Ma a legtöbben el sem tudjuk képzelni életünket okostelefonok, tabletek, laptopok nélkül. Okostelefonunkon játszunk, e-mail-t olvasunk, írunk, szörfözünk a közösségi hálón, cikkeket nyitunk meg, alkalmazásokat használunk tévénézés, étkezés, munka, vagy egy beszélgetés közben is akár. Elfoglalt emberekként sokan úgy érezzük, hogy a multitasking életmód hasznos. Naptárunk tele van, és elvárásaink olyan magasak (leginkább magunkkal szemben), hogy úgy érezzük, kétszeres vagy többszörös mennyiségű feladatot kell teljesítenünk. Felvesszük gyermekünket az iskolában, miközben mobilon beszélgetünk az egyik barátunkkal, és közben erős küldetéstudattal olyan feladatokat végzünk, amelyek biztosítják az esti vacsorát, azaz vásárolunk. Ugyanakkor sajnos úgy tűnik, hogy csak kevesen tudjuk figyelmünket igazán odahelyezni egy dologra. Az egyszerre több feladat kezelése olyan rendszeres részévé vált életünknek, hogy legtöbbünk nem is gondolkodik el azon, hogy jól csinálja-e és még kevesebben képzelgünk azon, hogy ez valóban veszélyes lehet. Ám ha jobban belegondolunk, a multitasking valójában riasztó következményekkel járhat.

Mi a probléma a multitaskinggal?

Az olyan nyilvánvaló veszélyektől eltekintve mint a vezetés közbeni sms írás, vagy a Messengeren barátunk életbe vágó kérdéseinek megválaszolása, a multitasking jelentős szerepet játszik a szorongás és a depresszió szintjének növekedésében. Dopamin (boldogsághormon) szabadul fel, amikor a többrészes feladatlistánkon szereplő egyik elemet elérjük. Ettől érezzük jól magunkat. Hajlamosak vagyunk olyan rövid távú feladatok elvégzésére, amelyek ezt a dopamin löketet megadják, és azon kapjuk magunkat, hogy a minőség helyett a mennyiségi megoldásokra törekszünk. Végezzünk minél hamarabb. Keményebben dolgozunk, nem okosabban, miközben nem igazán összpontosítunk. Feltételezzük, hogy többet és jobbat csinálunk, de a valóságban a sebesség és a hangerő mértékét értékeljük. Ettől azonban belül feszültekké válunk, nem úgy haladunk a feladatainkkal, sokkal felszínesebbek, szétszórtabbak leszünk, amely szorongáshoz, hosszú távon depresszióhoz is vezethet.

Az emberi agy korlátozott figyelemforrással rendelkezik, és evolúciósan nem képes felvenni ezt az ingermennyiséget. Ilyen körülmények között az irreleváns külső jelek versenyezhetnek figyelmünkért, és beépülnek értékelésünkbe. Agyunk nem kezeli jól a multitaskingot. Amikor azt gondoljuk magunkról, hogy nálunk működik, valójában csak egyik feladatról a másikra váltunk nagyon gyorsan. És minden alkalommal, mikor ezt tesszük, valójában egy kognitív költséggel kell számolnunk. Tanulmányok ugyanis kimutatták, hogy azok a személyek, akik egyszerre több feladatot végeztek, miközben kognitív feladatokat oldottak meg, csökkent az IQ pontszámuk. Hisszük, vagy sem, ez a fajta IQ csökkenés hasonlít azokra az esetekre, mikor valaki kihagyja az éjszakai alvást és emiatt csökken a teljesítménye.

Mindemellett orvosok szerint a multitasking növeli a kortizol termelését (stresszhormon). Amikor agyunk folyamatosan változtatja a fogaskerekeket a halmozott médiafogyasztás közben, ezzel stresszt hoz létre, következményként mentálisan fáradtnak érezzük magunkat. Ráadásul az a tömérdek információmennyiség megterhelő és kimerítő a szervezet számára. Ki kell szűrnünk, hogy mire érdemes oda figyelnünk, mire van szükségünk és mi az, ami nem releváns információ.

A feladatok egyidejű végzése, figyelmünk megosztása további káros következményekkel járhat.

• Káros az agyunkra: egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint azok, akik gyakorlott multitaskerek, agyuk szürkeállománya csökken – különösen a kognitív kontrollhoz, a motivációhoz és az érzelemszabályozáshoz kapcsolódó területeken.
• Memóriaproblémákhoz vezethet: a krónikus multitaskerek gyengeséget mutatnak mind a munkamemóriában (fontos információk megőrzése egy feladat közben), mind a hosszú távú memóriában (információ tárolása és visszahívása hosszabb ideig).
• Károsítja kapcsolatainkat: az okostelefonok állandó fenyegetést jelentenek kapcsolatainkra nézve. Az egymásra figyelés, a kommunikáció tűnik el az eszközök miatt a kapcsolatokból.
• Kevésbé produktív és hatékony a munkavégzés.

Hogyan küzdjünk ellene?

A probléma minden korosztályt érint. Mit tehetünk, hogyan tudunk megbirkózni hatékonyan ezzel a sok bejövő ingerrel és zavaró tényezővel?

• Létezik a 80/20-as szabály. 20%-ot jelent a munka, 80% pedig a hatékonyságunk. Gyakran élünk azzal a hibás gondolattal, hogy az elfoglaltságunk szinonimája a hatékonyság. Közben azzal vagyunk elfoglalva, hogy a sok feladatot egyszerre befejezzük, amit végül véghez is viszünk, ám ez sokkal kevésbé hatékony. Érdemesebb beazonosítanunk feladatainkat (20%), és azokat egyenként megoldani.
• A nap első felében, még frissen, végezzük el először a legfontosabb feladatokat – sokszor ugyanis az az oka a sokfelé figyelésnek, hogy egyre inkább azon aggódunk, ahogy telik nap, hogy nem sikerül elérni azt, amit elterveztünk, vagy ami fontos lett volna számunkra arra a napra. Próbáljuk meg minden nap kezdetén (még jobb, ha előző nap végén) azonosítani egy vagy két nagyon fontos dolgot, amit aznap szeretnénk megcsinálni. Majd kezdjük ezekkel a munkát. A megkönnyebbülés, a teljesítmény nagy sikerélményt és egyben nyugodtságot is fog adni. Ha betartjuk, csökken a szorongásunk, nem érezzük azt a nagy nyomást, és könnyebb is lesz ellenállni a multitask feladatoknak.
• Koncentráltan használjuk az időt, érdemes blokkokban gondolkodni. Adjunk magunkat blokkokat, ami alatt csak egy feladatot végzünk. Kezdjük egy órával. Zárjuk be az e-maileket, a Facebookot, az összes megnyitott oldalt, vegyük le a telefonról a hangerőt. Csukjuk be az ajtót, ha van. És ezután azt az 1, 2 vagy több órát csak arra a feladatra koncentráljunk. Meg fogunk lepődni – ha becsületesen csináljuk -, hogy mennyire hatékonyak és energikusak leszünk.
• Elfogadás! – Az első lépés, bármely viselkedésünk megváltoztatásához, az elfogadás. Tehát, ha fel akarunk hagyni ezzel az életmóddal, mindenképpen el kell jutnunk odáig magunkban, hogy egyáltalán felismerjük, majd elfogadjuk, hogy ez a típusú feladatvégzés igaz ránk, és utána lássuk azt is, hogy ez nem hatékony. Ez lehet a legnehezebb lépés mindenkinek. Valójában ugyanis függünk a folyamatos cselekvéskényszertől, amit a multitasking ad nekünk (a dopaminról volt szó feljebb). Jegyezd fel, ha azon kapod magad, hogy „Ó, már megint a telefon a kezemben, miközben a laptopot bámulom.” Fontos első lépés.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.     

Forrás:

Lopez, R. B., Salinger, J. M., Heatherton, T. F., & Wagner, D. D. (2018). Media multitasking is associated with altered processing of incidental, irrelevant cues during person perception. BMC psychology, 6(1), 44.