol, nagyobb valószínűséggel fogunk jótékonykodni, mint azok, akik előtte nem önkénteskedtek.

A viselkedéskutatók tehát egy sor olyan tényezőt azonosítottak, amely befolyásolja jótékonykodási szokásainkat. Sikerült bizonyítani, hogy az adományozás aktiválja az agy jutalmazó központját. Olyan, mintha az adakozással önmagunkat is megajándékoznánk. Pozitív hatással van a felnövekvő generációra azzal, hogy példát mutat szülő gyermekének. Kiderült, az, hogy ha másokra költünk pénzt, sokkal boldogabbá tesz minket, mintha magunkra fordítanánk, ezáltal mások tesznek minket egészségesebbé. Mire várunk akkor?

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

Forrás:

• Karlan, D., & List, J. A. (2012). How can Bill and Melinda Gates increase other people's donations to fund public goods?(No. w17954). National Bureau of Economic Research.
• Sanders, M., & Smith, S. (2014). A Warm Glow in the After Life?: The Determinants of Charitable Bequests. CMPO.
• Sanders, M., Tamma, F. (2015): The science behind why people give money to charity.
  
  
• Kép:
  http://navavrajadhama.hu/hu/adomanyozas, 
  https://pixabay.com/hu, 
  http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pev=2011&pho=03&pnap=13&n=menusgabor