Hallottuk már azt a mondást, hogy „édes a bosszú”? Ha jól belegondolunk, nyelvünk olyan igazságokat őriz, amelyeken kutatók máig hosszasan dolgoznak. Lehet-e a bosszú valaki számára ténylegesen jóleső, kedélyjavító hatású? Lehet-e édes?

Régóta ismeretes, és nem is nagy talány, hogy az agresszió egy olyan negatív érzelem, amely fizikai vagy verbális bántalmazásban merül ki. Kutatók most azt találták, hogy azok, akik kimondottan keresik a bosszúállás lehetőségeit, agresszívabbak, sőt ezenfelül is – ahogyan a szadisták is - kimondottan örömüket lelik a másik fél bántásában. Nekik tényleg édes a bosszú.

Félreértés ne essék, itt nem arról van szó, mikor valaki hirtelen felindulásból például visszautasítja a segítségét attól, aki korábban ugyanígy tett az ő kárára. A bosszú érzése több ember fejében megfordul, mint ahány szadista hajlamú van a Földön. Mégis, vannak krónikus bosszúvágyók, akik kitartóan és jól átgondolva keresik a lehetőséget arra, hogy az őket korábban ért inzultációt megtorolják. Ők nem szimplán fortyognak, hanem tematikusan, türelmesen várják a tökéletes megtorlás lehetőségét. Biztosan előfordult már velünk, hogy elgondolkoztunk, hogyan tudnánk visszaadni valakinek az általa okozott sérelmet,mégis valahogyan a konkrét elégtételig nem jutottunk el, mert addigra elszállt a dühünk, netán megbocsátottunk az illetőnek, vagy nem volt szívünk bántani. A krónikus bosszúvágyókat azonban a teljes kielégülés vezérli, éppen ezért jól körvonalazhatóak a személyiségjegyeik. Milyenek ők?

Korábbi kutatások bizonyították, hogy azok, akik hajlamosak a fondorlatos bosszúra, kevésbé együttműködők, segítőkészek, empatikusak és barátságosak és gyakrabban introvertáltak, mint extravertáltak. Nehezebben bocsátanak meg másoknak még akkor is, ha a másik fél nem őt károsította meg. Az, aki bosszúvágyóbb az átlagnál, többet rágódik az őt ért sérelmeken, és nehezebben dolgoz fel, nyom el magában egy negatív élményt. A retorzióra való vágy gyakran fordul elő nárcisztikus, pszichopata és antiszociális típusoknál, és olyan személyeknél, akik impulzív érzelmi kilengésekkel rendelkeznek.

A mostani kutatásban kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a bosszúra való vágy magyarázható-e agresszív viselkedésre való hajlammal, illetve, hogy ha igen, akkor a beteljesült bosszú okoz-e kielégülést, örömöt, azaz összefügg-e szadista hajlamokkal?

673 egyetemista részvételével vettek fel kérdőíveket, ahol első körben azt nézték, hogy a megtorlás konkrét keresése összefügg-e a nagyobb dühre, ellenségességre, fizikai és verbális ártásra való hajlammal. Emellett pedig nézték, hogy maga az agresszív viselkedés javítja-e hangulatukat.

Azt találták, hogy a bosszúállás mértéke együtt nő a fizikai agresszivitással, dühösséggel, ellenségességgel, de nincs kapcsolatban a verbális, azaz a szóval történő agresszióra való hajlammal. A bosszúállás és az agresszió továbbá ezeknek a személyeknek örömforrás, tehát a krónikus bosszúkeresés kapcsolatban áll a szadisztikus hajlammal, azaz, ha valaki betegesen vágyik az elégtételre, az hiába bújik el a jogos megtorlás álcája mögé, valójában örömét is leli mások bántásában.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon! 

Forrás: