A táplálékfelvétel nemcsak a hétköznapi értelemben vett, éhségre válaszként jelentkező evést jelenti. Egyrészt szorosan kapcsolódhatnak hozzá társas kapcsolati tényezők, mint a közös, családi vagy baráti körben folytatott étkezések, másrészt kapcsolódhatnak hozzá intenzív érzelmi reakciók is, amelyek hatására valaki jutalomként vagy vigasztalás céljából fogyaszt el például nagyobb mennyiségű édességet. Sajnálatos módon az étkezés épp e többfunkciós jellege miatt kerülhet komoly pszichés problémák fókuszpontjába.
Az evés zavarai az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban kerülnek a figyelem középpontjába. Sok esetben a médiát, és divatvilágot okolják, illetve a napjainkban rendkívül népszerű közösségi média által hirdetett irreálisan vékony, tökéletes megjelenésűnek retusált szépségideálok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a testképünkkel, külső megjelenésünkkel való elégedettségünk megkérdőjeleződjön. Érdemes megjegyezni, hogy egy komolyabb diéta, vagy az eltökélt életmódváltás következményeként elért súlycsökkenés miatt nem lesz senki anorexiás, ahogy a néhány esetben előforduló, nagyobb mennyiségű ételfogyasztás (például családi összejövetelek, céges rendezvények alkalmával) sem okoz bulimiát. A pszichés zavar kialakulásához többtényezős, hosszú út vezet. Egyéni, családi, társadalmi-kulturális szempontokat figyelembe véve javallott gondolkodni a táplálkozás zavarairól.

Az evészavarok krónikus betegségek, súlyos formáik évekig, évtizedekig elhúzódhatnak, és csökkent életminőséggel járnak. Fontos felismerni a korai jeleket és mielőbbi szakszerű ellátást keresni, támogatásban részesíteni az érintett személyt, mivel e zavaroknál, bár sokan nem tudják, a halálozási arány rendkívül magas (10 évvel a betegség kezdete után az érintettek átlagosan 10%-a, 20 évvel a kezdet után 20%-a veszti életét). Az étkezéssel kapcsolatos problémák jellemzően serdülőkorban kezdődnek, azonban számos esetben gyermekkori (8-11 éves), illetve felnőttkori kezdettel is megjelenhetnek a tünetek.

A továbbiakban az egyik leggyakoribb, súlyos evészavarral foglalkozom részletesen: az anorexia nervosával.

A betegség általános jellemzője, hogy fokozatosan alakul ki, általában a környezet csak akkor észleli a problémát, amikor a zavar más súlyos, előrehaladott állapotban van. Természetesen nincsenek olyan jellemzők, melyek előfordulása esetén biztosan kialakul a táplálkozási zavar, azonban meg kell említeni néhány kockázati tényezőt, amelyek fennállása hajlamossá, érzékenyebbé teheti az érintett személyt.

Ilyenek lehetnek:

• Teljesítményorientáció, tökéletességre való törekvés: az elvégzett feladattal csak akkor elégedett, ha az tökéletes
• Problémák a kontroll gyakorlásában: túlzott kontroll alatt tartja életét, vagy épp ellenkezőleg, számos életterületen képtelen a kontrollra
• Alacsony önértékelés
• Érzelmi labilitás: kisebb stressz, frusztráció esetén is erős, bénítólag ható negatív érzelmeket él meg
• Gyermekkorban túlsúly
• Gyermekkori bántalmazás vagy kortársak általi kiközösítés
• Evészavaros személy a családban
• Szülők túlvédő, „széltől is óvó”, vagy épp ellenkezőleg elhanyagoló magatartása
• Munkakör / tevékenység, melynél a külső megjelenés fokozott jelentőségű: táncművészet, professzionális sport karrier, modell-szakmák

Számos esetben csak egy ártatlannak tűnő diétával kezdődik, majd az idő múlásával a betegség átveszi az irányítást. Tévhitek eloszlatása érdekében szükséges megjegyezni, hogy senki nem „akar” evészavaros lenni, a betegséget nem a személy „választja” magának, és nem is tudja „legyőzni” egyik napról a másikra azáltal, hogy „holnaptól helyesen táplálkozik”. A táplálkozási magatartását az evészavaros személy éppen a pszichés betegség miatt nem tudja irányítani, egészséges módon befolyásolni. Az érintett személynek súlyos szenvedést okoz betegsége, életének több területe károsodik a zavar következtében. Ilyen károk, hogy emberi kapcsolatait kevésbé hatékonyan tudja ápolni, munkahelyén és / vagy tanulmányaiban is csökken a teljesítménye és élettere is beszűkül. Az egész életét az étkezés, testsúly köti le, miközben fizikailag és lelkileg is legyengül a hosszú távú kóros étkezési szokásoktól.

