Tényleg magukért plasztikáztatnak a nők?
2017. november 15. írta: Frank Bozoki Eszter

Tényleg magukért plasztikáztatnak a nők?

 

plastic-surgery-prices.jpgAmikor feltesszük ismerősünknek a kérdést, hogy miért vállalt be szépészeti beavatkozást, általános a válasz, hogy magáért tette.  Egyszerű válasz, amelyből nem derül ki, hogy a magáért pontosan mit is takar. Azokért a hatásokért fekszik kés alá, amelyek az önbecsülésére, énképére hatnak? Vagy inkább azokért az előnyökért, amelyek a számára fontos emberek pozitívabb visszajelzéseiből fakadnak? Tulajdonképpen a ’magamért teszem’ szabad választást kellene, hogy jelentsen: olyan választást, amelynek nincs köze a média, a kortársak vagy akár a partner nyomásához, arra vonatkozóan, hogy külseje nem elég jó és vonzó úgy, ahogy van.

Lássuk a 4 legjellemzőbb okot, amelyért a nők kés alá fekszenek:

Szépségipar reklámjai:
Bármit is tegyünk, a szépségipar kreált ideáljai mindenhol szembejönnek velünk. A sorozatok tökéletes sztárjai, a magazinok photoshoppolt borítóképei és a tv reklámok kisimult szereplői mind azt sugallják, hogy az ideális nőnek tökéletes bőre, szabályos fogsora, feszes mellei vannak. Míg néhány évvel ezelőtt sokan döbbenten konstatálták, hova torzult a szépségideál fogalma, ma sok nő számára egyértelmű, hogy idővel szüksége lesz botox kezelésre, esztétikai fogászatra és mellnagyobbításra, hogy fenntartsa vonzerejét. A plasztikát övező korábbi stigma teljesen elhomályosult, és ma már a 'normalitás' részét képezi.

Közösségi média hatása
Amint végigfutjuk üzenőfalunkat, ismerőseink instagram képeit, s összevetjük a magunkról a tükörben látott képpel, könnyen juthatunk el a kérdéshez: „hogy lehet, hogy ő nem öregszik? Hogy az ő mellei szoptatás után ugyanúgy állnak? És sorolhatnánk... A társas összehasonlítás az élet minden területén jelentős hatással van hogylétünkre, így nem meglepő, hogy külsőnkhöz való viszonyunkra is rányomja bélyegét, ahogy a hozzánk hasonlókat látjuk. És bár sokszor tudatunk mélyén tisztában vagyunk vele, hogy ezek kreált pózok, retusált képek, mégis ösztönözhetnek bennünket arra, hogy mesterséges eszközökkel változtassunk magunkon, dacolva az idő természetes múlásával.

Egy brit kutatásban 204 nőnél vizsgálták, hogy milyen attitűddel viseltetnek a szépészeti beavatkozások iránt. Emellett felmérték a résztevő nők önbecsülését, az élettel való elégedettségét, vallásosságuk és média fogyasztásuk mértékét. Alapvetően az derült ki, hogy azok a nők hajlamosabbak alávetni magukat esztétikai sebészeti beavatkozásoknak, akiknek alacsonyabb az önértékelése, kevésbé elégedettek az életükkel, sokat ülnek a TV előtt és nem vallásosak. Ezutóbbi azzal magyarázható, hogy a vallások alapvetően kihangsúlyozzák, hogy a hívők fordítsanak kevesebb figyelmet a külsőségekre, és többet vallásos életvitelükre.

Vonzóbbnak lenni a piacon
A plasztika egyértelmű hozománya (jó esetben), hogy az illető vonzóbb külsőt kap a beavatkozás által. Ha nem így lenne, akkor nyilvánvalóan nem lenne ekkora piaca. A vonzóbb külső pedig azzal az érzéssel jár, hogy kompetensebbnek érzik magukat a nők a „magasabb értékű” férfiakért folyó harcban. Ugyanakkor a jobb külsőért való küzdelem nem csak a megszerzési fázisban, hanem a partner megtartása során is fontos szempont a nőknél. 

A párom szereti a nagyobb melleket
Egy kutatás, amely férfiak és nők körében vizsgálta a plasztika iránti attitűdöt párkapcsolati viszonyulásuk fényében, azt találta, hogy azok a nők, akik alapvetően többet foglalkoznak azzal, hogy párjuknak kedvezzenek, megtartsák őt, sokkal nyitottabbak arra, hogy adott esetben alávessék magukat szépészeti beavatkozásnak, ha párjuk igényli. Számukra a plasztika egy eszköz arra, hogy önmagukat vonzóbbá téve hosszú távon megtartsák a számukra fontos férfit. Ugyanakkor nem világos a kapcsolat iránya, vagyis nem egyértelmű, hogy a férfiakat jobban megtartani akaró nők vetik-e szívesebben alá plasztikának magukat vagy fordított-e a viszony.

Egy-egy visszafordíthatatlan szépészeti beavatkozás előtt fontos tudatosítani, hogy az új külsőt életünk végéig viselnünk kell, akkor is, ha közben megváltozik a partner és más lesz a szépségideál. Egy ilyen komoly döntés előtt tehát próbáljuk lehámozni magunkban, hogy mi is az, amire valóban mi vágyunk. Kell-e olyan partner, akinek nem úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk? Biztos, hogy az a szép, amit a média sugall?

Egyáltalán biztos, hogy a szépség ennyire külsőségekben megragadható fogalom?

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

Forrás:

  • https://www.psychologytoday.com/blog/attraction-evolved/201711/why-undergo-cosmetic-surgery
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3513261/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://7koznapi.blog.hu/api/trackback/id/tr7313272485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.11.15. 22:10:18

Igen, biztos. A női vonzerő első számú összetevője a szépség, csinosság, mutatósság, jónőség, kortól és stílustól függően. További vizsgálódások után kiderülhet, hogy a nő a szépsége mögött nem elég vonzó vagy akár ellenszenves, taszító, de a férfi azért veszi szemügyre, egyáltalán azért kapja da a fejét, mert a szemnek vonzó. Nem szép dolog ez, de a világ igazságtalan. Ha ismerek valakit, rendszeresen találkozom vele, például kollégák vagyunk, akkor a férfit megragadhatja a nő más, nem ennyire külső tulajdonságaival is, százféle formában. De egy közösségi helyen, utcán a tekintetet kell vonzani, ez van. Persze a kihívó, ribancos külső is vonzza a szemet, és számomra gyakran érthetetlen módon aztán az ivarszerveket is, de azt azért ne felejtsük el, hogy egy kedves tekintet is a külső része, ezért egy nem igazán szép nő is gyors vonzalmat tud ébreszteni, de hasonlóan vonzó a találó, vonzó öltözet vagy mesterkéletlenül kecses mozdulat is. De a vonzó külső, bármit teszünk is, valamilyen formájában fontos marad.

De ettől még a nevetségesen kitömött vagy felpúpozott mell, meg a feszesre, ám érezhetően művire kifeszített arcbőr nem lesz szép. Az arcra az emberi agy rendkívül érzékeny, nagyon pici eltérések döntenek a szép és nem igazán szép között, kellemes és ellenszenves között. Akinek az arcát sebész változtatja meg, azon szinte biztosan látható lesz a beavatkozás ténye. Nem biztos, hogy megéri. (Szerintem biztos, hogy nem.) A leginkább azokat a nőket szokták dicsérni, akik az öregedést szépen tudták fogadni és terelgetni.

Jakab.gipsz 2017.11.15. 23:15:11

Mint minden férfi én is cici bolond vagyok, de a plasztik cici határozottan taszít, olyan érzést kelt mint ha becsapnának, hasonló módon a túlzott smink is ilyen érzetet kelt,
Egy nőnek vagy van, igazi szép arca, ami belülről fakad és ez rendszerint nagyon hamar kiderül, vagy nincs.
Azt gondolom ez egy általános érvényű igazság, ami mind két nemre vonatkozik és nem hinném, hogy közhely.

Egyébként minden nő irigy és kapzsi, és ez így van jól, feltéve ha ügyesen titkolja.

bigdata 2017.11.16. 03:22:46

Csúnya melléfogás. A poszt látszólag egy jelenség pszichológiai hátteréről szól, de valamiért elcsépelt bölcsész panelekkel közelíti meg a kérdést, és legyünk őszinték, az eredmény ennek felel meg.

Biológiai értelemben az ember egy falkában élő állat, akinek a falka hierarchiájában elfoglalt pozíciója kiemelt jelentőséggel bír. Az ember persze szofisztikáltabb egy farkasnál, így vérre menő küzdelmet ritkán folytat emiatt (bár a kocsmai verekedés ennek klasszikus esete). Ehelyett inkább svájci órát vásárol, sportkocsit vezet, d&g termékekben pózol, elit klubokba jár, phd-t szerez, valamint kockás hasat és nagy mellet villant. Nem kinek, hanem miért. Mert ettől érzi többnek magát, ez adja meg neki a feelinget, hogy a "többiek" fölött áll. A biznisz és a média ebben csak orientál: segít megismerni azokat a tényezőket, amelyek az adott kultúrában, az adott generáció adott közösségei szemében a vágyott státusz eléréséhez közelebb visznek. Amíg nem voltak közösségi oldalak, addig is látták az emberek az ismerőseiket, meg másokat is az utcán, és akkor is küzdöttek a presztizsért, képzeletbeli pozícióért.

Más kérdés, hogy az egyes személy számára mennyire racionális egy adott módon igyekezni e cél felé, de ezt tükrözi az egyik idézett felmérés is: minél rosszabbnak ítéli valaki a saját helyzetét, annál inkább érdekelt egy kvázi azonnali, bizonyos téren/értelemben nagy változást jelentő (vélt vagy valós) javulásban.

A helyzet tehát az, hogy egy több milliárd éves örökségről posztolgatunk "hová fajul a világ" felhanggal, miközben a kérdés inkább az, hogy miben más a presztizsért folyó küzdelem ma, mint pl. 80 éve vagy épp 30 éve, mennyiben a technika és mennyiben a társadalmi változások formálják, stb.