Míg a halál el nem választ? Jóban, rosszban? Holtomiglan, holtodiglan? A jó házasság erről szólna, ez a házasság boldoggá és egészségessé is tenné a benne élőket. Azonban mindig van egy DE…

50-60 éve még nem is volt kérdés, hogy házasságban élni nem csak jobb, biztonságosabb, de társadalmilag is elvárt dolog. A hagyomány úgy diktálta, hogy a legális szexuális élet gyakorlásához és a kapcsolatból származó utódok törvényességéhez házasodni kellett. A válás pedig ritka volt, mint a fehér holló. Ha valaki mégis meglépte, a közösség furcsán és érthetetlenül tekintett a döntésükre, a változtatáshoz szükséges bátorságot bolondériának, meggondolatlanságnak bélyegezték.

Mi a helyzet ma?

Mostanában több cikkben, ismert pszichológusok előadásaiban sorra találkozni olyan tudományos eredményekkel, ahol kutatók bizonyították, hogy a házasság egészségvédő hatással rendelkezik a benne élőkre. A házas emberek nagyobb valószínűséggel küzdenek meg a rákkal, ritkábban lesznek szívinfarktus áldozatai, kevésbé jellemző rájuk a depresszió és más mentális betegségek, és így tovább. Hosszan sorolhatók az előnyök. Amiket hallva, olvasva, kedves Hölgyeim és Uraim, kétség kívül az derül ki, hogy házasodni kell, mert házasodni „megéri”, mert tovább fogunk élni.

Azonban felmerült bennem a kérdés, hogy miért? Miért csak a házasságról lehet olvasni/hallani rendszerint? Mi az a házasság adta plusz dolog, amitől egészségesebbek leszünk? És mindenáron kell a papír, vagy a tartós párkapcsolat ugyanúgy képes felvértezni minket a betegségek ellen? És ha szinglik vagyunk, most keseredjünk el? Elárulom, korántsem szükséges…

Lássuk az elvitathatatlan eredményeket:

• Egy egyedülálló személy 14%-al nagyobb valószínűséggel kap élete során szívinfarktust, mint egy házas. Ha megtörtént már a baj, a felépülés jellemzően gyorsabb a házas embereknél.
• Házasoknál szignifikánsan alacsonyabb szintű stressz hormon mennyiséget mértek, ami jelentősen meghatározza az immunrendszer működését. Emiatt a házasságban élőknél a rák, a fertőzések és a szívinfarktusok száma alacsonyabb.
• A magányosság érzése - annak, aki átélte már, ismerős is lehet – szinte egy kínzással képes felérni, ez pedig jellemzőbb az egyedülállókra. Emiatt őket jobban érintik különböző pszichés problémák, betegségek, mint például a depresszió vagy az alkoholizmus.
• A pszichológiai jóllét férfiak esetében jelentősen magasabb, mint az egyedülálló társaiknál. Nőknél ez a nagy eltérés nem mutatható ki.
• Érdekes módon a férfiak esetében szinte minden esetben jobban kimutatható a házas élet egészségre gyakorolt pozitív hatása, mint a nőknél.

Minek köszönhetőek a házasoknál tapasztalt előnyök?

• A házasságban élőknél tapasztalható jobb egészség feltehetően az erősebb szociális támogatásoknak és kapcsolatoknak köszönhető. A társsal együtt élő személy nagy valószínűséggel (és persze szerencsés esetben) fizikai és pszichés támogatást kap a másiktól, ha bajban érzi magát. Ez azt is jelenti, hogy ha mentőt kell hívni, nagyobb valószínűséggel kap segítséget az, aki nem egyedül él.
• Emellett a házas emberek ritkábban vállalnak veszélyes helyzeteket, kockázatkerülőbbek, mint egyedülálló társaik. A házas férfi és nő felelősséget vállal a házastársáért, ez a felelősség pedig óvatosságra, sok esetben egészségesebb életmódra, mozgással teli életre és pszichés stabilitásra sarkallja őket.
• A „szükség van rám” érzés – pláne, ha gyermek is van a családban – komoly megtartóerővel tud bírni.