A betegséget gyakran „kóros étvágytalanság” néven emlegetik, azonban fontos kiemelni, hogy önmagában az étvágytalanság nem jelent anorexiát.  Előfordulhat, hogy belgyógyászati betegségek, vagy egy fokozottan stresszes időszak váltja ki az étvágy csökkenését.

Mikor kezdjünk gyanakodni, hogy többről van szó, mint egy szimpla étvágytalan időszak?  Mik a jellegzetes tünetek?

Anorexia nervosáról akkor beszélhetünk, ha az érintett személynek:

• Jelentősen alacsony a testsúlya: ezt a testtömeg-index segítségével tudjuk meghatározni, melyet úgy kapunk meg, hogy a testsúlyt elosztjuk a magasság méterben meghatározott négyzetével. A normál testtömeg-index 18,5 és 25 között található. Az alsó határtól 15%-al alacsonyabb érték már problémát jelez.
• A súlyvesztést korlátozott táplálékbevitel okozza vagyis az illető szándékosan nem eszik.
• Testképzavara van: elhízottnak látja magát akkor is, mikor már súlyosan sovány
• Fél a testsúlygyarapodástól, igyekszik ezt megakadályozni akár túlzásba vitt sportolással, akár csökkentett mennyiségű és alacsony kalóriatartalmú ételek fogyasztásával
• Az önértékelésére túlzottan nagy hatással van testsúlya, alakja
• Nem ismeri fel, hogy alacsony testsúlya súlyos, akár halált okozó állapotot jelent.

Sok esetben az anorexiás személyeknél falásrohamok is jelentkezhetnek, amelyeket önhánytatás vagy hashajtó / vízhajtó szerek használata követ. A betegség ilyen formában való megjelenését purgáló (falás/tisztulás) típusnak nevezzük. Más anorexiásoknál falásrohamok nem fordulnak elő, hanem túlzott testmozgás és csökkent táplálékbevitel által érik el a súlyvesztést. Ez a megjelenési forma a betegség restriktív (energiabevitelt korlátozó) típusa.

Mivel az anorexia sokszor szinte „titokban”, rejtetten alakul ki, a személy nem beszél megváltozott étkezési szokásairól, érzelmeiről, a környezet számára a hétköznapok során érdemes odafigyelni néhány figyelmeztető jelre, melyek előfordulása esetén anorexiára gyanakodhatunk:

• Kerüli a közös étkezéseket, nem szívesen eszik mások előtt
• Kizárólag alacsony kalóriatartalmú ételeket eszik
• Túlzottan számolja a kalóriákat, kívülről tudja az ételek kalóriaértékét
• Naponta többször méri a súlyát
• Az étkezéssel kapcsolatos rituálékat fejleszt ki (pl. apróra vágja az ételt)
• Nagyon lassan eszik
• Túlzottan sokat iszik evés előtt és evés közben
• Másoknak rendszeresen főz, de ő maga nem eszik ezekből az ételekből
• Gondolatai az étkezés, testsúly, alak körül forognak, szinte csak e témákról beszélget másokkal
• Bőre kiszárad, haja túlzottan hullik, menstruációja elmarad
• Megváltoznak öltözködési szokásai, gyakran hord bő ruhákat, hogy elrejtse alakját, leplezze a jelentős fogyást

Ha úgy látjuk, hogy szerettünknek vagy önmagunkat segítségre van szüksége, érdemes mielőbb szakembert felkeresni, hiszen a táplálkozási zavarok családterápiával, pszichoterápiával a legtöbb esetben hatékonyan gyógyíthatók. Kezelés nélkül azonban súlyosbodnak, sok esetben más pszichés betegségek is kialakulnak az evészavar mellett (depresszió, szorongás, kényszer, alkoholizmus, drogozás). Nagyon fontos, hogy ha anorexiás személlyel beszélgetünk, figyeljünk rá, hogy semmiképp ne tegyünk átgondolatlan, spontán megjegyzéseket, mint például: „Milyen jól nézel ki!”, „Örülök, hogy egy kicsit felszedtél”, illetve kerüljük az evéssel, testsúllyal kapcsolatos beszédtémákat, mint „Mit ettél ma?”, „Képzeld, a kolleganőm annyit fogyott.”, stb. Bár jót akarunk ezekkel a mondatokkal, de pont az ellenkező hatást érjük el vele a betegnél. Ehelyett bátorítsuk, támogassuk az érintettet érzelmei kifejezésétre olyan módon, ami számára megfelelő.

Fogadjuk el, hogy testsúlyának változása jelenlegi élethelyzetének súlyosságát jelzi, mert sok esetben a test jelez, amikor a lélek számára a szavak már elfogytak.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.     

Forrás:

• DSM-V: Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders
• Balázs Judit- Miklósi Mónika: A gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve
• Túry Ferenc – Pászthy Bea: Evészavarok és testképzavarok
• Németh Attila: A pszichiátria rövidített kézikönyve