Állítólag az első benyomás valakinek a képeit nézegetve hasonlóan fontos, mintha élőben találkoznánk az illetővel. Akár rögtönözve tűnően selfieket töltesz fel magadról, akár a barátaiddal, netán családdal, gyerekeiddel közösen pózolsz, mindegyik kép egytől-egyig rólad mesél.
Egy profilkép kiválasztása ezért méltán fontos döntés lehet, mivel ennek az egyetlen képnek az a feladata, hogy bemutasson minket az internet világának. Facebook, Twitter, Instagram, mind-mind olyan közösségi felületek, ahol a nevünk mellett mindössze egy darab kép jelenik meg. Nem hiába gondoljuk meg kétszer is, hogy milyen fotó mellett döntsünk. Nyilván olyat szeretünk választani, ami tényleg rólunk szól, és persze kicsit olyat is, ami arról mesél, hogy milyenek szeretnénk lenni, mit szeretnénk, hogy rólunk gondoljanak.
Hahó, én vagyok itt!
Amikor kiválasztunk egy képet profilképnek, nem magunknak választjuk, még ha el is szeretnénk magunkkal ezt hitetni. Hanem másoknak. Azoknak szeretnénk családcentrikusnak, intelligensnek, kedvesnek vagy éppen humorosnak tűnni, akik szembe jönnek velünk az interneten. Vannak olyanok, akik mindenáron hatni szeretnének a környezetükre, és vannak, akik kevésbé. Pont emiatt míg egyeseknek 100 selfie sem elég a tökéletes fotó megtalálásához, addig mások nem foglalkozva a minőséggel, vaktában lőnek egy képet magukról vagy bármiről, és már töltik is fel. Látszólag ez ellentmondhat annak, hogy mindenkinek fontos mások róla alkotott képe, de ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, ha egy silány minőségű, alig kivehető kép jön velünk szembe egy online felületen. Tudat alatt az az ember, aki nem törődik a külsőségekkel, pont ezt akarja magáról mutatni, szó szerint is pont ezt a képet szeretné magáról „festeni”. Tehát tudatosan vagy önkéntelenül, de a profilkép mögött bizony személyiségünk kopogtat, hogy végre megmutathassa magát.
Nézzük, mit árulunk el tudatosan, és – ami sokkal érdekesebb – tudat alatt magunkról:
Pszichológusok több mint 66 000 személy Twitter profilját elemezték, és megnézték a legtipikusabban előforduló motívumokat, színeket, kompozíciókat, arckifejezéseket, grimaszokat, hátha fellelhető valamilyen összefüggés a kép elkészítésének módja és tulajdonosának személyisége között. Ehhez pedig 434 személlyel felvették a Big Five személyiségtesztet is, amely a pszichológia egyik legjelentősebb személyiségmodellezője.
Ha a továbbiakban a saját profilképünket elemeznénk, az alábbi szempontokat kell majd figyelembe vennünk:
- Mi a fontosabb számunkra egy fotó posztolásakor: a minőség és, hogy a kép betöltse a funkcióját, azaz megmutassa, kik vagyunk vagy inkább az, hogy egy hangulatot, érzést továbbítsunk még akkor is, ha a kép nem éppen a legtökéletesebb minőségű? Fontos a tökéletesség?
- Fontos, hogy mosolyogjunk a képeken, vagy vállalunk egy negatívabb érzelmet is annak érdekében, hogy kreativitásunk kifejeződhessen?
- Mi a fontos: hogy mi legyünk csak a képen, vagy szívesebben mutatkozunk barátokkal, családtagokkal?
- A statikus vagy a mozgalmas képeket preferáljuk?
- A profilképünk inkább színes vagy inkább színtelen (csak néhány szín jelenik meg)?
- Szeretjük megmutatni magunkat a képeinken, vagy szívesebben pózolunk úgy, hogy ne látszódjon az arcunk (lehajtott fej, elfordulva, szemüvegben vagy más élőlény, tárgy által takarva)?
A nyitott emberek
Képeiket a magas esztétikai minőség, éles kontrasztok, telítettség jellemzi, és legritkábban alkalmaznak elmosódott, rossz minőségű fotót nem csak profiljukhoz, de úgy általában is. Érdekes módon azok az emberek, akikre jellemző a nyitottság, sokszor választanak olyan profilképet, ahol nem látszik arc, de a megoldásuk mindig kreatív, sokatmondó. Ehhez általában nonkonformista hozzáállás is kapcsolódik, ami szintén a nyitottságot, új dolgok kipróbálására való hajlamot erősítik. Meglepő, de ők azok, akik nem csak mosolyognak a képeiken, hanem nagyon gyakran az örömtől eltérő grimaszokat, akár negatív, félelmetes arcot vágnak fotóikon. Nyitottságuk révén nem elsősorban megfelelni szeretnének, hanem kifejezni valamit magukból. A mosolygás, jókedv hiánya tehát érdekes módon nagy valószínűséggel nem a szomorúság, depresszió előrejelzője, hanem éppen a nyitottság indikátora lehet.