A fenti sorokat elolvasva legtöbbünk számára nyilvánvalóvá válna, hogy a házasság egy igazi főnyeremény. Azonban mindig van egy DE! Az a DE, amelynek keresésére minden manipulációval átitatott és nagyon meggyőző, jól hangzó előadás és olvasmány után egy laikusnak törekednie kellene. Lássuk ezeket:

Ha nem vagyunk házasok, de párkapcsolatban élünk?

Ha megfigyeljük a fenti pontok egyikének sem elengedhetetlen feltétele a házasság. Mindegyik pont ugyanúgy érvényes egy stabil, nem intézményesített kapcsolatban is. A kutatásokat azért végezték házasok és egyedülállók körében, mert az adminisztrációs lehetőségek miatt könnyebb megtalálni és elkülöníteni ezt a két csoportot, mint az egyedülállókat és a párkapcsolatban élőket. Visszautalva tehát a cikk elejére, a nem házas, de kapcsolatban élők most meg is nyugodhatnak. Egy kiegyensúlyozott kapcsolat számukra ugyanúgy biztosítja a statisztikailag egészségesebbek körét. Feltehetően hasonlóan a házasokhoz, rájuk is kevésbé jellemzőek a mentális és fizikai betegségek.

Mi lesz az egyedülállókkal?

Egyedül élni még mindig teljesebb életet adhat, mint egy boldogtalan házasságban vagy kapcsolatban. Ahogy Csehov írta: „Ha félsz a magánytól, ne házasodj meg!” Egy boldogtalan kapcsolatban élő ember stresszesebb és magányosabb tud lenni, mint egy szingli társa, akinek szerető családtagjai, barátai, rá mindig számító kollégái vannak. Sőt, kutatások bizonyítják, hogy annak, aki háziállatot tart, ugyanolyan alacsony a stressz hormon szintje, mint egy házas embernek. Egy egyedülálló ember ugyanolyan tartalmasan képes élni az életét, mint egy kapcsolatban élő. A tartalmak keresése, megtalálása nehezebb ugyan, de törekedni érdemes rá.

Házasság mindenáron?

Annak ellenére, hogy a házasságot (a boldog házasságot) fantasztikus és időtálló találmánynak gondolom, számomra a számtalan házas kontra nem házas kutatás eredményeinek legfontosabb mondanivalója nem feltétlenül az, hogy házasodni kell. Annál inkább az, hogy az életben mindannyian pótolhatatlanok vagyunk. 

 Véleményem szerint a plusz töltet az életben nem a házasság, hanem a boldog házasság adja. És nem csak a boldog házasság, hanem a boldog párkapcsolat. Sőt, minden emberi kapcsolat. Ami a legtöbbször heteroszexuális, néha homoszexuális, családi vagy baráti, de mindenféleképp egy olyan összetartozás, amely fontossá, és pótolhatatlanná teszi létezésünket. Ugyanis nem a házasság tesz minket egészségesebbé, hanem a magány érzése betegebbé. Lépjünk ki burkunkból, keressünk kontaktusokat, mert olyanok vagyunk, mint kapcsolataink. Kapcsolatok nélkül üresnek érezhetjük életünket is. Ha azonban a körülöttünk lévő emberek, tevékenységek, hobbik fontosak számunkra, mi is fontosak és pótolhatatlanok leszünk.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!

Forrás: 

• Hayes, R. M. et al. (2016): The impact of marital status on mortality and length of stay in patients admitted with acute coronary syndrome. Int J Cardiol. 212:142-4.
• Hughes ME & Waite LJ (2009): Marital biography and health at mid-life. J Health Soc Behav. 50(3):344-358.
• Levine, G. N. et al. (2013): Pet ownership and cardiovascular risk: a scientific statement from the American Heart Association. Circulation 127(23):2353-63.
• Robles, T.F. et al (2014): Marital quality and health: a meta-analytic review. Psychol Bull 140(1):140-87.
• Tucker, J. S. et al. (1996): Marital history at midlife as a predictor of longevity: alternative explanations to the protective effect of marriage. Health Psychol. 15(2):94-101.
• Wright, M. R. & Brown, S. L. (2017). Psychological Well-Being among Older Adults: The Role of Partnership Status. Journal of the marriage and the family, 79(3):833-849.
• Wu, Z. et al. (2003): In sickness and in health: Does cohabitation count? Journal of Family Issues 24:811-38.