Olyan ember vagy, akinek csak egy-két közeli barátja van? Vagy bárhová mész, új barátságokat kötsz? Lehet, hogy valahol a kettő között vagy. A „barát” kifejezést néhányan könnyedén használják, míg mások különös jelentőséget tulajdonítanak a szó használatának, jól meggondolják, kit illetnek meg ezzel a címkével. Bár sokféle módon születhetnek barátságok, a barát általában egy megbízható érzelmi támogatás és társaság forrása. Ha elgondolkodunk szociális hálónkon, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy barátunk egyike vajon más, mint a többi? Vagy egyáltalán hány barátra van szükségünk?

Barátságaink fejlődése gyermekkorban

A barátságok már az oviban kezdődnek. Selman szerint kezdetben (3-7 év között) ezek az ismeretségek még egocentrikusak, a gyermek csak saját nézőpontját veszi figyelembe, alkalmi játszótársai vannak, akikkel együtt tesz-vesz. Később (4-9 év) már szubjektív nézőpontok kerülnek előtérbe a viszonyokban, a közreműködés egyirányú: a barát azt teszi, amit az ember akar, és az a barát, aki ugyanazt utálja és szereti, amit én. Iskoláskor elején az (6-12) önreflexív (viszonyos) nézőpont jelenik meg a barátságokban: a gyerek már képes gondolatait és érzéseit más szemszögéből látni, ez a szakaszos együttműködés. A gyerekek gondolataik és cselekvéseik összehangolására törekszenek, és nem valami normához igazításra. A kapcsolatok alkalmazkodás és együttműködés függvényei, egy vitától könnyen széteshetnek. Majd 9 és 15 éves kor között életbe lép a harmadik személyű (kölcsönös) nézőpont. Intim, kölcsönös kapcsolat jellemzi ezt a korosztályt: a barátság kölcsönös intimitás és támogatás eszköze, amely túllép a pillanatnyi interakción és konfliktuson. A barátságok elsődleges korlátja a birtoklási vágy, és féltékenység. Végül, kb. 12 éves kortól már a társadalmi (független) nézőpont jellemzi a baráti viszonyokat. Eddigre a gyerekek magukévá tették a társadalom, a törvények, az erkölcs általánosan elfogadott nézőpontját. Kialakulnak az autonóm, kölcsönös függésen alapuló barátságok: tudatosul, hogy egymás támogatása kölcsönös függést eredményez, de elfogadják a másik szükségletét, azt, hogy mással is legyen kapcsolata barátjuknak. Ebből is egyértelmű, hogy szükségünk van barát(ok)ra.

Evolúciós szükségletünk

Társadalmunkban jelen van a „magányosság járványa”, aminek valódi egészségügyi következményei lehetnek. Evolúciósan szükségünk van szociális kapcsolatokra, testünk és agyunk pedig rosszul reagál ennek hiányára, a szociális elszigeteltség érzése veszélyes lehet egészségünkre. És a különbség aközött, hogy egy vagy két jó barátunk van, vagy egy sincs, a legjelentősebb egészségügyi különbségeket határozhatja meg. Azok a fiatal felnőttkorba lépő tinédzserek, akiknek néhány közeli barátjuk van, alacsonyabb szociális szorongást és kevesebb depresszív tünetet mutatnak, mint azok, akik szélesebb baráti körben mozognak, talán éppen azért, mert nem kell a nagyobb körben elfoglalt helyükkel, népszerűségükkel foglalkozniuk.

Fontos figyelembe venni, hogy széles skálán mozoghatnak barátságkategóriáink, amelyekre életünket építjük. Miért fontos ez? Egyrészt célszerű felismerni tendenciáinkat, különösen akkor, ha ezek a tendenciák hatással vannak közérzetünkre, jóllétünkre. De természetesen ez nem olyan egyszerű. A valódi társadalmi interakciók komplexebbek, az idő tengelyén a barátságok stílusai változhatnak, amik ráadásul összefüggésben vannak az egyén magányosság érzése, jólléte, vagy a kognitív működésének eltérő szintjeivel.

Barátságtípusok

Német pszichológusok közel kétezer felnőttel (40-85 év között) dolgoztak együtt a Heidelbergi Egyetemen. A vizsgálat célja a barátságok milyenségének feltárása volt. A barátságtípusok négy kategóriáját azonosították. 

1. "Megkülönböztető barátság": ők olyan emberek, akiknek néhány közeli barátjuk van. Magas érzelmi közelség jellemzi a kapcsolatokat. A barátságok általában hosszú ideig tartanak, és kevésbé valószínű, hogy ebbe a csoportba tartozók új barátságokat alakítanak ki közép- és késői életévükben.

2. "Független barátság": azok, akiket a független barátságstílus jellemez, nem tartanak fenn sok barátságot, és az sem valószínű, hogy érzelmileg közel állnának barátaikhoz. Megelégednek az alkalomszerű találkozásokkal. Barátságaik gyakran körülményeiktől függenek, olyan emberekkel alakulnak ki, akiket az iskolából, vagy a munkahelyről, vagy éppen a szomszédságból ismernek, de nem tartják fenn a kapcsolatot, ha a körülmények megváltoznak.

3. "Kapzsi barátság": ők azok az emberek, akik állandóan új embereket ismernek meg. Néhányukkal bensőséges kapcsolatot ápolnak, néhányukkal pedig alkalmibb viszonyuk van, de mindnyájukra „barátokként” gondolnak. A gazdag barátságokat igénylő emberek általában eltérő időtartamú viszonyokkal bírnak – sok közülük az évtizedekig tartó, mások átmenetiek és körülményektől függőek. Az ilyen típusú barátságokat fenntartó emberek döntenek arról, hogy mely kapcsolataikat tartják fenn hosszabb ideig, szemben a feltétel nélkül elfogadó, hosszú barátságokat ápolókkal.

4. "Feltétel nélküli barátság"

Az összes típus közül az ebbe a kategóriába tartozók rendelkeznek a legnagyobb számú baráttal. Bár az érzelmi közelség barátról barátra eltér, viszonylag alacsony a közeli barátok száma. A barátság időtartama is széles skálán mozog ennél a típusnál. Ez a csoport sokkal inkább a szociális közösségről, mint az érzelmi támogatásról szól.

A tanulmány alapján a megkülönböztető barátság stílusa a legelterjedtebb, míg a független barátság a legkevésbé. Az oktatás, a fizikai egészség, és az az idő, amennyit a személy egy helyen él, előrejelzi a barátság milyenségét. Az oktatás például azért fontos, mert gyakran jobb szociális készségeket eredményez. A magasabb jövedelmi szint megkönnyítheti a szélesebb körű szocializációt (pl. éttermek, koncertek), és hosszú távú barátságokat eredményezhet. Ezzel szemben a rossz fizikai állapot korlátozó lehet, előfordul, hogy érzelmi okokból vonul vissza az idősebb korosztály a szociális világból, vagy éppen fizikailag kevésbé képesek kimozdulni otthonról. Ahogy idősödünk, úgy válik fontosabbá a barátság, meghaladva a házastársunk, testvéreink, és gyermekünk hatását. Életünk kései éveiben, amikor barátaink elköltöznek, elhunynak, vagy a mobilitásunk csökken, a magány kockázata emelkedik. Ahogy öregszünk, elengedhetetlen, hogy különféle társadalmi csoportokhoz csatlakozzunk, új embereket ismerjünk meg, akiket rendszeresen láthatunk.

Hiszen kortól függetlenül tudjuk, hogy a barátainkkal töltött idő sokszor élvezetesebb, mint a házastársakkal, családtagokkal eltöltött idő. A családi kapcsolatainkat gyakran a kötelességérzet, a komolyság, a negativitás jellemzi. Ezzel ellentétben a barátságok sokszor könnyedséggel, pozitívummal, és a választás érzésével írhatók le. Végtére is, mi választjuk meg a barátainkat, ők pedig minket, így a kölcsönösség létrehoz egy olyan érzést bennünk, amitől biztonságosnak, és értékesnek ítéljük meg kapcsolatunkat.

Bármilyen legyen is a barátságunk stílusa, a lényeg, hogy tudatosítsuk magunkban, mennyire fontos legalább egy-két olyan minőségi kapcsolatot fenntartanunk, amik nem alkalmiak/átmenetiek, hogy ha bármikor szükségünk van a másik támogatására, számíthassunk rá.

Ha hasznosnak találtad cikkünket, és szeretnél hasonló, 7köznapi pszichológiai témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!

Forrás:

• Miche, Martina, Oliver Huxhold, and Nan L. Stevens. "A latent class analysis of friendship network types and their predictors in the second half of life." Journals of Gerontology Series B: Psychological Sciences and Social Sciences 68.4 (2013): 644-652.
• https://www.psychologytoday.com/blog/brain-waves/201709/what-s-your-friendship-style
• https://www.psychologytoday.com/blog/friendship-observation/201706/are-our-friends-better-us-our-families
• http://old.tok.elte.hu/kutatokozpont/upload/publikacio/baratok_baratnok.pdf