A nyitottság egy olyan faktor a Big Five személyiségmodellben, amely élmények, tapasztalatok, új ismeretek iránti nyitottságra utal. Minél nyitottabb valaki, annál nagyobb valószínűséggel jellemzőbb rá a fantáziadús, kreatív gondolkodás, a kifinomultság és a magas intellektus is.
A lelkiismeretesek
Profilképük általában színes, egészen világos és nagyon természetes hatású. Arcuk szinte mindig pozitív hangulatot tükröz, mosolyognak és minden vonásukban vidámak. Középpontban ők vannak, az ő kedves és tökéletes mosolyuk, hiszen ahogyan minden mást, ezt a képet is megtervezik, és biztosak abban, hogy jól fog sikerülni.
A lelkiismeretesség faktor a tervező attitűd, kitartás, célokért való küzdelem, felelősséghez való viszony intenzitását mutatja meg egy adott személyiségben. Az a személy, aki lelkiismeretes, megfontolt és óvatos, előre megtervezi lépéseinek következményeit, döntéseinek lehetséges kimeneteleit. Valószínűleg komoly és alapos ember, aki szorgalmas és felelősségteljes is egyben.
Az extravertált emberek
Nekik vannak a legszínesebb képeik, ha ránézünk, szinte vibrálnak. Sokszor választanak olyan profilképet, ahol többen vannak, és láthatóan jól érzik magukat a barátokkal, családdal. A fotókon gyakran mozgásban vannak, tevékenyek, sokszor sportolás közben készült képeket posztolnak. Azonban lehet bármilyen feltűnő a profilképük, a legtöbbször fotóik minősége átlag alatti. Ez is mutatja, hogy ők a lelkiismeretes típussal ellentétben nem a megvalósítás precízségére, hanem a minél több információra fektetik a hangsúlyt.
Az extraverzió a Big Five modell azon faktora, amely azoknál az embereknél kap magas értéket, akik társaságkedvelők, pozitív érzelmi beállítottságúak és többnyire magabiztosak is. Az introvertáltakkal ellentétben ők általában impulzívak és energiájukat a másokkal való együttlét növeli, nem pedig csökkenti. Sokszor dominánsak, és könnyedén kifejezik érzéseiket, legyen az akár kellemes vagy kellemetlen.
A barátságosak
Szintén színes, de sokszor homályos, fényes képek a kedvenceik. Az ő képeik általában az átlagnál rosszabb minőségűek, viszont képeiken szinte mindig mosolyognak, és pozitív hangulatot árasztanak. Mint ahogy az általános megnevezésük is mutatja, a kedves emberek általában vonzzák mások társaságát, így ők is gyakran vannak képeiken másokkal. Amiről feltűnhetnek az az, hogy a fotók sokszor kivehetetlenül zavarosak, életlenek, sokszor csak egy hangulat visszaadását célozzák meg. Lehet, hogy a képeik nem a legmutatósabbak, mégis ha rájuk nézel, tele van természetességgel és biztosan megmosolyogtat.
A barátságosság faktor méltán kapta ezt a nevet, mivel azoknál domináns ez a vonás, akiknek nagyon erős képességeik vannak a kapcsolatok fenntartására. Ha gondoskodásra, érzelmi támogatásra van szükségünk, ők lesznek az elsők, akik odalépnek hozzánk. Ezek a melegszívű, kedves emberek amellett, hogy általában nagyon udvariasak, általában kevésbé ingerelhetőek, sokkal türelmesebbek az átlagnál.
A neurotikusok
Ők azok, akik leginkább eltérnek a többi típustól, mivel egészen más fotókat posztolnak magukról, ha egyáltalán megteszik. Nem meglepő, hogy képeik egysíkúak és többnyire színtelenek, de maximum egy-két színt tartalmaznak, amik legtöbbször komorak. Előszeretettel választanak olyan képet, ahol nem látszik az arcuk, de ha mégis, akkor mellőzik a pozitív, vidámságot sejtető érzelmeket. Érdekes módon, képeiken nagyon gyakran szerepelnek állatok, feltehetően amiatt, mert nem szeretnek a középpontban lenni, így ez a figyelemelterelés egyik formája lehet.
Az érzelmi stabilitás vagy neuroticizmus faktor szélsőséges megmutatkozása az, ha valakinek gyakran vannak irreális, negatív gondolatai és indulatait nehezen kontrollálja. A neurotikus személy tele van szorongással, félelmekkel és önértékelési problémákkal.
Már csak egy típus maradt ki, ők pedig azok, akik jelen vannak a közösségi felületeken, de arctalanul, mivel nincsen profilképük. Milyenek vajon ők? Valóban arctalanok, vagy inkább szeretnek elbújni? Szinte teljesen biztos, hogy őket sem hagyja hidegen mások véleménye, sőt, talán pont az attól való félelem az, ami miatt nem reprezentáltatják magukat fényképpel. Ők azok, akik feltehetően a legritkábban posztolnak magukról, de olvasnak és nézelődnek, tehát jelen vannak, csak arctalanul, a háttérben. Megtudjuk, ha a kutatóknak egyszer eszükbe jut felvenni ezt a kategóriát is a vizsgálataik sorába.
Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!
