Nem állítok nagy újdonságot, ha azt mondom, a sport jó döntés. Legyen akár gyerek, fiatal, felnőtt vagy idősebb, bárkinek előnye származik abból, ha sportolni kezd.

A fenti, általános bevezetőnél többet mond az a számos kutatási eredmény, amelyből most csak párat említek: a sportoló gyerekek önbizalma magasabb, a sportolói múlttal rendelkező személyek sikeresebbek, több pénzt keresnek, a női vezetők döntő többsége exsportoló volt és az aktívan mozgó idősebbek elégedettebbek életükkel, mint a versenyszerű mozgással csak maximum tévében találkozó társaik. Így még meggyőzőbb, ugye?

A sport jótékony hatása ezerféle, így jelen cikkben azt igyekszem feltárni, hogy milyen hatással van a sport a karrierépítésre.

Amikor valaki iskolásként csatlakozik egy kosárlabda csapathoz, vagy éppen elkezd karatézni egy egyesületben, még nem is sejti, hogy ez a döntés akár felnőttkori sikereit is befolyásolhatja. Pedig nagyon is. A sikerre, önbizalomra való képesség ugyanis kéz a kézben jár a sportoló hozzáállással.

Sportoló  a munkában:

Gábor 12 éve felsővezető egy multinacionális cégnél. 10 éves kora óta versenyszerűen vízilabdázik, életét sport nélkül el sem tudja képzelni. "A sport tanított meg nyerni, ugyanakkor veszíteni is, ami talán ugyanolyan fontos, ha egyre jobbak és jobbak akarunk lenni egy munkahelyen. Kudarcok mindig vannak. Azonban ha ezeket valaki nem tudja a helyén kezelni, könnyen eshet önmaga csapdájába."

Gábor példája jól mutatja, hogy az az ember, aki nyerni akar mindenáron, nem rövidtávú célokat fog kitűzni magának, hanem hosszú távra fog tervezni, ahhoz viszont kitartás kell, ami egy sportoló számára a siker kulcsa.

Felmérések szerint a sportolói múlttal rendelkező felnőttek átlagosan több pénzt keresnek, mint a nem sportoló társaik. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a kialakult önbizalomra való hajlam és versengő hozzáállás magabiztos jelöltté teszi őket, emellett többnyire olyan állást céloznak meg ahol a kihívás, és az azzal együtt járó magas kereset is adott. Sokan azt állítják, hogy van egy további nagyon fontos hozománya a sportolói múltnak, ez pedig a kimagasló érzelmi intelligencia, illetve az ahhoz társuló nonverbális jelekből való kiváló olvasás, vagyis az emberek ki nem mondott véleményének és szándékának apró jelekből való megérzése. Ez az a tudás, ami sokszor elengedhetetlen egy magas, felelősségteljes munkakör betöltése vagy éppen egy karriercentrikus hozzáállás kialakulása során. Mások gondolatainak és tetteinek előrejelzése kizárólag az iskolapadban nem tanulható meg, azonban sport közben gyakran elsajátítják a résztvevők.

A sportoló nő, mint vezető:

A sport mindkét nem esetében ugyanazzal az előnyös hozzáállással ruházza fel a benne résztvevőt: céltudatosság, összpontosítás, koncentráció, magabiztosság és versenyszellem.

Azonban ki gondolná, hogy a férfiak és nők között különbözik a sport karrierre gyakorolt hatása? Pontosabban a versenyszerű mozgás ugyanúgy hat mindkét nemre, azonban a nőknél mutatkozik meg az abszolút előny. Úgy tűnik a férfiak alapjáraton hajlamosabbak a fenti tulajdonságok birtoklására. Ezen annyira nem is csodálkozhatunk, mivel köztudott, hogy a vezetők döntő többsége ma is férfi. A vezetői hozzáállás nélkülözhetetlen eleme – főként a versenyszférában – a sportban is megszokott harciasság és kitartás.

Érdekes módon azok a nők, akik aktívan sportoltak vagy sportolnak, a férfiakhoz hasonlóan képesek kiválóan helytállni vezetői, akár felsővezetői pozícióban is. Sőt mi több, egy 2013-as tanulmány szerint a vezető pozíciót betöltő nők több, mint 91%-a űzött aktívan valamilyen csapatsportot. A magas pozíciót betöltő nők közül is sikeresebbnek bizonyulnak azok, akik felnőtt korukig mozogtak aktívan. A legmagasabb pozíciót betöltő nők mindössze 3%-a nyilatkozott úgy, hogy nem sportolt aktívan sohasem. A résztvevők 74%-a állította azonban azt, hogy a sportolói múlt nagyon sokat segített karrierjük építésében.

Sportoló, a HR-es favoritja:

A sportolói múlt és attitűd nem csupán a motiváció kialakulásában, hanem a csapatmunkára való hajlamban, kitartásban is megmutatkozik. A versenyszellem és a győzelembe fektetett töretlen hit önbizalommal és magabiztossággal vértezi fel észrevétlenül az egykoron vagy jelenleg is aktívan sportoló/versenyző embert. Ez pedig egy szemfüles HR-es számára egy tuti befutó kombináció. Egy jó interjúztató gyakran kérdez a jelentkező hobbijáról, esetleg sporttevékenységeiről. És nem meglepő módon egy csapatsportolói múlt, vagy jelenleg is aktív mozgás, netán hosszútávfutás igen meggyőző tud lenni a felvételi során, mivel jó alapot mutat egy kitartó és fókuszálni képes munkaerő esetében.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi van akkor, ha mi nemhogy nem aktívan, de egyáltalán nem sportoltunk eddig? A jó hír az, hogy kutatóknak már azt is sikerült igazolniuk, hogy a napi szinten végzett mozgás (főleg reggel) javában befolyásolja a munkahelyi teljesítményt, a közérzetet és az önbizalmat. Úgy tűnik, a mennyiség szinte teljesen mindegy, azonban a rendszeres, eltökéltséget igénylő testmozgás motiválttá és céltudatossá tesz minket.

Tehát, a fenti eredményeket látva nem érdemes belevetnünk magunkat a „Nekem már úgyis mindegy!”-féle apátiába, mert úgy tűnik, hogy sportolni soha sincs késő elkezdeni. Ha másért nem is, akkor egészségünk érdekében.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!